„Ki vádolná Isten választottait? Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,33)

Isten kegyelmi döntését – ő Atyánk, és mi fiai vagyunk – nem írja felül semmi. Még a bűneink sem. Nincs feltétel, csak, talán, esetleg… Hozzá tartozunk elszakíthatatlanul, mert megtett értünk mindent. A golgotai kereszten Krisztust tette tökéletes áldozattá, aki kifizette bűneink büntetését. Ő ébreszti bennünk Lelkével naponként azt a bizalmat, hogy elhiggyük, ebben az áldozatban van a mi igazságunk, tisztaságunk, szentségünk, fiúságunk. Ezért az isteni cselekvésért, döntésért nincs már velünk szemben semmiféle kárhoztató ítélet, elmarasztalás. Mienk a menny örökre! (Eszlényi Ákos)

Hálákat adván az Atyának, aki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek eltörlése. — Kolossé 1,12-14.
Az Újszövetség azt mondja nekünk, hogy hálát kell adnunk az Atyának, mert Ő alkalmassá tett minket valamire. Mire? „…a szentek örökségében való részvételre a világosságban!”
Az Amplified Bible így fordítja a 13-as verset: „[Az Atya] már kiszabadított és Önmagához vonzott minket a sötétség hatalmából és uralmából…”
Maga Isten szabadított meg minket a sátán hatalmából! A sátán országa a sötétség országa. Isten országa a világosság országa. Az Atya tett minket alkalmasakká a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ő szabadított ki minket a sötétség hatalma és uralma alól. A sátánnak nincs hatalma felettünk. Nem uralkodhat felettünk. Nekünk pedig az mondatott, hogy adjunk hálát Istennek ezért!

„….Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.” (4Mózes 17:23)

Izráelnek sürgősen szüksége volt új vezetésre. Ezért Isten megparancsolta mind a tizenkét törzs vezetőjének, hogy hozzanak egy-egy fa vesszőt, amelyen rajta van a nevük, és hagyják éjszakára a szentélyben. Azt mondta: „Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani” (4Mózes 17:20). Másnap reggelre Áron vesszeje „kihajtott és … kivirágzott” (NKJV). Figyeld meg!

1) Kinek a vesszeje virágzott? Ároné! Nyilvánvaló, hogy Isten nem azért választ valakit vezetőül, mert az tökéletes. Áron önéletrajzában ott állt az aranyborjú készítése, amelyet Izráel imádott, és ott volt utána a védekezése: „Az a borjú csak úgy magától kisétált a tűzből.” Te kiválasztanál egy ilyen embert? Isten így tett. Azért, mert ő hallja a szívünk kiáltását, és lát bennünk olyan tulajdonságokat, amelyeket fel tud használni arra, hogy megvalósítsa a céljait. Tartsd ezt észben, ha legközelebb egy vezető csalódást okoz neked! És emlékezz rá, ha netalán Isten téged hívna el vezetőnek!

2) Hol virágzott ki? Az Úr jelenlétében. Bizonyos dolgok csak Isten jelenlétében történhetnek meg. Áron esetében egy sétapálca kelt életre „a találkozás sátrában… ahol találkozom veletek” (NKJV). Rajta, rendezd újra az értékrendedet! Minden nap ütemezz be időt arra, hogy találkozz Istennel, és tartsd magad ehhez az időbeosztáshoz! Ha nem teszed, nem fog sikerülni!

3) Mikor virágzott ki? A sötétség idején. A Teremtés könyvében ezt olvashatjuk: „Így lett este, és lett reggel: első nap” (1Mózes 1:5). Figyeld meg, Isten a napodat az éjszakai megtapasztalással kezdi. Ahhoz, hogy hited virágba boruljon, először a sötétben kell érlelődnie. Igazi hit csak viszontagságok között sarjad, ha tehát megpróbálsz elmenekülni, elveszíted annak a lehetőségét, hogy a hit magasabb világába juss.

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.
– Lukács 16:10

Előfordult már, hogy valamilyen nagy dolgot akartál tenni Isten királyságáért, de úgy tűnt, hogy az Úr nem engedi? Ha történt ilyen, akkor annak valószínűleg alapos indoka volt.

Látni fogod, hogy mire gondolok, ha elolvasod, mit tett Isten Izrael gyermekeivel, miután kihozta őket Egyiptomból. Be akarta őket vinni az Ígéret Földjére. De mielőtt ezt megtette volna, tudnia kellett, hogy engedelmeskednek-e Neki. Tudnia kellett, hogy hallgatnak-e a hangjára. Mert ha nem, akkor az ellenség, akivel szembe kellett majd nézniük, elpusztította volna őket.

Tudod, mit tett ekkor Isten? Megpróbálta őket egy kis dologban.

A 2 Mózes 16:4 elmeséli ezt az egyszerű tesztet. „És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?”

Isten egy kis, jelentéktelen dolog által, a napi betevőjükkel kapcsolatban vizsgálta meg, hogy hallgatnak-e Rá, vagy sem. Megmondta a népnek, hogy mennyit és mikor gyűjtsenek be, és arról is szólt, hogy mikor ne gyűjtsenek, sőt, hogy mit tegyenek az összeszedett étellel.

A zsidók ki is mentek, és sorra megszegték a parancsokat. A cselekedeteikkel azt jelezték Istennek, hogy az Ő hangja nem fontos számukra. Nem akartak engedelmeskedni a legegyszerűbb parancsnak sem.

Istennél ma is így működnek a dolgok. Mielőtt egy nagy feladatot bízna rád, először lehetőséget ad, hogy bebizonyítsd, rád lehet bízni kis feladatokat.

Sokan azonban elvétjük ezt a lehetőséget. Így imádkozunk: „Uram, mit akarsz, mit tegyek? Hova menjek? Megteszek bármit, amit mondasz.” De amikor az Úr azt mondja: „Azt akarom, hogy kelj fel, és imádkozz Szellemben egy órát minden reggel,” nem engedelmeskedünk. Azt mondjuk: „Igen, az jó lenne. Meg kell tennem.” De valahogy soha nem sikerül így cselekednünk.

Ne kövesd el ezt a hibát. Kezdj el már ma engedelmeskedni Istennek a kis dolgokban. Hadd lássa, hogy megbízhat benned akkor is, ha nagyobb hatalmat ad a kezedbe. Mutasd meg Neki, hogy hű vagy az Igéhez és a Szellem hangjához. Ha tudja, hogy nem hagyod, hogy az engedetlenség miatt elbukjál, akkor nagyobb dolgokat fog rád bízni.

Igei olvasmány: 2 Mózes 16:1-28

?De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr”
(5Móz 7,22).

Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A
gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek
szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő
embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább
kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.
A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg
az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen
küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan
minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás,
világiasság, tévelygés: mindezek ?kiűzendők”.
De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin
keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja
tenni: ?elűzi előled ezeket a népeket”. De apránként cselekszi ezt
meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket,
éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a
rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és
könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza ?hüvelyébe a kardot”, míg
teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.
Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre,
és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!

Te pedig mikor imádkozol, menj be a belso szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van.
(Máté 6, 6)

Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek elott; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk. Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt. A színpadias imádkozás utálatos Isten elott, éppen úgy a „díszimádság” is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevoknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belso csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk. „Menj be a belso szobádba”, azaz keresd a magányt, külsoleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy. Az O szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. – „Zárd be az ajtót” – biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra! Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elol. – Van-e rejtett helyed az imádkozásra? A magányos imádság nélkülözhetetlen. Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerubb megtapasztalásokat. Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel. Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetoen. Itt gyujt a lélek „forrásvizet” (Zsolt 87, 7); különben a hívo ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegové válik.

A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza. Sok olyan imádkozó hívo kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában. Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetok, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való huséget. Aki sokat tartózkodik csendben az Úr elott, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres. Érezheto rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek elott, annál inkább ragyognak. Aki sokat imádkozik titkon, az erot kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.

Az elutasítás gyümölcsei

LÁZADÁS

a vigasztalás elutasítása
mások elutasítása
pesszimizmus
nyersesség
nyersesség keménység
kételkedés
hitetlenség
agresszivitás
káromkodás
kötözködés
makacsság
hisztizés
lázadás
veszekedés

ÖNELUTASÍTÁS

alacsony önértékelés
kisebbrendűségi érzés
visszahúzódás függetlenség
bizonytalanság
méltatlan érzés
szomorúság gyász bánat
önvád
önkárhoztatás
elutasítja a kapcsolatokat
kudarctól való félelem
mások véleményétől való félelem
másfajta félelmek
szorongás, aggódás, depresszió
negatív hozzáállás dolgokhoz
reménytelenség, kétségbeesés

VÉDELMI MECHANIZMUSOK

küzdés, eredmény központúság
teljesítmény központúság, versengés

Mindenki felismerheti saját magát. Az Úr úgy fogad el minket amilyenek vagyunk, neki nem kell megfelelni. Amikor felismerjük a bennünk rejlő hibás tulajdonságokat akkor már a gyógyulás el is kezdődött. Jézus az aki a gyógyító munkát elvégzi.

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat
keressétek, amik odafent vannak, ahol a
Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az
odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Mert meghalltatok, és a ti életetek el van rejtve
a Krisztussal együtt az Istenben.
Kolossé 3:1-3,

…és fel öltöztétek az új embert, aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt.
Kolossé 3:10

,
Állandóan változunk mert dolgozik Jézus Szelleme bennünk. A megbocsátás az ami a mi hibás felfogásunkat megtudja változtatni.
Legyünk engedelmesek az igének és minden olyan embernek bocsássunk meg akik sebeket ejtettek a mi lelkünkön. Még a meghalt rokonainknak, ismerőseinknek is meg kell bocsássunk.
Dicsőség a mi Urunknak aki a jó munkát elvégzi bennünk.

A bűntől tisztító világosság 1János 1,5–10 Felnőtté érésünk legmegrendítőbb élménye az, amikor felismerjük, hogy szinte mindenki másnak mutatja magát, mint ami valójában. Ez fölébresztve gyanakvásunkat gyakorta arra késztethet minket, hogy társas lény voltunkat megtagadva magunkba zárkózzunk, és ne bízzunk meg senkiben sem. Ebből a kelepcéből csak a Fiú szabadíthat ki minket, bemutatva nekünk az Atyát. Feltárja, hogy ő a Világosság, azaz egyértelműen azonos azzal, mint aminek kijelenti magát. Ha azt mondja, hogy ő a Szeretet, akkor bizonyos, hogy ő valóban az. Ezért bizalommal és bátran közösségre léphetünk vele. Ennek gyümölcse az, hogy színleléstől mentes őszinteségében hasonlók leszünk hozzá, csakúgy, mint mindenki más, aki hittel elfogadta őt. Mint megváltottai, egyfelől irgalmában bízva tárhatjuk elé bűneinket, másfelől a kapcsolatmérgező alakoskodást elhagyva, újjászületett önmagunkat adva, egy közösséggé forrhatunk össze testvéreinkkel, hogy velük együtt vegyük és éljük át a Jézus Krisztus vére által nyer bűnbocsánat bizonyosságát. Uram, segíts, hogy veled való közösségemet hitelesítse és erősítse testvéreimmel való szeretetközösségem! /GyK/ Az elöljárók felelőssége Lukács 11,37–54 Minél többen néznek ránk, annál nagyobb a felelősségünk. Jó példánk sokak javára lehet, a rossz azonban számos embert tévútra visz. Némelyek úgy vélik: felnőttem, vezető lettem, most már végre nem kell feljebbvalóim kedvét keresnem, azt tehetek, amit akarok. Mily nagy és mily általános tévedés ez! A megbízatások növekedése folytán kikerülhetünk ugyan mások fegyelmezése alól, de éppen ezt kell ellensúlyoznunk azzal, hogy az önfegyelmezésben, az önmegtartóztatásban megerősödünk. Magamra nézve ezt így értelmeztem: amíg „csak” gyülekezeti tag voltam, attól óvakodtam csupán, amit az ige rossznak ítélt. Mióta lelkipásztorként szolgálok, attól is őrizkednem kell, ami önmagában nem rossz ugyan, de annak tűnik. Nem akarom, hogy a gyülekezetet vagy a kívülvalókat megbotránkoztatva hiteltelenné legyen az általam hirdetett ige. Az Úr Jézusnak kora tekintélyeseit keményen megintő szavára ügyelve vizsgáljuk meg, hogy jó hatással vagyunk-e a ránk bízottakra! Bármi lenne is az, ami kétségessé tenné üdvös befolyásunkat az emberekre, hagyjuk el! Uram, segíts, hogy szigorú legyek önmagamhoz most, hogy ne kelljen elítélned engem ama napon! /GyK/

?Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.?
(Zsid. 12:3)

?Az a titokzatos gondviselés, amely megengedi, hogy az igazak szenvedjenek a gonoszok kezétől, sok gyenge hitű embert elbizonytalanít. Egyeseknek még az Istenbe vetett bizalma is megrendül azért, mert Isten eltűri, hogy a legbecstelenebb embereknek jól menjen a dolguk, míg a legjobbak szenvednek és gyötrődnek a gonoszok kegyetlenségétől. Hogyan tűrhet el Isten aki igazságos és irgalmas, akinek a hatalma végtelen, ilyen igazságtalanságot és elnyomást? ? kérdezik.

Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk az ő jóságában csak azért, mert nem értjük a megnyilatkozásait. Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának a nyomdokaiba lépnek.

Isten nem felejti és nem hanyagolja el gyermekeit, csak megengedi, hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket. De igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy megtisztuljanak, hogy példájukból mások is meglássák, milyen hatalom a hit és az istenfélelem, és hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és hitetlent. Isten hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, hogy megmutassa az Istennel szembeni gyűlöletét. Amikor betelik gonoszságának a mértéke és megítéltetik, akkor az Isten igazságos és irgalmas voltát ismeri fel ebben mindenki.?

(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)

Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban.
– Efézus 4:31-32

Néhány évvel ezelőtt Detroitban találkoztam egy asszonnyal, aki a régi kommunista blokk egyik országában növekedett fel. Amikor nála jártam, éppen híreket mondtak. Ahogy ott ültünk, és figyeltük a híreket, hirtelen könnyezni kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem.

Bár én nem vettem észre, a bemondó valami derogáló dolgot mondott az elnökről. „Nem szeretem, ha valaki így beszél erről az országról,” mondta. „Nem érdekel, hogy igaz vagy nem. Én nem akarom hallani.”

A bemondó kommentárját én elengedtem a fülem mellett. De az ő szemébe mégis könnyeket csalt. Miért? Mert érzékeny volt a szíve, ha erről az országról esett szó.

Nekünk is hasonlítanunk kellene erre a drága asszonyra, ha a pásztorainkról, tanítóinkról, evangélistáinkról vagy a hittestvéreinkről van szó.

Ismerjük fel, hogy a saját érzéketlenségünk űzte el a Szent Szellem kenetét sokunk életéből és számos gyülekezetéből. Ismerjük fel, hogy mivel megengedtük magunknak, hogy kritizáljuk Krisztus Testének tagjait, mindannyian meggyengültünk.

Mi tesz bennünket újra erőssé?

A Szent Szellem ereje és kenete, amely minden érzékeny és kereső szívet betölt.

Legyen újra olyan gyengéd szíved, amilyen egykor volt. Távolítsd el az érzéketlenséget a szívedből azáltal, hogy megtérsz [a hibádból]. Kötelezd el magad, hogy a szeretet törvényében jársz, szánd magad újra oda az Igének, és légy bensőséges közösségben az Atyával.

Ne engedd meg, hogy a szíved állapota távol tartsa tőled a Szent Szellemet. Légy újra érzékeny!

Igei olvasmány: Efézus 4:1-13