“Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” Máté 13, 30 “Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekednek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.” Máté 13, 40-43
Imádkozzunk!
Urunk, áldunk minden reggeli üzenetedért. Köszönjük, hogy még mindig várhatjuk, hogy megszólítasz minket. Szeretnénk ma teljes szívből felelni üzenetedre. Köszönjük mindazt, amit cselekedtél értünk. Kérünk, hogy Aki idehívtál, Te bocsáss el minket. Áldd meg családjainkat, és mindazokat, akik felé megyünk. Ámen.

Jézusnak minden példázata végén ott van: “Akinek van füle a hallásra, hallja.” Mindannyiunknak van fülünk, de lehet, hogy lelki fülünk, lelki hallásunk nincs. Bár ezen a héten megajándékozhatott volna bennünket az Úr új hallással, hogy belülről hallanánk a szavát. “Egyszer szólott az Istent, kétszer hallottam ugyanazt” (Zsoltár 62, 12a). Milyen jó volna, ha mostantól fogva kétszer hallanál, nemcsak kívül, belül is. Egyszer a testi füleddel, és egyszer belül a szívedben.

Tegnap hallottuk, hogy nem engedi a gazda, hogy a szolgák a konkolyt előbb kiszaggassák. Ha rajtunk múlna, sok mindenkit kiszaggatnánk. Éppen olyan türelmetlenek vagyunk, mint a szolgák. Isten szerető, és végtelenül türelmes, szeretete hosszútűrő szeretet. Milyen jó volna, ha a te szereteted is ilyen lenne. Mekkora szeretet van a gazda mondatában, amikor kimondja: hadd nőjenek együtt. Bár megérett volna benned is, hogy most már mindenkivel tudok együtt nőni.

Együtt nő, és együtt érik mind a kettő az aratásig. És egyre nagyobb a különbség. A Biblia mondja: “Mivel hogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24, 12). Nézz körül egy kicsit, az utóbbi időben több benned a szeretet, az öröm, a békesség? ? vagy fordítva van? Mi felé növekszel? Nemcsak az Isten gyermekei nőnek, hanem a gonoszság is, azok is, akik nem az Úréi. Ki kell teljesedni annak, ami benned van. Merrefelé nősz, mire érik az életed?

A Biblia nagyon sok helyen beszél a szétválasztásról. János apostol is beszél a Jelenések könyvében egy nagy fehér királyiszékről, és azokról, akik megítéltetnek cselekedeteik szerint. A szétválasztásnál már senki nem tiltakozok. Ott már mindenki hallgat. Vigyázz, mert egyszer jön az aratás, és a szétválasztás. Sokszor úgy érzem, egészen közel van már. A jelek beteljesednek körülöttünk, a legkülönbözőbb borzalmakat éljük végig. Nem látod ?, vagy nem akarod? Egyszer csak eljön a pillanat: “Akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben, nagy hatalommal, és dicsőséggel” (Mt 24, 30). Hol leszel te az aratáskor? Számodra boldog aratás lesz, vagy rettenetes? Az aratáskor “Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekednek. És bevetik őket a tüzes kemencébe. ” A példázat szerint összeszedik, és kévékbe kötik. Érzed-e, hogy milyen iszonyú lesz egy kévében lenni azokkal, akik nem fogadták el Jézust? Sokszor gondolok arra, hogy milyen rettenetes egy kocsma, ahol egy csomó ember van, és viaskodnak, ütik egymást. Kévékbe vannak már kötve. Milyen rettenetes lehet egy börtönben, ahol minden gonoszság ott van kévékbe kötve. Egy elmeosztályon kévébe kötve lenni ? ha csak egy napra is ? ez már maga a pokol ezen a földön.

Nagy ajándék, hogy most még együtt növünk. Most még nem teljesedett ki a gonoszság. Még a családban ott vannak azok is, akik szeretik az Urat. Valahogy egészen másképp lenne, ha már csak azok volnának kévébe kötve, akik haragudnak, veszekszenek.

A kévébe kötés után történik az, amit a példázat elmond, hogy megégetik őket. Nem földi tűzről van itt szó. Így mondja a Márk 9, 44: “Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik.” A lelkiismeret tüze, amelyik már itt is égetett, és a férgük, amelyik már itt is rágott belülről. Egyszerűen minden csillapító nélkül égett és rágott.

A gazdag is a pokolban csillapítót kért, csak egy kis vizet a nyelvére. Nem szabadulást kért. Nagyon sok embernek csak ennyi kell most is: csak egy kicsit mehessek a kocsmába, csak egy kicsit nézhessem a tévét, hogy addig se kelljen azokra gondolnom, amik gyötörnek. Vajon neked sem kell több? Látjátok, ott már nem lesz fájdalomcsillapító. A gazdag hiába kért vizet a nyelvére, a pokolban nem volt. Ott korlátlanul ég a tűz, és bele vagy vetve reménytelenül. Jó volna ezt nem könnyelműen venni. Mindig megdöbbenek az öngyilkosokon. Valaki azért lesz öngyilkos, mert nem bírja már azt az állapotot, ami itt van. És az öngyilkossággal egy örök életre tartósítja ezt az állapotot. Ott már nincs kiút!

Most, amikor Isten Jézusban kiutat adott: “Én vagyok az út” (Jn 14, 6a) ? ki a pokolból, és be a mennybe. Most, amikor napról-napra felkínálta Isten a lehetőséget, nagyon kérlek, ne csapd be magad.

Az egyik végállomást elmondtuk, de ne felejtsük el a másikat sem, amit így mond az Ige: “Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.” Az övéi fénylenek, mint a csillagok a világon. A csillagot a sötét éjszakában lehet meglátni. Ahogy a sötét szobában a lámpát. Mersz-e egészen más lenni, másképp gondolkozni, másképp is élni? Ha csillag vagy, akkor egészen más vagy. Lehet, sokat kérdezik majd tőled: miért nem mégy? Miért nem teszed? A sok miért annyit jelent, hogy csillag vagy, más vagy, azért tűnsz fel a többieknek. Ha már nem tűnsz fel senkinek, akkor te is belesötétedtél a körülötted levő éjszakába. Olyan sokszor kérdeztem az Urat, hogy miért kell egészen másnak lennem? Nem lehetne egy kicsit hasonlónak lenni?

Vajon csillag vagy te a családban, a munkahelyen, a világban, ahol jársz? Úgy vagy-e, hogy egészen más vagy, mint a többi, úgy vagy-e, hogy észrevesznek? A Jelenések könyve 12. része beszél a napba öltözött asszonyról. Azokat nevezi így a Biblia, akik az övéi, akik együtt lesznek felöltözve a Krisztusban. Elmondja ez a rész, hogy az asszony terhes, és szül. Isten gyermekei, Isten népe mindig terhes, mindig hordja azokat, akik még ezután fognak megszületni. Megvan a lelki terhe azoknak, akiket hordoz. Amíg ezen a földön van a napba öltözött asszony, mindig szül, mindig vannak körülötte új életek.

Vajon neked hány gyermeked van? Testileg el tudod mondani ?, bár lelkileg ne tudnád megszámolni! Volt már olyan, hogy embereket vezettél Jézushoz? Ha nem veszed magadra a terhét azoknak, akik az Urat keresik, ha nem hordozod imádságban a terhüket, ha nem tudsz szenvedni értük, és nem fáj neked az, aki még nem az Úré, akkor nem is várhatod, hogy az Úr gyermekekkel ajándékozzon meg. Az első keresztyéneknél naponta szaporodott a gyülekezet üdvözülőkkel. (Ap Csel 2, 47b). Jó volna kérni az Urat: Segíts, hogy egyetlen dolgom legyen ezen a földön ? embereket Jézushoz vezetni.

Mivel vagy elfoglalva? Hordozod a mások terhét? “Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze” ? mondja a 2Tim 2, 3. verse. Mi a dicsőséget akarjuk hordozni, nagyszerű hívők szeretnénk lenni, de a terhet hordozzák mások. A napba öltözött asszony terhes. Azért ragyog, mert a Napba van öltözve, Krisztusba, és hordja a munka terhét. Jó volna azzá válni, együtt azokkal, akik az Úréi. Az Isten népe, a hívő Gyülekezet nem egy ember. Az egész együtt hordoz. Közéjük tartozol? “Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában” ?, mondja itt az Ige utolsó mondatként. A napba öltözött asszony szenvedve boldog. A terhességre szokták mondani: áldott állapotban van. Te áldott állapotban vagy? Hordozol embereket boldogan szenvedve? Az Ő országában már nem szenvedve boldog ? ott már csak boldog. És mondhatod: “Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott” (Zsidók 2, 13b). Jó lesz, ha nem egyedül állsz majd oda, hanem úgy, mint “akik sokakat az igazságra visznek” (Dán 12, 3b).

Vajon mi az, ami érik benned? Az önzésed, az anyagiasságod, az indulataid, a keménységed? Vagy az a mérhetetlen szeretet, ami a terhes asszonyban van a gyermeke felé, akire vigyáz, akiért mindent megtesz, akiért kész szenvedni is?

A sárkány a napba öltözött asszonyt üldözi. Senki mást, csak azt, aki szülni készül. Állandóan a nyomában van, vizet bocsát utána, hazug beszédeket. Ha egy hívó testvérről nagyon rosszakat mondanak, tudd meg, ott komoly dolog történik ? a sárkány üldözi. Az indiai ébredésről olvastam, ahol egy nagyon előkelő asszonyt hívtak volna Jézushoz. Azt mondotta: elmegyek. Ha egy missziót ennyire üldöznek, mint ezt, az csak jó dolog lehet. Az a szolgálat, amit annyira üldöz a sárkány, csak jó lehet. Vállalod-e, hogy gonosz hazugságokat mondjanak rád az Ő nevéért? Akarod-e, hogy egyre jobban kiteljesedj a békességben, az örömben, a szeretetben? Mi felé mégy? Mi az, ami benned történik? Tisztulsz, világosodsz, egyre fehérebb leszel?

Olyan jó, hogy a Biblia nem titkolja el a két végállomást, az örök örömöt, és az örök gyötrelmet. Hadd hangozzon a kérdés: hova tartozol? Most még együtt növekszünk, együtt beszélgetünk. Együtt fogunk menni az úrasztalához, hogy Jézus Krisztus vére megtisztíthasson bűneiktől. Hogy azután elindulhass, és csillag lehess itt a földön, és egyszer az Ő országában.

Imádkozzunk!
Urunk köszönjük, hogy még nem választottál szét bennünket, hogy még tudtunk ezeken a napokon együtt nőni, együtt hallgatni az Igét, és együtt dicsőíteni Téged. Úr Jézus, most, amikor szétválunk, segíts, hogy szív szerint és lélek szerint tovább lehessünk Veled, és maradhassunk Benned! Hadd menjünk úgy asztalodhoz, hogy lemoshasd bűneinket. Szeretnénk fehérben hazamenni, fehérben járni, és élni a szolgáló életünket. Hogy megáldhass, hogy lehessen a szolgálatunknak jó, ízes, Téged dicsőítő gyümölcse. Köszönjük, hogy hallod kérésünket, és hogy ezt akarod velünk tenni, Neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1989. jan. 2 ? febr. 3

“A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.” Máté 13, 27-29
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy Téged várhatunk, és hogy a Te áldásod is vár minket. Hadd tudjunk most úgy Hozzád jutni, hogy mindent megkapjunk, amit ma nekünk szántál. Ne legyen semmi akadálya annak, hogy hívásodat meghalljuk, Igédet megértsük, és hogy teljesen befogadjunk Téged. Ámen.

Isten országa a szívben kezdődik. Egy egészen kicsi mag, egy Ige, ami hozzánk szól, bekerül a szívbe, elkezdődik az élet, és vele az Isten országa. Jézus mondja: “Az Isten országa ti bennetek van” (Lk 17, 21b). Azután kiárad belőlünk, és tovább terjed, és egyre nagyobb területet foglal el. Először a családodban, környezetedben, a gyülekezetedben.

Isten azt szeretné, hogy úgy fogadjátok be az Igét, hogy rajtatok keresztül is tovább terjedhessen az Ő országa. Ez az ország embereken keresztül terjed. Biztos vagyok benne, Istennek az az akarata, hogy ahová hazamentek, ott tovább növekedjen az Ő országa.

Emlékezzünk, hogy nemcsak Isten vet, hanem az ellenség, az ördög is vet. Van ördög? Nem úgy vagyunk, hogy ki hisz már manapság abban, hogy van ördög? Azt talán elhiszik egyesek, hogy van Isten ?, talán azt sem sokan ? de hogy ördög? Nézz körül egy kicsit a világban, és kérdezd meg: miért vannak háborúk? Isten akarja, vagy az ördög? Miért vannak börtönök? Van olyan gyermek, aki már kicsi korában elhatározza, hogy addig nem nyugszom, amíg börtönbe nem kerülök? A szülei akarják, a társadalom, vagy Isten akarja? Ki az, aki elhatározza, hogy addig iszom, amíg eliszom az eszem? Miért vannak kórházak, elmegyógyintézetek? Miért van nyomorúság, szenvedés?

Hadd mondjam újra, van ördög, van ellenség, és van vetése. A szolgáknak nem tetszik, hogy együtt nő a kétféle vetés. Megkérdezik urukat: “Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?” A szolgák beszélnek a gazdával. Így szeretném mondani: Isten szolgái beszélnek Urukkal. Rólatok is beszélnek Isten szolgái a gazdával. Érdekes volna egyszer meghallgatni ezt a beszélgetést. Ide nem lehet úgy belépni, hogy Isten szolgái ne kezdjenek el érted imádkozni. Ahogy beléptél, már a szolgák beszélnek rólad, és a gazda is rólatok. Így lehetne ezt mondani: egy kihallgatott beszélgetés. Erre az ember mindig nagyon kíváncsi. Ha megtudod, hogy rólad van szó, hegyes lesz a füled, és azonnal odahallgatsz.

A szolgák kérdésére a gazda világosan felel. Isten mindig világosan felel: “Valamely ellenség cselekedte azt.”

Az ellenség munkáit láthatjuk ebben a világban. De vajon ismered-e az ördög munkáját a családod életében? Ott is vet az ellenség! Így szeretnél te élni, ahogyan élsz? Így képzelted el az életedet? Miért nem lett olyan, amilyennek lennie kellett volna? Olyan sokszor beszélek a férjjel is, és a feleséggel is. Mindkettő azt szeretné, ha náluk békesség volna, ha mindenki szépen, szeretettel szólna a másikhoz. A saját belső életedben soha nem vetted még észre az ördög vetését? Ismered bűneidet, amelyek kötöznek? Hányszor elhatároztad, hogy más leszek, ígérted, fogadtad, és ugyanaz maradtál.

Ismered az ördög vetését, a félelmeket, a gyötrő gondolatokat? Ismered a betegségtől, a haláltól való félelmet? Ismered a kényszer gondolatokat, cselekedeteket, hogy olyat kell tenned, amit nem is akarsz? Voltak már öngyilkossági gondolataid? Ki adja ezeket a gondolatokat? Isten adja? Nem! ? Van más vetés. Az ellenség cselekedte azt, hogy mindent összekevert. Az ördög a nagy összekeverő. Itt is azt tette: összekeverte a tisztát a tisztátalannal.

Jézus, amikor megmagyarázza a példázatot, elmondja: “Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai” (Mt 13, 37-38). Tehát együtt a világban: munkahelyen, a legkülönbözőbb helyeken, vonaton, buszon, szépen egymás mellett az Isten fiai, és a gonoszságnak fiai. Isten országában jó lesz majd, csak Isten gyermekei lesznek együtt.

Ezeknek a szolgáknak nem tetszik, hogy miért ne lehetne csak jó mag, csak hívő ember a földön. Egyszer azt mondottam: nekem sokkal könnyebb volt azokon a munkahelyeken, ahol hitetlen emberek között dolgoztam. Azoktól nem vártam semmit, azokat csak szerettem. Tudtam, hogy nekik csak adni lehet. Ha az ember koldusok között van, tudja, hogy azoknak csak adni lehet. A hívő emberrel pedig úgy vagyok ?, egy kicsit azért másképp gondolkozhatna már. Csupa hívők között még kritikusabb az ember. Azoktól, akik még nem ismerik Jézust, mit várjak?

Ezek a szolgák azt mondták: tegyünk egy kis rendet ezen a szántóföldön, dobáljuk ki a konkolyt. Ez volt a gondolatuk, és közölték is a gazdával. Ilyen kemények a hívő emberek? Szeretnék kitisztítani maguk körül a világot? A szolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük azokat? Tehát kitépjük és összeszedjük. Türelmetlen szolgák ?, mi is azok vagyunk. Miért ilyen, miért olyan, bár már megszabadulnánk tőle, és rendesebb főnök jönne helyette.

Szabadulni szeretnénk a konkolytól, a nehéz emberektől. Vajon te is türelmetlen vagy azokkal szemben, akik körülötted élnek? Talán úgy gondolod, milyen jó volna, ha mások lennének. Emberek magukról csupa jót mondanak, a környezetükről pedig csupa rosszat.

A türelmetlen szolgák mellett lásd meg a türelmes, a szerető gazdát, az Urat! Csodálkoztál már csak egyszer is, hogy veled milyen türelmes? Már sokszor rácsodálkoztam ?, Uram, még mindig bírsz, meddig tűröd még a türelmetlen lényemet? Mehetek még a szőlődbe? Még nem dobtál ki onnan? Ha rácsodálkoznál a türelmes Istenre, akkor talán nem lennél olyan türelmetlen a környezeteddel.

Megint a beszélgetést hallgatjuk, elmondják a szolgák: akarod-e ?, szinte azt mondják, jó lenne. “Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem.” Ezt nem akarom! Meg is okolja: “Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.” Féltett búza. Nem a konkolyt félti a gazda, a búzát ?, az övéit félti. Emlékeztek Toldinál, mikor védi az anya a fiát? “Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.” Amikor a kiszaggatásról van szó, nem is a konkolyt, hanem a búzát félti. A szemefénye vagy. Nemcsak félt, nemcsak vigyáz reád, nem engedi, hogy baj történjen körülötted, mert téged félt.

Azt mondja az Ige: “Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.” Átérzed a gazda szívének szeretetét? ? Nem akar fájdalmat okozni a búzának. Különösen, ha közeli melletted az a konkoly.

A Biblia mondja: “Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik” (Lk 17, 34-36). Mintha azt mondaná: egyik marad, a másikat kiszaggatják. Talán beleszakadna az a búza, talán nem bírná elhordozni, hogy akivel együtt nőttem, nincs többé. Féltőn szerető szíve van a gazdának, nem akar fájdalmat okozni az övéinek, azért mondja: várjunk még, várjunk az aratásig.

Mi sokszor nem tudunk várni. Az Úr szeretné megtanítani övéit, hogy még ki kell teljesednie a gyümölcsnek, még be kell érnie mindennek az ítéletig, a búzának is, a konkolynak is. Várj még, ne légy türelmetlen! Ne mond azt, hogy meddig viselem el még ezt az embert? Várj még, még benned is végeznie kel rajta keresztül a munkát, és még őhozzá is van remény, hogy megmenekül.

Nem szabad szétválasztani! ?, ez a gazda szava. Szeretném, ha most elfogadnátok, hogy belül is választani kell. Mert belül, a szíved legmélyén is nő a konkoly. A Biblia, amikor a magvetésről beszél, azt mondja: azért nem tud nőni, erősödni a jó mag, mert elnyomja a tövis, a gaz. “Némely mag a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtják azt” (Mt 13, 7). A benned levő tövis, és a világnak gondjai megfojtják az igét, és nem terem gyümölcsöt. Belül nem szabad együtt nőni. A szívedben az ige és a gaz nem növekedhet együtt. A világ gondjai és az Isten szava nem fér meg egymás mellett. Az anyagiasság, hogy mit veszünk, hogyan veszünk, a pénz szerelme, ha belefutsz, a csendességedben mindig megfojtja az igét. Ha ezeken gondolkozol, nem tudsz igazán csendben lenni, nem növekedhet benned az Ige. Ki kell szaggatni az anyagiasságnak, az aggodalmaskodásnak a gyökerét, mégpedig azonnal.

Belül nagyon éles az Úr, ott már csak a tiszta búza nőhet. Még ma tedd meg, mielőtt elfojtja benned a jó magot. Talán itt sem tudsz teljesen itt lenni, eszedbe jutnak az otthoni dolgok. A gyomot is, a tövist is kell szaggatni a szívből. “Ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt, és vesd el magadtól” (Mt 5, 30a). Ennyire kemény az Ige. Az irgalmas, szerető Úr hogy tud ilyen kemény lenni? A legjobbat vágjam le, és vessem el magamtól ?, a jobb kezemet, ami a legjobb bennem? Megint csak a búzáért kéri, mert szereti, mert szemefénye. És tudja, hogy az új életedet tönkreteszi, agyonnyomja. Mennyi kívánság burjánzik benned, nőnek az aggodalmak, mi lesz, hogy lesz? És azt a kicsi új életet, amit Ő a két kezével véd, megfojtja. Belül kell vágni, belül kell szaggatni. Belül nem maradhat együtt a jó mag a gazzal és a tövissel. Ezzel ne alkudozz!

Városi lány voltam, nem ismertem a mezei virágokat, rózsákkal foglalkoztam, azokat szemeztem. Növekedett az új hajtás, aztán egyszer csak lefele lógott a gyönge kis hajtás, és tönkrement. Láttam, hogy alulról nagy erővel hajtott a vad, és elszívta az új hajtás erejét. Mennem kellett az ollóval, és levágtam minden vadat.

Ami az ó-emberedből, régi természetedből való, le kell vágni, mert tönkre teszi az új életedet. A régi vágyaid, kívánságaid, hiúságod, tetszeni vágyásod, mind hajtani akar. Ne engedd, hogy belepusztuljon az új.

Egy kedves hasonlat jutott az eszembe. A kertben egymás mellett állt az őszibarack és egy mandulafa. A mandula igyekezett, mert szép barackot akart teremni. Kérte, hogy locsolják, trágyázzák, de csak nagyobb keserű mandulát termett, mint addig. A mi igyekezetünkből, akarásainkból, erőlködéseinkből csak én leszek nagyobb és keserűbb.

Aztán váratlanul jött a kertész, levágott róla minden ágat, be is hasított a törzsébe, fájt is, és beletett egy kis őszibarackhajtást. Bekötözte, és a következő évben már rügyet hozott. Már új élet volt benne. Hiába fognak téged kapálni, permetezni, ha nem vagy beoltva. Emlékszel arra a napra, amikor nagyon fájt, hogy le kellett rólad vágni mindent, és amikor a kertész, az Úr Jézus igazán beleültette életedbe az új életet? Ott álltál teljesen lecsonkolva, minden jó cselekedeted szemétté lett, de az életedben rövidesen megjelent az első ízes, illatos gyümölcs, erőlködés nélkül ?, ehetően. Nem a keserű mandulafa teremte, hanem a beléd oltott új élet.

Engedd, hogy ezen a héten Isten lelke mindent levágjon rólad. Ha ez megtörtént, beléd oltja az új életet. Hiába voltál itt, ha nem engeded magad beoltani. Isten türelmes veled. Ha még nem olthatott be, most szeretné veled megtenni. Ha volt egyszer igazi nagy örömöd, és most újra hajt a vad, azért hozott ide, hogy megmetsszen. Engedd, hogy ezt tegye veled ez a jó gazda, ez a türelmes gazda, amire most szükséged van.

Nagydolog, hogy ilyen gazdánk van. Hogy milyen veszedelmes a bűn, azt a kereszt mutatta meg. A szenvedéstörténetben mindig szembekerülök azzal, hogy a világon a legboldogabb, legörömtelibb ember, akit úgy hívtak, hogy Jézus, a Gecsemánéba menve dicséretet énekel, pedig tudja, hova megy. És egy pár perc múlva halál tusában agonizál, és vért verejtékezik. Mi történt vele? Csak az, hogy Isten odakínálta neki a bűnnel teli keserű poharat. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy bűnnel terhelten nem lehet Isten színe elé állni, mert ez a pokol.

Aztán egy nap múlva ez a legörömtelibb, legszelídebb ember ott függ a kereszten, mint egy véres roncs. Hogy lett azzá? A bűn miatt! Téged is tönkretesz a bűn, ha nem engeded, hogy Isten most levágjon rólam mindent, mindent, ami tönkretesz.

Imádkozzunk!
Urunk, ne engedd meg, hogy eltitkoljuk előled azt, ami tönkre teszi az életünket. Ne takargassuk betegségünket. Hadd vetkőzzünk le előtted Úr Jézus Krisztus, az Orvos előtt, aki egyedül tud rajtunk segíteni. Itt ülünk napok óta, és hallgatunk arról, amiről beszélnünk kellene. Segíts, hogy ne menjünk haza a szívünkben, az életünkben levő halálos bajjal. Könyörülj rajtunk, hogy engedjünk biztató, rábeszélő szavadnak. Hadd engedjük magunkat megszabadítani. Hadd mehessünk úgy haza, mint akikben most már valóban a Krisztus él. Ámen.

“Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, meglátszott a konkoly is.” Máté 13, 26
Imádkozzunk!
Urunk, taníts meg bennünket arra, hogy szívünket kitárjuk Előtted. Zárkózottságunk hadd legyen semmivé. Könyörülj rajtunk, hogy őszinte, egyenes emberekké válhassunk. Sokféle gyarlóságainkat mutasd meg. Adj nyitott szívet, hogy valóban bejöhess az életünkbe. Köszönjük, hogy meg tudod tenni, hogy készek legyünk arra, hogy mindenben őszinték lehessünk Feléd, és emberek felé. Ámen.

Tegnap a kétféle vetésről beszélt nekünk az Ige. Azt mondottuk, hogy Jézus Krisztusban lett láthatóvá, tapasztalhatóvá Isten országa. Jézus az, aki veti a jó magot. Amikor az emberek aludtak, jött az ellenség, és a búza közé konkolyt vetett.

A Biblia nem arról az alvásról beszél, amikor éjjel alszunk, hanem a lelki alvásról. A Biblia mindig a lelkünkről beszél. Jó volna megnézni, nem vagyunk-e mi lelki alvásban? A testi alvás közben az ember lassan elveszti a valóságot, körülötte minden megszűnik, eltűnnek a létező emberek. A lelki alvás az, amikor elvesztem a lelki valóságot. A lelki valóság maga Isten. A Lélek világa a láthatatlan világ. Amikor valaki meghal, azt mondjuk ? elaludt. Nem, testvér ?, felébredt! Egy pillanat alatt felébredt a valóságra. Rettenetes, hogy mi fordítva gondolunk mindent. Ebből az álomvilágból, ami ma van, holnap nincs, felébredünk az örökké valóságra. A földi élet ideig valóság. Csak egy ideig olyan, mintha valóság lenne. Pedig élünk. Amikor meghalsz, akkor ébredsz majd fel az igazi valóságra ?, az örökké valóságra. Lehet, hogy rettenetes ébredés lesz.

Talán sokan ráébrednek ezen a héten, hogy nem vagyok olyan kedves, jó, becsületes, szerető, mint gondoltam. Van egy álmunk magunkról, ami nem a valóság. Az otthoniak tudják, hogy nem ez a valóság, csak te gondolod annak. Jaj, ha egyszer felébredsz majd, hogy ez mind nem igaz. Magunkról is álmodunk, meg arról is, hogy a gyerekeink milyen jók, milyen kedvesek. Sokszor elmondják: tudod az én fiam ?, és egy váratlan pillanatban kiderül, hogy nem olyan, mint amilyennek gondolod. Talán a férjeddel kapcsolatban sem az a valóság, amit képzeltél, amit szeretnél, hogy körülöttem minden olyan szép, és olyan jó. Milyen jó lesz, ha egyszer felébredsz még itt ebben az életben a valóságra, amikor még minden rendeződhet. A halál a nagy ébresztő, amit nem lehet kikerülni. A végleges valóságra ébreszt fel: a kárhozatra. Akkor tökéletesen felébredsz.

Isten már előbb is ébresztene. Olyan eseményeket ad, amiken keresztül felébredhetnél. Nagyon sok asszony a házasságából akkor ébred fel, amikor rájön, hogy a férjének van valakije. Kétségbeejtő ébredés, nem olyan, mint amilyennek mutatta magát. Ébredés a gyermekkel kapcsolatban Drága kisfiam ?, és kiderül, hogy benne van egy bandában, ahol szipóznak, és minden rosszat elkövetnek. Egy anyának az volt az ébredése, amikor rájött, hogy a lánya nem lány már, van valakije, és azt hittem, ő az én drága ártatlan kislányom, aki nem is tud semmiről semmit. Rettenetes ébresztés, amikor az ember rádöbben sok mindenre, hogy egészen másképp van, mint ahogy ő gondolta, álmodta.

Az ellenség ezeket az időket használja ki, hogy vessen, amikor az emberek alusznak. Amikor azt hitted, hogy a te drága kislányod azt sem tudja, mi a különbség a fiú és a leány között, és egyszer csak kiderül, hol van már attól? ?

Testvér, ne aludj, és ne álmodj, légy éber és józan! Isten az eseményeken keresztül ébreszt. Ébredj fel abból az álomból, hogy mi olyan szép család vagyunk. Nálunk egy zörrenés nem volt soha. Az ember becsukja a szemét, és altatja önmagát. Jó volna, ha időben felébrednél.

“Serkenj fel, aki aluszol!” (Ef 5, 14a) ?, kiált bele az Ige az emberek életébe. Ébresztő! Mi lesz, ha így kerülsz át Isten országába, hogy nem ébredtél fel, amikor Isten ébresztett volna? Rettenetes ébresztők, de áldott ébresztők ezek. Utóbb majd hálát adsz érte, hogy Isten az elképzelt világodból ? a nagy jóságodból, hogy milyen emberszerető vagy, hogy haragudni sem tudsz ?, egyszer felébresztett.

Isten sokszor lelki dolgokon keresztül ébreszt, de vannak testi dolgok. Olyan események, hogy egy pillanat alatt felébredsz. Talán valakit, akit nagyon szerettél, elveszítesz. Egy pillanatig megállsz ? most hol van? ? az üdvösségben? Annyira vallásos volt, és most nem tudom, hogy hol van. Van, amikor valaki koporsó mellett jön rá arra, és ha elkárhozott itt közöttünk? Rettenetes, de áldott ébresztők ezek. Talán egy betegség ébreszt fel a saját életedben, és dobog a szíved ? mi lenne, ha most meghalnék? Ha ez az altatás végleges lenne, akkor hol ébrednék föl?

Amikor az emberek alusznak, az ellenség vet. Senki nem veszi észre, hogy mi történik. Amikor Jézus életében a legrettenetesebb pillanatok vannak, amikor legközelebbi tanítványaitól azt kéri: “Maradjatok itt, és vigyázzatok én velem” (Mt 26, 38b), akkor ők alszanak. Abban a pillanatban, amikor Jézusnak szüksége lenne rájuk, amikor a három legkomolyabb tanítványát kéri, hogy imádságotokkal erősítsetek ?, elalszanak. Kétszer mondja Péternek Jézus: Simon, alszol? Most alszol?!

Milyen rettenetes lesz, ha egyszer neked mondja majd az Úr ? szülő, most alszol, amikor a gyermekeidnek a legnagyobb szükségük lenne rád? A gyerek ül a tévé előtt, neked jó, mert végezheted a munkád. Ott felejted a kriminél, és az ördög akkor veti a gondolatokat a gyermeked lelkébe. Fogalmad nincs, mi mindent látott, amikor gyermekkorában ott felejtettétek. Sok gyermek mondta már el: a szüleim azt hitték, hogy alszom, és ott élték előttem a szexuális életüket. Olyan gondolatok és érzések ébredtek bennem, hogy megutáltam a szüleimet. A gyermek úgy tett, mintha aludt volna, és közben a szülő aludt. Nem vették észre, mit vet az ördög a gyermekük lelkébe. Akkor csodálkoznak majd, amikor kikel a vetés.

Valahol elmondották, hogy két gyermek, gyilkosságot játszott. Az egyik majdnem megfojtotta a másikat. Megkérdezték, hol láttátok ezt? A tévé műsorban. Egy kötéllel fojtotta meg egyik ember a másikat, és mi megpróbáltuk. Nagyon kérlek, ha szereted a gyermeked ? ne aludj! Azt gondolod, hogy milyen jó gyerekek, és fogalmad nincs, hogy mi hullott bele abba a puha földbe, a gyermeked szívébe, abba a nagyon fogékony talajba. Nem figyelsz oda, hogy milyen barátai vannak. Kikkel, és miket beszél. Mikor ébredsz már fel? ? nehogy akkor, amikor már késő lesz!

Újra mondom, az ellenség vet, és az emberek alusznak. Hívő emberek álmokat álmodnak arról, hogy az ő családjuk milyen tökéletes. Addig ébredj föl, amíg egy váratlan pillanatban el nem hangzik az ébresztő. Amikor az ijedtségtől már nem tudsz mit tenni. Ne aludd a magad ájtatos álmát, most ébredj föl a valóságra!

A 26. vers szerint felnövekedett a vetés. A gondolatvetésből szavak, tettek lettek. Nő a vetés, és megtetszik a konkoly. Egy váratlan pillanatban kidugja a fejét, és már láthatod. Talán egy mondat ?, most csak a saját szívedre gondolj. Nem ijedsz meg, amikor először kimondod azt a fájó, kritikus mondatot a másik embernek? Csak nem tagadod le, amikor már látszik? Amikor már mindenki hallotta azt a kritikát, azt a bántó szót, amit soha nem lett volna szabad kimondanod. Talán soha nem hagyta el ilyen a szádat, amióta Jézusé vagy, és most egyszer csak ott van.

Sok minden történik a föld alatt, amíg megtetszik a vetés. A mag csírázik, gyökeret ereszt. Már élete van a láthatatlanban. Már a haragos gondolat rég ott van benned, pedig még nem mondtál semmit. A mag mielőtt a föld fölé bújna, már szívta a nedvességet. Még nem látszik semmi, nem mondtál gorombaságot, de már nő a vetés a gondolatvilágodban. Az ember rettenetes dolgokat tud gondolni másokról. Aztán eljön a váratlan pillanat, amikor kidugja fejét, amikor már nemcsak gondolat, hanem szó. Talán előjön egy káromkodás. Aztán megdöbbenek ? ezt én mondtam?

Nő a vetés, nem marad a föld alatt. Sokszor a legrosszabb helyen jön elő. Csak itt ne, csak ezek előtt az emberek előtt ne mondtam volna! Feltartóztathatatlanul nő a vetés. Észrevetted már? Megijedtél már azon, hogyan válaszoltál a férjednek? Eddig mindig hallgattam, most egyszerre csak mondom? Már veszekszünk? Szavaira az enyémek is válaszolnak? Már hangos a ház tőlünk? Talán mondom, hogy csendesebben, ne hallják a szomszédok, ne hallják az utcán. Olyan mindegy, hogy az utcán hallják-e, vagy Isten hallja.

Nő az ördög vetése. Gondolj arra a szennyes viccre, amit a munkahelyeden hallottál, vagy amikor valami kétértelmű dolgon nevettél. Tetszett is, mert szellemes volt. És aztán már te mondod másnak. Valamikor másokon csodálkoztál, hogy lehet ilyeneket beszélni. Már magadon sem csodálkozol. Már hallhatóan, láthatóan nő a vetés.

Aztán nő tovább, jön egy kívánság, egy vágy, már jól esik, ha megsimogatnak, már várod, hogy valaki hozzád érjen. Már nem bánod, ha megölel, nem olyan komoly dolog ez, csak baráti, csak munkatársi, sőt puszi ide-oda, ez is csak szokás. Régen úgy voltál: ezzel soha! Aztán egyszer megtörténik, és már várod.

Nem máról holnapra lesz a magból fa. Szép lassan nő. Így mondja a Róma 3, 12: “Mindnyájan elhajlottak”. Csak úgy lassan egy-két centiméterre, tízre, tíz méterre. És már hol vagyok? Talán egy parázna kapcsolatban. Nem tehetek róla, a másik akarta, a másik kezdte.

Amikor már jó magasra nő a vetés, akkor meglátszik. Addig csak ártatlan tréfa, csak húzzuk egymást, csak kicsit nevetgélünk. Nem veszed észre, hogy nő a vetés, hogy egyre erősödik, bokrosodik, és nagy fa lesz belőle. Nő az anyagiasságod. Először csak arra gondolsz: jó volna nekem is. Aztán egyre többet dolgozol, hogy olyan házad, olyan kocsid legyen, mint másoknak van. Erősödik a kívánság, és eljutsz oda, hogy már vasárnap is dolgozol, pedig valamikor azt mondtad ? ezt soha nem teszem meg. A szülői házban megtanultam, a vasárnapi munkán nincs áldás. De egyszer azt mondtam: a hétköznapok eltelnek a munkahelyemen, vasárnap magamnak dolgozom.

Nő a vetés, és nőnek az igények, és észre sem veszed, hogy a munka elfoglal minden időt. Reggel sem tudok igazán igét olvasni, mert sietni kell. Tudod az igét: “Ne lopj!” (2Móz 20, 15). Istentől loptad ez az időt, ami az Övé lett volna. Lehet, hogy elloptad az anyagiakat, amiről talán tudtad is, hogy neki kellett volna adni. Már nem adhatok az Isten ügyére, mert nekem is kell a pénz. Az Ige azt mondja: Átokkal vagytok elátkozva, és loptok engem mindnyájan. Kérdezi a nép: mivel lopunk Istenem? A tizeddel és az áldoznivalóval loptok engem. Adjátok oda, és meglátjátok, hogy áldást árasztok rátok bőségesen. (Mal 3, 8-10). Talán azt mondod: azért oda még nem jutottam, hogy lopjam az Istent. A neki szánt csendes időt lopod el, és a neki szánt anyagiakat, amire Isten azt mondja, hogy az enyém. Nézz körül egy kicsit az életedben, a kívánságból mindig lopás lesz, és amikor már a mag megtetszik, akkor már mindenáron megszerzem azt, amit magamnak akarok. Nézz körül, mit vettél vajon magadnak az életben, amit nem Isten akart volna adni? Sok ember lopott házastárssal él együtt. Isten valaki másnak szánta, de neked az a fiú tetszett, azt kívántad. Ügyes voltál, csinos voltál. Jó volna most, ha csendben körülnéznél.

A test kívánsága átvisz minden határon. Keresztelő János megmondotta Heródesnak: “Nem szabad néked a testvéred feleségével élned” (Márk 6, 18b). De neki tetszett, vágyott a vele való kapcsolatra, és börtönbe záratta Keresztelő Jánost. Sok embernél a lelkiismeret már rács mögött van. Aztán jön az alkalmas nap. A test mindig a Keresztelő János fejét kéri ? semmi mást. Heródes előtt Salome táncol ?, és előtted is ott táncol a kívánság. És az “alkalmatos nap jöttével” Heródiás megkapja Keresztelő János fejét egy tálban. Az ellenségnek kevesebb nem elég.

Szeretném, ha látnád azt a véres fejet a Golgotán. “Gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek” ? mondja a Szentlélek olyan embereknek, akik ott sem voltak Jézus keresztre feszítésnél. Pártusok és médek a közelében sem voltak Jézusnak, nem is ismerték Őt. A gonosz kezeddel megölted a lelkiismeretedet, most már hallgat, már nem mondhatja, hogy vigyázz!

A vetés nő ? megtetszik a konkoly. Hova fog még nőni? Mit fogsz te még tenni a két kezeddel? Isten azt mondja ma: ébresztő! Ébredj fel, amíg nem késő! Júdás nem ébredt fel a kellő pillanatban, amikor még odamehetett volna a kereszthez, amikor még elsírhatta volna: Uram, eladtalak.

Ma még mehetsz Jézushoz, hogy elmondj Neki mindent igazán, hiszen Ő a bűnösökért jött. Még van szabadulás. Vigyázz, mert az ellenség most is etetni fog ? nem rólad van szó, te rendes ember vagy, ilyeneket nem tettél, és nem is fogsz soha. “Serkenj föl, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus!” (Ef 5, 14).

Imádkozzunk!
Uram bocsáss meg azért, hogy nem őriztem jól a lelkemet, hogy az ördög iszonyú magvakat, gondolatokat, akaratokat, ítélkezést, bántást, haragot tudott beleszórni. Segíts, hogy sokkal éberebb lehessek. Bocsásd meg, hogy nem őriztem jól az enyéim lelkét sem, nem vigyáztam, nem figyeltem rájuk. Kérünk, hogy serkents fel mindnyájunkat. Add, hogy igazán felébredjünk, és őrhelyünkön éberen állhassunk, hogy ne vethessen tovább az ellenség. Kérünk, hadd találjuk meg még a megbánás helyét, az utat a kereszthez, hogy megtisztíthass, és megáldhass. Kérünk, könyörülj meg rajtunk! Ámen.

“Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment. Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” Máté 13, 24-30
Imádkozzunk!
Urunk köszönjük, hogy igédben már tegnap este megszólítottál bennünket. Szeretnénk ma is úgy állni előtted, hogy várjuk szavadat. Segíts, hogy valóban kívánjuk hallani szavadat, hogy elvégezhesse bennünk azt, amiért idehoztál minket. Ámen.

A Máté evangéliumának 13. része végig példázatokról beszél. Ennek oka, hogy a láthatatlan világot mi nem annyira ismerjük, és Jézus ezért hasonlítja valamihez. A tanítványok megkérdezték Jézust: miért beszélsz példázatokban? Jézus azt felelte: “Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek” (Lk 8, 10a). Nagydolog, hogy nekünk ezen a héten adatik, hogy a példázaton keresztül valamit megértsünk, amit eddig nem értettünk.

Az Ige azt mondja: “Megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezem hallottak” (Mt 13, 15a). Vajon lesz-e füled a hallásra, vagy a tied is megkövéredett? Kérjük az Urat, hogy adjon fület a hallásra, hogy megértsük szavait, amiket nem lehet megérteni, csak halló fülekkel. A körülöttünk élő világ csupa példázat. Tegnap este arról beszélt a 19 zsoltár: “Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható” (2-4). Minden beszél, csak éppen nem hallják, és nem halljuk.

Nemcsak a teremtettség beszél, hanem a természeti törvények, a fizikai törvények is elmondják, hogy mindennek meg van az összefüggése. Isten nem véletlenül teremtett dolgokat. A történelmen keresztül is beszél. Akinek van füle hallja. Csak az a kicsi történelem, amit végigéltünk. Láthattuk, hogy forog a világ körülöttünk. Valaki gazdag, és nagy valaki, elmúlik pár évtized, és semmivé, nullává lesz. Az emberek élete is példázat, az is beszél. Csak figyelni kellene. Valakinek minden jól megy, egyszer csak beteg lesz. Egy váratlan fordulat, és tehetetlenül fekszik a kórházi ágyon. Isten beszél az emberi sorsokon és saját életünkön keresztül is. Csak látni kellene, hogy egyetlen bűn is milyen boldogtalanná tud tenni órákon belül. Tönkremegy minden örömünk.

Jézus példázatai mindig így kezdődnek: “Hasonlatos a mennyeknek országa”. Miért a mennyországról beszél? Mert az embernek kicsi gyermekkorától kezdve ez a legmélyebb vágya. Hány gyermek kéri az édesanyját: mesélj a mennyországról! A szerelmesek is a mennyországról álmodnak, ami majd az együttes életük lesz. A földön szeretnék megépíteni az életük kis mennyországát.

A boldog-mondásokban Jézus a mennyországot mondja el. A mennyország az, ahol boldog lehet az ember. Aztán kiderül, hogy az a fiú sem lett mennyország, akiről elképzeltem, akiről azt hittem, hogy az lesz. Aztán a gyermek sem lett mennyország, akiről, amikor hordtam, elképzeltem, hogy az lesz. Isten az Egyetlenről beszél, Aki a mennyország. Ez a mennyország egy Személy!

Az első példázat így kezdődik: “Imé, kiment a magvető vetni.” Jézus az, aki kiment erre a földre. Ma újra ezt olvassuk: “Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett.” A mennyország valaki? Amikor fiatalok és szerelmesek voltunk, azt hittük, hogy valaki, akit várok, az lesz a mennyország. Minden mese igaz egy kicsit. A lány mindig a királyfit várja. Aztán nagyon furcsa királyfik jönnek, és kiderül, hogy ez sem királyfi, az sem.

Pedig igazán jött a Király Fia ? Jézus Krisztus ? Isten Fia. Őreá mondja az Ige: “Kit, akik várnak, meg nem szégyenülnek” (És 49, 23b). Jézusban öltött testet a mennyország, a szeretet, a békesség, minden, amire vágyakoztál. Jézus veti a jó magot. A mag a beszéd, az Ige. Vigyázzunk, mert a beszéd hullik, és valahol mindig a földbe hullik. Veszélyes dolog a beszéd. Gondolj bele: mennyit beszéltem, mennyit vetettem, és mind a földbe hullott, mind ki fog kelni, minden szóból termés lesz. Életem egy kritikus idejében olyan helyen voltam, ahol nem lehetett igét olvasni. Egy apáca volt a közelemben, aki valahonnan traktátust kapott, és jött hozzám: nézd, beszéd, jó beszéd! Az írásban is beszéd van, onnan is vetik a magot. Van jó mag, jó írás, jó beszéd, és jó szó. Jézus azért jött, hogy a jó magot vesse.

A 19. Zsoltárból hallottuk az este, milyen is a jó beszéd: “Bölccsé teszi az együgyűt? megvidámítják a szívet? megvilágosítja a szemeket” (8-9). Elmondta az Ige, hogy mivé fog tenni ez a jó beszéd, ha igazán hallgatod. Akkor elkezdődik a mennyország ? nem kívül ?, belül. A mennyország mindig belül van, ha belül nincs, akkor sehol sincs. Hiába akarnak nagyszerű életet adni, jó házasságot, szép házat, sok pénzt, az nem volna mennyország.

Erről a belső mennyországról beszélt nekünk az Ige az este. Azzal kezdődik, hogy jön az ítélet. Lehet, többen azt mondtátok: ezt nem szeretném. Nem várom az ítéletet. A Zsoltáros azt mondja: Az Úrnak ítéletei igazságosak. Értékesebb, mint a színarany, és édesebb, mint a méz. Bár eljutnánk oda, hogy engedjük, Isten elkezdje bennünk ezt az ítéletet. Ez lenne most számunkra a legjobb, mert a jó vetés ezzel kezdődik.

A szó nagyhatalom! Gondoljatok arra, mit tud pusztítani egy szó, és mit tud építeni. A rádióban elhangozhat egy olyan szó, amely tűzbe boríthatja az egész világot. Hány házasságot borított már fel egyetlen szó. Valaki gondolt valamit a férjéről, ami nem is volt igaz, és már borult minden. Úgy forgattad, mondtad a magadét, hogy a másik már védekezni sem tudott. Egy szón tönkremehet a családod, a környezeted, az egész gyülekezet. Vigyázzunk arra, amit kimondunk.

Jézus a jó magot, a jó beszédet veti, amelyik azzal kezdődik, hogy először megítél, azután megelevenít, azután felépít, azután megáld, boldoggá, vidámmá tesz az áldott szó ? Isten szava. Az Ige mondja: “Az Úr öl, és elevenít” (1Sám 2, 6a). Az ítéletnek sok mindent meg kell benned ölnie, hogy boldog emberré lehess. A saját szívünkben levő bűn tesz bennünket boldogtalanná.

“Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett.” A te földed az Isten földje. Ez a világ Isten földje, és az emberiség is az. Földed elsősorban a te lelked. A saját lelkedbe vetsz. Minden visszahullik. A bumeráng visszafelé üt. Mondok egy rossz szót, és arra a napra tönkrementem. Már tudom, ezt nem kellett volna mondanom ?, már fáj. A saját lelkedbe is veted azt, amit másnak mondasz. Már éjjel sem tudok aludni. Reggel arra ébredek: mi is fájt nekem az este annyira? Ne felejtsd el, a saját életedet teszed tönkre. Másnak mondod a gorombaságot, és téged ütött agyon.

Nagyon vigyázz, hogy mit vetsz a gyermekeid életébe. A mag bekerül a lelkükbe, és csírázni kezd. Belül valami már történik. Mit hallanak tőled a gyermekeid? Mi az, ami elhagyja a szádat? Ez óriási felelősség. “Jó magot vetett a földébe.” Vigyáz, hogy mit vetsz, mert a mag kikel, nőni és teremni fog.

A következő mondat már a másik vetésről beszél. “De mikor az emberek alusznak” ? valaki más is vetett. Miért alusznak az emberek lelkileg? És te miért alszol? Nem veszed észre, hogy mi történik körülötted, hogy valaki más is vet a lelkedbe?

Egy ellenség van Isten szerint ? a sátán ? aki állandóan vet, mindig tele van a keze maggal. Engeded, hogy vessen a lelkedbe gondolatot, gyűlöletet, haragot. Jön, és mondja: neked van igazad, ne hagyd magad. Iszonyú vetés ez. “Mikor az emberek alusznak” ?, hát szabad aludni? Azt mondja az 1Péter 5, 8: “Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen.” Te alszol, és nem veszed észre, hogy mikor került a lelkedbe az a gondolat, ami aztán tönkretett. Az ördög emberi szájakon keresztül vet.

Óriási különbség van Isten és a sátán vetése között. A magát kijelentő Isten Jézus Krisztust küldte erre a földre, és rajta keresztül vet. Az ördög mindig titokban vet, valakinek a háta mögül. Mond neked olyat, hogy aztán nézheted, mi fog felnőni benned. Mond egy olyan pletykát, gondolatot, elképzelést, ami, majd ha csírázik, akkor veszed észre, hogy került ez a szívembe? ? nem haragudtam én erre a valakire soha. Ha egy mag beesik a földbe, nem azonnal kel ki. Szépen elgereblyézik a földet, olyan, mintha semmi nem történt volna, de a mag belül van. És egy váratlan pillanatban csírázni kezd.

A konkolyt keleten hamis búzának hívták. Eleinte pontosan olyan a külseje, mint a búzának. Ez egy olyan mag, amit a sátán nagyon szeret vetni. Az egyik ilyen mag a hízelgés. Ha tudnád, milyen veszedelmes, ha beengeded. Erre mindig nyitva van a füled. Itt nincs megkövéredve, és egyenesen beengeded a szívedbe. Nem veszed észre, hogy ki vetette, és mi lesz ennek a vége. A hízelgés a búzához hasonló legveszedelmesebb hamisbúza. Azt gondolod, hogy szeret engem az illető, azért mond ilyen szépeket. Dehogy szeret! ? most teszi tönkre az életedet!

A másik hamisbúza a féligazság. Olyat mondanak valakiről, amit nem is tud biztosan, és háta mögött mégis mondja, és te meghallgatod. Talán még azt is megígéred, hogy senkinek nem mondod tovább. A hívő életem elején nagyon megdöbbentett, amikor valaki rosszat mondott a másikról. Azt mondtam: eddig soha nem vettem észre. De attól a perctől kezdve észrevettem, amit addig soha nem láttam. Bekerült a mondat a szívembe, és megfertőzött. Vigyázz, hogy mérgező mag ne hagyja el a szádat.

Amikor az ember az igazságon csak egy kicsit is változtat, már fél igazság, elferdített igazság, és aztán már jöhet a teljes hazugság is. Gondolj az első féligazságra: “Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (1Móz 3, 1b). Aztán már jön a teljes hazugság: “Bizony, nem haltok meg” (1Móz 3, 4b).

Vigyázz! ? jár a magvető, és szórja a konkolyt. Akik hozzánk járnak, tudják, hogy nem fogadunk el pénzt. Mégis azt terjesztették mindenfele, hogy pénzt kérünk mindenkitől. Sok ember elhiszi, és már nem tud odafigyelni, és nem tudja hallgatni az igét.

Átadod magad az anyagias gondolkodásnak, milyen jó lenne, ha többet kereshetnék. Aztán többet dolgozol, hogy mindent megadhass magadnak, mert az étel, ital, az élvezet a fontos. Az ördög súgja: Jézus mindent el akar tőled venni.

Mennyi szennyes dolgokat vetnek az emberek, bántó megjegyzéseket, rágalmakat, ami mind kikel. Nagyon kérlek, ne mond tovább, nehogy már te is az ellenség magvetője legyél. Ne vesd a konkolyt, amikor az emberek alusznak! Akkor nem figyelsz igazán oda, amikor nem vagy közel az Istenhez. Akkor veti szívedbe a gondolatot, hogy ezzel ne állj szóba, mert ilyen, meg olyan. Haragszol valakire, amikor semmi okod nincs rá. Csak azért, mert mondtak rá valamit.

“De mikor az emberek alusznak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé.” Egy súlyos szó van utána: “és elment.” Igen ő nem marad ott, csak a vetés. Már mondottam: Isten Jézus Krisztusban jelenti ki magát, és itt van közöttünk. Az ördög mindig rejtőzködik, elmegy, és soha nem lehet tudni, hol van, és mit csinál. Az ördög egy láthatatlan hatalom, amelyik sok mindent tönkretesz körülöttünk, aztán elmegy, és eltűnik. Marad az ember, és őt okolod mindenért, ami történt, holott nem is ő okozta a kellemetlenségeket. Aki vetett, azt nem láthatod, mert elment. De te hallgattál, amikor vetette a gondolatokat, az érzéseket, és benned maradt a vetés.

Nem hiába mondja az ige, hogy vigyázzatok! Jó volna sokkal vigyázóbbnak lenni. Ne nyisd ki füledet, szemedet, érzés és gondolatvilágodat minden szemét számára. Értsük meg ezt a példázatot. Ezen a héten Jézus veti a jó magot. Lehet, hogy nem lesz kellemes ?, de ez a jó mag. Ez az, ami segít rajtad, ami gyógyít. Zárkózz be minden ellenséges hang elől, és nyisd ki a szívedet, a füledet teljesen Isten szava felé.

Imádkozzunk!
Urunk, hadd köszönjük meg, hogy azt a drága vetést, amit egy életen keresztül szórtál, azt meg is öntözted könnyel és vérrel a Golgotán. Hadd kérjünk arra, hogy könyörülj rajtunk, tégy nyitottá, érzővé, hallóvá Feléd, és hadd zárkózzon be a szívünk teljesen minden idegen hang felé. Áldd meg így az ittlétünket. Köszönjük, hogy mindent megteszel azért, hogy boldog, vidám, szabad emberként menjünk majd el, hogy valóság legyen számunkra a mennyország már ezen a földön. Segíts Úr Jézus, hogy így legyen. Ámen.

„Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”” (Jn 14,13)

Milyen szempontok alapján kérek? Van-e kéréseimben helye és szerepe az Atya dicsőségének? Legtöbbször imádságaimat is áthatja a saját magam iránti rajongásom. Krisztus azonban nem a mesebeli jó tündért vagy Aladdin lámpáját ígérte tanítványainak. Ő teljes életváltozásra hívott, arra, hogy ezen a világon képviseljük az ő szempontjait. Valakinek a nevében kérni azt jelenti, hogy azt kérem, amit ő kérne, az én kérésem tulajdonképpen az övé. Ismerem-e ilyen közelről Mesterem szándékait, vagyok-e ilyen szoros közösségben vele? (Győri Tamás József)

A mai nap meditációs fogalma:
Harag…

A mai nap imádsága:
Uram! vedd el haragunkat, hogy szeretetben élhessünk! Ámen

El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről!
5 Móz 12,2-3

Az Ószövetség ezerévet átívelő könyvgyűjteménye az ember küzdelméről tanúskodik: a túlélésről, a megmaradásról. Nemcsak a zsidók “bajlódnak” Istenükkel, de Jáhve is velük… Nyilvánvaló emberi érzelmek keverednek, csapnak össze, szövik át az Isten akaratát abban az egzisztenciális krízisben,amit a zsidó nép vándorlása során átélet. A pusztai vándorlás negyven éve nem kényelmes túra volt, hanem a megmaradásért folytatott küzdelem. Harc a nem zsidókkal, s harc önmagukkal. A megmaradásért olykor diktátori eszközökhöz kellett nyúlnia Mózesnek: lásd az arany borjú imádásának esetét! “Lévi fiai kardot kötöttek oldalukra, s háromezret vágtak le azon a napon!”

Nyilvánvaló, hogy az erőszakos gondolatok hangoztatása minden korban erősítik az ember ősbűnös habitusát, függetlenül attól, hogy valaki zsidónak születik vagy sem. A másikat a földről “eltörölni-akarás” nem zsidós vagy muzulmános indulat, hanem az ember ősi sajátja, amely mindig egyéni életsorsokban nyilvánul meg. Nem lehet határvonalat húzni jó zsidók és rossz németek közé, nem minden “néger” lusta és agresszív, ahogyan nem minden fehér ember szent… Egyes emberek lusták és agresszívek, egyes emberek fajgyűlölők, s az egyes ember él istentelenül, s soha nem egy egész nemzet vagy nép! Egy majd kilencvenéves háborút megjárt evangélikusom mondta: “Tessék elmondani, hogy a jó oldalon is vannak rosszak, s a rossz oldalon is vannak jók!” S milyen igaz! A nehézségek, a nyomorúságok azt hozzák elő az ember szívéből, ami benne lakozik… Erről szólnak a filmek, könyvek ezrei: aki hitvány, az a próbák közepette még hitványabbbá válik, aki pedig ember, az méginkább emberré válik. Az építő művészeti alkotások arról szólnak, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megérdemelt büntetését.

Isten egyszer mindenkit megítél! Senkitől nem kérdezi majd, melyik népbe született, s hogy zsidó, muzulmán volt-e vagy éppen keresztény? Egyet kérdez, de az nagyon súlyos kérdés lesz: Mennyire voltál ember? Mennyire voltál “istenképű”, olyan, amilyennek rendeltelek. Akkor és ott pedig nem a földi fanatizmus, a vakhit, a buzgóság számít majd, hanem a cselekedeteink, melyeket véghez vittünk,egész életünk folyamán…

A mai nap meditációs fogalma:
Szentség…

A mai nap imádsága:
Uram! Szentelj meg, hogy áldás lehessek másoknak! Ámen

“Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!”
Jel 4,8b

Szent, szakrális – mit is jelent valójában? Elhatárolt, pontosabban “elvágott” helyet, területet. Ami egészen más mint a többi, nem profán, hanem szent. Míg a katolikus egyház szentségként kezeli a bérmálást, a papi rendet, a házasságot, a gyónást és a betegek kenetetét is, mi protestánsok a Biblia alapján csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadjuk el. Úgy gondolták reformátor őseink, s így gondoljuk mi is, hogy a keresztség hit által visz üdvösségre, a hit megvallásának pedig mi lenne ünnepélyesebb formája, ha nem az úrvacsora? Így aztán a katolikus testvéreink többi szentségével nem tudunk mit kezdeni. Méltósággal igyekezünk jó papként, jó házasemberként élni, igen fontosnak tartjuk a testvéri beszélgetést is – melyet Luther az evangélium egyik megjelenési formájának tekint -, de nem hisszük, hogy a kegyelmi eszköztár teljessége – melyet csak a római katolikus egyház birtokol – juttatna el minket Istenhez.

Szent dolgokra szükségünk van, mert Isten teremtményei vagyunk. Kell, hogy látható jelekben is megnyilvánuljon az Isten szeretete: mivel testben vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy lássuk, halljuk érezzük az Isten kegyelmét – melyek anélkül is “működnek”, kifejtik hatásukat, hogy mi látnánk, hallanánk vagy éreznénk. Mégis fontos számunkra, hogy átérezzük törékeny testiségünkben az Isten végtelen szeretetének hatalmát, erre rendeltettek a szentségek. Evangélikus felfogással ugyanakkor azt valljuk – így leegyszerűsítve -, hogy szent az, ami, aki Istené. Ezért szentelünk oltárt, s harangot, orgonát és sírkövet, s ezért áldjuk meg a házasságot és avatjuk, azaz beleillesztjük Isten jó rendjébe lelkészeinket.

Míg a mi földi “szentségeink” elmúlnak egyszer, az Isten Szentsége megmarad örökké. Ő elkülönült, élesen elhatárolt Erő, Aki volt, van s eljövendő. Ő nem változik, Ő – bármi is törénik velünk vagy egész teremtett világával, Ő Isten marad mindörökké. Olyan titok ez, amit értelemmel soha fel nem foghatunk. Isten azonban megengedte, hogy titkait a mi szívünkben alázatosan forgassuk – Mint Mária tette -, s minden nap, ezen a mai napon is erőt merítsünk belőle.

Uram! Adj nekünk látást, s Tőled való akaratot életünk istenes megéléséhez. Ámen

Uram! Adj szívembe szeretetet, hogy azt tudjam tenni, ami fontos, s úgy élhessek, hogy megtaláljam földi életem boldogságát a közösségben, s kegyelmed révén elfogadhassam lelkem üdvösségét! Ámen

Uram! Akaratodat értesd meg velem,
hogy kegyelmedből élve
szerethessek! Ámen

Uram! Alakítsd, szépítsd életemet, hogy növekedhessek szeretetben és alázatban. Ámen.

Uram! Áld meg jelenemet, hogy a holnapom ne fájjon a tegnapom miatt! Ámen

Uram! Áldásaidban naponta részesülök, s ezekből oly keveset juttatok vissza embertársaimnak… Tégy engem készségessé mások szolgálatára, hogy necsak a magam hasznát keressem, de a közösségét is, ahová helyeztél! Ámen

Uram! Áldásod nélkül terméketlen az életem.
Kérlek szánj meg engem, s teljesítsd ígéretedet rajtam is! Ámen.

Uram! Áldott légy a közösségért, amibe helyeztél! Add, hogy szereteted tükröződjék az én életemben is, s betöltve akaratodat kiteljesedhessek emberlétemben! Ámen

„Egy idegenbe készülo ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettot, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint…” Máté 25,14-30

Isten teljes bizalommal nagy vagyont bíz mindnyájunkra: észt, erot, tehetséget, tudást, családot, munkát, valamennyi tulajdont, kinek-kinek képessége szerint. Csak annyit kell tudnunk, hogy ez a ránk bízott vagyon nem a miénk, hanem mindenestol az Övé. Mi csak annyiért felelünk, amennyi ránk bízatott. Élhetünk vele, mintha a miénk lenne. Élvezhetjük gyönyöreit, használhatjuk értékeit, de számadással tartozunk érte.

A talentum hatalmas érték. Olyan nagy, hogy egyben használhatatlan. Fel kell váltani ahhoz, hogy élni, gazdálkodni lehessen vele. Istentol kapott képességeinket a szolgálat aprópénzére kell felváltanunk, hogy értéke szaporodjék. Mivel fogsz Urad elé állni, amikor megkérdi, mire használtad a kegyelmét, a rád bízott kincseket?

Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több talentumot szerettem volna kapni Toled és az élettol. Bocsásd meg, ha nem értettem meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a felelossége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)

“Örökkévaló Isten az Úr… nem fárad és nem lankad el” (Ézs 40,28).

Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak. A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye. Hogy kimerülsz-e vagy nem, az attól függ, honnan meríted az erőutánpótlást. Jézus azt mondta Péternek: “Legeltesd az én juhaimat”, mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erőutánpótlásra, különben kimerült leszel. Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle. A szó szoros értelmében “kiszívnak”, ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk.

Kimerültségbe vitt az az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e vagy Jézus Krisztus váltsága? Újra meg újra nézz vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt? Nincs jogod azt mondani; “Uram, úgy ki vagyok merülve!” Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen. Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erőtartalékod is Istenben legyen. “Minden forrásaim tebenned vannak” (Zsolt 87,7).