Istenem, ne engedd, hogy bűneim elválasszanak tőled!
Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek
téged. (Zak 3,4)
Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra
rejtőzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat
vastagon benőtte a pókháló, az üveget belepte a por.
Képtelenségnek tűnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a
kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama
gondos munkájának hagyatéka rejtőzik. Málnalekvár.
Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy
befőttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek
ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap
az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem
volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtőzik,
ha Isten nem mutatja meg nekem. De ő már csak ilyen.
Tudja, mi rejtőzik belül, és nem a rárakódott szenny
érdekli.
…senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága
holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)
A sötétség atyja ugyanis elrejti tőreit az ő alattomos
éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a
maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai,
nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki,
bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)
Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bűneimtől, hogy
olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.
