Szerző: andrelowoa | október 14, 2008

A tálentumok példázata

Olvassuk fel ezt a példázatot is, Máté evangéliuma 25. fejezetéből, 14-30-ig: “Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, előhívatta az ő szolgáit, és a mije volt, átadta nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kelt. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta, kereskedett azokkal, és szerzett más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő volt, az is más kettőt nyert. A ki pedig az egyet kapta, elmenvén, elásta azt a földbe, és elrejtette az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjött ama szolgáknak ura, és számot vetett velük. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta, hozott más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta, mondta: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogaknak vacogása.”

Az ember, aki útra kel, Jézus, aki a mennybe ment, és a tanítványait bízta meg azzal, hogy az általa megkezdett munkát folytassák itt a Földön. Sokatmondó ez a kis félmondat: “amije volt, átadta nekik”. Mindent megadott ahhoz, hogy a munkát folytatni tudják, és “kinek kinek az ő ereje szerint” adott tálentumokat. A tálentumok az ember úgymond “természetes” képességeit, illetve a Szentlélek ajándékait jelentik, amelyekben folytonosan növekednie kell a keresztény embernek.
Egy alkalommal azt mondta Jézus: nem mindenki megy be a mennyek országába, csak az, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Mi az Isten akarata? Mire kellett volna fordítani a képességeket és a Lélek ajándékait?
Két alapvető Biblia-verset szeretnék idézni, amelyek szorosan összetartoznak, és egyértelműen megmondják, mi Isten akarata.

1 Thess. 4.3-ban azt olvassuk: az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.
2. Tim. 2.4-ben pedig ezt: Az Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.

Arra következtethetünk, hogy azért jutottak a hívők a balgaság állapotába, mert sem a saját megszentelődésükön, sem a lélekmentés szolgálatában nem dolgoztak – eléggé. Nem mondom, hogy semmit nem tettek, csak nem eleget vagy nem elég jól. Péter apostol azt írja, hogy arra, hogy Isteni természet részeseivé lehessünk, teljes igyekezetet kell fordítani. (1 Pét. 1.4-5) Kevesebb nem elég. Nem kell nagy dolgokra várni: a legkisebb dolgot is méltányolja Isten, ha szorgalmasan, pontosan, jól elvégezzük, ha Neki tesszük. Ugyanakkor a legnagyobb dolog is semmi lehet az ő szemében, ha magunkat akarjuk az előtérbe tolni és learatni a dicsőséget. Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy Isten “kinek-kinek az ő erejéhez képest” ad feladatokat és vár el munkát. Senki sem mentheti fel magát, hogy nincs semmi tehetsége, semmi feladata. Nem várhat jobb időre, kedvezőbb körülményekre, vagy nagyobb képességekre. Amink ma van, azt kell kamatoztatni, és a képességeink, az alkalmasságunk növekedni fog.

Azt olvastuk a példázatban, hogy az öt- és kéttálentumos szolga kereskedett az ura pénzével. Nem tér ki arra Jézus, hogy milyen tevékenységet folytattak, de a kereskedés nyilván valamilyen önállóságot, életrevalóságot és munkát feltételez.
Az egy tálentumos szolga elásta a tálentumát. A gazda utolsó lehetőségként, más tevékenység híján mondja, hogy még az is jó lett volna, ha a pénzváltóknak kiadta volna a tálentumát, hogy hozzon valami kamatot. Valamilyen tevékenységet mindenki találhat, ha mást nem, azt is megtehette volna, hogy segíti azokat, akik Isten ügyében dolgoznak, de ezt sem tette meg. Nem szentelte magát Isten szolgálatára, mert megelégedett a tudattal, hogy létezik úr, van Isten, de nem ismerte meg igazán, ezért úgy gondolta, hogy biztonságban van. Az egytálentumos szolgában minden “hétvégi hívő” magára ismerhet. Hallgatjuk Isten beszédét, de nem cselekedjük. Így aztán a megismert igazság nem előre visz bennünket, hanem megítélőnkké lesz az utolsó napon.

Az egytálentumos szolga ezt mondta az úrnak, vagyis Jézusnak: “Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél” (Mát. 25.24) Ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy itt Isten népe egy tagjáról van szó. Micsoda jellemzése ez Jézusnak! Ez az ember szinte semmit nem értett meg. Szemébe mondja Istennek: kegyetlen vagy. Miért mondja ezt? Mert a munkát nyűgnek érezte, le kellett volna mondania az ideje egy részéről, kedvteléseiről, bűneiről: ezek vonták és tartották fogságban. Jónak látta a rosszat, és ragaszkodott hozzá, és kegyetlenségnek érezte Isten részéről, hogy ilyesmit kíván tőle. Nem értette meg, mit tett Isten érte is, hogy kitüntette azzal, hogy munkatársául hívta el. Nem ismerte meg Istent, nem szerette, nem érezte át, hogy a munka nem nyűg, hanem szeretetből vállalt feladat, erkölcsi – mondjam azt, hogy kötelesség? Olyan rossz íze van mára ennek a szónak. De Istennél nem csak jogok vannak, kötelességek is. Csak jog nincsen, és csak kötelesség sincsen. Éppen a kötelesség áldozatos teljesítése által érhetjük el a boldogságot, csak ez a gondolat teljesen idegen és érthetetlen a megromlott emberi természetnek.

Megérthetjük, hogy ez a szolga miért ilyen, mi a különbség ő, és a többi szolga között. Jézus három szót használ a szolga jellemzésére. Ezek: gonosz, rest és haszontalan. A többi szolgát így jellemezte: jó és hű.
Nézzük először a jó szolgákat. Mit mondott Jézus a gazdag ifjúnak? “Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mát. 19.17)
A Zsolt. 111.7. verse ezt mondja Istenről: “Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.” Jóság és hűség – ezek Isten tulajdonságai. Ha senki sem jó, csak az Isten, ezek a szolgák viszont jó és hű szolgák voltak, ez azt jelenti, hogy ezek a szolgák hajlandók voltak tanulni Istentől, és jellemükben hasonlóvá lettek Őhozzá.
Ha mi is teljesen átadjuk magunkat, és egységben leszünk Istennel és egymással, akkor tudjuk igazán forgatni a tálentumainkat. Ez a munka életet és fejlődést eredményez a mi számunkra és a többi ember számára is. Ha még az örök életben is folytonosan fejődni fogunk, mennyivel inkább kell fejlődnünk itt a földi életben. Itt kell alkalmassá lennünk Isten országára. Ha vannak olyan évek az életünkben, amikor nem lettünk egy hajszálnyival sem jobbak, ezek az évek elvesztegetett évek voltak. Növekednie kell a képességeinknek, a közösségünknek a Lélekkel. A szombatnap arra is szolgál, hogy megszentelődjünk, szombatról szombatra, hétről hétre jobbá kell lennünk jellemben. Nem állnak majd mindig évek a rendelkezésünkre. Egyetlen szombatnap is olyan érték, hogy Jézus felszólít, hogy imádkozzunk azért, hogy a mi futásunk a történelem legvégén ne szombatnapon legyen.

Forgatnunk kell tehát a tálentumainkat, és újabbakat hoz: egyrészt úgy, hogy növekszünk képességekben és Lélekben, másrészt úgy, hogy Isten más embereket szerez a mi tálentumaink közreműködésével, és így a tálentumok megsokszorozódnak.

Térjünk most vissza a gonosz szolgára. Kinek a képét tükrözi vissza ő, kinek a jellemére hasonlít? Kegyetlennek, zsarnoknak, kapzsinak nevezi Istent. Az Őscsaló illette ilyen nevekkel Istent, hogy a saját gonoszságát palástolja. Gonosz és rest ember, aki ellenséges viszonyban van Istennel bejuthat-e a mennybe? Akinek minden lehetősége megvolt, de mégsem élt vele, annak igazságos-e a kárhoztatása?
Isten tehát kárhoztatja, és számon kéri a gonoszon a lustaságát. De a jó és hű szolgáival mit tesz? Egyszerűen tudomásul veszi a munkájukat? Nem, jutalmat, ajándékot ad nekik, méghozzá hatalmas, a munkához képest aránytalanul nagy ajándékot.
Ha formailag nézzük, nem járna jutalom, hiszen az uruk pénzével dolgoztak, és csak a kötelességüket teljesítették. Isten azonban az ő szeretetében felfoghatatlanul bőkezű. Luk. 16.10-12-ben ezt mondja Jézus: “A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?” Lukács evangéliumában szerepel a gírák példázata, amely a tálentumokéval párhuzamos: Itt így szól az úr a hű szolgáinak: “Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon”. (Luk. 19.17-19) Egy várost nem lehet megvenni egy gírán. A jutalom hatalmas. Isten nem úgy tesz, hogy beenged bennünket a mennybe egy hátsó ajtón, mint valami szégyellnivaló rokont, hanem tesz minket királyokká és papokká, a büszkeségei leszünk, jó értelemben mondva a büszkeség szót. Diadalmenetben viszi be az üdvözülteket a mennybe, ahol ünnepséget készít a számukra.
A kárhozottak viszont a külső sötétségre vettetnek, ahol sírás lesz, de nem bűnbánat, csak a következmények siratása, és fogvacogás, vagyis félelem, és ezután következik majd az ítélet, amely Jézus következő példázatában áll előttünk.

Advertisements

Responses

  1. Nehez volt megertenem ezt a példázatot, mert tul szoszorosan ertelmeztem.Mármint tudom hogy a zsidok jobban megertik a pénzes példázatot, de nekem meg most is nehez, lehet hogy en is lusta vagyok. De ha valami nem a tied, hogy reckirozhatod, miböl adod vizssza, ha elvész… de igy elmagyarázva, kezdem kapisgalni. Köszönöm


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: