Szerző: andrelowoa | november 29, 2008

Jézus mennybemenetelével egy új korszak kezdıdött az emberiség történelmében, amely a világ beteljesedése, a történelem céljának végleges megvalósulása felé tart.

Jézus minden ember üdvösségét, az egész teremtett világ üdvözítését akarja. Mielőtt a mennybe ment, olyan parancsot adott tanítványainak, amit a világ végéig folytatniuk kell. Máté evangéliumában ezt így olvassuk: „Menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20)
Márknál ezeket mondja: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket őznek ki, nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak”(Mk 16,15-18).
Máté apostol és evangélista Jézus köztünk való jelenlétérıl beszél: íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig.
Ezen mindenek előtt a szentségekben, főleg az Eucharisztiában való jelenlétet kell értenünk. De azt a jelenlétet is érthetjük alatta, amit Jézus így fogalmaz: ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18,20). És úgy is érthetjük, ahogy Pál apostol fogalmazza: élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2,20).
Az Eucharisztiában való jelenlét a katolikus hit szerint valóságos jelenlét, az utóbbi misztikus jelenlét. De mindháromban szerepe van a hitnek. Jézus feltámadása után már nem úgy volt apostolaival, ahogy halála előtt, hogy folytonosan velük volt, hanem úgy, hogy ismételten megjelent nekik. Így jelent meg Pál apostolnak is a damaszkuszi úton, és így jelent meg azóta is nagyon sok szentnek, megmutatva nekik életének egy-egy részletét (volt akinek egész életét is), tanítva és nevelve őket. Pál apostol előtt kifejtette az Egyházról, mint az Ő misztikus testéről való tanítást is. Ennek értelmében az Egyház az Ő
titokzatos teste, amelyben Jézus a fő, a keresztények pedig a különféle testrészek. Jézus azonosítja magát minden emberrel, különösen az üldözöttekkel, a szegényekkel és a kicsinyekkel. Annak alapján fog a világ végén megítélni minden embert, hogy mit tettünk ezekkel az üldözöttekkel, kicsinyekkel, rászorulókkal.
A tanítványok és az apostolok arra kapnak felszólítást, hogy tanúságot tegyenek Jézusról − az İ tanításáról, életéről, haláláról és feltámadásáról − és maguk is tanúvá, tanítvánnyá tegyenek másokat. Azoknak a leghitelesebb a tanúságtétele, akik engedték, hogy Jézus éljen bennük nemcsak rászorulóként, hanem megváltóként is, azok, akik engedték és engedik, hogy folytassa bennük a megváltás művét szavuk és életük tanúságtétele által. Ők a szentek. Rájuk érdemes a leginkább odafigyelni. Mert az ő életük a leghitelesebb tükre az Egyház történetének, az egyházában továbbélő, és rajta keresztül a megváltást, az emberek üdvözítését a mindenkori jelenben folytató Krisztusnak.
Tanulni lehet természetesen azok életéből is, akik csak rákos daganatok Krisztus misztikus testén. Meg lehet tanulni tőlük például azt, hogy miért váltak ilyenné, vagy miért és hogyan lettek a szőlőtőről levágott vesszők. Tanulni lehet a júdásoktól, az egyház üldözőitől is, sőt maguktól a gonosz lelkektől, lelkünk fő ellenségeitől is. Az Istent szeretőknek minden a javára válik (Róm 8,28) még a kísértések, a betegségek, sőt akár a sátántól való megszállottság is. Mert a gonosz lelkek nem egyenrangú partnerei Istennek, hanem eszközök az ő kezében. Még általuk, az ember ellen folytatott féktelen haragjuk, szadizmusuk, háborújuk által is az üdvösségre tudja vezetni Isten az őt szeretőket. De a legtöbbet mégis azoktól tanulhatunk, akik annyira eggyé váltak Krisztussal, hogy már nem is ők éltek, hanem Krisztus élt bennük. Az ő életük Krisztus élete. Ha elveszne a Názáreti Jézus életének legfőbb forrása, a Szentírás, akkor a szentek életéből újra meg lehetne azt írni. Az ı életük szerves folytatása Jézus földi életének − de nem reinkarnációs, hanem misztikus értelemben. A reinkarnáció (a léleknek az egyik testből a másikba való vándorlása) teljesen ellenkezik Jézus tanításával.
János evangéliuma a következő mondattal zárul. „Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni, azt hiszem, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni” (Jn 21,25). Jézus eme cselekedeteinek lapjait az egyháztörténelem könyvek tartalmazzák, amelyeknek legértékesebb fejezetei a szentek élete.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: