Szerző: andrelowoa | január 1, 2009

Újesztendőre

Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!
(Zsoltár 4, 7)

Komor idokben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte ot. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hutlenül elfordult tole. Jeruzsálemben érték a legkeserubb tapasztalatok a hutlenség terén. Barátia és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy maroknyi huséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját és a pusztába menekül. De még ott is minden pillanatban
rajtuk üthetnek Absolon seregei.

„Kicsoda láttat velünk jót?” – tették fel a kérdést Dávid kíséroi. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külso helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta. „Örömet adsz szívembe” – mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek „búzájuk és boruk” van, o pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védelme vette körül. – A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendo is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak. De mi kérhetjük, hogy „hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!” Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. – Nem sokkal e súlyos helyzet elott Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sot vérontásának bune. Isten arca elhomályosult elotte. Külsoleg ugyan hatalma tetopontján állott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mikor bune napfényre került. „Elvetted rólam buneimnek terhét.” Szívét ismét béke és öröm töltötte el.

Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendobe: „Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!” Mikor Isten kegyelmes arca felragyog elottünk s nem homályosítják azt el buneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.”


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: