Szerző: andrelowoa | január 3, 2009

Az ember – mint Isten képe

Teremté tehát az Isten az embert az o képére, Isten képére teremté ot.
(1 Mózes 1, 27)

Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelo: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtoi muvére. Kevéssel tette ot kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsoséggel és tisztességgel koronázta meg ot. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb muvén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségébol kapott valamit. Úrrá tette ot Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.

De az ember istenképusége, mely lehetové teszi, hogy uralma alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentol függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerbol rendeli alá magát Istennek.

Az embernek – mint Isten képének – közösségben kell lennie osképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és állat között nincs teljes közösség. De az ember
személyiség és ezért képes arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott onélküle meglenni.

Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A buneset következtében istenképuségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még
mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szereto módon az o muveit, hanem mindazt, amit Isten kezébe adott, önzo módon
kizsákmányolja.

A bunbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el. Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál, uralkodik teljes és isteni értelemben.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: