Szerző: andrelowoa | január 11, 2009

az élet igéje, 2007. október

AKÁR ALKALMAS, AKÁR ALKALMATLAN

Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! (2Tim 4,2)

Valóban, beszélnünk kell, mindig, mindenkinek!

Az élet igéje sokszor buzdít, hogy éljünk, hogy legyünk szeretet. Ugyanakkor át is kell adni másoknak az igét, hírét vinni, kommunikálni, egészen addig, míg be nem vonjuk őket abba az életbe, mely csupa önajándékozás, élő testvériség.

Jézus utolsó szavai így szóltak: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot…”[1]

Ez a szenvedély sarkallta Pált arra, hogy bejárja az akkor ismert világot, és beszéljen a különböző kultúrájú és hitű embereknek: „Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”[2]

Pál Jézus szavait visszhangozta saját tapasztalatával megerősítve, ezért ajánlotta hűséges tanítványának, Timóteusnak, ezért mondja nekünk is:

Hirdesd az igét!…

Hogy beszédünk hatékony legyen, előbb építenünk kell a kapcsolatot – amikor csak lehetőség adódik – azokkal, akikhez szólni akarunk.

Akkor is, ha az ajkunk nem, a szívünk mindig beszélhet. Előfordulhat, hogy szavunk csak a tiszteletteljes csöndben vagy mosolyunkban nyilvánul meg, vagy úgy, hogy érdeklődünk a másik világa iránt, keressük, mi foglalkoztatja, mik a problémái. Kifejezésre juthat abban is, ahogy nevén szólítjuk, hogy észrevegye, mennyire fontos számunkra. És csakugyan fontos: soha senki iránt nem lehetünk közömbösek.

Szavaink talán nem keltenek feltűnést, de ha jól választjuk meg őket, rést ütnek a szíveken, és gyakran a másik kezd érdeklődni irántunk, ő fog kérdezni. Ekkor van itt a hírüladás pillanata! Szükségtelen tovább várnunk, világosan kell beszélnünk; ha néhány szóban is, de át kell adnunk keresztény életünk miértjét.

Hirdesd az igét!…

Hogyan éljük ezt az igét, hogy akár puszta megjelenésünk is az evangéliumról szóljon? Hogyan ajándékozzuk mindenkinek?

Úgy, hogy különbségtétel nélkül szeretünk minden egyes embert.

Ha hiteles keresztényekként éljük az evangélium tanítását, akkor nem csak üres szó, amit mondunk.

Még fénylőbb lesz a hírüladásunk, ha tanúságot tudunk tenni az evangélium lényegéről, az egységről közöttünk, hiszen tudjuk: „erről fogja mindenki megismerni, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”[3].

Ez az egyenruhája minden kereszténynek, amit magukra ölthetnek férfiak és nők, házasok és nem házasok, felnőttek és gyermekek, betegek vagy egészségesek, hogy mindig és mindenütt életükkel tegyenek tanúságot Istenről, akiben hisznek, és akit szeretni akarnak.

Chiara Lubich


[1] Mk 16,15; vö. Mt 28,19-20

[2] 1Kor 9,16

[3] vö. Jn 13,35


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: