Szerző: andrelowoa | január 11, 2009

Életige, 2008. február

„Aki megtartja és tanítja [ezeket a parancsokat], az nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,19)

Jézust tömeg vette körül, ezért fölment egy hegyre, és onnan mondta el híres beszédét, melynek már első szavai is rámutatnak arra az újdonságra, amit el akart hozni közénk: „Boldogok a lélekben szegények, boldogok a szelídek…”

Jézus az élet, a fény, a remény szavaival fordul tanítványaihoz, hogy megvilágosítsa őket, hogy új ízt és értelmet nyerjen az életük.

Jézus mély mondanivalót rejtő beszéde megváltoztatta és megújította a tanítványokat, ezért meghívta őket, hogy adják át másoknak is a kapott és életté váltott tanítást.

„Aki megtartja és tanítja [ezeket a parancsokat], az nagy lesz a mennyek országában.”

Társadalmunknak ma különösen is szüksége van arra, hogy megismerje az evangélium igéit, és engedjen azok átalakító erejének. Hagynunk kell, hogy Jézus ma is ezt ismételje: ne gerjedjetek haragra testvéreitekkel szemben; bocsássatok meg, és akkor nektek is megbocsátanak; mondjatok igazat, úgy, hogy ne kelljen esküdnötök; szeressétek ellenségeiteket; vegyétek észre, hogy egyetlen Atyátok van, és mind testvérek vagytok; tegyétek meg testvéreiteknek mindazt, amit szeretnétek, hogy ők is megtegyenek nektek. Ez a mondanivalója a „hegyi beszéd” gondolatainak. Ha ezt megélnénk, elég lenne ahhoz, hogy a világ megváltozzon.

Jézus minket is arra hív, hogy hirdessük evangéliumát, de mielőtt „tanítanánk”, azt kéri, hogy „tartsuk is meg” szavait. Ahhoz, hogy hitelesek legyünk, az evangélium „szakértőivé” kell válnunk, „élő evangéliummá”. Csak így tehetünk tanúságot róla az életünkkel, és taníthatjuk szavainkkal.

„Aki megtartja és tanítja [ezeket a parancsokat], az nagy lesz a mennyek országában.”

Hogyan élhetjük legjobban ezt az igét?

Hagyjuk, hogy Jézus tanítson meg erre minket! Hívjuk Őt magunkba és magunk közé kölcsönös szeretetünkkel! Így Ő sugallhatja majd, hogy milyen szavakkal közeledjünk az emberekhez. Ő mutatja meg az utat, és Ő tárja ki a kaput, hogy testvéreink szívéig juthassunk, és tanúságot tegyünk Róla mindenütt, a legnehezebb körülményekben, a legkuszább helyzetekben is. Így azt fogjuk látni, hogy a világ – a világnak az a része, ahol élünk – átalakul, összhangra, megértésre, békére talál.

Az a fontos, hogy kölcsönös szeretetünk által élőn tartsuk magunk között az Ő jelenlétét, és készségesen hallgassunk hangjára, lelkiismeretünk hangjára, mely mindig megszólal, ha el tudjuk hallgattatni a többi hangot.

Ő meg fogja tanítani, hogy hogyan „tartsuk meg” örömteli, alkotó és kezdeményező módon a legkisebb előírást is, amivel tökéletesre finomíthatjuk egység-életünket. Így rólunk is elmondhatják majd, mint az első keresztényekről: „Nézd, hogyan szeretik egymást, mennyire készek meghalni egymásért!”[1] A szeretetben megújuló kapcsolatainkból pedig láthatóvá válik, hogy az evangélium új társadalmat tud teremteni.

Nem tarthatjuk meg magunknak a kapott ajándékot. Ránk is érvényesek Pál szavai: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”[2] Ha hagyjuk, hogy a belső hang vezessen bennünket, akkor mindig fogunk új lehetőséget találni arra, hogy továbbadjuk az evangéliumot szóban, írásban vagy beszélgetésekben, hogy az evangélium ragyoghasson bennünk és otthonunkban, városunkban, országunkban. Így új élet virágzik majd a szívünkben, egyre nagyobb öröm tölt el, és egyre fénylőbben ragyog majd a Feltámadott jelenléte… Ő pedig „nagynak” tekint majd minket a mennyek országában.

Nagyszerűen igazolja ezt Ginetta Calliari élete. Ő 1959-ben érkezett Brazíliába a Fokoláre első kis csoportjával. Az országban lévő súlyos egyenlőtlenségekkel való rideg szembesülés szinte sokkoló hatással volt rá. Elhatározta, hogy Jézus igéi szerint kölcsönös szeretetben akar élni. „Ő majd utat nyit nekünk” – mondogatta. Az elmúlt évek alatt közreműködésével olyan közösség született és erősödött meg, amelyhez ma több százezren tartoznak: a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez és különböző korosztályokhoz tartozó emberek, nyomornegyedekben lakók és jómódúak, akik a szegényebbek szolgálatába álltak. Így olyan szociális művek létesültek, amelyek több városban is megváltoztatták a nyomornegyedek arcát. Egy kicsiny, egységes „nép” jött létre, mely azóta is azt bizonyítja, hogy az evangélium igaz. Ezt a „hozományt” vitte magával Ginetta, amikor átment az Égbe.

Chiara Lubich


[1] Tertullianus, Apologeticum, 39, 7.

[2]vö. 1 Kor 9,16.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: