Szerző: andrelowoa | január 12, 2009

Mindvégig szeret

“Mert nem vet el örökre az Úr” (JSir 3,31).

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit
néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a
szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert
“szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig” (Jn 13,1).
Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való
kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és be
futkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal
maradandóbb és mélyebb szeretet.
Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog
bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak
lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy
összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el
őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon
királyi palástját sem. Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el
nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát.
Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az
Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat,
és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe! “Az Isten
nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott” (Róm 11,2).
“Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől” (Mal 2,16).


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: