Szerző: andrelowoa | január 13, 2009

Semmiképpen ki nem vet

“Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (Jn 6,37).

Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított
volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az
elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: “Krisztushoz
mentem, de Ő elutasított”. Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk
éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne
adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!
Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz
megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el.
Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála,
de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk
előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.
“Ez az ember bűnösöket fogad magához” – vádolták, de Ő mégsem
utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő
hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el
bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó;
hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem
mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá
betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki
nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog
elküldeni magától.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: