Szerző: andrelowoa | január 15, 2009

Hit által megigazodva

“Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a
nyomorultak reménye” (Zsolt 9,19).

A szegénység súlyos örökség, de akik bíznak az Úrban, hit által
megigazodnak, mert tudják, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Noha
úgy látszik, mintha Isten a földi javak elosztásánál nem vette volna
figyelembe őket, mégis várják azt az időt, amikor mindezért kárpótlást
nyernek. Lázár nem fekszik mindörökké a gazdag kapujában, a kutyák
között, hanem megkapja majd jutalmát a mennyben.
De már most is megemlékezik az Úr a szegény, de Neki drága
gyermekeiről: “Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr”
(Zsolt 40,18) – hangzik a régi Ige. Ez ma is így van. Az istenfélő
szegényeknek nagy reménységük van. Számíthatnak arra, hogy az Úr
mindennel ellátja őket, amire istenfélő életükhöz ezen a földön
szükségük van. Számíthatnak arra, hogy minden a javukat szolgálja;
hogy szorosabb közösségbe kerülnek azzal az Úrral, akinek nem volt
hová lehajtania a fejét. Számítanak az Úr második eljövetelére, és
arra, hogy akkor majd osztoznak az Ő dicsőségében. Ez a várakozásuk
nem hiábavaló, mert Krisztusra épül, aki mindörökké él. Mivel pedig
Ő él, mindez be is teljesedik. A szegény hívőnek sok olyan éneke van,
amelyet nem érthet meg a bűnös gazdag. Ezért ha e földön szűkölködnünk
is kell a javakban, gondoljunk a királyi menyegzőre, amely odafönt vár
ránk.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: