Szerző: andrelowoa | január 17, 2009

A félelem nélkül való ember

“Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek” (2Móz 3,12).

Természetes, hogy amikor Isten küldetéssel bízta meg Mózest, nem
engedte egyedül útjára. Felvenni a harcot a világ leghatalmasabb
uralkodójával – ez rettenetes veszélyekkel járó és óriási erőt
megkövetelő feladat volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a feladattal
egy szegény és magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára
hagyja. Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest
egymagát a fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten
Mózesnek: “Én veled leszek” – és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek
még a gondolatát is.
Az én esetemben ugyanez a helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy
indulok, hogy az Ő erejében bízom és az Ő dicsőségére tekintek, akkor
biztosan velem lesz. Azzal, hogy Isten küldetést ad, kötelezi is magát,
hogy támogatni fog engem. Nem elég ez? Mi többet kívánhatok még? Ha az
összes angyal és arkangyal állna is mellettem, csődöt mondhatnék; de ha
Ő velem van, biztos a győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy
ígéretéhez méltóan viselkedjem. Ne legyek félénk, elcsüggedt,
gondatlan vagy elbizakodott. Micsoda személyiséggé kellene válnia
annak, akit Isten maga kísér! Ilyen támogatás tudatában legyek ember a
talpamon, és menjek bátran oda, ahova az Úr küld.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: