Szerző: andrelowoa | január 17, 2009

Két kereső lélek

Ekkor Jézus hátrafordult és látta, hogy két tanítvány követi és így szólt hozzájuk: Mit kerestek?
(János 1, 38)

János és András, e két istenkereso ember elozoleg Keresztelo Jánoshoz csatlakoztak s most Jézus felé fordulnak. Keresztelo János bizonyságtétele: „Íme, az Isten Báránya!” adta ehhez az indíttatást. Az a prédikáció, mely a lelkeket nem indítja keresésre s a keresoket nem segíti abban, hogy találjanak, teljesen értéktelen, még ha szépen hangzó és érdekes is. Átüto ereje igazán csak Jézusról, az Isten Bárányáról való bizonyságtételnek van, aki magára vette s ezzel elvette a világ bunét. Az Isten Bárányáról való bizonyságtétel annyira mélyen belevésodött annakidején János apostol szívébe, hogy késobb evangéliumában és a Jelenések könyvében foleg Jézusnak ezt a képét állítja elénk.

Jézus megfordult. Érezte, hogy két kereso lélek közelít hozzá. Tulajdonképpen o kereste azokat. Meg akarta oket nyerni. Komoly, lelkiismeretbe vágó kérdést tesz fel nekik: „Mit kerestek?” – A világban az emberek mindent megtesznek, ha kell eroszakoskodnak is, csakhogy másokat megnyerjenek valamiféle ügynek, irányzatnak. Az Isten országa esetében másként van ez. Soha sem szabad a lelkeket rábeszéléssel „lerohanni”. Ki-ki elott váljék világossá, hogy valóban vágyik-e Isten és a mennyei javák után.

Te mit keresel Jézusnál? Talán inkább külso segítséget testi szükségeidre? Akkor csalódás ér majd. Külso emberünk nem talál jólétet Jézusnál, sokkal inkább szomorúságot és szenvedést; tisztesség helyett gyalázatot. Nehéz ezt megérteni. Jézus korában a zsidók is inkább csak a római uralom alól szerettek volna megszabadulni s nem a bun uralma alól.

De aki ezzel az égeto kérdéssel jön: „ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem…?” – annak Jézus azt mondja: „jöjj és lásd meg!” És vele is az történik majd, mint a két tanítvánnyal: „elmentek… meglátták… nála maradtak.” Nem hagyták el többé Jézust. Lelkük legmélyebb vágyakozását lecsillapította. Felejthetetlen maradt számukra az az óra, mikor Jézus szemébe nézhettek. „Körülbelül tíz óra volt” (délután négy óra) – írta le János vagy 60 évvel késobb evangéliumában. S e hosszú idoszak alatt Jézus mindig csak nagyobb és nélkülözhetetlenebb lett számára. Az igazi keresésbol megtalálás, majd újabb keresés és még teljesebb megtalálás lesz.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: