Szerző: andrelowoa | január 18, 2009

Bizonytalan Isten-keresés

Odafutott hozzá egy ember, térdre borult elotte és megkérdezte tole: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus pedig így válaszolt neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.
(Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. A legmagasabb cél lebegett szeme elott: az igazi és örök élet elnyerése. De még nem ismerte igazán saját magát. Térdre borult az Úr elott, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa. Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe. Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat. „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.” Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy o nem jó, mert hiszen o igazán az volt. Tolünk bunös emberektol el is határolja magát, mikor ezt monda: „…ti gonosz létetekre…” (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: „Közületek kicsoda bizonyíthat rám bunt?” (Jn 8, 46). De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bun. – Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás „jó Mester” az o esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bokezuen osztogatja a „jó” jelzot. Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy o is bunös Isten törvényének megszegésében. Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: „senki sem jó” – te sem!

Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgo szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy „az Úr” s közben lassanként csak üres „uram-uramozás” lesz belole. Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belso igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszeruek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz. Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: