Szerző: andrelowoa | január 24, 2009

1. Jehova Tanúi

Jehova Tanúi. Az arianizmus modern képviselői. Véleményük szerint a Szentlélek „Isten tevékeny ereje”, a „szent szellem”, Jézus pedig Isten első teremtménye, akinek a mennyben Mihály arkangyal a neve. Valójában Jehova Tanúi teoretikusai nem is értik tisztán a háromság-tan lényegét, és olyan gondolatokat adnak a Szentháromság híveinek a szájába, amit azok soha nem vallottak, ill. nem ők vallanak. Elképzelésük a tanról:
„[A háromság-tan] a kereszténység egyházainak központi tanítása. Az Athanásius-féle hitvallás szerint három isteni személy van (az Atya, a Fiú és a Szentlélek), akikről azt állítják, hogy mindegyik örök és mindenható, egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál, mindegyik Isten, még sincs három Isten, csak egy Isten. A dogma másfajta magyarázata szerint, a három „személy” nem különálló, önálló egyén, hanem az isteni lényeg három megjelenési formája. Ezért állítják a háromság egyes szószólói azt, hogy Jézus Krisztus az Isten, vagy hogy Jézus és a Szentlélek Jehovával azonosak.” (Érveljünk az Írásokból, p. 141) Az idézetben kiemelt két részletből azt látjuk, hogy (1) Jehova Tanúi is beismerik, hogy a háromság-tan a „keresztény egyházak központi tanítása”, valamint (2) azt, hogy nem tudnak különbséget tenni a trinitarizmus és a modalizmus között, ugyanis a modalizmus tanítja, hogy
a három „személy” valójában ugyanannak az egy Istennek a különböző megjelenési formája, akik mögött egyetlen Isten van egyetlen személyben. Le kell szögeznünk, hogy a rossz kérdésfeltevés rossz válaszokat és végkövetkeztetéseket fog maga után vonni. Jehova Tanúi nem értik a Szentháromság lényegét, és elméletükben összemossák azt olyan eretnek
elméletekkel, amelyeket az egyház évszázadokkal ezelőtt elutasított.
„Összhangban van-e a Biblia azokkal, akik azt tanítják, hogy az Atya és a Fiú nem egymástól különálló és megkülönböztethető személyek?” (uo. p. 143)
A válasz a feltett kérdésre természetesen nem. De itt újra a modalizmus ellen érvel. A Bibliában azt látjuk, hogy az Atya, a Fiú és a Lélek egymástól valóságosan megkülönböztethető személyek, és egyszerre, ugyanabban az időben mindhárman megnyilvánulnak (pl. Jézus megkeresztelkedésekor).
Elvárható lenne, hogy Jehova Tanúi először is értsék meg, amit kritizálnak: vizsgálják meg pontosan, hogy mit tanít a háromság-tan, és ne keverjék össze azt egy teljesen más, eretnek tanítással. Sajnos úgy tűnik, hogy soha nem vették a fáradságot, hogy utánajárjanak ennek, és a háromság-tannal kapcsolatos érvrendszerük tévedéseken alapul. Valójában nem is tudják, hogy mi ellen tiltakoznak (Júd 10). Ezáltal pedig nem teljesítik azt az elvárást, amit ők maguk támasztanak másokkal szemben:
„Meghívunk mindenkit, aki nyitott, hogy szenteljen figyelmet ennek a témakörnek [ti. a teremtés kontra evolúció vitának]. A Belief in God and Intellectual Honesty című könyv megjegyzi, hogy az ’intellektuálisan becsületes’ személyre az a jellemző, hogy ’amit igaznak hisz, azt kész tüzetesen megvizsgálni’, ’az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékoknak pedig kész kellő figyelmet szentelni.’” (Van-e Teremtő, aki törődik veled?* p. 9)
Az elvárásnak nem tettek eleget, és ennek eredményeként tagadnak olyasvalamit, amit nem is ismernek, és harcolnak egy olyan tanítás ellen, amit nem értenek. A harcban pedig olyan tisztességtelen eszközöket is bevetnek, mint a bibliahamisítás! Illusztrációul álljon itt néhány idézet Jehova Tanúi saját fordításából, amelyben elferdítik Isten igéjét, hogy az összhangban
legyen saját teológiájukkal. Összehasonlításul az idézetek mellett szerepel ugyanaz a vers az új fordítás alapján.

ÚVF
A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség
volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje
lebegett a vizek felett. (1Móz 1:2)
MBT
A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött
sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
ÚVF
Mert általa teremtetett minden más az egekben és a
földön, a láthatók és a láthatatlanok, legyenek azok
trónok vagy felsőbbségek vagy kormányzatok vagy
hatalmak. Minden más őáltala és őérte teremtetett.
Ezenkívül ő minden más előtt van, és általa hozatott
létre minden más. (Kol 1:16-17)
MBT
Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön,
a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár
uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok:
minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt
mindennél, és minden őbenne áll fenn.
ÚVF
Kezdetben volt a Szó és a Szó az Istennél volt és a Szó
isten volt… Istent egy ember sem látta soha; az
egyszülött isten, aki az Atya kebelénél van, z szolgált
felőle magyarázattal. (Jn 1:1, 18)
MBT
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten
volt az Ige… Istent soha senki sem látta: az egyszülött
Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott
földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden
angyala.” (Zsid 1:6)
ÚVF
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét
így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”
Aki noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az
elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel
egyenlő legyen. (Fil 2:6)
MBT
Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette
zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.

Reklámok

Responses

  1. ROMA6/9,10,11-Jézus a feltámadása után és elöte is az életét ISTENNEK ÉLTE ÉS ÉLI MOST IS.Én ezt hiszem hisz Jézus monta feltámadása után hogy felmegy ISTENÉHEZ ,ATYÁJÁHOZ….ÉS gyakorletilag ö el volt küldve a földre JÉZUS meg is kérdezte tanitványait hogy ki a nagyobb a küldö vagy a küldöt vagyis mikor megmosta tanitványai lábát …monta JÁNOS 13/16-bizony ,bizony,mondom nektek .Nem nagyobb a szolga uránál,sem a küldött annál ,aki külte.JÁNOS 8/29-JÉZUS KÜLDÖTT-ERGO AZ ATYA NAGYOBB Ö KISEBB ….VOJON JÉZUS nem elsö szülöt ?de a biblia szerint .. az ö Atya nem esöszülöt mert neki nincs kezdete,PLDÁUL..MIKOR SZÜLETETT A SZENT LÉLEK HA JÉZUS AZ ELSÖ SZÜLÖT?A fiunak ás az atyának van neve a szentlélaknek mért nincs?LÉTEZIK VAJON OJAN SZEMÉLY AKINEK NINCS NEVE?…..KÜLÖNBEN IS A HÁROMSÁG ütközik a bibliai ALAPELVEKEL pld.1KORINTHUSBELIEKHEZ IRT LEVÉL11/3,…..1KORINTH….15/27,28.stb.

    • Először is ha emberien gondolkozunk akkor nem érthetjük meg, mit akar mondani számunkra a Biblia. Másrészt nagyon alaposan meg kell kérdeznünk a hangot a lelkünk mélyén, hogy mi a tényleges igazság, mivel oda be van írva, s ha rátalálunk akkor alaposan el kell gondolkodnunk rajta. Ez a legnehezebb, de van segítségünk hozzá, aki érettünk emberré lett, eljött közénk kisgyermekként, elment közülünk megváltóként, s visszatér hamarosan, de előtte még lesz egy nagy figyelmeztetés, ami után már csak jók és rosszak lesznek az emberek. Minden élőnek dönteni kell, vagy ellene, vagy mellette, majd hogy ezt soha ne lehessen letagadni az idők végezetéig fent lesz, hogy mindenkinek még módja legyen az igaz utat választani, s ebben az útban megerősödni. Ez az út keskeny és szűk, de amit megígért nekünk az Atya a Fiú által, azért semmi sem fog nehéznek tűnni, mert ha nehéznek tűnik akkor nincsen meg bennünk az igazság iránti vágy, amely lényegében a SZERETET. Ezt a szeretetet emberi ésszel nehéz felfogni, de még megérteni is nehéz, ha magunk akarjuk elérni. Szinte mindenkor kérnünk kell a vezetést az ENGEDELMESSÉG útján. Nehéz, de Mi ha tényleg oda akarunk tartozni, akkor számunkra nem lehetetlen.

    • A Társulat megint a saját logikáját látja bele a háromságtanba. Igaz, hogy a zsidók Istenének a neve Jahve vagy Jehova. Az is igaz, hogy Jézus az Atyát Istennek, és Istent az Atyjának nevezte. De ebből csak a Társulat számára logikus a Jehova / Isten = az Atya képlet. A “háromságtan hívei számára az isteni Jahve vagy Jehova név” nem csak az egyik személyt jelöli, hanem magát az Istenséget (theotész, Kol 2:9), akiben három személyt tudnak azonosítani. A második személy neve “a Fiú” (ho hüiosz), emberi neve “Jézus”, a küldetése szerint pedig “Krisztus.”. A harmadik személynek igenis van neve, hiszen a Bibliában csak egy “Szent Lélek” van, ezért sokszor egyszerűen csak “a Lélek” (to pneuma). A “kereszténység egyházainak hívei” ugyanazt az Istent ugyanazon néven (Jehova / Jahve) imádják, mint Jehova Tanúi, csak azt állítják, hogy Jehova Isten több mint Atya: Fiú és Szentlélek is.

      Jn 14:28

      Ez az a „parádés” vers, amelyet Jehova Tanúi Jézus teremtettsége mellett felhoznak. De valóban Jézus istensége ellen szól? A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy itt az Atya és a Fiú közötti, Szentháromságon belüli cselekvésről van szó: Jézus az Atyától való jöveteléről és a hozzá való visszatéréséről szól. Az Atya nagyobb, hiszen tőle indul ki minden Szentháromságon belüli cselekvés, mert ő az, aki a Fiút és a Szentlelket küldi (vö. Schnackenburg m/1976, 98. o.). Az Atya, Fiú, Szentlélek egységét, továbbá a Fiú és a Szentlélek Atya általi küldését János evangéliumának egész 14. fejezete különösen is hangsúlyozza. Ezért ez a mondat: „Az Atya nagyobb nálam” csak Jézusnak az ugyanebben a fejezetben szereplő kijelentése (9. v.) és más hasonlók alapján helyezhető el megfelelően: „Aki engem lát, látja az Atyát”. A Fiú Atyának való alárendelése megüresítése földi létmódjának idejére nem szünteti meg istenségét. „Minőségileg Isten volt, testben kinyilatkoztatva, míg emberként mennyiségileg korlátozott volt” (Martin 1985,119.0.)

      A szövegben arról van szó, hogy az apostoloknak örülniük kell azon, hogy Jézus az Atyához megy, ezt azzal indokolja, hogy az Atya nagyobb nála. Nagyobb, nem az isteni természet szerint, melyben az Atya, Fiú és Szentlélek egy és oszthatatlan, hanem emberi természete szerint. Jézus, emberi természetét tekintve, kisebb az Atyánál. Vagyis emberként csakugyan kisebb nála. Az apostoloknak több okuk van örülni, mint szomorkodni Jézus távozása miatt, mert föltámasztásával az Atya megdicsőíti emberi természetét. A vers értelme, hogy: Én elmenetemről és visszajövetemről szólottam hozzátok. Az első miatt szomorkodtok; de ha az én boldogságomat, mely a tietekkel egybe van kötve, szem előtt tartanátok, örülnétek azon; mert az Atya, kihez én megyek, nagyobb nálamnál, s ő nekem a nagyobbat, a megdicsőülést, az alacsony sorsból a dicsőbb állapotba jutást adja meg, minek rátok nézve is a legörvendetesebb következése lesz. Krisztus itt úgy beszél magáról, mint ember, mert elmenetéről szól. Mint isteni Ige az Atya dicsőségét soha sem hagyta el, s az Igének az Atyához való menetéről szó sem lehet. Azonban e szavak: „az Atya nagyobb nálamnál“ Jézus Krisztus isteni természetével is megegyeztethetők; mert az Atya valóban nagyobb, mint a Fiú, nem természeténél és méltóságánál fogva, hanem a mennyiben a Fiú az Atyától született.

      Minthogy Jézus Krisztus valóságos Isten és egyben valóságos ember, két sor állítmány jelenthető ki róla: isteni és emberi állítmányok sora. Krisztus tehát mint ember (az az ember, aki egyben Isten) kisebb az Atyánál. De a szentháromsági vonatkozásokban is is lehet helye az Üdvözítő ama kijelentésének. Egyrészt ugyanis a titok közlésében a kinyilatkoztatás az Atyának bizonyos felsőbbséget tulajdonít (per appropriationem), amennyiben általában őt nevezi Istennek. Továbbá: minthogy az Atya nemzetlen elv, a Fiú pedig született (de nem teremtetett!), eredet (nem természet és lényeg) tekintetében fönnáll egy szentháromsági egymásután, és így az emberi fölfogás- és kifejezésmód szerint analógiásan lehet bizonyos értelemben alárendelésről szó. Vagyis a) Jézus Krisztus valóságos ember, tehát mindazt mondhatta és tehette mint ember. b) A szentháromsági eredés címén a Fiú az Atyával szemben fogalmi függésben van, és ez elégséges logikai alapot szolgáltat arra a beszédmódra, hogy a Fiú az Atya után következik, és alája van rendelve, továbbá az Atya a Szentháromság forrása, ezért kiválólag neki lehet tulajdonítani (de nem kisajátítani a Fiúval és a Szentlélekkal szemben) az Isten nevet.

      Az arianizmustól befolyásolt szekták tévesen magyarázzák ezt a tant, amikor Jézus istenségét a Jn 14:28-cal („…az Atya nagyobb nálam”) hozzák kapcsolatba, mintha Jézus kisebb lett volna lényegben, mint az Atyaisten; alacsonyabb rangú; vagy akár teremtett létező. Ám a Szentírás azt is tanítja, hogy bizonyos értelemben az Atya is „kap” valamit a Fiútól (pl. Jn 16:15.23)

      Ezt írja az Athanasziosz hitvallás:
      “…mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, egyenlően Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idő előtt született: és ember, aki anya lényegéből időben született. Tökéletes Isten: tökéletes ember, aki értelmes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint: kisebb az Atyánál emberiség szerint. Aki noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus.”

      The Father is “greater” than the incarnate Christ in terms of position because Christ’s humanity is a creation, though in His divinity He is equal to the Father.
      Hebrews 2:9 says that Jesus was made for a while “lower than the angels” at the Incarnation.
      Matthew 11:11 says there has never been a man “greater than John the Baptist: yet he that is least in the kingdom of heaven is greater than he.” Does this mean John does not have a human nature? Does this mean those in heaven, who are greater than John, have a different nature?
      If John the Baptist is the greatest man to ever live, and if Jesus was just a man, does that mean John the Baptist was greater than Jesus, superior to Him by nature? Does that mean Jesus and John could not have both had a human nature?

      He said this because His position was different than that of God the Father, not His nature. Heb. 2:9 says that Jesus was made for a little while lower than the angels and Gal. 4:4 says, He was under the Law. Therefore, as a man he was in a lesser position that the Father, but not different in nature. This would also explain why he grew in wisdom and stature (Luke 2:52).
      By comparison, a husband is the head of the family and the wife is not. Though their positions are different, he has greater authority, their natures are the same. This is how it works with Jesus. His nature is the same as the Father, but he was sent by the Father (John 6:44) and was in a lesser position due to his incarnation and being under the Law.

      Továbbá:
      http://www.4witness.org/jwysbt/ysbt_ch5.php#s7b
      http://www.carm.org/christianity/christian-doctrine/if-jesus-god-then-why-did-he-say-father-was-greater-he
      http://www.carm.org/religious-movements/jehovahs-witnesses/john-1428-father-greater-i

  2. Jézus — Isten volt?
    Az időszámításunk szerinti negyedik században fogalmazta meg a római katolikus egyház papsága a háromság tanát, amely azt állítja, hogy Jézus egyenlő az Atyjával és része egy három személyű istenségnek. Azonban sok gondos Biblia-tanulmányozó úgy tartja, hogy a Szentírás valójában nem támogatja ezt a széles körben elterjesztett tantételt.
    A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi teológia új nemzetközi szótára) 2. kötete (1976) fejtegeti ezt a kérdést. Elismeri, hogy van „néhány Ú[j] T[estamentumi] szöveg, amely felveti a kérdést, hogy vajon Isten Fiát is Istennek kell-e nevezni”. De mi az általános kép, amelyet az „Új Testamentum”-ban, vagyis a Keresztény Görög Iratokban találunk? Ez a szótár megállapítja:
    „Jézus Krisztus nem bitorolta Isten helyét. Az ő egysége az Atyával nem jelent abszolút létazonosságot. Noha Isten Fia emberré válása előtti létében Isten formájában volt, ellenállt annak a kísértésnek, hogy egyenlő legyen Istennel. (Fil 2:6) Földi létében engedelmes volt Istennek a kereszthalálig. (Fil 2:8) Ő nem szerzője, hanem közvetítője a megmentésnek (2Kor 5:19; Kol 1:20; Zsid 9:15), az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit. (Ján 1:36) Földi munkájának befejezése után Isten valóban feltámasztotta az ő jobbjára (Ef 1:20; 1Pét 3:22) és felruházta a mennyei Kyrios, Úr méltósággal. (Fil 2:9f) De még mindig nem tétetett egyenlővé Istennel. Bár teljesen összhangban van Istennel, alá van rendelve neki. (cf. 1Kor 15:28) Ez igaz az ő helyzetére mint örökkévaló mennyei főpapéra is a szentélyben a Zsidókhoz írt levél szerint. (Zsid 9:24; 10:12f; cf. Zsolt 110:1) Ő képvisel minket Isten előtt. (cf. Róma 8:34 is) A Jelenések 1:13 ff. a mennyei ember Fiát úgy írja is le megjelenésében, mint az ,Öregkorú’ (Isten) vonásait a Dániel 7-ben; ez nem azt mondja, hogy Krisztus egyenlő Istennel. A Jelenések mindenütt különbséget tesz Isten és a ,Bárány’ között.
    Valójában a Szentírás átfogó képe arra a tényre mutat, hogy Jézus nem Isten volt, mint ahogy a háromságtan állítja.

    • „…gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Ézsaiás 9:6)
      „A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.” (Ézsaiás 10:21)
      „Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:5)

      „Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)
      „…Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)

      „”Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?”” (Mk 2:7)

      „…és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1:17)
      „Hitük láttán így szólt: “Ember, bűneid bocsánatot nyertek.” Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: “Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?”” (Lk 5:20-21)
      „Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: “Nagy prófétánk támadt”, és: “Meglátogatta népét az Isten.”” (Lk 7:16)
      „”Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8:39)

      Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”
      „Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1:18)
      „…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)
      Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”
      „…de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)
      Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
      Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Vö. 2Móz 3,14-15)
      Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)
      „…a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.”” (Jn 10:33)
      Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
      Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”
      Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.
      Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

      „Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: “Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”” (ApCsel 7:59)
      ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

      Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

      „…egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

      „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8)

      „Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött az egész teremtés fölött. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön […]. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1:15-20)
      Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”

      Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”

      „Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)
      „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben” (1Tim 3:16)
      Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”

      1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”
      „Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2:22)

      2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”

      „Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.” (Júd 1:4)

      „”Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. […] Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

  3. Miért a római katolikus egyház fogalmazta meg a Szentháromságot? Elgondolkodtál már azon, ami történt Jézus Krisztus vízzel történő megkeresztelkedésénél (János Evangéliuma 1,32-33), mindhárman ott voltak, ha jól emlékszem a Biblia szövege által adott Igéből. Igen, s még hol voltak mindhárman jelen egyszerre, amire a Biblia utal?

    • Azok, akik nem fogadják el a Szentháromságot, gyakran érvelnek azzal, hogy a kereszténységbe a görög filozófia és a pogány istenképek hatására, hosszú teológiai viták során került be. Ez az érv megdőlni látszik, mivel a háromság-tan alapjai kimutathatók egyedül a Szentírásból. Az Ószövetség jelzi, hogy bizonyos többesség figyelhető meg az Istenségben, az Újszövetség pedig részletesen bemutatja ezt a többességet, megalapozva a trinitárius monoteizmus (háromsági egyistenhit) elméletét. Nincs szükség arra, hogy figyelembe vegyük a korai századok zsinatait és hitvitáit, ha a Szentháromságot akarjuk bizonyítani, mivel elegendő hozzá egyedül a Biblia (Sola Scriptura). Nem befolyásolnak minket a görög filozófusok, sem a korai egyházatyák, akik a háromságtant megvitatták, ha egyedül a Bibliához fordulunk, és közben imádkozunk azért, hogy Isten Lelke elvezessen minket a teljes igazságra, és megtanítsa nekünk az igazságot (Jn 16:13; 1Jn 2:27). A tan szempontjából mégis fontos események történtek az első évszázadokban. A keresztényeknek mindig aktuális volt a figyelmeztetés: .küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. (Júd 3). Már az I. században is megjelentek olyan irányzatok, melyek kétségbe vonták a Biblia világos kijelentéseit. Voltak, akik tagadták, hogyJézus valóságos testben élt közöttünk, kétségbe vonták, hogy valóban testet öltött. Velük szemben fogalmazta meg János: .Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. (2Jn 7). Már korán meg kellett a hívőknek hitüket védeni a hamis elképzelések ellen, és küzdeniük kellett az igazságért. A későbbi évszázadokban ez csak fokozódott. A keresztények az apostoli időkben is hitték, hogy egy Isten van, és az egy Istenen belül imádták az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A háromság-tan konkrét megfogalmazására nem volt addig szükség, míg senki nem vonta azt kétségbe. Mindenkinek természetes volt, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek. Anélkül, hogy direkt megfogalmazták volna, kimondatlanul vallották a keresztények. Eljött azonban az idő, amikor megjelentek a kritikák a tannal szemben, és ekkor vált szükségessé, hogy az egyház hivatalosan is megfogalmazza, mit ért a Szentháromság alatt. A tan kimondásával nem az volt a célja, hogy megmagyarázza Isten létét, és emberi kategóriák közé szorítsa. Egyszerűen hitvédelmi szempontok vezették a korai hívőket: el akartak zárkózni attól, amit a Biblia nem tanít. A háromság-tan olyan elméletekkel szemben lett megfogalmazva, mint a modalizmus, arianizmus, triteizmus. Ezek vagy a Szentlélek személy voltát tagadták, vagy/és Jézus teljesen ember / teljesen Isten voltát. A modalizmus ezen kívül nem volt tekintettel arra, hogy az egyetlen isteni lényegen belül három különálló személy létezik, és azt mondta, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek valójában ugyanannak az egyetlen személynek a három megjelenési formái. Ezt a nézetet hamar elvetették, mert egyértelmű volt, hogy egyazon időben létezik és megnyilvánul egymástól elkülöníthetően mindhárom személy az Istenségen belül. Az elmélet tehát az Isten egyetlenségét hangsúlyozta. Ezzel szemben a triteizmus a három személy különállóságát emelte ki túlzottan, és a másik végletbe esett: három különálló, egymástól független Istenről beszélt. Ezek az elképzelések nem voltak tartható nézetek az egyházban, mert ellenkeztek a Biblia bizonyságtételével. Szükséges volt elhatárolódni ezektől, és megfogalmazni pontosan, hogy az ortodox, Szentíráshoz hű keresztények mit tudnak elfogadni Isten lényére vonatkozólag, és mit nem. Ebben a légkörben élt és munkálkodott Athanásziosz, aki keményen harcolt az arianizmus terjedése ellen. Sokszor száműzték püspöki hivatalából, de szilárdan ragaszkodott a hitéhez, és nem volt hajlandó megalkudni. Bár korában számos püspök és egyházi méltóság hajlott az arianizmus elfogadására (mely szerint egyedül az Atya Isten, a Fiú Isten teremtménye), számos keresztény ragaszkodott ahhoz, amit a Bibliában látott. A hosszas harc közepette Nagy Konstantin egységessé akarta kovácsolni a kereszténységet. Római császárként a birodalom egységét a kereszténység egységében látta. Ezért rendezni akarta a kérdést, és egyetemes zsinatot hívott össze Niceába (325-ben), hogy a püspökök megállapodjanak az igazság tekintetében. Elfogadtak ott egy trinitárius hitvallást. A későbbiekben azonban a vita tovább folytatódott, és időlegesen az ariánusok kerekedtek felül, mivel olyan császár került trónra Constantinus személyében, aki Áriusz tanait fogadta el. Őt I.Theodosius követte a trónon, aki újabb zsinatot hívott össze Konstantinápolyba, aholmegerősítették a niceai hitvallást:

      “Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtetett, az Atyával egy lényegű, és általa lett minden. Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült Szentlélektől és Szűz Máriától emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt; kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.
      Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.”

      Természetesen a tan története sokkal összetettebb. A legfontosabb azt meglátni, hogy nem a 325-ös és 381-es niceai- és konstantinápolyi zsinaton találták ki a tant, csupán egyetemesen megfogalmazták azt az igazságot, amit felismertek a Bibliából és hittek a megelőző évszázadokban is. Nem a pogány istenképek és istentriádok, és nem is a görög filozófiai gondolkodás hatására alakult ki. A Szentháromság alapja a Szentírás. A Bibliában található információk védelmére fogalmazták meg, hogy elejét vegyék az eretnek tanításoknak.

  4. A MENNYEI ATYA SZÓL SZERETETT GYERMEKEIHEZ

    Eugenia Elisabette Ravasio /1907-1990/

    nővérnek adott üzenetek

    Imprimatur:

    Petrus Canisius van Lierde

    Vic. Generalis e Vic. Civit. Vaticanae

    Róma, 1989. március 13.

    Bevezetés

    Ráismemek-e az emberek Istenre, aki szerető Atyjuk? – e kérdés ma egyre gyakrabban vetődik fel. Ezért is éreztük kötelességünknek, hogy közreadjuk ezt az üzenetet, amelyet az Atyaisten adott a világnak egy teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki nagyon szerette őt. Ez egy olyan kinyilatkoztatás, amelyet az Egyház hitelesnek ismert el. Hiszen azt akarja tudatosítani bennünk, hogy Isten jó és gondoskodó Atyánk, aki szeret gyermekeivel együtt lenni. Ezek az üzenetek arra sarkallnak bennünket, hogy olvassuk az evangéliumot és mindvégig megéljük azt, mert abban világosságot, békét és igaz boldogságot találunk és megtapasztaljuk benne Istenünknek és ATYÁNK-nak szeretetét.

    Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Alexandre Caillot, a helyi püspök tett a szakértő-bizottsági munka befejezésekor. Ennek szakértőit Franciaország különböző részeiről hívták össze a Caillot püspök által 1935-ben beindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására.

    A bizottság tagjai többek között a következők voltak:

    Guerry, teológus, a grenoblei püspök helyettese: Alberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló ügyek értékelésében szakemberek, két orvos, egyikük pszichiáter.

    Szűz Máriára bízzuk ennek az üzenetnek a terjesztését, és ővele együtt könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a gyöngéd szeretetnek a felis­merésében és megértésében, amelyet a mennyei Atya táplál minden ember iránt.

    Ki is volt Eugénia anya?

    Eugénia nővér a mai idők talán egyik legnagyobb prófétája, az Egyház megújulásának egyik hírnöke. Annak a korszaknak, amikor majd a mennyei Atya a hit középpontjában áll, és az egy­ség lesz minden lelkiség legfőbb ideálja. Eugénia nővér világosság volt, amelyet a mennyei Atya ajándékozott a világnak a káosznak és a sötétségnek ebben az időszakában, hogy felismerje a követendő utat.

    San Gervasio d’ Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány egyik kicsiny településén 1907. szeptember 4-én egyszerű földműves családban. A gyermek négy évesen még nem beszélt és nem tudott járni. A mélyen vallásos nagyapa, Piero, elhatároz­ta, hogy elzarándokol a Szűzanya Varese-i kegyhelyére, hogy ott könyörögjön kis unokája gyó­gyulásáért. Abban az órában amikor a nagyapa megérkezett a kegyhelyre, a kislány otthon “egy csodálatosan szép hölgy” segítségével felült és felöltözött. Ezután odament szüleihez. Ők a történteket csodaként fogadták, s megrendülve és nagy örömmel adtak hálát a Szűzanyának. Amikor pedig a szülők nem sokkal ezután magukkal vitték a gyermeket ugyanerre a kegyhelyre hálát adni, a Mária-szobrot megpillantva így kiáltott fel a kislány:

    “Ez az a hölgy, aki a múltkor felöltöztetett.”

    Az általános iskola elvégzése után, 12-20 éves koráig, Eugénia néhány évig szövödében dolgo­zott, majd belépett egy francia missziós szerzetesrendbe, az Apostolokról nevezett Miasszonyunk Kongregációba. 1932-ben (25 éves korában) itt részesült abban a rendkívüli kegyelemben, hogy a mennyei Atya többször megjelent és üzeneteket adott neki. Az illetékes püspök, Alexandre Caillot tíz évi alapos vizsgálat után (1933-43) a következő eredményre jutott a nővér személyét és az üzenetek tartalmát illetően: “Legjobb tudásom és lelkiismeretem alapján, az Egyház előtti felelősségem teljes tudatában kijelentem:

    Ezeket a tényeket kizárólag természetfölötti, isteni befolyással magyarázhatjuk logikusan és kielégítően.”

    A kolostorban sok nehézséggel találkozott és megismerte a csalódásokat is. Eugénia azonban gyorsan megértette, hogy nem szabad ítélkeznie, hanem Istennel egységben kell maradnia azál­tal, hogy megtartja a szabályzatot, anélkül, hogy azt figyelné, hogy mások megtartják-e vagy sem. Mindenkinek önmagáról kell számot adnia Istennek.

    Elisabetta meg volt győződve arról, hogy a másokkal való törődés azt kell, hogy jelentse, hogy jót teszünk velük vagy segítünk nekik. S hitte, hogy ehhez Isten meg is adja neki az erőt, tehát: “Bátran előre!”

    Mindössze nyolc évi szerzetesi élet után, már 28 évesen egyhangúlag a kongregáció generális anyjává választották meg. E megbízatását 12 éven át (1935-47) emberfeletti teljesítőképességgel töltötte be. Mindent korlátlanul Istenre hagyatkozva tett, anélkül, hogy saját erőit és képességeit mérlegelte volna.

    Aki csak ismerte őt, mindenkire mély benyomást tett az az erő és könnyedség, amellyel a nehéz helyzeteket is világosan átlátva, széles látókörrel és határozottan oldotta meg. Kezdeményezőkészsége, javaslatai mélyreható változásokat eredményeztek az egész rendben, megújította, megelevenítette a nővérek életét. Mindig világosan, nyíltan, megalkuvás nélkül cselekedett, a jó vagy rossz hírnévtől függetlenül, s anélkül, hogy félt volna a kellemetlenségektől.

    Mindenben, amit tett, az evangélium igaz szelleméhez igazodott: “Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem.” (Mt 5,37) Határozottan és egyértelműen távoltartotta magát minden emberi fondorlattól, amely pedig általában könnyen belopódzik az ember életébe, amikor saját elképzeléseinket az evangéliummal akarjuk magyarázni, “szó szerint, de lélektelenül”. Eugénia nővérben olyan világosság volt, amelyben még a porszem is jól látszik.

    Lelki nagysága mellett maga a missziós tevékenysége is elegendő volna ahhoz, hogy belépjen a történelembe. E tizenkét év alatt több mint hetven központot alapított – kórházzal, iskolával, templommal – Afrika, Ázsia és Európa különböző részein.

    Elsőként fedezte fel a lepra gyógyszerét. Ezt egy trópusi növény magvaiból állította elő. E gyógy­szert később a párizsi Pasteur Intézet vizsgálta és fejlesztette tovább. Apostolkodásra irányította Raoul Follereau-t, aki az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált.

    Adzopéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létrehozta az “Irgalmasság faluját” vagy “Leprások városát”: a leprás betegek hatalmas központját, amelynek kiterjedése 200.000 négyzetméter és amely a mai napig is Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. A leprás betegekkel itt emberi méltóságukhoz méltóan bánnak. Ezért a létesítményért Francia­ország az Apostolokról nevezett Miasszonyunk Kongregáció misszionárius nővéreinek a szoci­ális munkáért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta.

    Eugénia nővér életének első felét (első 40 évét) az aktivitás, a felebaráti szolgáló szeretet jelle­mezte. Élete második felében (szintén kb. 40 évig) viszont szinte teljesen egyedül képviselte a mennyei Atya a szeretetművének ügyét. Az Egyház akkoriban még nem fogadta el tanúság­tételét. Rágalmazások közepette és megalázva vándorolt egy Atyját nem ismerő társadalom sivatagán keresztül. E társadalom az Egyházra különösen is rombolóan hatott, hiszen elveszítve a kapcsolatot a Mennyei Atyával, létének forrásától távolodott el. Így már nem tud többé választ adni az emberek problémáira, szorongásaira.

    1948-tól kezdve vad szembenállás és elutasítások közepette, néhány hűséges társával együtt járta Eugénia anya keresztútját. A nehézségek megszakítás nélkül követték egymást, míg végül 1972-ben minden összedőlni látszott – még szerzetesi ruháját is le kellett tennie.

    Míg életútjának első felét a “világosságban” járta, addig annak másik felét lelki “sötétségben” kellett megtennie. Páratlanul nagy “teljesítménye” a léleknek ebben a sötét éjszakájában éppen a türelmes szenvedésben rejlik és a kitartó várakozásban mindaddig, amíg a mennyei Atya másként nem rendelkezett. De ezt még megérhette: ahogy Pió atya már előre megjövendölte neki, 1980-ban négy szerzetesnővért vezetett hozzá a Mennyei Atya, egy olasz tanító rendből, akik rendjüket elhagyva hozzá csatlakoztak. Megragadta őket a mennyei Atya jelenléte, melyet a nővér közelében különösen is éreztek, s az Atya jósága és szeretete az Ő hűséges “eszközén” keresztül.

    1988-ban végül is megkapták az illetékes püspöktől rendjük, az “Unitas in Christo ad Patrem” (“Egység Krisztusban az Atya felé”) rend hivatalos egyházi elismerését. 1989-ben pedig egyházi jóváhagyással – a Vatikán általános helynökének imprimatur-ával végre három nyelven is kiad­hatták a mennyei Atya üzenetét. Eugénia anya 1990. augusztus 10-én “tért haza” a Mennyei Atyához. Tíz év adatott a nővéreknek, hogy Eugénia anyával, “mesterükkel” a mennyei Atya “iskolájába” járjanak. De most sem érzik magukat árvának: nemcsak az Atya közelségét tapasz­talják szüntelenül, hanem Eugénia anya titokzatos gondoskodását is.

    Több mint egy éve él ez az Eugénia nővér által alapított szerzetesi közösség Anzio-ban, Nettuno mellett (Rómától dél-nyugatra a Földközi-tengernél).

    Küldetésük a mennyei Atya végtelen szeretetének hirdetése az üzenetek által. Ezért élnek, dol­goznak. Mint szerzetes-közösség az Egyház zsolozsmáját végzik, a rózsafüzért imádkozzák, valamint Eugénia nővér imáit a Mennyei Atyához. Újra és újra megtapasztalják, milyen sok kegyelmet ad a mennyei Atya Eugénia nővér közbenjárására: testi, lelki gyógyulásokat, meg­téréseket…

    Sokan állítják, hogy Eugénia anyát mennyei fényben ragyogva látták. Értésükre adta, hogy a mennyei Atya nagyon boldog, ha valaki üzeneteit olvassa, s azokat terjeszti.

    Eugénia anya karizmája abban állt, hogy megvalósítsa az egységet, amelyet Jézus oly nagyon óhajtott: “Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Jn 17,11) Hogy egyetlen családot alkossanak, amelynek a mennyei Atya a feje:

    Az Atya, aki bennünket oly nagyon szeret, hogy egyszülött Fiát adta nekünk. (vö.: 1 Jn 4,9)

    Az Atya, aki jóságos és csupa jóakarat, s mindig velünk van.

    Az Atya, aki minket gyöngéden és szüntelenül szeret.

    “Eugénia nővér hagyatékából az üzenet a legfontosabb („A mennyei Atya szól szeretett gyer­mekeihez”), ezt adjuk itt közre. E kinyilatkoztatást az Egyház tíz évig tartó szigorú vizsgálatok után hitelesnek ismerte el. Figyelemreméltó az a tény, hogy a mennyei Atya 1932-ben latinul diktálta le Eugénia nővérnek az üzenetet, egy számára teljesen ismeretlen nyelven. Az üzenet 1982-ben – az ötven éves évfordulóra – jelent meg olasz nyelven. Azóta már több nyelvre is lefordították: franciára, angolra, németre, spanyolra és oroszra. Eugénia anya magától a mennyei Atyától kapta azt a megbízást, hogy szeretetének üzenetét juttassa el az emberekhez, az Ő gyer­mekeihez, hogy megismerjék őt (vö.: Jn 3, 1). Hiszen ő, a gyermekeit mérhetetlenül szerető Atya, mindegyiküket szeretné eljuttatni az ő atyai házába. Amikor Eugénia anya (1932-ben) ezeket az üzeneteket kapta, azt is tudomására hozta a mennyei Atya, hogy ez a terve nem fog rögtön megvalósulni, hiszen még sem az Egyház, sem az emberiség nem kész azt befogadni, nem eléggé érett arra. A mennyei Atya sok kegyelmet ad, különösen a családok számára, valamint a belső békét, a testi, lelki zavaroktól való megszabadulást Eugénia anya közben­járására az “Isten az én Atyám” ima által, melyet maga a mennyei Atya adott neki.

    Az üzenetből fakadó bőséges kegyelmek arra késztettek bennünket, hogy azt terjesszük. … Békesség veletek!”

    Olaszországi anyaház:

    SUORE MISSIONARIE

    “Unitas in Christo ad Patrem” Via del Cinema, 16.

    1-00040 Anzio – Falasche (Róma)

    Magyar nyelvű kiadás:

    TESTVÉRI SZERETETSZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY

    2501 Esztergom, Pf.:252.

    ISBN 963 04 6608 2

  5. ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” (Apostolok cselekedetei 1,4-5)

  6. Jézus Krisztus ezt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32). Jézus nemcsak arra mutatott rá, hogy megtalálható az igazság, hanem azt is megmutatta, hogy a megtalálása követelmény ahhoz, hogy imádhassuk Istent. Ezt mondta egy szamaritánus asszonynak: „az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23).
    Az igazság ismerete szabadokká tesz minket a hazugságoktól, tévedésektől és babonáktól. Amikor az igazság szerint élünk, az megerősít minket, hogy kitartsunk a nehézségek közepette, és olyan reménnyel tölt el, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kiálljuk a próbákat.
    Ha Isten egy Háromság, és mindig is az volt, akkor a zsidók vajon megtalálták ezt a tanítást a Héber Iratokban („Ószövetségben”)?
    (5Mózes 6:4; Zsoltárok 145; Zakariás 14:9).
    . Úgy utalnak a Héber Iratok a szent szellemre mint személyre vagy mint Isten tevékeny erejére? (Bírák 14:6; Ésaiás 44:3).
    A Héber Iratok bármelyik írásszövege egyenlővé teszi-e a Messiást Istennel? (Zsoltárok 2:2, 4–8; Ésaiás 45:18; 61:1).
    Ésaiás 44:6; 46:9, 10).Dániel 9:25, 26).
    Ki küldte Jézust a földre? Akkor ki a feljebbvaló? (János 5:19, 23, 30; 8:42; 14:28; 17:3)
    Sokan látták Jézust, de látta-e valaki Istent? (János 1:18; 6:46
    Mondta-e valaha is Jézus, hogy ő Isten? (János 7:28, 29; 14:6
    Mondta Jézus valaha is, hogy egyenrangú az Atyával? (János 14:28; 20:17
    Vajon azok a szavak, hogy „én és az Atya egy vagyunk”, a Háromságot bizonyítják? (János 10:30; 17:21; Máté 24:36).
    Hogyan tekintették a korai tanítványok Jézust? (János 1:29, 34, 42, 50; 6:69; 1Korinthus 11:3)
    Hogyan tekintette Isten Jézust? (Márk 9:7; Lukács 2:9–11).
    Vajon a Görög Iratok („Újszövetség”) ellentmondásban vannak a Héber Iratokkal azzal kapcsolatban, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje? (Máté 3:11; Lukács 1:41; János 14:26; Cselekedetek 1:8; 4:31; 10:38).
    Jézus megkeresztelkedésekor hol volt az Atya, a Fiú és a szent szellem? Hárman egyek voltak? (Máté 3:16, 17).
    Vajon Isten magára töltötte ki a szent szellemet?
    A The Encyclopedia of Religion bevallja: „Napjaink teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt.” A New Catholic Encyclopedia szintén ezt mondja: „ A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ósz[övetség].”

    Milyen pozíciót foglalt el a feltámasztott Jézus az egekben? (Cselekedetek 7:55, 56; Róma 8:34; Kolossé 3:1; Zsidók 12:2).
    Ki biztosította Jézusnak ezt a felmagasztalt pozíciót? (Filippi 2:9–11
    Ez vajon Istenné tette Jézust vagy a második személlyé Isten után a világegyetemben? (1Korinthus 11:3; Filippi 2:9–11).
    Ki a világegyetem Legfelsőbb Szuverén Ura? (5Mózes 3:24; Cselekedetek 4:24–27; 1Korinthus 15:28).
    Vajon „Isten Fiának” vagy „Fiúistennek” nevezte magát Jézus? (János 10:36; 1János 4:15; 5:5, 13).
    Jézus mindig azt tette, ami helyes. Nem mondta magát másnak, mint aki volt. Nem állította azt az emberek előtt, hogy ő Isten. Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy Jézust Isten Fiának fogják hívni. Maga Jézus is azt mondta, hogy ő Isten Fia. És nem állította azt, hogy többet tud, mint az Atyja. Ezt mondta: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28).
    még
    mit kell tudnunk és hinnünk Jézusról: Máté 7:21–23; János 4:25, 26 és 1Timóteusz 2:5, 6.
    1Korint..1/21,Róma1/28,Róma1/18,Lukács10/22,Efézus6/11,12,13….Példabeszédek28/5,THESSALONIKABELIEKHEZ IROTT MÁSODIK LEVÉL 1/7-9;2/1-17.Galátziabeliekhez irt levél 1/1-9.,2Korint1/3,…1Korint2/11-16.-ISTENNEK SENKI SEM ÉRTE FEL AZ ÉRTELMÉT MÉG JÉZUS SEM OKTATJA AZ ATYÁT . Az isten dolgait sem ismeri senki ,hanemha az ISTENNEK LELKE….KICSODA TUDJA az Emberrek közül az ember dolgait , hanemha az embernek lelke ,a mely ő benne van.ISTENNEK van lelke mint az EMBERNEK ?MI A LÉLEK?

    • 1. Ha a szervezet valójában nem prófétált világ végét 1925-re és 1975-re, akkor hogy lehet, hogy olyan sok Tanú távozott el közvetlenül 1925 és 1975 után? (“A mozgalom nagyjából háromnegyed része veszett el 1925 és 1928 között, majd hatalmas veszteségeket szenvedett el 1975 után, amikor nem jött el a vég, amire újra és újra hivatkoztak” mondta Jim Penton exTanú, aki Jehova Tanúiról az Encyclopedia Americana-ban elkészítette a szócikket.)
      2. Ha az Őrtorony szervezete elutasítja, ahogy mások állítják, hogy „ihletett” lenne, akkor mi a különbség az „Isten Szelleme által irányított próféta” és az ihletett között? Van olyan, hogy „szellemtelen” próféta?
      3. Volt-e valaha is Írásellenes tanítása a Társulatnak?
      4. A Társulatnak most van valamilyen Írásellenes tanítása?
      5. Mivel a szervezett „új világosságot” kapott az 1914-es nemzedékről és teljesen megváltozott erről a véleménye, ez azt jelenti, hogy azok a Jehova Tanúi, akik az új világosságnak megfelelő értelmezés miatt korábban ki lettek közösítve, most automatikusan vissza lesznek fogadva? Tehát ezek az egykori Jehova Tanúi az igazság miatt lettek kiközösítve? Tudta ezt a Vezető Testület vagy nem?
      6. Lehetséges-e hogy egy Jehova Tanúja hívő nyíltan folytasson diskurzust más Jehova Tanújával, ha véleménye eltér az Őrtorony tanításától?
      7. Lehetséges-e önmagában, csak a Bibliát olvasni és érteni vagy szükséges ehhez a szervezet és a kiadványai?
      8. Hogyan tudod bizonyítani a Bibliából, hogy 1935 volt az az év, amikor az égi reménységre való elhívás általánosan lezárult? Mi az eltérés a katolikus hívő december 25. Jézus születésnapjaként történő megjelölésében és egy Jehova Tanúja 1935-ös dátummal kapcsolatos hite között? Nem képmutató dolog kigúnyolni a „szegény megtévesztett katolikust”, mert az ő hite nem a Bibliára épül, amikor 1935-tel kapcsolatban ugyanez a helyzet áll elő?
      9. Ha Jézus először az első századi keresztényeknek ajánlotta fel a 144000 helyet, akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi üres hely van még? Hogyan lehetséges, hogy a szervezet tudja, hogy még van üres hely, ha nem készültek erről feljegyzések az első században?
      10. Miért Jehova Tanújának hívnak, miért nem keresztényeknek? Mivel Jehova Tanúi az elnevezésüket az Ésaiás 43:12 és 44:8-ra hivatkozva indokolják, akkor mi az új név, amit az Ésaiás 62:2 megjövendölt? Jehova Tanúi nem lehet az „új név”, mert az 20 fejezettel korábban volt. Lehetne vajon az az új név keresztény, a Megváltónk, Krisztus miatt?
      11. Miért ne lehetne Isten népét kereszténynek nevezni, amikor a Cselekedetek 11:26 azt mondja, hogy „a tanítványokat először Antiochiában nevezték keresztényeknek”? Miért van az, hogy a „Jehova Tanúi” elnevezést sehol nem találom az Újszövetségben, ha Isten népe az Újszövetség népe? Miért várt Isten ezzel a névvel 2000 évet? Ez azt jelenti, hogy Krisztus követői nem Jehova Tanújaként voltak ismertek?
      12. Ha Isten Jehova neve annyira fontos, akkor miért nem használja sehol a görög Újszövetség? Ha az Újszövetség másolása során a másolók eltávolították a JHVH-t a szövegből (ahogy a szervezet állítja), akkor hogyan legyen bizalmunk az Újszövetség iránt? Nem kellene megválni az Újszövetségtől? Vagy az szervezet állítása a megbízhatatlan?
      13. Ha a Jehova név annyira fontos, akkor a Cselekedetek könyve 4:12 miért Krisztusra utal, miért nem a JHVH valamilyen formában, például Jehova alakban szerepel ott?
      14. Mi a helyes írásmód, a Jahve vagy Jehova? Ha Jehova Tanúi azt állítják, hogy a Jahve megfelelőbb, akkor miért a helytelen Jehova alakot használják? Ha Isten neve annyira fontos, akkor nem csupán a kimondására, hanem a helyesen való leírására is érdemes figyelni? A kiejtés sokkal fontosabb, minta helyes leírás?
      15. Mivel Jehova Tanúi elutasítják az alapító Russell legtöbb tanítását valamint az 1942-ig vezető Rutherford legtöbb tanítását, hogyan lehetünk biztosan abban, hogy 25 év múlva a szervezet nem utasítja el a mai tanításait?
      16. Mennyire megbízható egy olyan szervezet, amely elutasítja alapítóját, első két vezetőjét és történelmének első 63 évét? Ez %-ban kifejezve is jelentős idő! (az angol megadja, hogy 53%-át a létezésének, de ez ma már 48% lenne; ha 1879-től 1975-ig számolom az elutasított időszakot, akkor a szervezet a létezésének több, mint 73%-át megtagadja).
      17. Mivel a szervezet kijelenti, hogy van apostoli öröklés, ki adta át a Isten Szellemének fáklyáját Russellnek, amikor alapította a szervezetet? Mi volt a neve ennek az egyénnek?
      18. A „proskuneo” szót az Új világ fordítás minden alkalommal úgy fordítja, hogy „imádják” (Jel 05:14, 07:11, 11:16, 19:04, Jn 4:20, stb.), ha Istenről van szó. Amikor Jézusról ír a Biblia (Mt 14:33, 28:9, 28:17, Lk 24:52, Zsid 1:06, stb), akkor meghajolnak adják vissza, pedig ugyanarról a görög szóról van szó. Különösen érdemes ezt összehasonlítani a görög „prosekunhsan” szóval, ami Istenre utalva Jelenések 5:14, 7:11, 11:16, és 19:04, Krisztus esetében Máté 14:33, 28:9, 28:17. Mi az oka ennek a következetlenségnek? Az Új világ fordítás készítői tudják, hogy a „proskuneo” szó helyes alakja az imádják, akkor milyen lenne Krisztusról így olvasni az előbbi verseket?
      19. Az Új világ fordítás a görög „kuriosz” szót több, mint 25 esetben az Újszövetségben Jehovának fordítja. Miért nem jelenik meg a Jehova szó a görög szövegben? Miért nem következetes a fordítás abban, hogy mindenhol Jehovát használjon? Mt 14:33, 28:9, 28
      20. Jézusra utaló kifejezés „ez a templom” a János 2:18-19-ben? Nézd meg a János 2:21-et!
      21. Ha a Szent Szellem csupán Isten hatékony ereje, akkor miért szólal meg közvetlenül és hivatkozik magára, mint „én” a Cselekedetek 13:2-ben?
      22. Az Új világ fordítás a görög „ego emi” kifejezést minden egyes alkalommal „vagyok”-ként fordítja le (Jn 6:34, 6:41, 8:24, 13:19, 15:05, stb.), kivéve a János 8:58-at, ahol a fordításban a „voltam” igét használja. Mi ennek az ellentmondásnak az oka? A többi helyről nem derül ki, hogyan kell fordítani ezt a kifejezést?
      23. A Jelenések 22:12-13-ben Jézus Krisztus, aki “gyorsan jön”, mondja magáról: “Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég”. A Jelenések 1:17-18-ban Jézus, aki “már meghalt, de nézd! Élek örökkön örökké” szintén magára utal, mint az első és az utolsó. A Jelenések 21:6-ban Isten azt mondja: “… Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég …”. Az Ésaiás 44:6 és az Ésaiás 48:12 szintén ezt mondja Istenről. Ezek szerint nem csupán egyetlen első és egyetlen utolsó van?
      24. A János 1:3 azt mondja, hogy Jézus teremtett mindent, de az Ésaiás 44:24 azt állítja, hogy Isten egyedül teremtett. Hogy lehet ez?
      25. A Kolossé 1:16 azt mondja, hogy minden dolgot általa és érte hoztak létre. Ha Jézus Mihály arkangyal lenne, akkor minden egy angyalért lett megteremtve? Ésaiás 43:17-tel hasonlítsd össze ezt az elképzelést (az angol idézi, de nem akarom most kibogarászni, hogy melyik fordítás mit ír – bocsánat).
      26. Az Őrtorony Társulat azt tanítja, hogy a 144000 a Jelenések 7:4-ben szó szerint értendő. Mi van ez esetben a Jelenések 7:5-8 szó szerinti értelmezésével?
      27. Ha a lélek maga a test, akkor Jézus a Máté 10:28-ban miért tesz különbséget test és lélek között?
      28. Az Új világ fordítás a János 1:1 esetén Jézusra úgy utal, mint istenre. Ha Jézus csak isten, akkor miért mondja nagy betűvel megjelölt Isten a Deut 32:39-ban azt, hogy nincs más isten?
      29. Jézus Krisztusra úgy utal az Ésaiás 9:6, mint „Hatalmas Isten”. Jehovára szntén így utal az Ésaiás 10:20,21. Hogyan lehet ez, ha csak egy Isten van? (1 Kor 8:4, Ésaiás 43:10 és Ésaiás 44:6)
      30. Ha Jézust kínoszlopon végezték ki, két kezét a feje fölé szegezve, akkor miért mondja a János 20:25, hogy „ha látom a kezein a szegek helyeit”, akkor az nem egynél több szöget jelez?
      31. Jézus a „bizony mondom nektek” kifejezést 50-nél is többször használja a Bibliában. A Lukács 23:43 esetén a vesszőhasználat teljesen eltér az összes ilyen helytől. Miért nem használták a fordítás készítői mindig ugyanúgy a vesszőt? Miért csak ezen az egy helyen? Ha következetesen mindig ugyanúgy fordítanánk, akkor hogyan nézne ki a Lukács 23:43? Mit olvasnál ki belőle?
      32. Az ÚVF a görög “esti” szót majdnem minden esetben létigeként (“van”) fordítja (Mt 26:18, 38, Mk 14:44, Lk 22:38, stb.). Lásd Görög-Angol sorközi fordítás. Miért fordítja az ÚVF ugyanezt a görög szót “jelenti”-ként Mt 26:26-28, Mk 14:22-24 és Lk 22:19-ben? Mi az eltérés oka az “esti” szó fordításánál? Ha az ÚVFF következetes lenne és a görög “esti” szót létigeként (“van”) fordítja ezekben a versekben, akkor mit mondanának ezek a versek?
      33. Jn 20:28-ban Tamás úgy utal Jézusról, hogy “ho kurios mou kai ho theos mou”. Ez szó szerint fordítva azt jelenti, hogy “az én Uram és az én Istenem”. Miért erősíti meg Jézus Tamást a következő versben ezen felismerésében? Ha Jézus valóban nem volt az Ura és AZ Istene Tamásnak, miért nem javította ki Jézus a téves és istenkáromló állítását?
      34. Ha Jézus nem fog láthatóan visszatérni a földre, akkor hogyan fogja meglátni “a föld minden népe” (Mt 24:30) és “minden szem” (Jel 1:7), amikor visszatér?
      35. Ha a Szentlélek (vagy Szent Szellem) valóban Isten személytelen tevékeny ereje, hogyan utalhat rá “ő”-ként (hímnem) Jn 16:7-8-ban és Jn 16:13-14-ben? Ezen kívül azt olvassuk róla, hogy “tanúságot tesz” (Jn 15:26), “megszomorították” (Ézs 63:10), “káromolják” (Mk 3:29), beszél (Ez 3:24, ApCsel (8:29, 10:19, 11:12, 21:11, Héb 10:15-17, Jel 2:7), érzései vannak (Gal 5:17), megharagítják (Héb 10:29), kutat (1Kor 2:10), megsegít (ApCsel 9:31), szeretik ( Róma 15:30), hazudnak neki és Isten (ApCsel 5:3-4). Vajon hogy lehet ez?
      36. Vajon mit jelenthet Jel 14:9-11, amely így szól: “Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” Hol lehet valaki gyötörtetve örökkön-örökké?
      37. Jn 1:3 úgy utal Krisztusra, hogy „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” Hogyan lehet Krisztus egy teremtmény, ha MINDEN teremtett dolog általa lett? Ha Jézus egy teremtett dolog volna, akkor ezen vers értelmében önmagát is teremtenie kellett volna.
      38. Ha az ember lelke nem létezhet a testtől külön, akkor miért imádkozza István éppen a halála előtt Jézushoz ApCsel 7:59-ben, hogy „vedd magadhoz lelkemet”? Hogyan veheti magához Jézus István lelkét, hogyha az állítólag megszűnik létezni a test halálakor?
      39. Ha a nagy sokaság a földön nyer örök életet, akkor miért mondja 1Thessz 4:17, hogy „mi, akik életben maradtunk, a felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk” ?
      40. Ha van külön 144ezer mennyei reménységű ún. „felkent” személy, valamint egy másmilyen, földi reménységű „nagy sokaság”, akkor vajon miért mondja Pál „hivatásotok egy reménységre szól” (Ef 4:4), kétféle reménység helyett?

  7. 2Tesszalonikiaknak1:7-9;2:1-12.-akik elkárhoznak,mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna.1Timóteus2:3-7.1Péter4:11……..1KORINZSIAKNAK 1:20-31.János 15:1-17…..JÁNOS17:17-JÉZUS ELISMERTE HOGY AZ ATYA TANITÁSA IGAZSÁG.János17:25,26-igaz követöi Jézusnak felismerik hogy JÉZUST AZ EGYEDÜLI IGAZ ISTEN KÜLTE….János 17:3 …..JÉZUS MEGISMERTETTE KÖVETÖINEK AZ ATYA NEVÉT ÉS EZUTÁN IS MEGFOGJA ISMERTETNI ..Máté6:9-igy megszetelik az életükel,mert elismerik és szentnek tarják és elfogagyák azt amit képvisel a neve a lenni héber gyökböl ered יהוה Zakariás 14:9-Isten egy a neve is egy……1Korintusz15:28-az ISTEN LEGYEN MINDEN MINDENKINEK…JÉZUSNAK AZ A RÓMA 6:10-JÉZUS AZ ÉLETET PEDIG ,AMELYET ÉL ,ISTENNEK ÉLI. ÉLVE JÉZUS ISTENNEK ÉL.CSAK AZ A KÉRDÉS HOGY KÖVESÜK-E A PÉLDÁJÁT.

  8. Ha levelet írsz egy kedves ismerősödnek vagy hozzátartozódnak, valamennyire meg van kötve, hogy mennyit írhatsz, ezért jól megfontolod, mit is foglalj a levélbe(János 21:25)

    A Biblia úgy lett megírva, hogy felszínre hozza, mi van a szívünkben.Zsidókhoz irt levél 4:12.
    A Biblia üzenete mélyre hatol, és feltárja igazi gondolatainkat és indítékainkat.
     Eszerint Isten Szavát csak úgy érthetjük meg, ha őszinte szívvel és nyitott elmével olvassuk és tanulmányozzuk.
    Intelligens emberek tudnak olyan könyveket írni, amelyeket csak „a bölcsek és a műveltek” képesek felfogni. De olyan könyvet írni, amelyet csak helyes indítékkal lehet megérteni — nos, ehhez Isten bölcsességére van szükség! (Máté 11:25).
    Ami nincs benne a Bibliában azt ugy kell tekinteni mint szándékosan kihagyott a Szavából.Ha IGY TEKINTJÜK olyannak fogjuk látni, amilyennek a Biblia egésze bemutatja. Így hát nem nyugtalankodunk, ha egy konkrét beszámoló olyan kérdéseket vet fel, amelyekre nem találunk mindjárt választ. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy nagy kirakójátékot próbálunk összerakni. Lehet, hogy először nem találunk meg egy darabot, vagy nem látjuk még, hogy egy darabka hová fog kerülni. De talán már összegyűjtöttünk annyi darabkát, hogy látjuk, milyennek kell majd lennie az egész képnek.
    EZÉRT VAN AZ HOGY NEM SZABAD AZ Ő BESZÉDÉHEZ HOZÁTENI VAGY ELVENI . Pldabeszédek30:6;János Jelenéskről 22:18,19.JÉZUS IS BETARTOTTA……JÁNOS EVANGÉLIUM 8:26-32;14:24;15:10,12,13,14,15-mert mindazt,amit az én Atyámtól hallottam,tudtul adtam néktek .-monta JÉZUS .1Korintus 4:6-„Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak”
    (Márk 12:30-Akkor szeretjük egész elménkkel, ha gondolatainkat az övéi alá rendeljük. Törekszünk rá, hogy az ő nézőpontjából lássuk a dolgokat, minden döntésünkben figyelembe vegyük őt, és bízzunk abban, hogy az ő útja a legjobb (Példabeszédek 3:5, 6; Ézsaiás 55:9; Filippi 2:3–7).

  9. (Példabeszédek 4:7). Hogyan merítheted a legtöbb hasznot a Biblia olvasásából?
    Ha teheted, akkor olvasd, amikor a legjobban tudsz figyelni. Ne csak átfusd a verseket. Azzal a céllal olvass, hogy megtöltsd az elmédet Isten gondolataival, és megemészd az olvasottakat. Miután elolvastál egy részt, gondolkodj el rajta, és vesd össze azzal, amit már tudsz. Így egyre jobban meg fogod érteni a Bibliát, és az értékelésed is mélyülni fog (Zsoltárok 143:5).
    Néhányan talán azon gondolkodnak, hogy a Biblia melyik könyvével kezdjék az olvasást. Természetesen kezdheted a legelejéről is. De akik először veszik kezükbe a Bibliát, sokszor könnyebbnek tartják, ha Máté, Márk, Lukács és János evangéliumával kezdik, melyek Jézus életéről és szolgálatáról számolnak be. Aztán vannak, akik áttérnek a gyönyörűen megfogalmazott, bölcsességgel teli költői könyvekre, a Zsoltárok, a Példabeszédek és a Prédikátor könyvére. Ha eddig eljutsz, talán kedvet kapsz a Biblia többi részéhez is. (Lásd lent.) Ne ess te is abba a hibába, hogy azt hiszed, elég csak az úgynevezett Újtestamentumot olvasni. Ne feledd, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos” (2Timóteusz 3:16).
    Különösen úgy lesz eredményes a bibliaolvasásod, ha témakörök szerint tanulmányozod.
    BIBLIAOLVASÁS TÉMAKÖRÖK SZERINT
    Az élet kezdete és az ember bűnbeesése: Mózes első könyve
    Az ókori Izrael megalapítása: Mózes második könyvétől az ötödik könyvéig
    Eseménydús beszámolók: Józsué könyvétől Eszter könyvéig
    Megindító költői versek és énekek: Jób könyve, Zsoltárok és Énekek éneke
    Életbölcsességek: Példabeszédek és a Prédikátor könyve
    Próféciák és erkölcsi útmutatás: Ézsaiás könyvétől Malakiás könyvéig és a Jelenések könyve
    Jézus élete és tanításai: Máté evangéliumától János evangéliumáig
    A keresztényiség megalapítása és terjedése: Cselekedetek könyve
    Levelek a gyülekezeteknek: A rómaiaknak írt levéltől Júdás leveléig
    MELYIK BIBLIAFORDÍTÁST OLVASSAM?
    Sok nyelven számos bibliafordítás létezik. Némelyik nyelvezete nehezen érthető, régies. Más fordítások elrugaszkodnak az eredeti szövegtől, mert nem a pontosságra törekszenek, hanem arra, hogy könnyed olvasmányt nyújtsanak. Akadnak szó szerinti, szinte tükörfordítások is.
    Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom a Biblia olvasásával? Könnyed olvasmányra vágyom, mely nem annyira pontos? Vagy olyan gondolatokat akarok olvasni, amelyek a lehető legpontosabban közvetítik az eredeti, ihletett szöveget?” (2Péter 1:20, 21). A célod határozza meg, hogy melyik fordítást választod.

  10. Máte 6:33, János 7:14-18-Jézus erre válaszolt nekik, és ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.
    Ha valaki cselekedni kívánja az Ő akaratát, tudni fogja a tanításról, hogy az Istentől van-e,
    vagy csak magamtól szólok.
    Aki saját magától szól, az a saját dicsőségét keresi; aki azonban annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz, és nincs benne igazságtalanság.
    1János 2:1-6-Kicsiny gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. 2 És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. 3 És abból tudjuk, hogy megismertük őt, ha továbbra is megtartjuk a parancsolatait. 4 Aki azt mondja: „Megismertem őt”, és mégsem tartja meg a parancsolatait, az hazug, és nincs meg abban az igazság. 5 Aki viszont megtartja az ő szavát, abban igazán tökéletessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk, hogy egységben vagyunk vele. 6 Aki azt mondja, hogy egységben marad vele, maga is köteles továbbra is úgy járni, ahogyan ő járt.
    Mit jelent Krisztus követőjének lenni?
    Napjainkban emberek százmilliói vélik úgy, hogy elfogadták Krisztus meghívását, hiszen kereszténynek nevezik magukat. Talán a szüleik által választott egyházhoz tartoznak, vagy azt állítják, hogy érzelmileg kötődnek Jézushoz, és hogy elfogadják személyes Megmentőjüknek. Vajon ez Krisztus követőivé teszi őket? Erre gondolt-e Jézus, amikor meghívott minket, hogy legyünk a követői? Nem. Krisztus követése sokkal több ennél.
    Gondoljunk a kereszténység világára, azokra a nemzetekre, melyeknek legtöbb tagja kijelenti magáról, hogy Krisztus követője. Vajon a kereszténység alkalmazza Jézus Krisztus tanításait? Vagy inkább gyűlöletet, elnyomást, bűnözést és igazságtalanságot látunk ezekben az országokban, akárcsak a világ többi részén? A nagyra becsült hindu vezető, Mohandász Gandhi kijelentette: „Nem tudok olyan személyről, aki többet tett volna az emberiségért, mint Jézus. És a kereszténységgel nincs is semmi gond.” Majd így folytatta: „A baj veletek van, keresztények. A felét sem alkalmazzátok annak, amit ti magatok tanítotok.”
    . Jézus ezt mondta: „Ha valaki szeret engem, megtartja a szavamat” (János 14:23). Majd ismét úgy beszélt, mint egy pásztor: „Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (János 10:27). Kétségtelen, hogy a szavaink vagy az érzéseink önmagukban nem bizonyítják, hogy szeretjük Krisztust, ezt főként a tetteinkkel tudjuk kimutatni.
    Tetteink azonban nem a semmiből fakadnak, hanem a legbensőbb énünkből, melyet formálnunk kell. Jézus kijelentette: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ha pontos ismeretet szerzünk Jézusról, és elmélkedünk a tanultakon, az hatással lesz a szívünkre. Egyre jobban megszeretjük őt, és egy mindennél erősebb vágy fejlődik ki bennünk, hogy mindennap kövessük

    1 TIMÓTEUSZ 2:3-7.
    3 Ez jó és elfogadható a mi Megmentőnk, Isten szemében, 4 akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson. 5 Mert e g y Isten van, és e g y közvetítő Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus, 6 aki megfelelő váltságul adta magát mindenkiért — erről fognak tanúskodni a meghatározott időben. 7 Ezért a tanúskodásért neveztek ki engem prédikálónak és apostolnak — az igazságot mondom, nem hazudok —, és hogy a nemzeteket tanítsam a hitre és az igazságra.MÁTÉ 24.14; 28:19,20.

  11. Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Isten nevében most és mindörökkön örökké Ámen.

  12. Jelenések 19:1–3).
    2
    Bizony alleluja, vagyis „dicsérjétek Jahot”! A „Jah” kifejezés rövidített formája Isten nevének, a Jehova névnek. Erről a zsoltáríró buzdító szavai jutnak az eszünkbe: „Minden, mi lélegzik, dicsérje Jahot! Dicsérjétek Jahot!” (Zsoltárok 150:6). János ebben a látomásban kétszer is hallja, amint az ujjongó égi kórus azt énekli, hogy alleluja! Ez az igazság isteni kinyilatkoztatásának folytonosságát fejezi ki. A Keresztény Görög Iratok Istene ugyanaz, mint a korábbi Héber Iratok Istene, és az ő neve Jehova.
    1Kor 15:27, 28, ÚRB: „Isten mindent az ő [Jézus] lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.”
    Jehova ezt mondja az Ézsaiás 43:10-ben: „Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” Vajon ez azt jelenti, hogy mivel az Ézsaiás 9:5-ben (9:6, ÚV) Jézus Krisztust prófétailag úgy nevezik, hogy „Erős Isten”, ezért Jézusnak meg kell egyeznie Jehovával? A szövegösszefüggés ismét rávilágít arra, hogy nem erről van szó. A bálványimádó nem zsidó nemzetek egyike sem alkotta meg istenét Jehova előtt, mert őelőtte senki sem létezett. A jövőben sem teremthet senki sem igaz, élő istent, aki képes lenne előre megmondani a jövőt (Ézs 46:9, 10). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jehova sohasem hozott létre senkit, akit jogosan megillet az isteni rang (Zsolt 82:1, 6; Ján 1:1, ÚV). Az Ézsaiás 10:21 Jehovát ’erős Istennek’ nevezi, éppen úgy, ahogy az Ézsaiás 9:5 (9:6, ÚV) Jézust, de csakis Jehovát nevezik ’mindenható Istennek’ (1Móz 17:1, kiemelés tőlünk).
    Ha bizonyos címet vagy megjelölést a Bibliában több helyen is meg lehet találni, nem szabad elhamarkodottan arra következtetni, hogy biztosan mindig ugyanarra a személyre vonatkozik. Különben ez a fajta érvelés ahhoz a megállapításhoz vezetne el minket, hogy Nabukodonozor Jézus Krisztus volt, mivel mindkettőjüket ’királyok királyának’ nevezi a Biblia (Dán 2:37; Jel 17:14); s hogy Jézus tanítványai tulajdonképpen Jézus Krisztus voltak, mivel a tanítványokról is, és Jézusról is ezt olvassuk: „a világ világossága” (Máté 5:14; Ján 8:12). Mindig figyelembe kell vennünk a szövegkörnyezetet, és a Biblia azon más helyeit is, ahol ugyanaz a kifejezés

    • Ezen szerint ama “hitehagyott másolók” mégsem voltak eléggé szemfülesek, hogy ezt is kigyomlálják. Ez a négy példa éppen JT-inak ügyét gyengíti, mert egy állandósult liturgikus formulában ugyan, de megőrzi a Jah nevet az Újszövetségben. Tehát nem vezethette a másolókat babona vagy pogányos előítélet, amint azt JT-i hajlamosak okukként feltételezni.

      Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy “Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött” (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betűhöz (JHVH) értek, tiszteletből Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigéből ered, ezért a ma leginkább valószínűsített JaHVeH változat tkp. a létige jövő idejű, műveltető alakja: “aki léteztetni fog” = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az “Úr” szóval, de kis kapitális betűformával jelzi: “Úr”. A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert “Jehova” változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A “Jehova” változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az “Isten” mássalhangzóiból és az “Uram” magánhangzóiból összerakott “Ustan”).

      A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más.

      A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.

  13. Hallelujah — A héber ha·lelu-Jah′ kifejezés átírása. Jelentése: ’dicsérd Jahot’ vagy ’dicsérjétek Jahot’.
    Jah — Isten nevének, a Jehova névnek költői, rövidített alakja. A Bibliában több mint ötvenszer fordul elő, gyakran a „hallelujah” kifejezés részeként.
    Benne van Isten neve a nevedben?
    Sok bibliai név még ma is népszerű. Némelyiknek az eredeti, héber jelentése magában foglalta Isten személyes nevét. Felsorolunk itt néhány ilyen nevet a jelentésével együtt. Talán a te neved is köztük van.
    Johanna — ’Jehova kedves volt’
    Illés — ’Jehova az én Istenem’
    János — ’Jehova kegyet tanúsított’
    Jonatán — ’Jehova adott’
    József — ’Jah gyarapítson’
    Máté — ’Jehova ajándéka’
    Isten nevéről szóltak
    ● Mózes így énekelt közvetlenül azelőtt, hogy Izrael bement az Ígéret földjére: „Jehova nevét hirdetem” (5Mózes 32:3).
    ● Dávid így szólt az óriás Góliáthoz: „a seregek Jehovájának . . . nevében megyek feléd” (1Sámuel 17:45).
    ● Jób, miután elvesztette minden vagyonát, és valamennyi gyermeke váratlanul meghalt, ezt mondta: „ Áldott legyen ezután is Jehova neve!” (Jób 1:21).
    ● Péter apostol egy beszédében a következőket idézte a Héber Iratokból: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Cselekedetek 2:21).
    ● Ézsaiás próféta így fogalmazott: „ Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét . . . Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve” (Ézsaiás 12:4).
    ● Jézus Krisztus, amikor imádkozni tanította a tanítványait, ezt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved«” (Máté 6:9, 10).
    ● Jézus Krisztus így imádkozott Istenhez: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet” (János 17:6).
    ● Isten ezt mondta a népének: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet” (Ézsaiás 42:8).
    Az Isten, aki előidézi az eseményeket
    A tudósok nincsenek teljes egyetértésben Isten nevének, a Jehova névnek a jelentését illetően. A téma gondos vizsgálata révén sokan mégis arra a következtetésre jutottak, hogy ez a név a héber ha·wah′ (valamivé lesz, válik) ige egyik formája, és a jelentése: ’előidézi, hogy legyen’.
    Ezért A Szentírás új világ fordítása így fordítja a 2Mózes 3:14-et, amely arról ír, hogy mit felelt Isten, amikor Mózes megkérdezte tőle a nevét: „Isten erre ezt mondta Mózesnek: »Azzá válok, amivé válni akarok.« Majd hozzátette: »Ezt mondd Izrael fiainak: ,Az Azzá válok küldött engem hozzátok.’«”
    Ez a fordítás azért találó, mivel Isten képes azzá válni, amire éppen szükség van. Semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy olyan szerepet töltsön be, amelyre szükség van az akarata megvalósításához. Szándékai és ígéretei mindig valóra válnak. Isten kiemelkedő módon a Teremtőnek bizonyult, akinek korlátlan képessége van előidézni az eseményeket. Előidézte a fizikai világegyetem létrejöttét, és számtalan szellemteremtményt is alkotott. Ő csakugyan olyan Isten, aki előidézi az eseményeket!

  14. Istenre utaló bibliai kifejezések
    A Szentírás héber szövege sokféle kifejezéssel utal Istenre; ilyenek az Atya, Mindenható, Teremtő és Úr szavak. Ám a személyes nevét sokkal többször említik, mint az összes többi kifejezést együttvéve. Isten kétségkívül azt akarja, hogy használjuk a nevét. Figyeljük meg az itt látható kifejezéseket, és azt, hogy hányszor fordulnak elő a Héber Iratokban.
    Jehova — 6973-szor
    Isten — körülbelül 2600-szor
    Mindenható — 48-szor
    Úr — több mint 300-szor
    Alkotó — 25-ször
    Teremtő — 7-szer
    Atya — 7-szer
    Öregkorú — 3-szor
    Nagy Oktató — 2-szer
    A Szentírás új világ fordítása alapján, mely Jehova Tanúi kiadványa
    . Sok vallásos ember, aki hisz a Bibliában, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mi Isten neve. De vajon mi Isten véleménye? Ez szerinte is jelentéktelen kérdés?
    Nem jelentéktelen kérdés
    Gondoljunk arra, hogy a Biblia több ezerszer említi Isten személyes nevét, a Jehova nevet. A Szentírás új világ fordításában 7210-szer fordul elő az isteni név! Maga Isten ihlette arra a bibliaírókat, hogy ilyen nagy figyelmet szenteljenek a nevének. Egyikük, a zsoltáríró Asáf így fogalmazott: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18). Dávid is azt írta egy zsoltárban, hogy „Jehova Istenünk nevét emlegetjük” (Zsoltárok 20:7).
    A Biblia rámutat, hogy Jehova Isten megvizsgálja a szívünket, mert szeretné tudni, mit érzünk a neve iránt. „Ha elfeledtük Istenünk nevét . . . , nemde kikutatná ezt Isten? Hiszen ő ismeri a szív titkait” — mondta a zsoltáríró (Zsoltárok 44:20, 21). Ézsaiás próféta pedig így írt: „ Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét. Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve” (Ézsaiás 12:4).
    Maga Isten jelentette ki: „megtudják, hogy az én nevem Jehova” (Jeremiás 16:21). Egy másik alkalommal így szólt: „Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között . . . ; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova” (Ezékiel 36:23). Némelyik ilyen kijelentés egy olyan időről beszél, amikor Jehova kiönti haragját azokra, akik tiszteletlenül bántak a nevével. Isten tehát nem tartja jelentéktelennek a nevét érintő kérdést.
    Jehova Isten nincs messze tőlünk
    Hogyan ismerhetjük meg Istent név szerint? Mit jelent ez? A Biblia így válaszol: „ Akik ismerik a nevedet, bíznak benned” (Zsoltárok 9:10). Egyértelmű tehát, hogy név szerint ismerni őt nem pusztán annyit jelent, hogy tudjuk, mi a neve. Bíznunk is kell benne. Ez azt foglalja magában, hogy megismerjük, milyen Isten ő, tanulunk a tulajdonságairól és a gondolkodásmódjáról. Így szívesen megbízunk majd benne.
    Csakis a Biblia gondos olvasása és tanulmányozása által érthetjük meg, hogy milyen Isten Jehova. Megígéri, hogy megvédi azokat, akik szeretik őt és a nevét. Az ilyen emberekről mondja: „Mivel ragaszkodik hozzám, én megmentem őt. Védelmezni fogom, mert megismerte a nevemet. Segítségül hív, és én válaszolok neki, vele leszek a nyomorúságban, megszabadítom és megdicsőítem őt. Hosszú-hosszú napokkal elégítem meg, és megláttatom vele szabadításomat” (Zsoltárok 91:14–16).
    Milyen csodálatos kapcsolat fűzi Jehova Istent azokhoz, akik név szerint ismerik őt! Te is ilyen kapcsolatban lehetsz vele. Amikor szívből imádkozol hozzá, soha ne habozz a nevén szólítani! Meg fog hallgatni, mivel a Biblia szavai szerint „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27).
    Isten név szerint ismer téged
    „Név szerint ismerlek téged” — mondta Isten Mózesnek (2Mózes 33:12). Az égő bokorról szóló, jól ismert történet is ezt igazolja. A Biblia azt írja, hogy „szólt neki a tövisbokor közepéből Isten, ezt mondva: »Mózes! Mózes!«” (2Mózes 3:4). De számos más példa is van arra, hogy Isten a nevükön szólította az embereket. Ebből látszik, hogy a világegyetem Teremtője egyénenként figyel ránk.
    Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten a sok milliárd csillag mindegyikét név szerint ismeri (Ézsaiás 40:26). Mennyivel inkább törődik akkor az őt imádó emberekkel! Pál apostol azt írta, hogy „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Timóteusz 2:19). Úgy tűnik, többről van itt szó, mint nevek megjegyzéséről. Istennek mélyreható ismeretei vannak az imádóiról. Nekünk is ismernünk kell őt név szerint, és alaposan meg kell ismernünk a tulajdonságait.
    A Biblia utolsó könyve beszél egy jelképes könyvről, melybe Isten mindazok nevét beírja, akik a történelem folyamán imádták őt. ’Az élet tekercsének’ nevezik ezt a könyvet, mert Jehova Isten örök életet ad azoknak, akiknek a neve benne van (Jelenések 17:8). Csodálatos kilátás ez azoknak, akik név szerint ismerik Istent.

    Isten akaratával ellentétes szokás
    Isten nevének mellőzése, mely igen elterjedt szokás, kizárólag emberi hagyományon alapul, nem pedig bibliai tanításokon. „ A Tórában semmi sincs, ami megtiltaná Isten nevének kiejtését. Ellenkezőleg, az Írások egyértelműen arra mutatnak, hogy Isten nevét szokás volt kimondani” — magyarázza Tracey R. Rich zsidó kutató, a Judaism 101 nevű weboldal szerzője. Igen, a bibliai időkben Isten imádói használták az isteni nevet.
    Ha ismerjük és használjuk Isten nevét, az kétségtelenül közelebb visz minket a helyes imádati formához, amelyet a bibliai időkben is gyakoroltak. Ez lehet az első lépés afelé, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, és ez sokkal többet jelent, mint csupán tudni, hogy mi a neve. Jehova Isten meg is kér minket, hogy ápoljunk vele kapcsolatot. Ő ihlette a következő kedves felszólítást: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).
    A Szentírás új világ fordítása, melyet Jehova Tanúi adnak ki, olyan bibliafordítás, mely a korábbi fordítások régies szövegét mai szófordulatokkal váltja fel. Legkiemelkedőbb jellegzetessége, hogy az isteni nevet visszahelyezi az azt megillető helyre a Biblia szövegében. Ebből a fordításból eddig több mint 122 millió példányt nyomtattak 45 nyelven a Biblia egészéről vagy bizonyos részeiről.

    • Abból, hogy a régi, héber-arámi könyvek eredeti példányában szerepelt a JHVH, egyáltalán nem következik az, hogy ördögfattyak lennének mindazok, akik akár fordításokban, akár prédikációkban később nem alkalmazták azt. Az meg pláne nem, hogy az Újszövetségbe bárhova is JHVH-t kellene írnunk. Szerintem nagyon egyszerű, hogy miért, de most megpróbálom kifejteni. Az Őrtorony az „egyre növekvő világosság” homályos elvére hivatkozva mossa kezeit saját be nem jött végidő számításai, és dogmatikai önellentmondásai ügyében. Ám pont a legkézenfekvőbb dologban nem alkalmazzák ezt az elvet, mégpedig arra, hogy ez a Bibliával önmagával is megtörténhet. Illetve kicsit nem fogalmaztam pontosan, de a lényeg, hogy arra akartam utalni, hogy itt csak az ilyen meg amolyan kéziratokat akarják meglátni, de a mögötte végbemenő teológiai fejlődésről megfeledkeznek.

      Ugyanis nagyon könnyedén előfordulhat az, hogy míg egy korban még mindenhol szerepelt és használták a JHVH-t, később pedig háttérbe szorul, anélkül, hogy bármelyik gyakorlatot önmagában botrányos tévedés kellene tartanunk, sőt. Kifejezetten az isteni Gondviselés keze munkáját is meg lehet látni, hogyha félreteszed az ezzel kapcsolatos dogmatikai „elfogultságodat”, meg az „ami új, az rossz” ki nem mondott (hamis) elvét. Könnyedén meg lehet, hogy a JHVH Nevet Isten csak egy meghatározott célra (amit mindjárt kifejtek) szánta, és csak addig volt rá szükség, amíg ezt a célt nem töltötte be. Hogy miről van szó?

      Istennek nem egy héber neve van, hiszen Ő felette áll minden nyelvnek, sőt nincs is szüksége névre, pontosabban nem is lehet egy neve, mert Ő a Minden, az Alfa és az Omega. Akkor miről van itt szó? A héber neveket elsődlegesen nem egy nominális emblémaként használták, hogy valakit megkülönböztessenek mástól, vagy hogy valakit meghatározzanak, identifikáljanak (mint a mai korban, pl. a magyar nyelvben), hanem minden esetben egy bizonyos személyleírást, körülírást fejeztek ki vele az illető lényegéről, tulajdonságáról, stb. (mint pl. az indián nevek esetében: „Sebes Nyíl”, „Felkelő Nap”, „Nagy Medve”). Isten a nevét ilyen értelemben nyilvánította ki, ami minden nyelvben egyformán áll: Az Ő neve JHWH, azaz „Aki van”, „Aki létezik”, „Aki a létezés”. Ő zsidóknak nyilatkoztatta ki magát, így lett JHWH, azonban, ha a görögöknek tette volna ugyanezt, akkor a neve „Ho Esztin” lenne (ha a magyaroknak, akkor meg „Aki Van”).

      Viszont ha így van, akkor joggal teszed fel a kérdést, hogy akkor Isten miért is mutatkozott be ezen a Néven az izraelitáknak. A felelet igazából roppant egyszerű, csak kicsit utána kell gondolni. Rögvest levezem. Emlékezz vissza a „jelenetre” a Bibliából, amikor Isten megmutatkozik Mózesnek az égő csipkebokorban, és rákérdez a Nevére. Íme ez a párbeszéd:

      13Mondá erre Mózes az Istennek: Íme, én elmegyek Izrael fiaihoz, s azt mondom nékik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha ők azt mondják nékem: Mi a neve? — mit mondjak nékik? 14Mondá az Isten Mózesnek: Én vagyok az «Aki vagyok». Majd mondá: Ekkép mondd Izrael fiainak: Az «Aki van» küldött engem hozzátok. 15Mondá továbbá az Isten Mózesnek: Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, s ekkép emlegessenek engem nemzedékről-nemzedékre.”
      (Kivonulás könyve 3:13-15)

      Figyeld csak! Nem azt mondja, hogy „az én nevem Jahve/Jehova”, hanem arra a kérdésre, hogy mi a neve, azt válaszolta, hogy az ő neve VAGYOK. Ez héberül úgy hangzik, hogy EHJE (אהיה). Tehát tulajdonképpen az Isten által közölt név nem is közvetlenül a JAHVE, hanem az EHJE, és ebből jött áttételesen a Jahve. Istennek ez a neve az «Aki van» (a Mózes korabeli) héber nyelvben Jahvénák hangzott. Figyelembe véve azt amit az előbb írtam, hogy az ókori logikával a névvel egy bizonyos személyleírást, körülírást fejeztek ki vele az illető lényegéről, tulajdonságáról, stb., akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért mutatkozott be Isten olyan néven az izraelitáknak úgy, hogy „VAGYOK”, ha egyszer neki nem egy héber neve van, hiszen Ő felette áll minden nyelvnek, sőt nincs is szüksége névre, pontosabban nem is lehet egy neve, mert Ő a Minden, az Alfa és az Omega.

      A felelet szintén roppant egyszerű, csak bele kell gondolni. Az ókori izraeliták egy politeista, pogány környezetben éltek, és bizonyos szempontból egy meglehetősen fejletlen civilizációval rendelkező nép volt. Egy ilyen környezetben egyrészt a monoteizmus meglehetősen forradalmi gondolat volt, másrészt szükségképp folyamatosan ki voltak téve a folyamatos kísértésnek a pogányság felől. Sőt, mint tudjuk az izraelita kisemberek is nem egyszer tértek a bálványimádás bűnébe. (Ebből is látszik, hogy a kisember semmilyen korban nem volt magas szintű teológus, és hiába várnánk ezt el valaha is.) A „VAGYOK” (Jahve) Név szerepe, értelme, célja, szerepe is csak ebben a környezetben érhető meg. Hogy miért?

      Egy ókori egyszerű embernek, aki számára az, hogy több isten van, olyan típusú evidenciának számított, mint manapság számunkra a mobiltelefon. Ha Te, mondjuk az egyiptomi fogság idején élő ember lettél volna a Közel-Keleten evidens lett volna számodra, hogy minden népnek megvan a maga istene, neki vannak templomai, papjai. Beszélnek róla az emberek, áldoznak neki állatokat, stb. Senki se kérdőjelezi meg, hogy nem létezik. Az egyes népek nem úgy beszéltek, hogy a mi „isteneink” léteznek, a tiétek pedig a vallási fantázia és a mitológia szüleményei, hanem olyasmiket mondtak, hogy a mi isteneink erősebbek a tieiteknél. Egy ilyen környezetben azt mondta, hogy ezek az úgynevezett istenek nem léteznek meglehetős értetlenséget váltott volna ki. „Mi, már hogyne létezne Ozirisz? Hát hiszen ott van a temploma, rendszeresen áldoz neki a szomszédom is, hogyne létezne?”. Isten pedig a kultúr-környezetben bravúros módot választott arra, hogy közölje választott népével az alapvető vallási igazságot Önmagáról.

      Mert azzal, hogyha egy zsidó kimondta azt a szót Istenről, hogy JAHVE, akkor ezzel egyúttal megvallotta azt is, hogy egyedül ő az, «Aki VAN» (a többi «isten» nincs). A JAHVE név világosan utal arra, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy VAN, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, ld. És 42,8. Ha Isten a Bibliában erős hangon kimondta többször is, hogy „én vagyok Jahvé”, akkor ezzel lényegében azt mondta, hogy „értsétek már meg, hogy egyedül én vagyok létező Isten, más isten rajtam kívül nem létezik”. Pedagógiai célzata, szerepe volt tehát ennek a Névnek, valahogy úgy, mintha egy kisgyermeknek azt mondod, hogy a konnektornak az „neve”, hogy „NeNyúljBele”. Teljesen egyértelmű, hogy ez a „név” nem olyan értelemben vett név, mint mondjuk az, hogy Béla, hanem azt a célt szolgálja, hogy az illető, amikor felidézi magában ezt a „nevet” rögvest eszébe juttassa a legfontosabbat, amit neki, számára ezzel a dologgal kapcsolatban elsőre gondolnia kell. A Jahve névnek tehát az volt célja, hogy alapvetően politeista környezetben eszébe juttassa a zsidóságnak, hogy az ő Istenük az egyedüli igaz Isten, ők pedig csak őbenne hihetnek, csak őt imádhatják, stb. – a többi nép sok-sok „istene”, pedig valójában nem is létezik.

      A Szent Tetragrammaton egyrészt kinyilatkoztatás, másrészt elutasítása a Névnek. Isten lényege, léte lényegileg különböző e világtól, így Istent nem tudjuk „lényegileg” megismerni – azt tudjuk csak mondani, “mi nem Ő”.

      Ebből pedig az következik, hogy a JAHVE Név akkor és azzal töltötte be a szerepét, amikor még a monoteizmus meglehetősen gyenge lábakon állt – még a zsidók körében is! – , amikor az izraelita nép vallási fejlettsége még nem volt magas. Isten tehát ebben a kérdésben is fokozatosan vitte előre a kinyilatkoztatást hordozó népet a magasabb vallási álláspontra. Ő nem elővételezte Deus ex machina-ként a rendes szellemi fejlődést, hanem annak egyes fázisaiba kapcsolta bele kinyilatkoztatásait. Isten Jahvénak neveztetése pedig tehát a monoteizmus fejlődésének egy korai fokozata, lépcsőfoka.

      Ebből pedig világosan következik az, hogy később, amikor a monoteizmus már erős volt, a zsidóság számára nagyrészt evidenciává vált az Isten egy-volta, akkor többé nem volt szüksége erre a „mankóra” ahhoz Istennek. Mint ahogy a kerékpárra is csak addig kell az oldalsó két segédkerék, amíg a gyermek még kicsi gyermek ahhoz, hogy két keréken tudjon egyensúlyozni, utána pedig többé nem lesz rá szüksége. Az oldalkerekek leszerelését ekkor nem fogjuk valamiféle negatívumként vagy hiányként felfogni, sőt. Itt is pontosan erről volt szó.

      Ezt igazolja azt is, hogy a Jahve Név közhasználatból való kiszorulása mely korra volt tehető. Ugye azt mindnyájan tudjuk, hogy Isten a babiloni fogságba hurcoltatással büntette meg a zsidó népet. Nos, ami azt illeti ez a büntetés felettébb hatásos volt, hiszen mind tudjuk, hogy Ezdrás milyen hatékony vallási reformot hajtott végre a földjére visszatért izraeliták körében. Alapvető tette a Tóra rendszeres tanulását, így az átlag nép „teológiai” tudása is sokat emelkedett. Többé nem volt kérdéses immár a monoteizmus, más jellegű „veszélyek” (pl. azok, amiket később Jézus a szőrszálhasogató, farizeusi Tóra-értelmezések között később kárhoztatott) fenyegettek természetesen fenyegettek, de ez már egy másik történet.

      A monoteizmus fenntartására nem volt többé szükség a Jahve névre, így Isten amikor Gondviselésszerűen egy újabb lépcsőfokra vezette a népét, ott már nem csak, hogy nem volt szükség többé semmiféle nominátorra, sőt kifejezetten akadálya volt ennek – mint ahogy a gyermekkerékpár tanuláshoz használatos oldalsó segédkereke is később akadályozó tényezőként funkcionálhat. Isten Gondviselése áll tehát végső soron a Névnek a közhasználatból való kiszorulása mögött.

      És ha már idáig eljutottunk, akkor rögtön vissza is verek két ezzel kapcsolatos felmerülhető ellenvetést, amely egyébként szerintem rokon egymással:

      1./ Ezen változás éppen akkor ment végbe, amikor Isten éppen nem adott ki kinyilatkoztatott könyvet. Ebből következtethet valaki arra, hogy nem Isten jóváhagyásával, hanem akár annak ellenében történt ez a változás. Ez a nézet abból táplálkozik, hogy Malakiás és az Újszövetség könyvei között a kánonba nem került be egyetlen egy könyv sem. Ám azt egyikőnk sem gondolja, hogy Isten lényegében közel 500 évig semmit sem csinált volna! Isten a világegyetem abszolút Ura, semmi sem következik be az ő legalábbis hallgatólagos akarása-megengedése nélkül. Isten nyugodtan „végbevihette” ezt a változtatást, anélkül, hogy konkrétan erről leíratott volna egy külön kanonikus könyvet. Jusson eszünkbe az a jelenet a Lukács evangélium elejéről, amikor Isten kinyilatkoztatást közöl Zakariás pappal, Keresztelő János apjával. Ugye egyikőnk sem gondolja, hogy ez csak onnantól és csak azért kinyilatkoztatás, mert ezt Lukács évtizedekkel később egy kanonikus könyvbe ezt az eseményt lejegyezte, lényegében akkor, amikor Zakariás már egészen biztosan rég nem élt. Tehát az, hogy Isten kinyilatkoztatást közölhessen, annak fogalmilag nem feltétele az, hogy erről kanonikus könyv készüljön.

      2./ Ez a változás a fogság utáni zsidóság vallási elöljárói körében uralkodó Tóra-értelmezés rigorózussá válásával áll közvetlen kapcsolatban, vagyis úgy is mondható, hogy ez a változás egy tévedés útján ment végbe. Ez bizonyos értelemben csakugyan igaz, ám ez nem feltétlenül „baj”. Hogy miért?
      a) Egyrészt Isten több módon is példáját adta annak, hogy ő még egy tévedést, egy balesetet, sőt még a rosszat is jóvá tudja fordítani. Több példát is mondhatunk erre:
      Eleve az ősszülők bűnbeesése: Isten pedig számára a bűnbeesés nem volt váratlan esemény, a megváltás es üdvözítés isteni tervébe „bele lett kalkulálva”. És De miért nem akadályozta meg Isten az első embert abban, hogy vétkezzék? Amiben az Úr kimondhatatlan kegyelme által részesülünk, az értékesebb annál, amit az ördög irigysége miatt elvesztettünk. Semmi akadálya annak, hogy az emberi természet valami többre legyen teremtve a bűn után: Isten megengedi a rosszat, hogy abból valami jobbat fakasszon. Ezért mondja a Róm 5,20: ’Ahol pedig eláradt a bűn, túláradt a kegyelem’. És ezért mondjuk a húsvéti gyertya megáldásában: ’Ó, boldog bűn, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt!’”.
      Vagy jusson eszünkbe Józsefnek, Jákob fiának története, akit mint tudjuk, eladtak Egyiptomba rabszolgának. Ugye mindnyájan látjuk, hogy ez így önmagában nyilvánvalóan egy helytelen, rossz és bűnös dolog. Azonban az egyébként rendkívül olvasmányos történet tanulságát kell néznünk, hiszen elmélyíti azt tételt, hogy az isteni gondviselés játszik az emberek terveivel, és a rossz tettekből is tud jót kihozni. Nemcsak megmenti Józsefet, hanem testvéreinek bűnét használja fel arra, hogy az egész törzs megmeneküljön és elszaporodjék, s ezáltal teljesüljön az Ábrahámnak adott ígéret. Az 1Móz 50,20 szerint mindez azért történt, hogy Isten életben tartson egy nagy népet.
      b) Ugye már Pascal is meglátta, hogy Isten rejtőzködő Isten (Deus absconditus). Miért ne lehetne azt mondani, hogy Isten ilyen módon dolgozik, beavatkozását álcázza, és a való világ ok-okozati rendszerébe helyezi?.
      Tehát számunkra úgy tűnt, hogy a változás oka a zsidó rabbik tévedése volt, holott valójában az isteni Gondviselés volt a fő okozója.

      Ebből pedig az következik, hogy teljesen mindegy, hogy tévedés folytán vélték úgy a zsidók, hogy ki lehet-e, vagy nem lehet kiejteni a Szent Nevet, mivel ezt nem botrányos tévedésként kell beállítani, hanem kegyes tévedésként.

      Fentebb már utaltam rá (a biciklis példában), hogy egy bizonyos „mankó” egy bizonyos fejlettségi szintnél segítség, az után pedig kifejezetten hátrány. Eddig azt bizonyítottam be, hogy az isteni név közhasználatból való elhagyása miért nem volt negatív. Most pedig arról fogok beszélni, hogy miért volt pozitív, vagyis miért tekinthető fejlődésnek vallási értelemben.

      Az ókori isteneket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Ennél fogva egy isten nevének ismerete valamilyen értelemben azt a hitet foglalta magában, hogy egy ember birtokolhatja a hatalmát, vagy valamilyen értelemben uralkodhat felette. Ebben az értelemben a Név afféle kimondható varázsigévé vált. Ennek nyoma felfedezhető egyes sémita, arab legendákban, ahol a dzsinnek hatalmának felhasználásához az kell, hogy tudjuk a nevét. Noha a Bibliában a JHVH Névtől az effajta visszaélés mentes, ám mégis – ha egy konkrét „Névhez” kötjük az Istent ez valamilyen értelemben magában hordozza ennek (a még ha nem is tudatosan működő jelenség) kialakulásának veszélyét.

      Miről van szó? Arról, hogy a Név eldologiasítódik (tárgyiasítás), amelyet mint valami tulajdont gondoznak. Mint a középkori misztikus zsidó rabbik, akik a Tetragrammatont mint valami varázsigét használtak. Ráírták a gólemre, és az életre kelt. Lényegében mágikus automatizmusként és az üdvbiztonság garanciájaként visszaélhetnek vele. Bizony a “Jehova” szó használata, mondogatása senkit nem igazít meg, és semmiféle üdvösségbeli pluszot nem okoz, hiszen a Biblia nem arra irányul, hogy az üdvösségért a Tetragrammatont, egy héber szót buzgón “használjuk”, mint afféle mágikus kulcsot, hanem, hogy megismerjük Isten személyét, hogy szeressük őt, és fiaivá legyünk.

      Az ószövetségi zsidók fokozatosan értették meg, hogy emberi nyelven nem létezik olyan név, szó vagy kifejezés, amellyel le lehetne írni Isten lényegét. „Az isteni megnevezhetetlen – mondja Teológus Szt. Gergely. Nem csak maga az értelem mutatja ezt, de […] a legrégebbi és legbölcsebb zsidók is. Hiszen azok, akik az Istenit úgy tisztelték, hogy különleges jelekkel írták le nevét, és nem tűrték, hogy egy és ugyanazon betűkkel legyen leírva Isten neve és a teremtményeké […] vajon valaha is bátorkodhattak szertefoszló hangon kiejteni az elpusztíthatatlan és egyetlen természet Nevét? Ahogyan soha senki nem tudta magába szippantani az összes levegőt, ugyanúgy az értelem sem fogadhatta tökéletesen magába, és a szavak sem ölelhették fel az Isten lényegét”.
      Azzal, hogy nem mondták ki Isten nevét, a régi zsidók megmutatták, hogy Istennel nem annyira szavak és kifejezések, mint inkább az áhítat és az alázatos hallgatás útján lehet kapcsolatba kerülni…

      Vagyis a valódi indok az, hogy ez misztérium, nem pedig azért mert tabu. Isten lényegvalósága meghaladja a világot. Hozzá képest mi nem is létezünk. A Szent Teragrammaton tisztán nyelvi változatát más semita népek is használták, sőt a zsidók is Mózes előtt. Azonban ebbe a tisztán emberi szóba való beletestesülés Jézusba való beletestesülés előképe volt, ahogy az élő csipkebokor is előképe volt a Thábor hegyi színeváltozásnak. Ha tagadjuk Krisztus megtestesülését, az ilyenformán a Szent Tetragrammaton tagadásához is vezet. A „nevezősök” csak kiejtenek egy általánosan használt semita istenségmegjelölést, ráadásul a latin Szent Hagyomány latinos olvasatában (Jehova => latinul kiolvasva a Szent Tetragrammaton), azaz csak azt csinálják, mintha valaki Jézus emberi természetét méricskélné, amit lehet, hisz valóságosan ember volt. Ám így ők nem jutnak el a Szent Tetragrammaton lényegéig, csak a “ruhájáig”, és sohasem, ejtik ki, mint eretnekek, hisz nem “birtokolhatják” a Név tudását, csak gyalázhatják, ahogy Krisztust is keresztre feszítették, mivel tagadták isteni természetét, amely a “szégyentáblájának” arameus föliratában megjelent (Szent Tetragrammaton). Ezzel is igazolt az, hogy a valóságban nem ismerik a Sém-ha Meforást, hisz tagadják a megtestesülést.

  15. Mi segíthet, hogy helyesen használjuk az igazság szavát?
    EGY újság színikritikusa egyszer elment megnézni egy darabot. Nem volt túl jó véleménnyel róla, ezért ezt írta: „Ha éppen valami semmitmondóra vágyik, feltétlenül nézze meg ezt a darabot!” Később a darab támogatói készítettek egy reklámot, amelyben idéztek a kritikustól. Az idézet így szólt: „Feltétlenül nézze meg ezt a darabot!” Pontosan idézték ugyan a szavakat, de kiemelték őket a szövegkörnyezetükből, így teljesen mást fejeztek ki velük, mint amire az írójuk gondolt.
    Ez a példa azt szemlélteti, hogy mennyire fontos lehet egy kijelentés szövegkörnyezete. Ha bizonyos szavakat kiemelünk a környezetükből, eltorzulhat a mondanivalójuk. Ez történt akkor is, amikor Sátán eltorzította a Szentírás értelmét, amikor megpróbálta félrevezetni Jézust (Máté 4:1–11). Ha viszont figyelembe vesszük, hogy milyen szövegkörnyezetben van egy kijelentés, az segíthet a pontosabb megértésében. Ezért amikor egy bibliaverset vizsgálunk, mindig bölcs lépés szemügyre venni a vers környezetét is, hogy jobban megértsük, miről is beszélt az író.
    Gondosan bánjunk Isten Szavával!
    Egy szótár így határozza meg a „szövegkörnyezet” kifejezés jelentését: „vmely írásmű szövegének olyan összefüggő része, amelyből vmely benne előforduló szó v. szókapcsolat jelentését és használati körét meg akarjuk, ill. meg lehet állapítani.” A „szövegkörnyezet” idegen megfelelője, a „kontextus” jelentheti még a következőt is: „az összefüggések, a körülmények együttese.” Ebben az értelemben a „szövegkörnyezet” szinonimája a „háttér”. Egy írásszöveg környezetét és hátterét különösen fontos figyelembe venni, ha arra gondolunk, amit Pál apostol Timóteusnak írt: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteus 2:15). Isten Szavának helyes használata azt jelenti, hogy jól megértjük, aztán becsületesen és pontosan magyarázzuk el másoknak. Mivel tiszteljük a Biblia Szerzőjét, Jehovát, igyekszünk ezt tenni, és a szövegkörnyezet, valamint a háttér megvizsgálása nagy segítséget jelent ebben.
    ………………………………………………………………Érdekes módon a Biblia a szeretet különböző fajtáit azonosítja. Az egyik fajtája bensőséges, személyes vonzalom valaki iránt; olyan szeretet, amely közeli barátok között létezik (János 11:3). Egy másikfajta szeretet a családtagok között fejlődik ki (Róma 12:10). A harmadik romantikus szeretetet jelent, amelyet az ember egy más nembeli személy iránt érezhet (Példabeszédek 5:15–20).
    De van a szeretetnek egy negyedik fajtája is, amely fontosabb a többinél
    A Keresztény Görög Iratok eredeti nyelvén az a·ga′pe szót alkalmazták a szeretetnek erre a negyedik fajtájára. Ez a szó jelenik meg az 1János 4:8-ban, ahol ezt olvassuk: „az Isten szeretet
    Jézus azt mondta, hogy ez a fajta szeretet azonosítja majd igazi követőit: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni [a·ga′pe] fogjátok” (János 13:35). Figyeld meg azt is, hogyan jelenik meg az a·ga′pe az 1Korinthus 13:13-ban: „megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet [a·ga′pe].”
    Mi teszi ezt az a·ga′pe szeretetet nagyobbá a hitnél és a reménynél? Ezt a szeretetet az Isten Szavában található alapelvek — méghozzá igazságos alapelvek — vezérlik (Zsoltárok 119:105). Abban nyilvánul meg, hogy önzetlenül azt igyekszünk tenni másokkal, ami Isten nézőpontjából helyes és jó — függetlenül attól, hogy az, akivel törődünk, látszólag megérdemli-e vagy sem.
    Isten tulajdonságai közül tehát legkiemelkedőbb a szeretete. Ez az alaptulajdonsága
    Az ő szeretetét alapelvek vezérlik, nem érzelmek — az igazság és az igazságosság alapelvei. A szeretetnek ez a legmagasabb szintű megnyilvánulása, amint ezt Jehova Isten példája is mutatja.
    Jézus a napjaiban élő papokkal ellentétben azt tanította az embereknek, hogy alapelvekben gondolkodjanak. Példa erre a Hegyi beszéde. Jellegét tekintve inkább alapelv (Máté 5—7. fejezet).
    Érettséget tükröz, ha tisztán látjuk az alapelveket
    JÓ ERKÖLCSÖT megrontanak gonosz társaságok. Amit vet az ember, azt aratja is (1Korinthus 15:33; Galátzia 6:7). Akár fizikailag, akár szellemileg, de mindkét kijelentés egy alapvető igazságot, vagyis alapelvet példáz, s mindkettő törvényekhez szolgáltat alapot. A törvények azonban létrejönnek, feledésbe merülnek, s jobbára konkrétak. Az alapelvek azonban tágabb értelműek, s örökre megmaradhatnak. Isten Szava ezért arra buzdít minket, hogy alapelvekben gondolkodjunk, hacsak lehetséges.
    A Magyar Nagylexikon a következőképpen határozza meg az alapelvet: „sarkigazság, alapigazság . . . valamely törvénynek . . . az a döntő jelentőségű elve, tétele, amely meghatározza az egésznek a jellegét . . ., kétségbevonhatatlan tétel . . ., amelyből további tételek vezethetők le.” Egy gyermeknek például törvényben meg kell szabni: „Ne nyúlj a tűzhelyhez!” Egy felnőttnek viszont elegendő elmondani, hogy „a tűzhely forró”. Ha megfigyelted, az utóbbi inkább alapvető kijelentés. Bizonyos értelemben alapelvvé válik, mivel útbaigazít, hogy mit tehetünk — főzhetünk, süthetünk vagy le lehet kapcsolni a tűzhelyet.
    Az életben a kulcsfontosságú alapelvek természetesen szellemiek; hatással vannak Isten iránti imádatunkra és boldogságunkra. Egyesek azonban meghátrálnak, mivel erőfeszítésre van szükség az alapelvek átgondolásához. Jobban szeretik a törvényből adódó kényelmet, ha dönteniük kell. Ez nem bölcs dolog, és ellentétben áll a bibliai időkben élt ókori hűségesek példájával (Róma 15:4
    A törvényeknek lehet csak úgy ímmel-ámmal engedelmeskedni, talán mert félünk az engedetlenséggel járó büntetéstől. Az alapelvnek való engedelmesség azonban eleve kizárja az ilyen hozzáállást, mivel az alapelveknek épp az a lényege, hogy szívből reagálunk az irányításukra. Vegyük például Józsefet, aki Ábelhez és Noéhoz hasonlóan még a mózesi törvényszövetség létrehozása előtt élt. Amikor Pótifár felesége megpróbálta elcsábítani, József így felelt: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” Igen, József ismerte azt az alapelvet, hogy a férj és a feleség „egy test” (1Mózes 2:24; 39:9).
    Mennyire dicsérendő tehát, ha Józsefhez hasonlóan az alapelvek segítségével elutasítjuk a rosszat, emlékezve arra, hogy Isten csak a lojálisokat fogja megtartani az eljövendő „nagy nyomorúság” idején (Máté 24:21). Igen, főleg az tárja fel, milyenek vagyunk igazából belül, amit akkor teszünk, ha magunk vagyunk és nem a nyilvánosság előtt (Zsoltárok 11:4; Példabeszédek 15:3).
    1Korintusz11:3-Krisztus feje pedig az Isten…………Ha VAN benünk szeretet [a·ga′pe]
    akkor az ezt és a többi alapelveket nem sértjük meg hanem figyelembe veszük amikor bibliai tanitásokat magyarázunk…ezért irtam-A HÁROMSÁG ütközik a bibliai ALAPELVEKEL pld.1KORINTHUSBELIEKHEZ IRT LEVÉL11/3,…..1KORINTH….15/27,28.stb……………………………………………………………………………………………1Korintusz13:1-13.Ha emberek és angyalok nyelvein szólok,de szeretet nincs bennem, kongó ércdarabbá vagy csattogó cintányérrá, lettem.
    És ha megvan nálam a prófétálás ajándéka, és járatos vagyok az összes szent titokban és minden ismeretben, és ha minden hitem megvan ahhoz, hogy hegyeket helyezzek át, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok. És ha mindenemet odaadom mások táplálására, és ha testemet átadom, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincs bennem, semmi, de semmi hasznom nincs nekem.
    A szeretet soha nem vall kudarcot…..
    Most azonban megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.
    Mi teszi ezt az a·ga′pe szeretetet nagyobbá a hitnél és a reménynél? Ezt a szeretetet az Isten Szavában található alapelvek — méghozzá igazságos alapelvek — vezérlik (Zsoltárok 119:105). Abban nyilvánul meg, hogy önzetlenül azt igyekszünk tenni másokkal, ami Isten nézőpontjából helyes és jó.Az alapelvek ismerete és megértése segit nekünk megérteni hogy hol tévedünk vagy hogy hol van a rossz befolyás.
    Az a hit ,ami az igazsággal ütközve elpárolog,nem érdemli meg a ragaszkodásunkat. Az Isteni világosság akkor látható a legjobban,ha a saját gyertyádat eloltod.Efézus5:10-Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt…..
    Efézus4:23-meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben,  és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban.
    ! (János 8:32, 36).
    Jézus nem tanitotta a háromságot és ez a háramság szó sincs benne a bibliában…..nem helyes hozáteni a bibliához sem elveni -Jelenések22:18,19.

  16. Had ajánljak – egy kis olvasnivalót Jehova “tanúiról”:

    http://www.omega-3.hu/files/04_Jehova-Tanui_(Sz.A).pdf
    http://www.exjt.hu/Barna_Zoltan_BTA_Mit_tanit_valojaban_a_Biblia.pdf
    http://bitflow.dyndns.org/hungarian/LotharGassmann/Hungarian-Jehova_Tanui_1998.pdf
    http://apologia.hu/religion/jw.html
    http://www.lmrkat.hu/szektak.html#jehowa

  17. Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

    1. rész: Teológiai-gyülekezettani megközelítés

    Szekta vagy Isten szolgái? – ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.
    Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a “keresztény” felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása – egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.
    Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: – Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?
    Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.
    Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:
    – pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)
    – Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)
    – prédikálni Jehova Tanúi szervezetével
    – látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit
    – megkeresztelkedni Jehova Tanújának
    Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az “Őrtorony-teológia” természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de
    – nem szólítják meg imában Jézust
    – ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár
    – ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy “térjen észhez”
    Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki – legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.
    A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:
    “… megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!”
    Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.
    A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet… Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.
    A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.
    A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.
    Tehát a közös vonások
    1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)
    – különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll
    2. A felekezet az egyedül igaz vallás
    – minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)
    3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot
    – a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek
    4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell
    – ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből
    5. Apokaliptikus magatartás
    – a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van
    6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel
    – a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes – igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették
    7. Propagandisztikus módszerek
    – a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák
    Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.
    Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk – mintegy emlékeztetőnek – felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:
    “Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol” (Róma 10:9).
    Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.
    “Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8).”

    2. rész: Lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata

    A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos” vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?
    Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.
    A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek – szól a szektás érvelés – mivel ez Isten szervezete.
    A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.
    Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.
    A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe” pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.
    Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről.
    Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért – így a Jehova Tanúiért – folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.

    http://www.omega-3.hu/files/04_Jehova-Tanui_(Sz.A).pdf
    http://www.exjt.hu/Barna_Zoltan_BTA_Mit_tanit_valojaban_a_Biblia.pdf
    http://bitflow.dyndns.org/hungarian/LotharGassmann/Hungarian-Jehova_Tanui_1998.pdf
    http://apologia.hu/religion/jw.html
    http://www.lmrkat.hu/szektak.html#jehowa

  18. Szekta.doc–>olvastam Pld:ezt=”Ebből ered, hogy az egyes személyek CSAK Istennek köszönik meg Jézus megváltását.”

    Ez is tévtanítás a tanúkról az egész(Zsol 119:69) az amit irtatok Jehova Tanúiról a “teológusok”-bárki legyen.. a miszio helyet ezzel töltik el az idejüket …miért nem jőnek személyesen mint ahogy Jézus is eljött a világba ?János 17:18–>”Ahogy te elküldtél engem a világba, úgy én is elküldöm őket a világba.”

    -ezt hiszem én !
    „A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül, és a Báránynak” –>(Jelenések 7:9, 10).

    2Korintusz 1:20-” Mert bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek „igenné”. Így tehát az „ámen” is őáltala mondatik az Istennek dicsőségül általunk.”

    Jehova szent, ezért sohasem tűri meg a bűnt, amely falat emel az emberek és Isten között (Ézsaiás 6:3; 59:2). Jézus áldozata azonban lerombolta e falat. Ez az áldozat volt a bűnökért való szükséges engesztelés (Héberek (Zsid)10:12; 1János 1:7). Ha elfogadjuk Istennek ezt az elrendezését, amelyről Krisztus által gondoskodott, és hiszünk ebben az áldozatban, akkor elnyerhetjük Jehova kegyét. Egyszerűen nincs más módja annak, hogy ’megbékéljünk Istennel’ (Róma 5:6–11).

    A János 14:6-ban szereplő „én” személyes névmás az „az” határozott névelővel együtt Jézus egyedülálló helyzetét hangsúlyozza, vagyis azt, hogy ő az út, az egyetlen olyan személy, aki által az Atyához közeledhetünk.

    „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (Ján 14:1–6).

    Ez azt jelenti, hogy egyedül általa közeledhetünk Istenhez. Ez igaz akkor is, amikor imádkozunk, hiszen csak akkor bízhatunk abban, hogy az Atya megad nekünk bármit, amit kérünk az akaratával összhangban, ha Jézuson keresztül tesszük ezt (Ján 15:16).

    Maga Jézus ezt mondta: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben . . . Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23, 24). Helyénvaló módon Jézus nevében közeledhetünk Jehovához imában, és úgy szólíthatjuk, hogy „Atyánk” (Máté 6:9).

    Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ősatyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti….. megtagadtatok–> ApCsel 3:13!(Máté 10:33)–>” aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt.”(Héberek 5:8-10″ Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett;s miután tökéletessé tétetett, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki,mert az Isten kifejezetten Melkisédek módja szerinti főpapnak hívta őt.”)=Héb (Zsid)7:25 –>”Ennélfogva arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben.=1János 2:1,2-” Kicsiny gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.”

    “az Isten legyen minden mindenkinek”–>neked is mindened Jézus Atyja?

    „Hang jött a trón felől is, és ezt mondta: »Dicsérjétek Istenünket, ti rabszolgái mind, akik félitek őt, kicsik és nagyok!«” (Jelenések 19:5). Ez Jehova Szószólójának, a Fiának, Jézus Krisztusnak a ’hangja’, ’aki a trón és a 24 vén között’ áll (Jelenések 5:6). Nemcsak az égben, de a földön is, a „rabszolgái mind” lelkesen engedelmeskednek mindannyian e parancsnak: „Dicsérjétek Istenünket . . . !”–>(1Korintusz 15:28)–> Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek.(Zakariás 14:9)–>” Jehova pedig király lesz az egész föld felett. Azon a napon Jehova egy lesz, és a neve is egy.”

    (Ézsaiás 33:10)–> „Most felkelek — így szól Jehova —, most felmagasztalom magamat, most felemelkedem.
    (Ezékiel 38:23)–> Fölmagasztalom és megszentelem magamat, és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«

    (Zsoltárok 144:15) ->Boldog nép az, amelynek így van dolga!” Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!

    (Zsoltárok 146:5)–> Boldog, akinek Jákob Istene a segítsége, Akinek reménysége Jehovában, az ő Istenében van,

  19. “A szervezet tanítása (a fenti néhány ponton túl) a történelmi és biblikus kereszténység szinte minden tanítását tagadja. A Vezető Testület a tagok életének minden területét ellenőrzi, de soha senki semmiért sem vállalt személyesen felelősséget.”
    100%biztos vagy ebben ?????

    A Katolikus és Református egyházak fő vonalától eltérő hittételeik miatt (pl.: homoiuzion) eretnekeknek deklarálták őket; 1933. június 27-én Hitler határozott utasítására és a történelmi egyházak indítványozására, véglegesen betiltották működésüket a Harmadik Birodalom egész területén. Egy Németországból csempészett jelentés szerint kb. 4000 házkutatást folytattak le Bibliakutatók otthonaiban, kb. 1000 személyt tartóztattak le, amelyből 400 koncentrációs táborba került, kb. 200 egyéb súlyosabb bántalmazás történt, majdnem 800 gyermeket választottak el szüleiktől, hogy átneveljék őket. A legtöbben elveszítették munkahelyüket, bojkottálták üzleteiket, és nem kaphattak munkanélküli segélyt vagy nyugdíjat. Az első munkatáborokat is felállították ez év végére, melynek első lakói valószínűleg Jehova tanúi voltak, valamint politikai foglyokat kezdtek oda szállítani. 1935-re általánossá vált, hogy a börtönökből Jehova tanúit kegyetlen munkatáborokba irányították át. Időnként demonstrációkat tartottak számukra, hogy megtörjék őket. Azért döntöttek így a náci vezetők, mert a Bibliakutatók száma az üldözések ellenére még mindig emelkedett.
    1937-ben a koncentrációs táborokban újabb jelzést vezettek be a foglyok azonosítására: a lila háromszöget. Ez volt Jehova tanúinak, biblia-kutatóknak a jelzése. Egyes táborokban levélben csak 3-4 sort lehetett írni a kint lévő családtagoknak és a cenzúra így pecsételte le: „A rab maradt aki volt, makacs Biblia-kutató”.( Egy ilyen táborban, Saxenhausenben született az a dal, amit a mai Jehova tanúi is énekelnek időnként az összejöveteleiken: „Előre tanúk!” (Pohl írta) címmel. A háború vége-felé közeledve egy SS tiszt, Bennhardt azt az utasítást kapta, hogy végezze ki a felügyeletére bízott kb. 20 Biblia-kutatót, de elengedte őket; sőt 1945 után maga is Jehova tanúja lett. Táborok kiürítésekor sosem hagyták el a betegeiket, időseiket; segítették rab-társaikat hitnézettől függetlenül.) 1938. november 10-i kristályéjszakával megkezdődött a zsidók nyílt, teljes körű üldözése. Számos vallásvezető prédikációkat tartott, melyben támogatták a náci párt ezen lépését, de Jehova tanúi egyáltalán nem szóltak bele. – Egyes kritikusok szerint azzal, hogy a bibliakutatók nem tiltakoztak elég nyíltan ez ellen, tulajdonképpen hallgatólagos beleegyezésüket adták. Mások szerint ez a semlegességük újabb bizonyítéka, mivel szinte minden egyház támogatta Hitler törekvéseit. (pápai concordatum) 1939. szeptember 1. napjával kitört a háború; hamarosan általános hadkötelezettség volt érvényben. A Biblia-kutatók megtagadták a katonai szolgálatot tovább feszítve a kiélezett viszonyt a náci hatalommal – Jehova tanúi kiadványa szerint egy tanú volt az első, akit ilyen ok miatt kivégeztek Németországban. 1939–1941 között Saxenhausenben különösen kegyetlenül próbálták megtörni az egyház tagjait, az itt fogva tartottak közül minden 3. Jehova tanúja meghalt. Közben a lakosságot megfélemlítésben tartotta a náci hatalom, előfordult, hogy a bíró fegyverrel fenyegette az egyház tagjait, hogy árulják el rejtőzködő testvéreiket. Állásfoglalásuk példamutató volt erkölcsi tekintetben; kezdettől fogva nyíltan küzdöttek a nyomtatványaikban a szabad vallásgyakorlásért és a lelkiismereti alapon való fegyverfogás megtagadásáért. Jehova tanúi a német szellemi ellenállás egy szigetének bizonyult a náci propagandával és erőszakkal szemben. Kritizálták a Kormányuk bánásmódját a zsidókkal, kommunistákkal, szociáldemokratákkal; elítélték Németország újrafegyverkezését, az iskolák nacionalizálását, a politika vallási ügyekbe való beleszólását.

    Az őket ért szenvedéseket és halálos veszélyeket úgy tekintették, mint az Istennek végzett szolgálat része. Jehova tanúinak története–> http://hu.wikipedia.org/wiki/Jehova_tanúinak_története

    Márk 3:22-30-„–> 22 Az írástudók is, akik Jeruzsálemből jöttek le, ezt mondták: „Belzebub van vele, és a démonok uralkodója által űzi ki a démonokat.” 23 Ezért miután odahívta őket magához, szemléltetésekkel így szólt hozzájuk: „Hogyan űzheti ki Sátán Sátánt? 24 Hiszen ha egy királyság meghasonlik önmagával, az a királyság nem állhat meg; 25 és ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem képes megállni. 26 Éppígy, ha Sátán önmaga ellen kelt fel, és meghasonlott, nem állhat meg, hanem vége van. 27 Valójában senki sincs, aki egy erős ember házába bejutva képes lenne elrabolni annak javait, hacsak meg nem kötözi előbb azt az erős embert, és akkor rabolja ki a házát. 28 Bizony mondom nektek, hogy minden megbocsáttatik az emberek fiainak, bármilyen bűnöket követnek is el és káromlásokat szólnak is káromló módon. 29 Aki azonban a szent szellem ellen szól káromlást, az nem nyer megbocsátást soha, hanem örök bűnben vétkes.” 30 Azt mondogatták ugyanis: „Tisztátalan szellem van benne.”–>Márk 3:22-30.!

    Ha a Biblia kutatok vagyis Jehova Tanúi nem Istentől vannak akkor a Sátán saját magával hasonlott meg !Ha Istentől van ti semmiképpen nem tudjátok megbuktatni! (Cselekedetek 5:39) –> de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket); különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak.”

  20. Máté 10:24-28–>24 A tanítvány nem áll a tanítója felett, sem a rabszolga az ura felett. 25 Elég, ha a tanítvány olyanná lesz, mint a tanítója, és a rabszolga, mint az ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább úgy hívják majd a háznépéhez tartozókat! 26 Ne féljetek hát tőlük; mert nincs olyan elfedett dolog, amely le ne lepleződne, és olyan titok, amely ki ne tudódna. 27 Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről. 28 És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
    !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  21. Gondolom mindenki, köztük te is hallottál már a JEHOVA TANÚI vallásról, melyet az emberek leginkább szektának könyvelnek el. Ez nem véletlen, hiszen tanításai szöges ellentétben vannak a Szent írással, oly annyira, hogy kénytelenek voltak kiadni egy saját újfordítású bibliát, mely teljesen más értelmezést ad az embernek Istenről és az igazságról. Most ezeket, a hamis tanításokat fogjuk megvizsgálni Károli Gáspár fordítása szerint. Nem is tudom, hol kezdjük, mivel szinte minden tanításukban találunk hamisságot és kivetni valót. Némelyek nem is tanúknak nevezik őket, hanem a tagadás apostolainak. Talán nem véletlenül, ugyanis tagadják az Isten háromszemélyűségét (szent háromság), ez által tagadják Jézus Istenségét és a Szent szellem személyiségét. Tagadják az ember testi halála utáni szellemi létet, Tagadják a pokol létezését, mint a gonoszok örök gyötrelmének helyét. Továbbá tévesen tanítják Jézus visszajövetelét, a paradicsomi föld állapotát, az üdvözültek számát és állapotát. Nem Jézus van a bizonyságtételük központjában, hanem Isten Jehova neve és még sorolhatnám. Mivel ilyen sok témával fogunk foglalkozni, igyekszem röviden és tömören, de annál érthetőbben fogalmazni. Mint azt már korábban említettem, már rossz alapokra épül és nem helyes úton halad az a vallás, amelyiknek kialakulása embertől ered és annak nevéhez fűződik. A Jehova tanúi vallásnak a megalapítója egy Charles Taze Russel nevű ember volt, aki kiválva az Adventista mozgalomból új tanokat kezdett hirdetni, melyek leginkább a végidőkre irányultak. Az új irány elveit nagyban befolyásolta a haláltól és a pokoltól való félelme is. A Jehova tanúi vallás a ma ismeretes formáját és rendszerét többek között Joseph Franklin Rutherford, Nathan Homer Knorr valamint Frederick William Franz alkották meg. Ezek az emberek oly furmányosan alkották meg a biblia félremagyarázását, hogy egy hozzá nem értő naiv ember, könnyűszerrel félresiklik és eltéved az útvesztői között. Nem csoda hát, hogy szükséges a rendszeres „ismeret” adagolás a hallgatók számára, különben hogy maradnának „irányban”. Nézeteiket és tanaikat saját kiadású könyvek és újságok formájában terjesztik, melyeknek címei vagy nevei sok ember előtt ismeretesek. Ezek többek között az Őrtorony, Ébredjetek, vagy az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön. Ezekben, az iratokban, saját emberi okoskodásaikat akarják alátámasztani kiragadott bibliai idézetekkel. Az egyik ilyen emberi tanítás, ami üdvösség szempontjából a leglényegesebb, az Jézus Istenségének, valamint az egy igaz élő Isten háromszemélyűségének a tagadása. Nézzük meg, hogy miért tagadják, majd azt, hogy miért nem helyes az állításuk. Nos a bibliában valóban nem szerepel a Szent háromság szó, és Istent úgy mutatja be az ószövetségi rész, hogy Isten csak egy van és nincsen rajta kívül más Isten. Viszont számtalan bizonyság utal az Újszövetségben arra, hogy az Atya a Fiú és a Szent Lélek egyek, azaz egy lényegűek. Tehát élő Isten valóban csak egy létezik, ám amit az ószövetségbeli emberek nem tudtak, az az, hogy Isten három lényegű. Háromféle megnyilvánulását ismertette meg velünk Jézus. Azt is mondhatnám, hogy Jézus (Ige, az Úr Angyala), a minden ható Isten, a világegyetemet megteremtő, megismerhetetlen Urának a személyes kinyilatkoztatása. Ezt persze emberi ésszel nem lehet felfogni és megérteni sem, de talán sikerülhet egy példa segítségével, ami nagyon egyszerű. Ez az élő példa pedig nem más, mint a víz (H2O), az élet legfontosabb alkotó eleme. A víznek három halmazállapotával, megjelenési formájával, szerintem már mindenki találkozott. Ezek pedig a következők: Szilárd – Cseppfolyós – Légnemű, azaz: Jég – Víz – Pára. Mind háromnak pedig egy és ugyanaz az alapköve, azaz egyek (H2O). Isten ugyanilyen. Isten: a határozott akarat, törvényében változhatatlan és szilárd, Ő a kemény Jég. Jézus: az alázatos, szelíd, a bűn mocskától megtisztító, Ő a lágy Víz. Szent Szellem: a közvetítő és eggyé szerkesztő láthatatlan kapocs, mely itt lakik köztünk és bennünk, Ő a könnyed Pára. Mind hármójuk alkotó eleme pedig a Szeretettel teljes és igazságos teremtő Lélek. Vehetjük példának még magát az embert is, hiszen ma már mindenki tudja, hogy az ember is három részből tevődik össze. Nem csak testből vagy nem csak lélekből ál. Bizony az ember személye is három részből tevődik össze, mégis egy egészet alkotnak. Ezek pedig a következők: Szellem (tudat) – Lélek (érzelem) – Test (cselekvés). A világban még nagyon sok dolog van a természeten kívül, ami a hármas egységet képezi, azaz három az egyben. Nézzünk csak körül gyorsan a háztartásban! Itt van mindjárt az áram. A minden napokban használt energiaforrás tökéletes működéséhez három dolog szükséges: Fázis – 0 – Földelés. Ezek együtt alkotják az áramot, ha egy hiányzik, már nem tökéletes. Megnézhetünk egy a mindennapos étkezéshez szükséges egyszerű edényt vagy italos flakont. Azok is hármas egységben alkotják az egy tökéletességet. Alkotó elemei pedig ezek: Záró fedél vagy kupak – Tartalom – Tároló edény vagy flakon. Bármelyik is hiányozzon a háromból, azonnal veszít a maga tökéletességéből. Itt van még például a fürdéshez használt csaptelep is, melyet három dolog kovácsol egy tökéletesbe, hogy mindenki a maga számára a legideálisabban tudja beállítani a víz hőmérsékletét. Ez pedig két beömlő és egy kiömlő nyílásból áll és e három alkotja az egyet. Hideg – Meleg – és az „élvezet”. Mindenki biztos abban, hogyha valamelyik hiányzik a három közül, akkor az élvezetes fürdés csődöt mond. Legegyszerűbben így lehet vázolni és leírni az egy igaz élő Isten háromszemélyűségét. Az Isten hármas egységét bizonyítja az is, hogy Jézus a következő parancsolatot hagyta ránk. Már. 28;19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében Három személy nevében történik a megkeresztelés. A Szent háromságra utal még Pál apostol búcsúzása is a Korinthusiaktól. II. Kor. 13;13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen Láthatjuk, hogy nem az Atyának vagy nem a Fiúnak vagy csak a Szent Léleknek nevében, hanem mind hármójuk nevében egyszerre. Az Atya, a Fiú és a Szent Léleknek nevében. Ez a tény Jézus előtt az ószövetségi időszakban nem volt ismeretes, rejtve volt az emberek előtt. Ám ez a titok nem titok többé, mert Isten kijelentette magát a Fiúban, és Jézus kijelentette az Atyát mindazoknak, akik hisznek benne. Azok pedig bizonyságot tesznek mindenkinek, akik hallgatják őket és hisznek benne. Mindezt pedig az Ő Szent Lelke által. Akikben nincs meg az Isten Lelke azok nem képesek sem megérteni, sem elfogadni az Isten hármas egységét. Nézzük meg mit ír Pál apostol eme titokról. Róm. 16;25. Annak pedig aki titeket megerősíthet az én evangéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, Róm. 16;26. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten paran­csolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, Ef. 1;9. Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Ef. 3;3. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden, Ef. 3;4. Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Ef. 3;5. Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: Ef. 3;9. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Ef. 3;11. Amaz örök eleve-elvégzés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: Kol. 1;26. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek, Kol. 1;27. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége: Kol. 4;3. Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Eme titokra pedig a következő igevers derít fényt erős határozottsággal, amikor fellibben a fátyol és rádöbbenünk, hogy Isten és Jézus egyek. I. Tim. 3;16. És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten meg­jelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a po­gányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. Tehát Isten megjelent köztünk testi ábrázatban a Názáreti Jézus Krisztus személyében, hogy általa az emberek bűnbocsánatot nyerhessenek. Ez pedig nem jelent mást, minthogy Jézus Isten, azaz Isten második személye. Erre a következtetésre, a Jehova tanúinak is már régen rá kellet, volna döbbenniük. Már csak azokból az ószövetségi igékből is, ahol a próféta azt mondja, hogy csak Isten bocsáthatja meg az ember bűneit. Ezekből pedig azért, mert a valóságban azt látjuk, hogy Jézus Krisztus az, aki megbocsátja az emberek bűneit. Ő az, akinek hatalma van rá, csak úgy, mint az ítélet tételre is. Ha Jézus nem lenne Isten, abban az esetben nem tölthetné be ezt a feladatot. Már pedig a Jehova tanúi tagadják Jézus Isteni mivoltát, ez pedig nem jelent mást, minthogy nem fogadják el Isten váltságát, kegyelmét és bűnbocsánatát. Nem is fogadhatják el addig, míg abban a hitben élnek, hogy Jézus nem Isten és nem is Isten egyszülött Fia, hanem Istennek az első teremtménye. Nézzük meg, mit mond nekünk erről a biblia, Jézus, valóban Isten első teremtése vagy Isten lényének része, mint egyszülött Fiú. Ján. 1;14. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Ján. 3;16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Csel. 13;33. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt. 2;7.) Kol. 1;15. Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Zsid. 1;5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és Ő lesz nékem Fiam? I. Ján. 4;9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. I. Ján. 4;15. Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban és ő is az Istenben. Az igék önmagukért beszélnek, nem lehet őket félreérteni, esetleg jó hosszan félremagyarázni. A Jehova tanúi nem fogadják el a nemzést, illetve a születést. Nem tehetik, hiszen azzal beismernék Jézus Isteni mivoltát. Szerintük ez azt jelenti, hogy Isten közvetlenül teremtette meg Jézust. Ezek szerint számukra Jézus, még mindig csak egy vallásalapító ember, egy életelv iránymutató és nem több. Többek között azért sem fogadják el Jézust Isten második személyének, ill. kinyilatkoztatásának, mert Jézus maga mondta, hogy az Atya nagyobb Ő nála és van olyan dolog, amit csak az Atya tud és senki más rajta kívül. Én sem azt mondom, hogy Jézus egymaga az egyedüli Isten. Nem. Ám nem véletlenül adta tudtunkra Isten, hogy Jézus tőle, belőle született. Ahogy az emberek (asszonyok) ember gyereket szülnek, nem pedig tárgyakat vagy állatokat, így aki Istentől ill. Istenből született az sem lehet teremtmény, hanem igenis Isten. Azért mert az Isten, aki az Atya nagyobb a Fiánál egyáltalán nem zárja ki Jézus Isteni mivoltát, sőt az Atya Fiúi kapcsolat a születési szóval csak megerősíti ezt a tényt. A közvetlen teremtés szót azért használják, a Jehova tanúi, mert azokat az igéket már nem tagadták le, és nem magyarázták félre, melyek nyíltan kimondják, hogy Isten Jézus által teremtett mindent ebben a világban. Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ján. 1;2. Ez kezdetben az Istennél vala. Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa. Zsid. 1;2. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Kol. 1;16. Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; Róm. 11;36. Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Ef. 3;9. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Már itt bebizonyosodott a Jehova tanúi tanításainak a logikátlansága, ugyanis, ha Isten e vallás szerint képes volt közvetlenül létrehozni, megteremteni Jézust, akkor mi értelme lett volna az írás szerint, Jézus által megteremteni mindent, ha Ő maga is megtehette volna? Semmi. Ezért az igazság a már említett igékben van, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy Isten három lényegű. Második személye Jézus, a titok, aki maga az Ige, Isten része, az egyszülött Fia, aki által teremtetett a világ. Márpedig csak Istennek van hatalma életet teremteni. Születéséről tesz bizonyságot a próféta is (Péld. 8;20-31.). Azt a tényt, hogy Jézus és Isten egyek, maga a Názáreti Jézus Krisztus is elismerte nemegyszer. A Farizeusok, ezért a kijelentésért, többször is meg akarták Őt kövezni, mivelhogy az Istennel egyenlővé tette magát. Ez pedig Isten káromlásnak számított. (Luk. 22;70. Márk. 14;61-64. Ján. 19;7.). Ján. 10;30. Én és az Atya egy vagyunk. Ján. 10;31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék Őt. Ján. 10;33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Ján. 5;18. E miatt aztán még inkább meg akarák Őt ölni a zsidók, mivel nem csak a Szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Jézus a tanítványainak is bizonygatta nem egyszer, hogy Ő és az Atya egyek. Ján. 14;7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok Őt. Ján. 14;8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Ján. 14;9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Jézus neve a próféta által (Ézs. 7;14.) Immanuel, ami annyit jelent, velünk az Isten, azaz Isten köztünk van, lejött hozzánk. Mát. 1;23. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. A bibliában még nagyon sok helyen találkozhatunk olyan igékkel, melyek alátámasztják Jézus Isteni személyét ezzel bizonyítva a „Szent háromságot”, de mivel nagyon sok van belőlük, így csak néhányat írok ki ezekből. Felvetődik a kérdés, ha már ilyen sok ige áll rendelkezésünkre, mely a Jézus Istenségét hivatott bizonyítani, hogy-hogy a Jehova tanúi ezt nem látják, és nem is akarják elfogadni? Nem tudom. Csak az igére tudok támaszkodni, mely kimondja, hogy az ilyeneknek lepel van a szemükön, hogy ne értsék és ismerjék meg az igazságot, mert inkább kedveznek saját bölcselkedéseiknek hitető lelkekre hallgatva, mintsem az Isten Szent Lelkére. Fil. 2;6. Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, Fil. 2;7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; Fil. 2;8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Kol. 1;19. Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; Kol. 2;9. Mert ő benne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg, Találkozhatunk olyan igékkel még az ószövetségben is, melyek konkrétan kimondják, hogy Jézus Isten. Ezeket pedig nem lehet félremagyarázni. Vagy elfogadjuk az igazságot vagy tovább küszködünk a különbnél – különb emberi okoskodások kitalálásával. Egy alkalommal, amikor a már feltámadt Jézus megjelent a tanítványoknak, Tamás így szólt hozzá: Ján. 20;28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Róm. 9;5. Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. I. Ján. 5;20. De tudjuk, azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök éket. Ezékiel megprófétálta, hogy a város keleti kapuja be lesz zárva, mert Izrael Istene ment be rajta. Ez Kr. után be is teljesedett. Ezé. 44;2. És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izrael Istene ment be rajta, azért be lesz zárva. Gondolom kitaláltad, hogy az a bizonyos Úr az Izrael Istene, nem más, mint maga Jézus. Ésa. 9;6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének! Ahogy az Úr szólt magáról Ézsaiásnak az Ószöv.-ben, ugyanúgy szólt több száz évvel később János apostolnak is, azaz Én vagyok az első és az utolsó, a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega. Amíg az Ószöv.-ben „Isten” szólt, addig az Újszöv.-ben „Jézus”. Ószövetség (Úr Isten) Ésa. 41;4. …: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! Ésa. 44;6. Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ésa. 48;12. Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. Újszövetség (Úr Jézus) Jel. 1;8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható. Jel. 21;6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. Jel. 22;13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Most már világosan látnunk kell azt, hogy két különböző illető (Isten és Jézus) nem állíthatja magáról ugyanazt, ha csak nem mind kettőjük egy és ugyanaz a személy. Jézus és Isten egysége nem csak tettekben, nézetekben és akaratban mutatkozik meg, hanem lényegükben is. Jézus Isteni mivoltát és az Atyával való egységét, mi sem fejezhetné ki jobban, mint maga az Isteni hatalma. Amennyiben Jézus nem Isten és nem Isten része, hanem csak teremtmény, az esetben nem rendelkezhetne ilyen hatalommal. Mát. 11;27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Ján. 3;35. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Ján. 5;22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt. Zsid. 2;8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. Ján. 5;21. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. Ján. 10;17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Ján. 10;18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. Ján. 5;26. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: Ján. 5;27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. Ján. 16;15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Egyébként, ha figyelmesebben olvassuk János evangéliumát, láthatjuk, hogy Jézust Istenként mutatja be és ismerteti meg velünk. Szinte mindenhol, ahol róla ír az Isteni hatalma és személyisége tükröződik vissza. Jézus Istenségét és Isteni hatalmát fejezi ki az is, hogy Isten, aki az Atya, Úrrá tette a Fiát, Jézust, mindenek felett. A Jehova tanúi ezt a tényt sem akarják elfogadni, mind annak ellenére, hogy tisztán és világosan le van írva a Bibliában. Csel. 2;36. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő Benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa. I. Kor. 12;3. …; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. Ebből adódóan, ha a Jehova tanúi nem fogadják el Jézust Úrnak, akkor egyértelmű, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Szent lélek nélkül nincs üdvösség és nincs kapcsolat az élő Istennel, így nem is ismerhetik az igazságot. Úgy gondolom ez elég egy értelmű és magától értetődően logikus. Jézus az Úr mindenek felett. Ő általa van az üdvösség és az örök élet. Ján. 13;13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Fil. 2;11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Zsid. 2;7. Kissebbé tetted Őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad Őt és Úrrá tetted kezeid munkáin. Amikor Istvánt megkövezték, ő is Urának szólította Jézust a hozzá intézett imájában. Csel. 7;59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Szerintem ennyi ige bőven elég, ahhoz, hogy ne értsük félre, és hogy ne magyarázzák félre Jézus Istenségét és hatalmát. Jézus az Isten második személye az ÍGE. Isten adott magából „egy darabot” és testté lett, hús vér emberré és köztünk volt 2000 évvel ezelőtt. Meghalt értünk, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerhessünk. Így eljöhetett közénk halála után az Ő harmadik személye a Szent Lélek, aki képviseli bennünk az Urat, valamint képvisel minket az Úr előtt, azaz, Ő általa van kapcsolatunk az élő Jézussal és az Atyával, aki a mindenható Isten. Aki nem Jézusban hisz, az nem hisz az Istenben sem, mivel nem szereti, és nem tiszteli azt, akit az Atya küldött. Aki nem Jézusban hisz, azok számára értelmetlen volt Jézus Krisztus kereszthalála. Jézus nélkül nem lehet kapcsolatunk Istennel. Akikben nincs Jézus, azok még mindig le vannak ragadva az ószövetségben, így számukra még nincs megváltás és bűnbocsánat. Jézus az út és az ajtó Istenhez. Ezért biztosítja a kételkedőket, akik Istenben akarnak hinni, hogy ne féljenek hozzá közeledni és Ő benne hinni, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben hisz. Erről prófétáltak annak idején a próféták is. Ha nem Jézusban hiszünk, értelmét vesztik a róla szóló próféciák is. Ján. 12;44. Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. Erről tesz bizonyságot néhány korábban említett ige hely is, ami arra utal, hogy Jézust ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint az Atyát, a „Jehova” Istent. Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt. I. Ján. 2;23. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. I. Kor. 16;22. Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha. Mivel Jézus a kapocs ember és Isten között, valamint Ő az út és az ajtó Istenhez, ezért hozzá kell fordulnunk, és ahogy Jézus mondta, benne kell hinnünk, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben, az Atyában hisz. Ezért jött! Ám a Jehova tanúi ezt nem akarják elfogadni. Ők nem akarnak teljességgel hinni és bízni az Úr Jézusban, ezzel nem is akarják elfogadni az Isten kegyelmi ajándékát. Szerintük elég, ha csak egy kicsit gyakorolgatjuk a hitet benne. Azaz elég, ha csak úgy teszünk, mintha hinnénk benne. A Jehova tanúi szerint hinni, nem Jézusban kell, hanem Isten Jehova nevében. Nem tudom, honnan vették azt a butaságot, hogy az Isten Jehova neve által van az üdvösség és örök élet. Minden esetre a Biblia mást mond nekünk. Jézus előtt, amikor még nem volt ismert Isten az emberek előtt, kitaláltak maguknak különböző Isteneket és azokban hittek. Ezt a Jehova tanúi is tudják, de ha nem fogadják el Jézust Istennek és Úrnak, és ha nem benne hisznek és bíznak teljességgel, akkor nem különböznek semmiben azoktól, akik ismeretlen kitalált Istenekben hisznek, és azokhoz imádkoznak. Az Atya a nagy Jehova Isten, azért küldte az Ő egyszülött Fiát, hogy benne higgyünk, és benne bízzunk, mert Ő az, aki kijelenti nekünk és megismerteti velünk az Atyát a mindenható Jehova Istent. Tehát Jézusban kell hinnünk és nem Isten Jehova nevében. Erről tesz bizonyságot a Szent Írás. Jézus meg tud menteni téged az örök kárhozattól, Isten Jehova neve viszont nem! Tehát Jézusban higgy, ha Isten gyermeke, fia akarsz lenni! Gal. 3;26. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Csel. 10;43. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Ő benne. Ján. 12;44. Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. Csel. 16;31. Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! Róm. 9;33. Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg. (Ésa. 28;16.) Zsolt. 2;12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az Ő haragja. Boldogok mind azok, akik Ő benne bíznak. Ján. 1;12. Valakik befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Ján. 3;16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ján. 3;18. Aki hiszen Ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ján. 3;36. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Ján. 6;35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. Ján. 6;40. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Ján. 6;47. Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Ján. 7;38. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ján. 8;30. Amikor ezeket mondá, sokan hívének Ő benne. Ján. 11;25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; Ján. 11;26. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Ján. 12;46. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. Ján. 17;20. De nem csak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Ján. 9;35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: hiszel-é te az Isten Fiában? Ján. 9;36. Felele és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Ján. 9;37. Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Ján. 9;38. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. I. Ján. 3;23. Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. I. Ján. 5;10. Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. Itt abba is hagyom a felsorolást. Értelmetlen a folytatása, hisz ez a mennyiségű ige vers is elegendő ahhoz, hogy belássuk az igazságot, azaz Jézusban kell hinni! Ahogy azt már az előzőekben is olvashattuk, Jézus nem csak ember volt, hanem maga a testben megjelent Isten. Csak így volt lehetséges a megváltás, ha Jézus csak ember és nincs meg benne az Istenség, akkor nincsen üdvösség. Ezt a tényt, ha nem fogadod el, és ha nem hiszel Jézusban, akkor számodra sincs üdvösség. Elég, ha csak belegondolsz az ítéletbe, ugyanis Istennek emberré kellet lennie ahhoz, hogy az emberek feletti ítélete igazságos legyen. Ezért Jézus a közben­járó. Ember nem lehet közbenjáró, mert nincs meg hozzá a hatalma. Jézusnak megvolt, hiszen Ő az Isten része. Isten második személye. Nem a mi feladatunk (embereké), bírálni és kétségbe vonni Isten hatalmát és mindenhatóságát. Kis bezárt emberi agyunkkal, úgy sem tudjuk felfogni az Isten háromszemélyűségét. Ezek után én már csak azon csodálkozom, hogy a Jehova tanúi, akik fennhangon hirdetik Isten szuverenitását, mégis az egész tanításukban emberivé teszik Őt. Nem tudják megérteni és ezért elfogadni sem, hogy Isten és Jézus hogy lehet egy időben ugyanaz a személy. Ezért egyszerűbb számukra tagadni a szent háromságot. Pedig Jézus világosan kijelentette, hogy nélküle senki sem mehet az Atyához. I. Tim. 2;5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.(Zsid. 8;6. 9;15. 12;24.) Ján. 14;6. Monda néki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ján. 10;9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. Ezért lehetséges az is, hogy a nagy Jehova Istent, az Atyát, akit soha senki nem látott, csak ő tudja kijelenteni és megismertetni azokkal, akik hisznek benne és befogadják Őt. Abban az esetben, ha nem volna Isten része Jézus, ezt a kijelentést és megismertetést nem tudná meg­tenni a benne hívőkkel. Ján. 1;18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az Jelentette ki Őt. Luk. 10;22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Ján. 6;44. Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Ján. 6;45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Ján. 6;46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát. Talán ez így már elég egyértelmű, kár is tovább ragozni és szaporítani a szót. Aki Istent és az igazságot keresi, annak Jézushoz kell fordulnia és Őt elfogadni, befogadni és ez által hinni benne. Aki így tesz annak örök élete lesz és üdvözül. Az ilyeneket szereti az Atya, mert ők elfogadják a Jehova Isten kegyelmi ajándékát, a Fiút. A továbbiakban Isten harmadik személyéről, a Szent Lélekről tudhatunk meg néhány érdekes dolgot. Azt már tudjuk, hogy a Jehova tanúi nem fogadják el, sőt tagadják a Szentháromságot, ezért elég egyértelmű, hogy a Szent szellemet sem fogadják el Isten személyének. Sőt mi több nemhogy Istennek, de egyáltalán semmilyen személynek sem. Szerintük a Szent Lélek Isten hatékony ereje, mely leginkább elektromossághoz hasonlítható. Mielőtt megnézzük mit ír erről nekünk a Biblia, gondoljuk át logikusan ezt a kérdést. Azt már olvashattuk, hogy Jézus Isten Igéje, a cselekvés. Isten Jézus által teremtette az életet és mindent, ami ebben a világban van. Akkor mi a Szent Lélek szerepe, ha e vallás szerint Ő, (ill. az) csak egy hatékony erő. Mi szüksége lenne Istennek külön hatékony erőre, ha Jézus megcselekszi az Atya minden aka­ratát. A hatékony erőről szóló tanítás sehol sem álja meg a helyét. Mint hatékony erő, nem illeszthető be sehova. Nincs helye és nincs rá szükség sem, ebben a formában, ha Jézus mindent meg tud tenni. Amennyiben ez így van, akkor nézzük meg, hogy valójában ki is a Szent Lélek és mi a valódi szerepe. A Szent Szellem: a közvetítő és eggyé szerkesztő láthatatlan kapocs, mely itt lakik köztünk és bennünk. Isten része, harmadik személye, aki Pünkösdkor jött el és töltetett ki a földre. Isten az Ő Lelkével, a Szent Szellemmel pecsételi el azokat, akik az Ő Fiában hisznek. Ez a Lélek a vigasztaló, a tanító, a szent írás magyarázó, a bűnbánatra indító, az igazságra és Isten ismeretére vezető. Ő az, aki újjászüli az ember szívét. Akárhogy is nézzük ezeket, a jelzőket, világosan kitűnik, hogy nem egy hatékony erőre utalnak, hanem személyre. Egy erő lehet akármilyen világrengetően hatékony is, sohasem fog személyre utaló jeleket produkálni. Aki ezt nem érti, és nem akarja elfogadni, azt a biblia érzéki embernek nevezi. Akkor most nézzük az igéket. I. Kor. 2;14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. Ján. 14;26. Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. Ján. 16;8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Ján. 16;13. De amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövet­kezendőket megjelenti néktek. Ján. 16;14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Ján. 16;15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Luk. 12;12. Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok. Mát. 10;20. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek. I. Ján. 2;20. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. I. Ján. 2;27. És ez a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy marad­jatok Ő benne. I. Kor. 2;10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. I. Kor. 2;11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az ember­nek lelke, amely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. I. Kor. 2;13. Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Róm. 8;16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. II. Kor. 3;17. Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Ef. 4;30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. II. Pét. 1;21. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. Róm. 8;26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Ésa. 11;2. Akin az Úrnak Lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Talán ennyi ige is bőven elegendő ahhoz, hogy megbizonyosodjunk a Szent Lélek Isteni személyéről. Amennyiben figyelmesen olvastunk, láthatjuk, hogy mi a Szent Lélek szerepe itt a földön. Ő egy összekötő kapocs. Isten Ő általa pecsételi el a Jézus Krisztusban hívő embereket. A hívőket elvezeti az Isten megismerésére és az igazságra. Akiben nincs meg a Szent Lélek, az nem ismerheti, sem Istent, sem az igazságot, hisz nincs vele élő személyes kapcsolata. A Jehova tanúi elismerik, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Akkor viszont miről beszélünk még tovább? Az Úr Jézus Krisztus megmondta, ahogy azt már olvashattuk, hogy aki nem születik újjá az Isten Szent Lelke által, az nem mehet be az Isten országába. Ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy a Jehova tanúi mit várnak ettől a vallástól? Mi másban lehet reménykedni, ha nem az örök életben, az Isten országában Jézus Krisztussal együtt. A Jehova tanúi azzal, hogy nem fogadják el Jézust Istennek, azaz Isten második személyének, azzal nem tisztelik őt úgy, mint az Atyát, ahogy azt kellene. Eldobják maguktól az üdvösség lehetőségét, és másoktól is ezt várják el. Ez még meg­bocsátható bűn, ám ha valaki az Isten harmadik személyét a Szent Lelket tapodja és tagadja ezzel káromolva Őt, az megbocsáthatatlan bűn mindenki számára. Mát. 12;31. Azt mondom azért: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Zsid. 10;29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalanak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Hogyan lehetséges ez? A Szent Lélek több lenne Istennél és Jézusnál? Nem! Egyáltalán nem több semmivel. A magyarázat egyszerű, ha figyelmesen haladtál idáig a sorok között, akkor biztos tudod már a választ, hiszen többször is olvashattad már. Mi a Szent Lélek munkája? Újjá szüli a szívet. Elvezérel a bűneid felismeréséhez és kimunkálja belőled azoknak a beismerését, persze ha nem állsz ellen Istennek Jézusnak és a Szent Léleknek. Közelebb visz Isten megismeréséhez. Kimunkálja benned az igazság az Isten és az élet értelme utáni vágyódásodat egészen addig, míg száddal őszintén meg nem vallod Jézusnak, hogy szükséged van rá, vegye el a bűneidet és költözzön be a szívedbe, jöjjön be az életedbe. Amint ez a csoda megtörténik, és végbe megy benned, Isten rádöbbent és megvilágosítja számodra az Ő Lelke által, hogy az igazi élet csak most kezdődik el számodra, és amit idáig éltél a Jehova Isten (Atya), a Fiú, (Jézus) és a szent Lélek nélkül, csak értelmetlen hiábavalóság volt. A Szent Lélek nem erő! Személyének tagadása, lehetetlenné teszi az Ő megújító és elpecsételő munkáját az emberben. Ezért megbocsáthatatlan bűn a Szent Szellem káromlása. Így Isten nem tud elpecsételni téged az örök életre. Csel. 2;38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Csel. 3;19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. Következő vitatandó témánk Jézus visszajövetelét érinti. Ugyanis a Jehova tanúi azt tartják, hogy Jézus nem szemmel látható módon jön vissza. Azaz visszajövetelét szellemileg kell értelmezni így Jézus valójában már 1914-ben visszajött és már megkezdte az ezer éves uralkodását. Ezt érdemes lenne előbb logikusan kielemezni, mielőtt elolvasnánk az ide tartozó Isteni kijelentéseket. Amennyiben Jézus visszajövetelét csak képletesen szellemileg kellene értelmeznünk, úgy értelmét veszti ez a történelmi esemény, hiszen az emberek ebből nem tapasztalnak meg semmit és a világ folyása ugyanúgy zajlik, mint korábban, 1914 előtt és után. Ez egy történelmi esemény lesz! A biblia elég nagy hangsúlyt fektet erre az eseményre ahhoz, hogy mi emberek már megtör­ténté tegyük mindenféle Isteni kinyilatkoztatás vagy látszat nélkül. Ilyen módon azt is állít­hatnánk, hogy az Antikrisztus már itt volt és uralkodott, csak mi emberek nem vettük észre. Már pedig a Biblia világosan kijelenti számunkra, hogy Jézus visszajövetelét az Antikrisztus megjelenése fogja megelőzni. Vagy talán az Antikrisztus megjelenését és uralkodását is csak szellemileg kellene értelmeznünk? Úgy néz ki, hogy a Jehova tanúi szerint igen. Mi hívő keresztények az Úrban viszont nem így látjuk, mert nem ezt jelentette ki nekünk Isten az Ő Szent Lelke által. II. Thes. 2;2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. II. Thes. 2;3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, Azt pedig tudjuk, hogy az Antikrisztus még nem lépett színre, ugyanis ő látható módon fog uralkodni az egész világ felett, úgy hogy a föld lakosai imádni fogják, hiszen hatalmas csodákat és jeleket fog tenni az emberek szeme láttára. Istenként mutogatja magát és elvárja, hogy az emberek Istenként imádják őt. Ezért kikényszeríti a keresztény hívők és vallásos emberek választását, azt a szakadást, amiről az imént tudósított minket Pál (II. Thes. 2;2-3.). Ez az esemény még nem következett be, így még Jézus sem jöhetett vissza, és nem kezdhette meg az ezer éves uralkodását 1914-ben. Most pedig nézzük a Jézus visszajöveteléről szóló próféciákat. II. Thes. 1;7. Néktek pedig, akik szorongattatok, nyugodalommal mívelünk együtt, ami­kor megjelenik az Úr Jézus az égből az Ő hatalmának angyalaival. II. Thes. 1;8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliomának. II. Thes. 1;9. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az Ő hatalmának dicsőségétől, II. Thes. 1;10. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon. I. Thes. 4;16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és Isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Már. 13;26. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Mát. 24;27. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. Mát. 24;30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. Jel. 1;7. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt, még akik Őt által szegezték is; és siratja Őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Mát. 25;31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyiszékébe. Mát. 16;27. Mert az embernek Fia eljő az Ő Atyjának dicsőségében, az Ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. Fil. 3;20. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ezt az eseményt a Biblia több esetben az Úr napjának nevezi, mely maga az ítélet ideje is. (Ésa. 2;12. 13;6. 61;2. 63;4. Jel. 6;17. 11;18. Sof. 1;14-15. 2;2. Ámos. 5;18. Jer. 46;10. Luk. 21;22.) Láthatjuk most már tisztán és világosan, mekkorát tévednek a Jehova tanúi, hiszen az írás egyértelműen kijelenti számunkra, hogy Jézus szemmel láthatóan nagyhatalommal és dicsőséggel fog visszajönni az angyalokkal és akkor ítéletet tart majd. Amikor Jézus Illéssel és Mózessel beszélt ők is látható dicsőségben jelentek meg, nem pedig, láthatatlan dicsőségben (Luk. 9;30-32.). Tehát mindenki látni fogja Őt, és mindenki sírni fog. Ezeket, az igéket egyáltalán nem lehet szellemileg értelmezni, hacsaknem, a terjesztői egyáltalán nem hisznek Jézus visszajövetelében. Ez az esemény valóságosan fog megtörténni nem pedig, csak a képzeletben, mint egy a Jehova tanúi által való megvilágosodás. Szerintük a dicsőséges visszatérés, láthatatlan visszatérést jelent. Ez egy buta gondolkodás. A dicsőség pont az ellenkezőjét jelenti. Az Úr dicsősége maga a hatalma. Amikor visszajön, az emberek meglátják Jézus Krisztus hatalmának gazdagságát az angyalokéval együtt, és ezért fog sírni minden nép, mert nem hitték. Természetesen Jézus nem hús vér testben fog visszajönni, hanem megdicsőült (dicsőséges) romolhatatlan testben. Jézus visszajövetele tehát még nem történt meg. Erre az eseményre még várni kell. Ám a Jehova tanúi tudatosan, de inkább tudatlanul úgy gondolják, hogy valami égi utasítás vagy irányítás hatására, ők alkotják az Isten királyságát. Ezért azt tanítják, hogy a királyság nem azonnal hoz békességet, hanem az majd szépen lassan az idő elteltével jön majd létre, ahogy minél jobban terjeszkedik, és tért hódít magának ez a vallás. A Szent Lélek vezetése nélküli téves prófécia magyarázat miatt, úgy számították ki, hogy Jézus már 1914-ben elkezdte uralkodását. Nem tudom, honnan vették ezt a merész bátorságot, hogy ezt kijelentsék. Ugyanis Jézus visszajövetelének idejét senki sem tudja. Már. 13;32. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Jézus minden ember számára látható visszajövetelét még egy esemény fogja megelőzni, amiről idáig még nem beszéltünk. Ez az esemény az elragadtatás. Az elragadtatás pedig nem láthatatlanul és észrevétlenül fog megtörténni. Mielőtt Jézus megjelenik, az övéit magához veszi, azaz megtörténik az elragadtatás. Ez pedig annyit jelent, hogy az emberek mit sem sejtve végzik a mindennapi dolgaikat, míg egyszer csak az igaz hitű keresztény emberek, akik hittek Jézusban és befogadták Őt és így újjászülettek a Szent Lélek által, az egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Azaz felvétetnek, elragadtatnak az Úr elé. I. Thes. 4;15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik meg­maradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. I. Thes. 4;16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és Isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; I. Thes. 4;17. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. I. Kor. 15;51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. I. Kor. 15;52. Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mát. 24;40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Mát. 24;41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Luk. 17;34. Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Mát. 24;42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Szemmel láthatóan ez az esemény sem történt még meg, hiszen arról mindenki tudna. Ehhez a témához kapcsolódik a következő téves nézet is, mely szerint nagyon kevesen, pontosan 144 000 ember fog a mennybe jutni, akik Krisztussal együtt uralkodnak majd a földön maradottak felett. Aki nem élt „tökéletes” életet az hiába volt jó. Azok csak a földi életre támadnak fel. Ráadásul szerintük az ószövetségben élt emberek, akik Jézus előtt éltek és hittek Istenben, azok sem mentek a mennybe. Mindez a nézet és tanítás annak köszönhető, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Nem értik az írásokat és össze-vissza magyarázzák azokat mindenféle emberi bölcselkedésekkel. Ugyanis ezzel azt mondják, hogy az ószövetségbeli embereknek nem adatott meg az üdvösség lehetősége. Azaz teljesen értelmetlen volt Istenben hinni és bízni. Valóban így lenne? Vajon igazságos lenne ez Istentől? Persze, hogy nem! Nem volt értelmetlen az életük, sem a hitük és a bizodalmuk Istenben. Mert mit is mond nekünk a Biblia, ahogy azt már korábban olvashattuk? Jézus mikor meghalt három napot töltött a Seolban a meghalt emberek lelkeinek várakozó helyén. Miért is töltött ott három napot? Prédikált ott is a holtak lelkeinek, majd akik hittek és bíztak benne, felvitte magával őket a mennybe. Gondolom, elsősorban idetartoznak a próféták és mindazok, akik Istennek engedtek. Mát. 12;40. Mert amiképen Jónás három éjjel és három nap volt a Cethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. I. Pét. 3;19. …Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, I. Pét. 4;6. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint Lélekben. Ef. 4;8. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. Ef. 4;9. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Ez így volt igazságos, hiszen erre vártak és ebben bíztak mindazok, akik Isten félelemben hunytak el azokban az időben. Tehát hazugság, hogy senki sincs a mennyben azok közül, akik Jézus előtt éltek. Már csak azért is, mert Jézus világosan elénk tárja, hogy mennybemenetelét követően, igenis fent vannak vele a mennyben azok, akik Ő előtte hittek és bíztak Isten szabadításában. Luk. 13;28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Logikusan végig gondolva, ha beszámítjuk eme halottak számát, és hozzá tesszük az elmúlt kétezer év mártírjait, akiket a Jézus Krisztus nevéért és hitéért gyilkoltak meg és végeztek ki, kezdve akár a Néró császár által meggyilkoltatott több ezer kereszténytől, rá kell döbbenünk, hogy bizony ez a létszám már jóval túlhaladta a 144 000-es számot. Felvetődik a kérdés, hogy akkor valójában kik is azok, akik 144 000-en vannak, merthogy a biblia valóban tesz említést erről a létszámról. Nem kell mást tenni csak fellapozni a jelenések könyvét és figyelmesen végig olvasni az idevonatkozó teljes részt, ami többet elárul nekünk a 144 000-es számon túl. Jel. 7;4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izrael fiainak minden nemzetségéből elpecsételve. Láthatjuk és olvashatjuk világosan, hogy az Izrael nemzetségére vonatkozik a 144 000-es szám. Amint tovább olvassuk ezt a részt, egyértelművé válik számunkra, hogy a zsidó nép tizenkét törzséből tizenkétezer embert jelent, ugyanis János felsorolja mind a tizenkét törzset név szerint (Jel. 7;5-8.). Tovább haladva a 14; részben olvashatjuk, hogy ez a 144 000 zsidó Izraelita olyan hithű keresztény, akik az életüket teljesen az Úrnak szentelték. Jel. 14;1. És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és Ő vele száznegyvennégy ezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. Jel. 14;3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt, és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földről. Jel. 14;4. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. Jel. 14;5. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. Vajon ezek a Jehova tanúira vonatkoznának? Persze hogy nem, már csak azért sem, mert ők az Isten Jehova nevét követik, nem pedig a Bárányt. Ebből adódóan értelemszerűen nem szabad arra következtetni, hogy csak 144 000-ren fognak üdvözülni és azok is csak Izraeliták, hiszen tovább olvasva a 7; részt rögtön láthatjuk, hogy ott sorakozik egy hatalmas megszámlálhatatlan megváltott sokaság minden népből és nemzetből. Jel. 7;9. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; Jel. 7;10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a Királyiszékben ül, és a Bárányé! Majd tovább olvasva a jelenések könyvét, a 20; részben szintén olvashatunk olyan mártírokról, akiket Jézus bizonyságtételéért öltek meg és ellene álltak az Antikrisztusnak. Nem hódoltak be neki és nem imádták őt. Ők is Jézussal uralkodnak majd. Jel. 20;4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. Most már biztosak lehetünk abban, hogy nem csak 144 000 ezren fognak a mennybe jutni, hanem nagyon sokan, akik hittek és bíztak az Úr Jézus Krisztusban, és segítségül hívták Őt (az Úr nevét.). Persze ez a sokaság az egész földön élt emberiség létszámához képest nagyon kicsiny. E vallás téves tanításai miatt a Jehova tanúi nem is az Isten országába vágyakoznak, mely most még a mennyben van, hanem a paradicsomi földre. Ezt is hirdetik az „Örökké élhetsz Paradicsomban a földön” c. könyvükkel és más egyéb kiadványukkal. Ezzel tulajdonképpen ki is mondták maguk felett az ítéletet, hiszen ők nem Jézussal akarnak lenni az Isten országában, hanem a Paradicsomi földi életre vágyakoznak. Azért használtam az ítélet szót, mert mint azt már láthattuk, előbb még az Antikrisztusnak kell uralkodnia. Aki gyűlölni és üldözni fogja azokat, akik az Úr Jézusban hisznek. Majd mielőtt Jézus visszajönne, megtörténik az elragadtatás, és az Úr magához veszi az övéit. Akkor a földön már csak a hitetlenek maradnak. Ezután Jézus belép ebbe a világba, kinyilatkoztatja magát mindenki számára dicsőségében az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ekkor minden szem meglátja Őt és sírni fog minden nemzetség. Jézus megújítja a földet, mondjuk hogy paradicsommá, de mint azt láthattuk a földön már csak azok maradtak, akik nem hittek Jézusban. Így a Jehova tanúi is közéjük tartoznak. Ők még mindig halandó testben élnek majd tovább, számukra még nem érkezett el a feltámadás. Hitre már nem lesz szükség, hiszen Jézus látható módon jelen lesz. Ezek felett fognak uralkodni a szentek, akik viszont Jézus visszajövetelekor és megjelenésekor feltámadnak megdicsőült romolhatatlan testben az örök életre. Ezért mondtam hát, hogy megítélték magukat, mert ők erről a földi paradicsomi életről álmodnak, nem pedig a Krisztussal való együttlétről és a vele való uralkodásról. Az általuk áhított paradicsomi föld pedig soha sem fog örökké fennmaradni, ahogy azt ők gondolják, a szintén téves ige magyarázatok alapján. Ugyanis azt olvashatjuk, hogy ez az állapot csak 1000 évig fog fennállni. Jel. 20;2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, Jel. 20;3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. Vajon mi történik az ezer év eltelte után és miért csak addig tart? Kérdezhetnék sokan, ha már kiderült, hogy csak addig fog tartani ez a királyság. Mivel a földön maradottak megváltatlan hús vér emberek és tovább szaporodnak, ezer év alatt sok generáció megy végbe. A gonoszság ismét felüti a fejét, hiszen a szív romlottsága öröklődik. Önbizalmuk annyira megnő a békés uralom alatt, hogy már-már Istennek képzelik magukat, akik bár mit megtehetnek. Ezért az Úr ellen lázadnak és hadakozni akarnak Ő vele. Ekkor az Úr haragja felgerjed és a mennyből tűz szál alá és megemészt mindent. A földön megszűnik az élet. Minden élőt, és ami van a földön, megemészt az Isten tüze. Akkor lesz a második feltámadás, amely a hitetleneké lesz. Akkor a hitetlenek megítéltetése is megtörténik, mert ügye az első feltámadás és ítélet csak az igazak számára történik meg Jézus visszajövetelekor. Jel. 20;7. És amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. Jel. 20;8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógót és a Mágógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövénye. Jel. 20;9. És feljövén a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészté azokat. Jel. 20;11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. Ésa. 24;1. Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszé­leszti lakóit! Ésa. 24;3. Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet. Ésa. 51;6. Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. Sof. 1;2. Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. Sof. 1;3. Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. Sof. 1;18. Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az Ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. Mát. 24;35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. Zsid. 1;10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; Zsid. 1;11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. Zsid. 1;12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. II. Pét. 3;7. A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az Istentelen emberek romlásának napjára. II. Pét. 3;10. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. II. Pét. 3;12. Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! Úgy néz ki, el kell fogadnunk ezt az igazságot a Jehova tanúi tanítása ellenére. Persze ez a tény egyáltalán nem mond ellent azoknak az igéknek, ahol Isten, azt mondta, hogy az igazak öröklik a földet és az Ő királysága mindörökre megmarad. Ugyanis a próféták nem erről a romlott múlandó földről írtak, hanem a végső tökéletes állapotról.(Zsolt. 37;29. 104;5. Préd. 1;4. Péld. 2;21. stb.) Azzal, hogy a föld, mint élet megszűnik, Jézus és a feltámadt keresztények ugyanúgy meg­maradnak, hiszen ők egyszer már meghaltak és akkor már tökéletesek és örökkévalók. A halál és a múlandóság pedig úgy tűnik el örökre, ha ez az élet teljesen megszűnik létezni itt a földön. Szerintem ez elég egyértelmű és logikus. I. Kor. 15;24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. I. Kor. 15;25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. I. Kor. 15;26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. A próféták pedig nem tévedtek és Isten sem hazudott, amikor az örök földről és királyságról beszélt, ugyanis Isten mindent újjá tesz, ahol már nem lesz gyász, betegség és halál. Egy új égről és új földről fog gondoskodni. Ahogy annak idején Jézus sem eltörölni jött az ó szövet­ségi törvényt, hanem betölteni és megújítani, élővé tenni azt. Így lesz ez, a földel és az élettel is. A régiek elmúlnak és ujjá lesz minden, ahol már nem lesz múlandóság és idő. A folyto­nosság megmarad. Maga az emberi szell
    • Maga az emberi szellem, lélek nem szűnik meg létezni, hanem az ítélet után új létformát ölt. Tehát a tökéletlenből így lesz tökéletes. Azt hogy a második feltá­madáskor ki-ki miben részesül a hitetlenek közül, azt a tettei határozzák majd meg, melyet testben cselekedett földi életében. Ésa. 65;17. Mert ímé új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak; Ésa. 66;22. Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; Jel. 21;1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. Jel. 21;4. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. II. Pét. 3;13. De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Ez az Isten által megújult föld lesz az igazaké, melyet örökölnek, és mindörökre megmarad, nem pedig a Jehova tanúi szerinti mostani föld, melyről úgy gondolják, hogy majd ők fogják paradicsommá változtatni. Kissé elkanyarodtunk a mennybe jutás témájától (144 000), de ezekre is ki kellett térni, ami nem is baj, mert így visszakanyarodtunk egy olyan téves tanításhoz, mely ismét némi helyre igazítást igényel. Ez a tanítás pedig az emberi szellem vagy lélek állapota a testi halála után. A Jehova tanúi ebben a nézetben is teljesen különbözni akarnak más olyan vallásoktól, melyek azt tanítják, hogy az ember lelke, tudata tovább létezik, él a testi halál után. Ugyanis a Jehova tanúi teljes mértékben tagadják ezt, sőt egyenesen ördögi tanításnak tartják. Szerintük a lélek igenis megszűnik létezni, amikor az emberi test már nem ad semmi életjelt. Beállt a testi, lelki halál. Már csak Jehova Isten emlékezetében leszünk. Ezzel szemben egyik szavukkal ütik a másikat, mert amikor olvassák az igéket, melyekre hivatkoznak, mégis azt kell látniuk, hogy a Seolba mennek a holtak lelkei, egy létező helyre és nem a semmiben tűnnek el. Mielőtt felsorakoztatnám az Isten igéit, hogy bebizonyosodjunk az igazságról, érdemes lenne kicsit logikusan és következetesen átgondolni az egészet. Szerintem elég lesz, a már az előző olda­lakon említet igeversekből kiindulni. Ugyebár ha valami nem létezik arról nincs tudomásunk, így nem is tudunk róla beszélni. Ám de mi már olvashattunk a Seolról, a lelkek várakozó ill. gyülekező helyéről. Na már most, ha a lélek megszűnik létezni a testi halál után, akkor mi szükség van a Seolra? Semmi! Ám az mégis létezik, hiszen Jézus három napig tartózkodott ott és a holtaknak prédikált. Majd foglyokat (igaz lelkeket) vitt magával a mennybe. Mát. 12;40. Mert amiképen Jónás három éjjel és három nap volt a Cethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. I. Pét. 3;19. …Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, I. Pét. 4;6. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint Lélekben. Ef. 4;8. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott Ajándékokat az embereknek. Ef. 4;9. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Azt senki nem állította, hogy a Seol ugyanaz a pokol lenne, ahol a lelkek gyötrődnek éjjel és nappal és mindörökké. Nyilván a meghalt próféták és Isten emberei nem a gyötrelem helyére jutottak, hiszen igaz életet éltek. Mégis azt olvashatjuk, hogy a Seolba kerültek, ahová Jézus is lement hozzájuk. Ott is olyan rétegbeli különbségek lehetnek melyről nincs ismeretünk, ugyanis Pál levelében azt olvashatjuk, hogy Jézus leszállt a föld alsóbb részeire. Ez pedig pontosan arra enged következtetni, hogy ott is különböző helyek léteznek. Amikor Isten tűz által megszünteti az életet, akkor lesz a második feltámadás és ítélet. A jelenések könyve is megkülönbözteti a halált és a poklot. Jel. 20;13. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. Mint láthatjuk, a halál és a pokol kiadják a halottaikat az utolsó ítéletre, akik addig náluk voltak. Tehát nem a semmiben vagy Isten emlékezetében, vannak a meghaltak lelkei, hanem a Seolban a pokolban, a halálban. Vajon akik Istenben bíztak és reménykedtek, nem fölöslegesen tették azt, ha már úgyis megszűnik a lelkünk létezni? Amennyiben nincs élet a halál után és megszűnik a lélek, úgy végkép elveszti értelmét az emberi létezés vagy maga az élet. Azt tehetünk, amit csak akarunk, hisz úgyis megszűnünk. Ám hála a mi szerető Atyánknak ez nem így van. Ő adott értelmet az életünknek azzal, hogy az örökkévalóságra teremtett minket. Amit elvesztettünk Ádámban azt visszanyerjük Jézus Krisztusban, a tökéletesség céljából. Amit Ádámban elvesztettünk az nem a lelkünk halhatatlansága volt, hanem a kapcsolat Istennel, ezzel a testben való öröklét is. A világba bejött a bűn vele együtt a romlás, betegség és mulandóság. Ezért volt az, hogy az első emberpárok közel majdnem ezer évig éltek. Akkor léptek a tökéletességből a tökéletlen világba, ezért nem voltak olyan betegségek, mint mostanában, amikor a világ már teljesen megromlott. Ezért nem volt akkor még vérfertőzés sem az Ádám leszármazottainál, ami manapság gyakran feltett kérdés a hitetlenek részéről. Az nem volt véletlen kiemelés, amikor Isten azt mondta, hogy az „élet leheletét” lehelte az ember orrába. A Jehova Tanúi szerint ez azt jelenti, hogy Isten levegőt fujt Ádám tüdejébe így megindult annak légzése és életre kelt. Az élet lehelete tehát a légzés. Természetesen ez nem így van, hiszen az ember előtt megteremtett állatok is lélegeztek és az ő megteremtésükkor nem lehelte Isten beléjük az élet leheletét. Az „élet lehelete” nem más, mint az ember Istentől kapott örökkévaló szelleme, ami az állatoknak nincsen. Ettől különbözik és több az ember az állatnál. Erről mondta azt az Isten, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. I. Móz. 1;26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatos­sá­gunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. I. Móz. 1;27. Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. I. Móz. 2;7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. Ekkor az ember még örökké élhetett volna a paradicsomban testileg és szellemileg, hiszen Isten úgy teremtette meg az első emberpárt. Ám amikor vétkeztek és engedetlenek voltak Istennek, sehol nem olvashatjuk azt, hogy Isten visszaszippantotta volna az élet leheletét Ádámból és Évából. Csak azt olvashatjuk, hogy a bűneset következménye a testi halál és a testi gyötrelem, kín és fájdalom lesz. Egy fontos központi kérdés merül fel abban az esetben, ha az élet lehelete a levegő vételt, azaz a légzést jelenti a Jehova tanúi szerint. Mégpedig azt: hogyan lehetséges, hogy az élethez több fontos szerv működése szükséges egyszerre, nem csak a levegőé? Azaz, ha pl. a szív meg áll, akkor is meghalunk, hiába próbál a tüdő lélegezni, stb. Tehát az ember életét több szervi működés határozza meg nem csak a légzés. Elég fontos szerv a szív ahhoz, hogyha az élet lehelete csak a légzés lenne, Isten minden bizonnyal megemlítette volna azt is, hogy hogyan indította el Ádám szívét, hogy az élethez szükséges véráramlat elindulhasson, ha már a levegő vételt ilyen fontosnak tartotta. Ugyanis hiába lélegezne Ádám, és fújná az Isten az élet leheletét, mármint a levegőt az orrába, ha nincs meg a véráramlat, ami a levegő részecskéket szállítaná. Továbbá köztudott, nem csak a biblia ismerők számára, hogy az élet szimbóluma a szív és a vér, nem pedig a tüdő és a légzés. A vér hordozza minden egyes ember saját, egyéni alkotó és meghatározó elemeit, míg a levegő csak ki-be járkál a tüdőnkben, hozva magával a saját külső meghatározó elemeit, mely magába hordozza a levegő szennyezettségét is. Tehát ha már az élet leheletét testileg kell értelmeznünk, (mert a légzés maga az ember lelke) inkább neveznénk a vért és a szívet az ember lelkének, ahogy azt a biblia is mondja. V. Móz. 12;23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az Lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Ezt a Jehova tanúinak tudniuk kell, már csak azért is, mert az egyik tanításuk ezzel foglalkozik, de erről majd később. Ilyen testhez ragadt gondolkodással, mármint, ha az élet lehelete nem az örök szellemet és tudati állapotot jelenti, hanem a légzést, akkor Isten valószínűleg a következőt mondta volna, mivel az élet szimbóluma ugyebár a vér és nem a levegő vétel: Így lőn az ember, élő folyammá, vagy élő áramlattá. Ám Isten nem földhöz ragadtan gondolkodik, ezért Ő az élet lehelete alatt, biztos, hogy nem a légzést akarta tudatni velünk, hanem sokkal inkább a már említett örök szellemű, gondolkodni képes tudati állapotot. Következő felmerülő kérdés, ha az élet lehelete a légzést jelenti, akkor mi alkotja az ember szellemi öntudatát? Akkor Isten hol írja azt, hogy így lett az ember öntudatos gondolkodó szellemé. Sehol, hanem azt mondja, hogy: Így lőn az ember, élő lélekké. A kettő pedig ugyanazt jelenti. Szerinted? Szerintem az élet lehelete egyáltalán nem a Jehova tanúi által tanított levegőt jelenti. Ez butaság, már csak az imént felmerülő kérdések miatt is, de ne az legyen, ami szerintem, és ne is az, ami a Jehova tanúi által kiadott Paradicsomos és Ismeretes vörös könyv szerint, hanem ami Isten igéje szerint, az legyen! Mert Isten teremtményei vagyunk és Ő, csak jobban tudja már, hogy most a testi halálunk után a lelkünk, szellemünk is megszűnik-e létezni, vagy pedig az tovább létezik, mivel örökkévalóra lett teremtve. Butaság azt gondolni a Jehova tanúi részéről, hogy a porból lettél, porrá leszel, valamint az elaludt szavak egyértelműen azt bizonyítják, hogy a lélek is megszűnik létezni. A porrá leszel szó, egyértelműen kifejezi, hogy az csak a testre vonatkozik, hiszen a testünk lett a föld porából gyúrva nem pedig a szellemünk. Az elaludt szó sem arra enged következtetni, hogy a lélek megszűnik. Hiszen azért mert az ember alszik, és nem cselekszik semmit, attól ő még ugyanúgy él, nem halt még meg. Lélegzik, dobog a szíve, agya pedig álmokat lát. Ugyanígy az ember is, amikor meghal, elalszik, hiszen a lelke létezik tovább. Ezért használja az elalvás szót az író, nem pedig a megszűnik létezni szót. Szerintem ez elég egyértelmű és logikus. Most pedig nézzük az igéket. Hos. 13;14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! … Zsolt. 30;4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók küzűl. Ha a lélek megszűnt létezni, akkor miért lehet mégis kimenteni őket egy bizonyos helyről? Mát. 22;32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ján. 8;56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Noha az említett három személy már régen meghalt, Isten mégis azt mondja, hogy élnek, sőt Jézus azt mondta, hogy látják is Őt földi tevékenysége közben. Tehát élnek a halottak, és tudomásuk van a dolgokról és a világ eseményeiről. Ján. 11;25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; Ján. 11;26. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Ján. 8;51. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. Vajon Jézus hazudott volna? Hiszen az elmúlt kétezer év alatt igen csak meghalt már jó néhány keresztény ember. Nem! Nem hazudott, ugyanis Ő az ember lelkéről beszélt és nem a testéről. János látta is a meghalt szentek lelkeit, akik beszéltek is az Úrral. Jel. 6;9. És amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. Jel. 6;10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Ján. 5;25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Korábban már találkozhattunk azzal az igével, mely azzal ismertetett meg, hogy Jézus beszélgetett Illéssel és Mózessel, noha már ők is régen meghaltak. Luk. 9;30. És ímé két férfiú beszél vala Ő vele, kik valának Mózes és Illés. Luk. 9;31. Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az Ő halálát, melyet Jeruzsá­lemben fog megteljesíteni. Jézus beszélt nekünk egy helyről, ahová azoknak a meghaltaknak a lelkei mennek, akik hittek benne. Ez pedig a mennyország, az Isten országa, ami egyelőre, még láthatatlan. Egészen Jézus visszajöveteléig, amikor is mindenki számára láthatóvá válik majd. Ján. 14;2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. Ján. 14;3. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hol ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ján. 17;24. Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Csel. 7;59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Fil. 1;23. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; I. Thes. 5;10. Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ő vele. Jób. 19;26. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. II. Kor. 5;1. Mert tudjuk, hogyha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyekben. II. Kor. 5;8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Róm. 14;9. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Szerintem ezek az igék egyértelműen bizonyítják, hogy az ember lelke nem szűnik meg a testi halál után. Mert ha megszűnne, az esetben miért kellene a holtak felett is uralkodni? Az örök életben, a meg nem szűnésben és az el nem múlásban bízik és reménykedik az összes ember. Ennek az örök életnek a lehetőségét, és e reménységnek a valóságát adta meg nekünk Jézus. Persze sokan úgy gondolják, hogy lehet ez Jézus nélkül is. Tévednek! A Jehova tanúi is nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy a mennyországba Jézushoz, csak a Jézushoz közeli és a korai keresztények, valamint a Jehova tanúi közül kerülhetnek néhányan, mindössze 144 000-ren. Az örök életre való lehetőség mindenkinek adott, akik hisznek Jézusban és befogadják Őt. Nem csak az apostoloknak és a korai keresztényeknek, hanem mindazoknak, akik hisznek az ő beszédüknek. Akik nem hisznek Jézusban, azoknak is örök életük van, csak épen nem Jézussal a boldogságban és szeretetben, hanem a bűneikben melyek örökké gyötörni fogják őket. A Seol sem az Isten emlékezete, hanem a meghalt emberek lelkeinek várakozó helye, ha pedig várakozó hely, akkor nem a senkik várakoznak benne, hanem a valakik. Ezek pedig a megváltatlan lelkek, akik nem engedtek Jézusnak. Tehát a lélek igen is tovább él és létezik a testi halál után! A keresztre feszített Jézus mellett még két bűnözőt is megfeszítettek. Az egyikük megbánást mutatott és azt mondta, megérdemli a halált, majd odafordult Jézushoz, és mint utolsó reményként hitt és bízott benne, azt mondta: Luk. 23;42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljősz, a te országodban! Luk. 23;43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. Az örök életre mindenkinek megvan az esélye, amíg él, mert csak ebben az életben és ebben a testben van lehetőség hinni és bízni Jézusban és megbánni neki a bűneinket. Ez te rád is ugyanúgy vonatkozik, amíg nem lesz késő. Persze a Jehova tanúi ezt az igét is teljesen félremagyarázzák, és úgy megbonyolítják az amúgy egyszerű értelmét, hogy már maguk is belegabalyodnak a sok ellentmondásaikba és logikátlanságaikba. Nem így kell értelmezni, hanem amúgy. Felsorakoztatják az összes lehetséges fordításokat, hogy valahogy bebizo­nyítsák, hogy a vessző rossz helyen van, és a leírt egyszerű önmagáért beszélő szavak és kijelentések teljesen mást jelentenek valójában. A könyveik csak ezekkel, a félrema­gya­rázásokkal vannak tele. A vessző márpedig nincs rosszhelyen, és ami oda van írva, azt kell érteni az alatt, ilyen egyszerű! Amikor Jézus azt mondta a Latornak, hogy ma velem leszel a paradicsomba, az nem a holnapot jelenti, nem a jövő hetet, de nem is a jövő évezredet, hanem egyszerűen és közérthetően azt a napot. A kettős pont sem került rossz helyre, ahogy a Jehova tanúi gondolják, akkor teljesen értelmetlenné válna nyelvtanilag is az írás. Nem is akarok belebonyolódni az ő téves magyarázkodásainak a helyreigazításába, hiszen aki az igazságot keresi és az örök életet, az úgyis megérti, mit mond az Isten az Ő tiszta igéje által. Minden esetre, Jézus világosságra hozta és megértette velünk a lelkünk halhatatlanságát, és ezt el kell fogadnunk, mert egyszerűen nincs más lehetőség. A lélek nem szűnik meg létezni, örökké valóra lett teremtve. II. Tim. 1;10. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangéliom által. Nem érdemes tovább lovagolni ezen a kérdésen, hiszen a válasz egyszerű, és ezt be kell látniuk a Jehova tanúinak is. A meghaltak lelkei nem a semmiben vésznek el, de nem is az Isten emlékezetében vannak elraktározva az „emlék” sírokban, hanem tovább léteznek. Az odaát való elhelyezkedésüket pedig a földi életük dönti el. Vagy Jézushoz mennek a mennyországba vagy a Seolba a lelkek várakozó, gyülekező helyére, várva a második feltámadást, az utolsó ítéletet. A halál közeli élmények pedig nem ördögiek, hanem valósak. Ezt mindenki tudja, aki már átélt ilyet, de ne feledjük el, hogy ez itt még nem az igazi valós halál utáni létforma, hiszen mindegyiküknek vissza kellett térnie a testébe, még az a bizonyos „határvonal” átlépése előtt, ami mögött viszont már a valóság vár mindenkit. Köztudott, hogy Pál apostol is átélt ilyen vagy ehhez hasonló élményt, amiről nem volt szabad beszélnie az embereknek. Ezt az elragadtatást akkor élhette át, amikor egy alkalommal az őt gyűlölő zsidók megkövezték. Úgy nézett ki, hogy meg is halt ezért élettelen testét kivonszolták a városon kívülre. Csel. 14;19. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot elál­tatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. II. Kor. 12;2. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. II. Kor. 12;4. Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, ame­lyeket nem szabad embereknek kibeszélnie. Az írás tartalmából világosan kitűnik, hogy nem Isteni kinyilatkoztatás célú elragadtatásról van szó, ahogy azt megszokhattuk azoknál az eseteknél, amikor Isten üzent valamit az övéi által. az, hogy Pál nem beszélt róla, az nem azért történt, mert olyan csodálatos és dicsőséges dolgot látott és hallott, amit nem tud, és nem is lehet emberi szavakba önteni vagy kifejezni, hanem mert meg volt neki tiltva. Nem volt szabad beszélnie erről, de olyan mély hatással volt rá, hogy mégis említést tett róla. Az pedig, hogy Lázár nem mondott semmit a túlvilágról, biztos nyomós oka volt, ahogy Pálnak is, de ez egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a lélek is megszűnik létezni a testi halállal együtt. Azt nem tudhatjuk, hogy a későbbiekben Lázár beszélt-e szeretteinek a túlvilágról, mert az evangélium célja nem a testen kívüli állapot létének bizonygatása, hanem az üdvösségre juttatás. Ez pedig magában foglalja az örök életet, a feltámadást és az ítéletet. A Jehova tanúi hajthatatlanok az Isten igéivel szemben. Nem adják fel, és nem akarják befogadni az igaz­ságot, még száz ige ellenében sem. Olyan két-három igével akarják alátámasztani állításukat, melyek nem is erre vonatkoznak, de ezt már lassan megszokhattuk. Ezek az igék a következő (Préd. 9;7. 12. Zsolt. 104;29. 146;4.). Ezeket azért ragadták ki szövegössze­függésükből, mert olyan szavakat tartalmaznak, mint pl. a halottak, semmit sem tudnak, nincs okoskodás, tudomány és bölcsesség a Seolba, kimúlnak, és porrá lesznek, kimegy a lelke, visszatér földébe és elvesznek az ő tervei. Aki veszi a fáradságot és előveszi a Bibliát a paradicsomos könyv helyett, kezdje el olvasni az egész odatartozó részt és meglátja annak az igazi mondani valóját. Az pedig nem másról szól, mint arról, hogy az ember bölcsen éljen Istenfélelemben, amíg lehet, mert a halál után már nem lehet változtatni a dolgokon. Ez pont olyan mintha azt mondanánk most, hogy térjetek meg, amíg nem késő, amíg lehet, mert a halál után, már nem lehet Jézus előtt mentegetőzni, és kifogásokat találni arra nézve, hogy miért nem hittünk Jézusban. Most pedig, hogy így álnak a dolgok, következő témánk szorosan, mondhatnám „nagyon szorosan” kapcsolódik a halhatatlan lélek állapotához. Ez a téma pedig nem más, mint a gonoszok helyének, a Pokol létezésének a kérdése. A Jehova tanúi Isten önzetlen szeretetére apellálva (I. Ján. 4;8. 16.) azt tanítják, hogy a pokol, mint a gonosz lelkek örök gyötörte­tésének a helye, nem létezik. Ilyen helyet nem teremthetett az Isten, még csak a gondolatában sem merült fel. Tévesen azonosítják a Seolt a pokollal, hiszen láthattuk, hogy különböző alvilági helyek léteznek, amikről valójában elképzelésünk sincs, de az írások erre engednek következtetni. (Ef. 4;9.) a föld alsóbb részei. (Jel. 20;13.) a holtak lelkei több helyről jönnek elő az utolsó ítéletre. Ezt tetézve a Poklot, a Hadest és a Seolt egyesítve Isten emlékezetének titulálják. Ezek emléksírokat jelentenek, melyek az Isten emlékezetében léteznek. Eléggé zavaros elméletek már ezek, hiszen láthattuk, hogy a halottak több helyről jönnek elő az ítéletre. Nem jelentheti mindegyik hely az Isten emlékezetét, mert akkor az író egy szóban megnevezhette volna azt félreérthetetlenül, de nem így történt, mert a Szent Írás számtalan helyen közli velünk, hogy a pokol és a Seol létező helyek, ami Istentől külön van és semmi köze Isten emlékezetéhez. Az ószövetségben senki sem kereste volna Istent, ha a gonoszok büntetése az örök megsemmisülést jelenti. Akkor aztán igazán elszabadult volna a pokol itt a földön. Mindenki azt csinálhat, amit akar büntetlenül, hisz úgy is megsemmisülünk. Hála Istennek ez nem így van, a Pokol és a Seol nem csak illúzió és nem is az Isten emlékezete, mert ezek igen is létező helyek, melyek az Úr szemei előtt vannak. Péld. 15;11. A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. Jób. 26;6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. E téves nézetüket ezzel az egyetlen igével magyarázzák, melyet Jeremiás könyvében olvas­hatunk. Jer. 7;31. És felépítették a Tófet magaslatait, amely Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, amit nem parancsoltam, és ami gondola­taimban sem volt. Aki érti a magyar nyelvet, annak nem kell külön magyarázni, hogy miről szól ez az ige, hiszen szerintem elég egyértelmű. Itt nem azt mondja Isten, hogy nem teremtettem poklot, ahol örökké gyötrődnek a gonosz lelkek, mert az gondolatomban sem volt. Nem bizony. Itt világosan azt közli velünk Isten, hogy Ő nem parancsolt olyat az embereknek, hogy tűzben égessék meg a gyerekeiket, ilyen bűnös dolog még csak a gondolatában sem volt. Tehát itt az emberek gyermekeinek a megégetéséről van szó, nem pedig a pokolról. Erről az eseményről nem csak ebben az igében olvashatunk. Talán így jobban belátjuk, hogy a Jer. 7;31-nek semmi köze a pokolhoz. Nem is értem, hogy egy ilyen fontos dolgot, mint a pokol létének kérdése, hogyan alapozhatják egyetlen igére, ami ráadásul láthatjuk, hogy nem is arra vonatkozik. Jer. 32;35. És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megál­dozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy a Júdát vétekre vigyék. Még egy igét megemlítek, hogy még véletlenül se tévesszük össze a hitetlen pogány gyermekégetést a pokol létezésének valóságával. II. Krón. 28;3. Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött volt. Ahogy írom ezt a könyvet, egyre jobban kezdem sajnálni azokat az embereket, akik naivan és laikusan hagyták magukat félrevezetni és becsapni a téves tanításoktól. Valójában belegon­dolva pont ez a sajnálat vezérelt arra, hogy megírjam ezt a könyvet, mert az idő egyre csak fogy a hamis vallás pedig egyre több lesz. Ez, a pokol nem létezésének a tanítása is annak köszönhető, hogy Charles T. Russel ifjú korában nagyon félt a haláltól, de legfőképpen a pokoltól. Bűnvallás és Jézus elfogadása és befogadása helyett könnyebbnek bizonyult szá­mára kitalálni eme „bámulatos” hitvallást. A Jehova tanúi szerint a Pokol egyet jelent az örök megsemmisüléssel. Ám ha ez így lenne, megint csak felmerül két logikátlan dolog. Az Egyik dolog: szerintük a testi halállal megszűnik a lélek is létezni, akkor mi értelme feltámadni a gonoszoknak Isten emlékezetéből, az emléksírokból, ha a pokol szintén a megsemmisülést jelenti? Ez egy teljesen értelmetlen és ésszerűtlen dolog. Vajon Isten ilyen értelmetlen dolgokat cselekszik? Persze hogy nem. A Másik dolog: Vajon igazságos lenne Isten részéről az az ítélet, hogy a gonoszok büntetése a teljes megsemmisülés legyen? Persze, hogy nem. Avagy mi, bármilyen téren sértett emberek, bosszúért kiáltva, nem hosszú kínhalált kíván­nánk-e ellenségünknek, nem hogy a gyors halált? Mivel az előzőekben már fényderült arra, hogy az ember lelke halhatatlan, így a gonoszok sem kerülhetik el az örökké tartó büntetésüket. Isten azt mondta, ahogy azt olvashattuk is már, hogy mindenki megfizet a cselekedetei szerint. Logikusan és ésszerűen végig gondolva, ha a gonoszok büntetése az örök megsemmisülés, akkor hol marad az igazságos cselekedetek szerinti megítéltetés? Ügye milyen érdekes, hogy egy ilyen téves tantétel milyen sok kivetni valót és megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Most, akkor nézzük meg azokat az igéket, amelyeket Isten mondott a pokol létezéséről. Ez pedig nem csak egy ige, hanem nagyon sok, ezért nem mindegyiket írom ki ide, csak azokat, amelyek félreérthetetlenek. Kezdjük talán azzal, amikor Jézus az ítéletkor a gonoszokhoz szól. Mát. 25;41. Akkor szól majd az Ő bal keze felől állókhoz is: Távozatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Láthatjuk, hogy Isten igenis készített olyan helyet, ahol mind az összes gonoszok örökké gyötrődnek majd. Az örökké szó magában hordozza a végtelenség fogalmát. Soha véget nem érő folytonosság. A Jehova tanúi könnyen mondják az ember lelkéről, hogy megszűnik létezni a testi halál után, de akkor mit mondanak az ördögökről és démonokról, akik viszont szerintük is valóban örökké valókra lettek teremtve, és mégis ugyanaz a büntetés vár rájuk, mint a gonosz emberek lelkeire? Nem az örök megsemmisülés, hanem az örökké tartó kín és gyötrelem. Ésa. 66;24. És kimenvén, látni fogják azoknak holtesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek. Már. 9;44. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Már. 9;46-48.) Mát. 3;12. … a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Mát. 13;42. És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Ez a hely, a büntetés helye pedig kívül esik az Isten dicsőségén, amit a biblia külső sötétségnek nevez. Itt ezen a helyen az Istennek nincsen semmije. Se a szeretete, se a megbocsátása, se fénye. Mát. 8;12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. Mát. 25;30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mát. 22;13. … és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsi­korgatás. Luk. 13;28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Mát. 25;46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. Jel. 14;10. … és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; Jel. 14;11. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, … Jel. 20;10. És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. Gondolom ennyi ige vers is bőven elegendő ahhoz, hogy Isten meggyőzzön arról az igazságról, hogy a gonoszok lelkei igenis gyötrődni és kínlódni fognak örökkön örökké, elnyerve így méltó és igazságos büntetésüket. Ne felejtsük el, hogy noha Isten maga a szeretet, ezzel szemben a bűnnel nem tud közösséget vállalni. Láthatjuk, hogy a pokol is egy tőle teljesen kívülre eső helyen létezik, ahol a sötétség uralkodik, mert ott nincs jelen Isten dicsősége. Isten a szeretet ugyan, de mégis bosszúálló. Haragja eléri az ellene vétkezőket és a gonoszokat. Azért is mondja nekünk, hogy hagyjuk meg neki az ítéletet és magunkat tisztán tartva, ne álljunk bosszút e halandó testben (Róm. 12;19.). Ezért mondta Jézus, hogyha megütnek jobb felől, tartsd oda a bal orcádat is (Mát. 5;39.). Pál azt mondta, hogy tégy jót ellenségeddel, mert ezzel eleven szenet gyűjtesz annak fejére (Róm. 12;20.). Isten az örökkévalóságban van, mi emberek pedig a múlandóságban gondolkodunk. Bízzuk az Úrra az ítéletet és a bosszú­állást, mert Isten megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Ezért legyünk nyugodtak, mert a szerető és igazságos Isten bosszút áll az Őt szeretőkért. Ne csüggedjünk, és ne aggodalmas­kodjunk! Csak azoktól óvakodjunk, akik azt mondják, hogy nincs olyan pokol, ahol a gonoszok örökkön örökké gyötrődni fognak, mert a lélek megszűnik létezni a testi halállal együtt. Ezzel együtt, óvakodjunk a paradicsomos könyvtől, de legyünk hűek a bibliához. Luk. 21;22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Jer. 46;10. Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, hogy bosszút álljon ellenségein. … II. Thes. 1;8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliomának. Jel. 6;17. Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? Luk. 21;22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Róm. 12;19. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Zsid. 10;30. Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: A Úr megítéli az Ő népét. Láthatjuk tehát, hogy Isten szeretetére hivatkozva és az Ő szeretete mögé bújva nem tehetünk, és nem mondhatunk bármit és akármit, ami épp az eszünkbe jut. Szeretetéből kifolyólag gerjed fel haragja az igazságtalanság ellen. Az ószövetségből is megismerhettünk már jó néhány olyan esetet, amikor Isten haragja lesújtott a gonoszokra. Amennyiben Isten nem teremtett poklot a gonoszoknak, ahol azok lelkei gyötrődnek örökkön örökké, éjjel és nappal, akkor nem sújthatott le haragjában különböző csapásokkal sem az ószövetség idejében. Ám ezeket, a csapásokat, történelmi iratok tanúsítják, melyeket a Jehova tanúi sem tagadhatnak. Szerintem nem érdemes tovább hámozni és boncolgatni ezt a kérdést, egy valamin azért érdemes elgondolkodni. Vajon milyen lehet a pokol? Mit jelenthet az olthatatlan tűz kifejezés? Nem beszélve persze az örök kínról és gyötrelemről. Az idevonatkozó igéket sűrűn átolvasva és mélyen elmélkedve rajtuk, valamelyest megközelíthetjük a pokol létének és milyenségének elképzelését. Több mint valószínű, hogy a Szent írásban említett pokol tüze nem szó szerint értendő. Ennek több oka is lehet. A feltámadás mindenki részére megtörténik, az igazak az örök életre a hamisak az örök gyalázatra. Akik örökké élnek azokra biztos nincs hatással a tűz lángja, legalábbis a fizikális, háromdimenziós tűznek. Továbbá a tűz lángjában való égetés nem jelent cselekedetek szerinti büntetést, még akkor sem, ha a láng csak térdig ér a kevésbé bűnösnek, és feje tetejéig pedig a velejéig gonosznak. A tűz szimbóluma leginkább a fájdalomra összpontosul. Aki már megégette magát, azt tudja milyen érzés. A lángra lobbant égő ember nem hal meg azonnal, ezt mindenki tudja, de pokoli kínokat él át addig. Ezt a kínt akarja ábrázolni a pokol tüze kifejezés. A kérdés az, hogy mi okozza ezt az olthatatlan örök kínt és gyötrelmet? Az örök kifejezés adja magát, hiszen mindenki örökké él, azaz halhatatlan. Olvashattunk olyan meghatározásról is, mint pl. külső sötétség. Azt viszont nem olvastuk, hogy a pokol tüzének fénye világította volna be ezt a helyet. Tehát sötétség uralkodik ezen a helyen, ahová Isten fénye és dicsősége sem jut be. Elég rémisztő Isten jelenlétén kívül esni. Már ez magában is ijesztő. A teljes kínnak ez csak az egyik része. A másik a felismerés, a valósággal való szembesülés, ahogy mondja az Írás. Ennek a ténynek a tudatára ébredése. A gonoszok a pokolból látni fogják az Urat, annak dicsőségét és mind azok boldogságát és örömét, akik vele vannak. Akik hittek és bíztak benne a végsőkig, magukat pedig kirekesztve (Luk. 13;28. 16;23.). Azt mondom ez már bizony egyfajta kínszenvedés. Ám ez még nem minden, hiszen hátra vannak még az emberek cselekedetei, amelyeket a földön ebben a testben elkövettek. Ott vannak a gonoszok kirekesztve a külső sötétségre, ahol nincs jelen az Isten megbocsátása csak a saját maguk lelkei az összes bűnükkel együtt, amit elkövettek egész életükben mások ellen. Át kell élniük minduntalan azokat a fájdalmakat, amiket másoknak okoztak. A sok megbántást és csalódást. Akiknek nem segítettek, holott lehetőségük volt rá. Akiket bántalmaztak, és sorsukra hagytak, holott tehettek volna másként is. Már az is nagyfokú kín számukra, hogy tehetetlenek és mindez már visszafordíthatatlan. Megszűnt létezni, amiben addig bíztak, pénz, hatalom, ismeretség, mágia stb. A pokol tüze tehát, a gonoszok lelkeit égeti olthatatlanul. Talán olyan hasonlattal, mint amikor valaki megkötözöttje és rabja egyfajta szenvedélynek és nem kaphatja azt meg. Ez már inkább hasonlít a cselekedetek szerinti megítéltetéshez és az örök kínhoz. Ám mindez csak árnyéka és csekély elképzelése a szörnyűséges valóságnak. Most pedig nézzük meg a következő téves tanításukat, mely a Vérről szól. Ezen belül is a véradásról és vérátömlesztésről. Köztudott ugyanis, hogy a Jehova tanúi tiltják a véradást, mindezt pedig Mózes könyvében található néhány igevers téves értelmezése és magyarázása miatt, melyek a vérről szólnak ugyan, de teljesen más jelentéssel bírnak. Nézzük melyek ezek az igék. I. Móz. 9;4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. V. Móz. 12;23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az Lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! III. Móz. 3;17. …: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek! III. Móz. 7;26. És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. Talán nem is kell külön magyaráznom, hogy ezek az igék miről szólnak. Szerintem te is látod, hogy a vérevéstől tiltja Isten az embert. Ezt olvashatjuk még számtalan helyen (III. Móz. 17;10-14., V. Móz. 12;16., 15;23.). Akárhogy is nézem, a vérevést nem lehet összekeverni, sem összetéveszteni a véradással. Szerintem minden ember tudja és ismeri a két fogalom közötti különbséget. Isten nem is adhatott az embernek olyan parancsolatot, hogy ne adjon vért, mert azt akkor még nem is ismerték. Ám mint azt látjuk, ez a parancsolat a vérevésre vonatkozik, ami a legtöbb felnőtt, disznóvágást megélt ember számára nem ismeretlen. Régen a barbár törzseknél, egyáltalán nem volt idegen a vérevés. Kezdjük talán azzal, hogy Isten miért tiltotta a vérevést. Elsősorban: erkölcsi, szellemi szimbolikus jelkép miatt, mivel a vér az élet (III. Móz. 17;11-14., V. Móz. 12;23.). Amikor az ember a vért megeszi, azzal tulajdonképpen meggyalázza és megszentségteleníti az életet, mivel az elfogyasztott vér (az élet) a gyomron át az emésztés után az árnyékszékre jut. Másodsorban: hogy egészségügyi szempontból káros-e a vérevés, azt sajnos nem tudom, de a mai orvos tudomány talán kielégítő választ tud adni erre a kérdésre. Isten eme parancsolata örökérvényű ezért az a mai napig is érvényes minden emberre. Erre az apostolok is felhívták a pogányok közül megtért keresztények figyelmét, akiknél szokás volt azelőtt a vérevés (Csel. 15;20. 29.). Nem értem egyáltalán, hogy lehet a vérevést összekeverni a véradással, Ugyanis a véradó vére nem a beteg bélrendszerébe kerül, mint étel, hanem annak vérrendszerébe, hogy annak élete meghosszabbodjon és így megmeneküljön a sok vérveszteség miatt fennálló halál beállásának veszélyétől. Előfordult már olyan eset, hogy belehaltak a vérátömlesztésbe, de a hiba nem a technológiában volt, hanem az emberi mulasztásban és figyelmetlenségben. A vérátömlesztéssel szerte a világban, szinte megszámlálhatatlan beteget gyógyítottak már meg, akik mind hálásak a közreműködőknek. Nem lehetnek hálásak, viszont mind azok, akik azért haltak meg, mert megtagadták tőlük a vérátömlesztés lehetőségét, mindezt egy téves ige magyarázat miatt. Segíthettek volna rajtuk, hogy életben maradjanak, de inkább sorsukra hagyták őket. Hozzátartozói és rokonai elnézték a szerencsétlen haldoklását, miközben meg­volt a lehetőségük a segítségnyújtásra. Vajon ilyen kegyetlen lenne a mi Istenünk? Ezt várná el tőlünk? Szó sincs ilyesmiről! Az egész evangélium mondani valója a hit és az önzetlen szeretet. Aki szeret, az nem hagyja sorsára a másikat, amikor az tudna segíteni (Luk. 10;25-37.). Isten hazuggá válna, és ellent mondana önmagának, ha azt parancsolta volna az embereknek, hogy ne adjanak vért, és ne alkalmazzanak vérátömlesztést. Isten ugyanis kimondja: Jak. 4;17. Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak. Az életmentés pedig minden körülmények között jó és nemes cselekedet, mely Isten szerint való. Isten kimondja, hogy cselekedjünk jót. Jézus a következőt mondta: Ján. 15;13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Akik önfeláldozóan vért adnak, nem várva cserébe semmit, azok életmentők mivel hozzájárulnak a beteg felépüléséhez és meggyógyulásához. Az ilyeneket szereti az Úr. Ő is vérét adta mindnyájunkért, hogy örök életünk legyen, és meg ne haljunk. Most tehát, hogy tudjuk mi az Isten akarata (segítségnyújtás, életmentés), tisztában kell lennünk azzal, hogy aki megtagadja a vérátömlesztést még akkor is, ha csak az az egy mód van a megmenekülésre, az vétkezik. Luk. 12;47. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Egy hamis és téves hitető beszéd miatt, sokan cselekedtek rosszul és helytelenül, akik miatt sokan meghaltak már, holott most is élhetnének, ha nem hallgattak volna e buta és ostoba tanításra. E sok hamisság után, most már bátran megkérdőjelezhetjük e szervezet megnevezésének helytállóságát. A Jehova tanúi kinek a tanúi is valójában? Jogosan hívatják-e magukat Jehova tanúinak? Először nézzük meg mit is jelent a tanú szó. Nem is kell hozzá nagy képzelő erő vagy értelmező szótár, hogy megtudjuk; tanúskodni csak olyan esetben vagy dologban tud valaki, ha az az illető saját szemével látta vagy saját fülével hallotta a szóban forgó eseményt vagy dolgot. Gyakran szoktuk is hallani a szemtanú vagy fültanú kifejezéseket. Tanúskodni annyit jelent, mint bizonyságot tenni. Amint azt már megtapasztalhattuk az előzőekben, e vallás bizonyságtételei nem állják meg a helyüket a biblia igazságában, így erőssé válik bennünk a kétely, hogy ők egyáltalán jogosan nevezik-e magukat Jehova tanúinak. Hiszen sem nem látták Jehovát, sem nem hallották Őt. Ráadásul nem a biblia igéi ihletik őket, hanem néhány ember által kreált paradicsomos könyv betűt magolják. Ez a szervezet a Jehova tanúi elnevezést egy az Ézsaiás könyvéből kiragadott ige alapján, vették fel magukra. Ésa. 43;10. Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkotott és utánam nem lesz! Ésa. 43;12. Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen Isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Ezek az igék biztos nem a Jehova tanúinak szólnak. Végig olvasva az egész részt rájövünk, hogy Isten dicsőítéséről van szó és hatalmas csodatetteiről melyeknek mind tanúi voltak az akkori Izraeliták. Nincs más Isten, aki ilyen hatalmas dolgokat cselekszik, és ezeknek, a tetteknek voltak ők tanúi, akik nem tagadhatták le mindezeket, mert átélői, tanúi voltak. Legfőbb mondani valója pedig nem más, mint a megváltás ígérete, ahogy azt a 42;-es és a 43;-as részekben olvashatjuk. Ilyen nagydolgot egyik hamis vallás hamis Istene sem ígért. Elküldi Isten a megváltót, a szabadítót, az örömmondót és ennek tanúi lesznek. Ésa. 41;27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. Az örömhírt Jézus hozta el nekünk, Ő az örömmondó. Azt pedig hogy kik a tanúk, nem nehéz kitalálni. A fenti ige verseket, ha próféciaként olvassuk, és a megváltást szem előtt tartjuk, észrevesszük, hogy Jézusról szólnak. Mind a két versben felfedezhetjük, hogy bizony­gatja Isteni kilétét. Istennek, magának nem kellet ezt bizonygatni, hiszen mindenki tudta akkor, hogy él az Úr és félték is Őt, mert tudták, hogy az ő Istenük az egyetlen igaz Isten. A 10-es versben azt olvashatjuk: megtudjátok, higgyétek, megértsétek, hogy én vagyok az az Isten. A 12-es versben pedig azt olvashatjuk: megjelentettem, és ti vagytok tanúim, hogy én Isten vagyok. Kinek az Istenségéről kellett hát megbizonyosodnunk az Úr tanúi által? Kinek az Istenségét bizonygatja szükségszerűen az írás? Természetesen Jézusét! És itt ismét színre lép burkoltan a Szentháromság. Azért burkoltan, mert az ószövetségben még nem volt ismeretes Isten hármas kinyilatkoztatása. Csak két rövid példa a burkoltságra. Ézsaiás könyvében találhatunk két olyan igeverset melyek az ószövetségben egyértelműen Istenre voltak értendők. Ám most, hogy Isten Jézusban kinyilatkoztatta magát, így megvilágosodott előttünk, hogy ez a két igevers bekezdés, Jézusra is áll. Biztosak lehetünk abban, hogy nem csak ez a két ige kezdődik így az egész ószövetségi iratokban. Ésa. 43;14. Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje. … Ésa. 48;17. Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: … Amint azt korábban láthattuk már, Isten Jézust Úrrá tette. Meghalt értünk, így Megváltott minket. Valamint Ő Izrael Szentje. Szerintem nem is kell ezt túlmagyarázni. Mivel így áll a dolog, közben rá kellett már jönnünk, hogy az Isten tanúi nem mások, mint az Apostolok és Jézus tanítványi és kortársai, akik együtt voltak Ő vele és hittek benne. Ő rájuk hárult az a feladat, hogy terjesszék az igét és az evangéliumot, bizonyságot téve Jézusról, mint a testben megjelent Istenről, a megváltóról, akié az ítélettétel. Csel. 10;42. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Csel. 2;32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. I. Ján. 1;2. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Csel. 1;8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. Semmi kétség nincs most már afelől, hogy az igazi Jehova tanúi valójában nem mások, mint az Úr Apostolai, tanítványai. Tanúsítják, hogy Jézus a Krisztus. Azaz, hogy Ő Isten. Ezek alapján bátran kijelenthetjük, hogy e vallásnak nem csak a tanításai nem állják meg a helyüket, de még a megnevezésük sem. Ám ha már itt tartunk és szóba jött a tanúságtétel, hasonlítsuk össze, az apostolok és a Jehova tanúi bizonyságtételeinek központi mondani valóját. Vajon ugyanarról szólnak-e vagy sem. Isten részéről mi volt a legfontosabb, amit az embereknek feltétlenül tudniuk kellett az üdvösségük szempontjából. Jt.: Isten Jehova nevének használatától függ az üdvösség. Ap.: A Názáreti Jézus Krisztusban való hit, és a neki tett őszinte bűnvallástól függ az üdvösség. Jt.: Az üdvösséghez szorosan hozzá tartozik a Jehova tanúi által megalkotott ismeret. Ap.: Az Isten ismeretére az Igazság Lelke, a Szent Szellem vezérel el, miután a hívő keresztény ember, már megbánta bűneit és hit által behívta Jézust a szívébe. Jt.: A Szent Szellem Isten hatékony ereje. Ap.: A Szent Szellem az Élő Isten harmadik személye. Jt.: Az ember lelke a testi halála után megsemmisül és csak Istenemlékezetében létezik tovább. Ap.: Az ember lelke halhatatlan. Testi halála után létezik tovább az örökkévalóságig. Jt.: Nem létezik pokol, ahol örökké gyötrődnek a gonoszok. Ap.: Létezik pokol, ahol a gonoszok örökké gyötrődnek majd. Jt.: Paradicsomi földön van a reménység. Ap.: Az igaz hitű keresztény lelke, testi halálakor Jézushoz távozik az Isten mennyei paradicsomának országába. Ehhez nem kell kommentár. Szemmel láthatóan a Jehova tanúi teljesen mást tanítanak, mint annak idején az apostolok. Amíg a Jehova tanúi egyfajta saját maguk kreált ismeretről tesznek bizonyságot, mely szerintük a feltámadáshoz vezet a földi paradicsomba, addig az apostolok az élő Jézusnak tett őszinte bűnvallásról beszélnek, mely az örök életre és a Jézussal való közösségre juttat. Csel. 2;38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Csel. 3;19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. A Jehova tanúi bizonyság tételeinek központjában nem Jézus áll, hanem a paradicsomos könyv tartalma és annak ismerete. Az apostolok egyfolytában csak Jézusról prédikáltak, aki megbocsátja és elveszi az emberek bűneit, hogy így örök életre jussunk. Csel. 5;42. És minden nap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust a Krisztust. Csel. 8;5. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. Csel. 8;35. Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Csel. 10;36. Az ígét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura). Csel. 11;20. Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Anti­okhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. Csel. 18;5. Mikor pedig megérkeztek Maczedoniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. I. Kor. 1;23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; I. Kor. 1;24. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. I. Kor. 2;2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisz­tusról, mégpedig, mint megfeszítettről. II. Kor. 4;5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Folytathatnám még a sort arra vonatkozóan, hogy az apostolok igehirdetéseinek központjában az evangélium állt, azaz Jézus Krisztus. Azért Ő, mert Ő benne van az üdvösség, az örök élet és a megbocsátás. Aki hallgat Istenre és hisz, annak ennyi is elég, aki pedig megmakacsolja magát, annak tízszer ennyi ige sem elég a meggyőzéshez. Azok maradjanak csak meg a ma­guk ismeretében, de ne vigyenek magukkal másokat is a kárhozatra! A Jehova tanúi ilyen formában nem akarják elfogadni Jézust. Sőt némely irataikban szégyenletes módon Mihály Arkangyallal azonosítják Őt. Azt, hogy ezt miért teszik, nem tudom, talán azért, hogy Jézust Angyali rangra alacsonyítsák, ezzel is megalázva Őt. Dániel könyvében (Dán. 10;5-6.) azt olvashatjuk, hogy Jézus (Úr angyala, ember fiához hasonló, gyolcsba öltözött, derekán ufázi arany övvel) megjelent Dánielnek és beszélt vele. Megemlíti, hogy Mihály segítségére volt (Dán. 10;13-21.). Ebben az esetben egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a két személy egy és ugyanaz, ha Mihály Arkangyal segítségére volt Jézusnak. A Dán. 12;1-es versében is, mint harmadik személyről beszél Jézus, Mihályról Dánielnek. Júdás levelében azt olvashatjuk, hogy Mihály azt mondja az ördögnek: Dorgáljon meg téged az Úr! Ezek után értelmetlen és logikátlan a két személyt eggyé azonosítani. Mihály teremtett lény, Jézus pedig a Fiú Isten, aki által minden teremtetett. Jézus nem teremtmény és így nem is angyal. Zsid. 1;4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Zsid. 1;5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közűl: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? Zsid. 1;6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. Zsid. 1;7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, Zsid. 1;8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. A Jehova tanúi köztudottan nem örvendenek nagy szimpátiának az emberek köreiben. Ezért ők úgy gondolják, hogy a keresztények üldöztetéséről szóló próféciák, rajtuk teljesednek be, ami szintén abban a reményben élteti őket, hogy jó ügyet szolgálnak. Érdemes össze­hason­lítani a bibliai üldöztetést a Jehova tanúi „üldöztetésével”. Amint átolvastuk az idevonatkozó igéket, mindjárt megvilágosodik előttünk a mély szakadékként tátongó különbség. Mát. 24;9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Már. 13;9. Nyomorúságnak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert tör­vényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik. Ján. 15;21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem. Fil. 1;29. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nem csak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: II. Tim. 3;12. De mind azok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. Gondolom, rájöttél, hogy miért is üldözték az akkori keresztényeket. A jövőben is ugyanezért fogják üldözni őket. Igen az írásból világosan kiderül, hogy Jézus Krisztusért. A benne való hitért és a róla tett bizonyságtételért. Ezzel szemben a Jehova tanúit nem Jézusért nem szeretik, hanem az erőszakos tolakodó viselkedésük és a sok hamis tanításaik miatt. A Jehova tanúi igen nagy létszámmal bírnak világszerte. Ez is közreműködik az ő megnyugvásukban miszerint jó úton haladnak. Azonban a nagy létszám és tömegek egyáltalán nem az igazság mellett tanúskodnak. Mindig is kicsiny volt és az is lesz az a létszám, amely hitt és hinni fog Jézusban és üdvözülnek majd. (Mát. 7;13-15. 22;14.). Viszont ezek után könnyen el tudom képzelni, hogy a jövőben ez a vallás behódol az Antikrisztusnak és az ő hamisprófétájának, hirdetve a földi paradicsomot, hiszen az Antikrisztus mindenkit elkápráztat, akit csak lehet, és imádni fogják őt a föld lakosai. Még az is lehet, hogy a Jehova tanúi fogják elárulni azokat, akik Jézust prédikálják, és Ő benne hisznek. Utoljára hagytam a leglényegesebb dolgot. Isten nevét. Szerintem ezen, nagyon sok múlik most, hiszen ez a vallás nagyon nagy hangsúlyt fektet rá, amit egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mi is az Isten neve? Van-e neve egyáltalán Istennek és ha van is, mennyire fontos az nekünk, üdvösségünk szempontjából? A Jehova tanúi erre a névre alapozva építették a vallásuk várát és annak bástyáit. Most pedig megtámadjuk ezt az erődítményt az Isten igéivel és a Szent Lélek vezetésével, kidöntjük a tartó oszlopait, hogy a falak leomoljanak és a sötétség, világosságra jöjjön. E vallás szerint Istennek van neve és ez a név a JEHOVA. Zsolt. 83;19. Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. I. Móz. 32;9. És monda Jákob: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! … II. Móz. 6;3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. II. Móz. 15;3. Vitéz harcos az Úr; az Ő neve Jehova. Nos valóban úgy néz ki, hogy Istennek van neve, méghozzá Jehova, de akkor mit kezdjünk a többi névvel a bibliában melyek szintén Istent illetik. Ilyen többek között a Seregek Ura megnevezés is, melyet számtalan helyen megtalálhatunk. (Ésa. 18;7.) Ésa. 47;4. Így szól a mi megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izrael Szentje! Ésa. 51;15. Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem? Ésa. 54;5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hivattatik. Jer. 50;34. De az ő megváltójuk erős, Seregek Ura az Ő neve, … Előfordul, hogy erős torony vagy féltőn szerető, esetleg Úr az Ő nevei. Péld. 18;10. Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. Hós. 12;5. Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az Ő neve. II. Móz. 34;14. Mert nem szabad imádnod más Istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten Ő. Ésa. 42;8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. Több név is szerepel még a Szent írásban, de nem kell rögtön zavarba jönni ezek láttán. Nem véletlenül van Istennek ennyi neve, ha jól megnézzük a nevek egy-egy, tulajdonságot takarnak. Lehetséges akkor, hogy mégis csak Jehova az igazi neve? Kérdezhetnék sokan. A Jehova szó elsőre nem tűnik tulajdonságnak, sőt sokan nem tudják hova tenni annak valódi jelentését. Éppen ezért csábít erősen arra, hogy egy igazi névnek fogadjuk el. Nézzük meg, mi is valójában a Jehova szó! A Jehova szó mai formája mára már egy kissé elmosódott és eltorzult. Eredetileg kiejtve így hangzik: JaH VeH. Az eredeti írásmódja pedig így: JHVH. Isten, ezekkel, a szavakkal nevezte meg magát Mózes előtt: Vagyok aki vagyok! Ézsaiás írása is megerősíti ezt. II. Móz. 3;14. És monda Isten Mózesnek: Vagyok aki Vagyok. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A Vagyok küldött engem ti hozzátok. Ésa. 52;6. Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én Vagyok, aki mondom: Ímé itt vagyok! A JHVH jelentése tehát nem más, mint: Az Vagyok Aki Vagyok. Láthatjuk, hogy ez sem tulajdon személynevet takar, hanem Isten titokzatos, megfoghatatlan és kifürkészhetetlen önmagában való örök létét fejezi ki. Ha a Bibliában, minden JHVH vagy Jehova szót, rendesen és értelemszerűen a magyar megfelelőjére fordítanánk, akkor ez a szó így hangzana: Én Vagyok az Örökkévaló. Ha tehát a Zsidóknál zsidó nyelven a JaH VeH Örökkévalót jelent, akkor lefordítva nekünk magyaroknak az Ő neve Örökkévaló és nem Jehova. Az élő Istent, valójában nem is lehet személynévvel felruházni, vagy mint egy megbélyegezve bekategorizálni, ahogy az emberek által kitalált Isteneket. Teremtett lényekhez sem lehet és nem is szabad hasonlítani vagy lealacsonyítani Őt, azzal hogy nevet adunk neki. Isten szellemi lélek, a teremtő akarat, az önzetlen szeretet. Ő benne áll fenn az egész univerzum. Később, amikor a héber írásokba bevezették a magánhangzókat, a JHVH betűihez az Adonai szó magánhangzóit használták fel. Az Adonái szó jelentése Úr. A JahVeh szót a héberek tiszteletből ill. babonás félelemből nem használták. Mivel Isten önmagában való örök léte felfoghatatlan számunkra csak a teremtésének természetéből ismerhette meg valamennyire Őt az ember. Ám kétezer évvel ezelőtt a földre született Jézus az Isten személyes kijelentése, kinyilatkoztatása. Ő megismertette velünk az Istent a féltőn szerető és gondviselő Atyát a saját személyében, ahogy azt már korábban olvashattuk. Ján. 17;6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat; és a te beszédedet megtartották. Ján. 14;7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Ján. 14;8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Ján. 14;9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Aki figyelmesen olvassa a bibliát, azon belül is azokat a részeket, ahol a „név” szó szerepel, rá fog jönni, hogy valójában a név nem nevet jelent, hanem magát a személyt. Amikor Jézus azt mondta, hogy megismertettem a te nevedet, akkor valójában Jézus nem az Isten Jehova nevét ismertette meg az emberekkel, hanem magát az Istent, mint a szerető Atyát a maga személyében. Amikor azt olvassuk, hogy aki az Úr nevét segítségül hívja, az nem a nevet hívja segítségül, hanem magát a személyt. Vagy amikor dicsérd és magasztald az Úr nevét, akkor sem a nevet dicsőítjük, hanem magát az Urat. A Mindenható, Örökkévaló, addig ismeretlen Isten, a Názáreti Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát. Az Ő Fiában, Jézusban lett teljessé és személlyé. Jézus, valójában az Isten testi ábrázata. Ezért mondja, hogy aki megismert engem, az megismerte az Atyát. Aki engem látott, az látta az Atyát. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem (Ján. 14;7-11.). Az újszövetségben sehol nem olvashatjuk, hogy bárki is Jehovának szólította volna az Istent. Arról viszont számtalan helyen, hogy az Isten, Jézus Krisztus által a mi Atyánk lett. Sokkal meghittebb és közvetlenebb, szeretettől sugárzó szó az Atya, mint a Jehova. Ezek után ne legyen senkinek lelkiismeret furdalása vagy bűntudata, ha imáiba nem fűzi bele a Jehova szót. Isten a nélkül is tudja, hogy kinek az ajka szól hozzá őszintén a tiszta szív hangján. Mert az Úr a szíveket vizsgálja és belelát a vesékbe, ahogy az írás mondja. Ám ha már mindenképen meg akarjuk szólítani vagy nevezni, hogy ránk figyeljen, sokkal tisztább és igazabb, ha Atyámnak szólítjuk Őt, ahogy azt Jézus tette és mondta is. Viszont aki nem az élő Istené, hanem a hamisságé, és nincs meg benne a Szent Lélek, (aki az Istennek és a Fiúságnak Lelke), az nem fogja Atyjának szólítani Őt, hanem makacsul kitart a Jehova szó mellett. Róm. 8;14. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Róm. 8;15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá atyám! Róm. 8;16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermeke
      • Róm. 8;16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

        Gal. 4;6. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti Szívetekbe, ki ezt kiáltja: Abba Atya!

        Jézus mikor imádkozni tanít, így kezdi: Mi Atyánk,…(Mát. 6;9. Luk. 11;2.). Amikor Ő imád­kozott, Atyjának szólította az Istent, nem Jehovának (Ján. 17; Luk. 22;42. Mát. 26;39. 42. Már. 14;36.).

        Jézusnak, a tanítványai és az emberek előtt is Atya volt az Isten és nem Jehova (Ján. 10;29-30. 14;). Most egy nagyon fontos dolgot fogunk felfedezni. Mivel most már tudjuk, hogy a JHVH azaz JahVeh (Jehova) Örökké Létezőt jelent, láthatjuk, hogy az nem tulajdon személynév. A lényeg a „Vagyok” szóban van. Mint azt már korábban kifejtettem röviden, ez azt jelenti, hogy örökké lenni, létezni. Mindig is volt van és lesz. Tehát Isten az élet a létezés, akinek élete van önmagában. Akik elfogadják az Isten igéjét, azoknak el kell fogadniuk, hogy Isten megjelent köztünk testben.

        I. Tim. 3;16. És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten meg­jelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a po­gányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

        Akik elfogadják, hogy Isten Jézus személyében öltött testet az Ő Szent Lelke által, akkor elfogadják Jézus szavait is, amikor azt mondja, hogy Ő a JHVH, azaz a Vagyok, akinek élete van önmagában.

        Ján. 5;26. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

        Akik elfogadják, hogy Jézusnak élete van önmagában, azok elfogadják azt a Nevet mely min­den név felett való. Mely előtt minden térd meghajol, mennyeieké és földieké. Ez a név pedig nem a Jehova, hanem Jézus. A JHVH azaz JahVeh (VAGYOK) a Jézus névben lett teljessé. (Mat. 1;23.) Jézus neve a próféta szerint Immanuel, ami annyit jelent: Velünk az Isten.

        Én a Vagyok, veletek Vagyok. (Vagyok aki veletek Vagyok) a világ végezetéig mindörökre.

        Fil. 2;9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;

        Fil. 2;10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

        Ezek után, ha még mindig és minden áron személynevet akarunk használni Isten megszólítására, akkor használjuk Jézusét az Atya akarata szerint, ahogy azt az apostolok és a korai keresztények is tették. Erről szól az egész újszövetség. Az ószövetségi kiismerhetetlen és személytelen Isten, Jehova neve, Jézusban teljesedett be. Benne lett teljessé és személlyé. Jézus a mindent beteljesítő Isteni kinyilatkoztatás. Ezért ha Isten gyermeke és elhívottja akarsz lenni, és üdvözülni akarsz, Jézushoz kell fordulnod, hogy Jézus nevében tudj cselekedni, mert aki a beteljesedett Jézus nevében cselekszik, az az igazi Jehova nevében cselekszik, ami az Atya Isten akarata.

        Ján. 1;18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az Jelentette ki Őt.

        Luk. 10;22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

        Ján. 6;44. Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

        Ján. 6;37. Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

        Tehát aki az Istent igazán meg akarja ismerni, és imádni akarja Őt, az elfogadja és befogadja Jézust, az Isten ajándékát. Ez jelenti azt, hogy csak rajta keresztül és csak általa lehet az Atyához, Jehovához menni. Ő az út és az ajtó. Aki nem Jézusban akar hinni, hanem Isten Jehova nevében, annak egyáltalán nincs közössége Istennel és nem is lesz, mind addig, míg meg nem békül az Atyával Jézus által. Mind addig, míg meg nem békül a gondolattal, hogy nincs más út, nincs más lehetőség csak az, ha elfogadjuk Jézus személyében az Istent. Azaz Jézus Istenségét és Isteni hatalmát. Te akarod ezt az élő személyes kapcsolatot Jehovával vagy sem? Mert ha igen, bizony meg kell alázkodnod Jézus előtt, és be kell vallanod neki a bűneidet, hibáidat, tévedéseidet. Fogadd el Őt Uradnak, Istenednek, személyes megváltódnak. Fordulj bátran, hittel és bizalommal Jézushoz, hiszen ezért jött és ezért halt meg teérted! Bánd meg, hogy hamis képet alkottál magadban Ő róla, és hogy nem ismerted meg Jézusban az Atyát, e hamis vallás nyomására.

        Ján. 14;13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőít­tessék az Atya a Fiúban.

        Ján. 14;14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

        Ján. 16;23. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

        Ján. 16;24. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

        Az előzőekben már kiderült, hogy a név személyt jelent. Ezért a Jézus nevében azt jelenti, hogy Jézusban lenni, ill. Jézus mi bennünk. Ha Jézust elfogadod, és őszinte bűnbánó imádban behívod Őt a szívedbe, akkor valóságosan lakozást vesz benned az Ő Szent Lelke által. Így Jézus mibennünk lesz, és mivel Jézus az Atyában van, ezért az Atya is mi bennünk és mi is Őbenne. Hiszed-e ezt?

        Ján. 15;7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz néktek.

        Ne félj hát Jézushoz közeledni, mert Ő szeret téged és vár rád. Jehovának így tudod kimutatni az iránta érzett tiszteletedet és szeretetedet, ha elfogadod az Ő Fiát, Jézust és hiszel benne. Csak az Ő Fia, Jézus által lesz a tiéd Jehova és leszel te az Övé.

        Ne feledd, Jehova az JHVH azaz a Vagyok, aki Öröktől fogva Létezik! Tehát Isten maga a Lét „Ige”. Az pedig, hogy Jézus kicsoda, most már nem kérdés. Ugye? Pontosan így van, Ő az Ige!

        Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

        Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

        Ján. 1;14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

        Még csak annyit szeretnék hozzá fűzni röviden pedig volna még miről írnom e vallás kapcsán, hogy ne hagyd magad becsapni és félrevezetni! Amennyiben Istent és az örök életet akarod és kívánod, hallgass a szívedre, mert az Úr szól hozzád az Ő Szent Lelke és a Szent Írása által. Az sem baj, ha tagja vagy már e vallásnak.

        Bízz az Úrban, mert Ő megszabadít e vallás hamis tanainak fogságából, csak szólj hozzá és bánd meg neki bűneidet. Hívd be az életedbe és a szívedbe, hogy mindenkor veled legyen az idők végezetéig és mind örökké. Ne legyél e vallás követője, akik mindent elkövetnek, hogy Istenről alkotott saját elképzelésüket, mindenféle emberi okoskodásból származó irattokkal alátámasszák. Az Isten egyszerű beszédét, úgy meg csűrik-csavarják, hogy azok bonyo­lultságában, már te sem látod a helyes kiutat, de megnyugtatlak téged ők sem.

        Ha pedig látnák is, akkor sem engedhetik meg maguknak, már csak a presztízs miatt sem, hogy a vár, amit oly régóta nagy gondossággal építettek, egyszerre csak összedőljön. A Jehova tanúira tökéletesen illenek Jézus szavai.

        Ján. 5;39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

        Ján. 5;40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!

        Nem a paradicsomos könyv ismeretében van az örök élet, hanem a Jézus Krisztusban. Akié a Fiú azé az Isten is. Mert nem az Isten Jehova neve üdvözít, hanem maga az élő Jézus.

  22. Jehova Tanúi

    A Jehova Tanúi az a szekta, amely azt állítja magáról, hogy az ő vallásuk a leggyorsabban terjedő vallás a világon. Talán ők a legnagyobb missziunáriusok az összes többi vallási mozgalom között. Senkit nem fogadnak a soraikba, míg emberek látogatásával (otthonukban) nem folytat térítő tevékenységet.
    Nevüket Ésaiás próféta könyveből (43,10: “Ti vagytok az én Tanúim, így szól az Úr”) vették, ahol az Úr szót ősheberül JHVH jelölik, és ezt olvassák helytelenül Jehovának (Jahve helyett, ami annyit jelent létező).
    A szektát Charles Taze Russel alapította Penszilvániában, 1982-ben. Már ifjú korában elfordult kálvinista neveltetésétől és a keleti vallásokat tanulmányozta. Már fel akart hagyni a vallással, mikor Jonas Wendell tiszteletes meggyőzte őt arról az alapigazságról, hogy a Biblia Isten szava. Russel maga köré gyűjtötötte baráti köre egy részét, és a Biblia beható tanulmányozásába fogtak. Gondolataikat kezdetben az Eledel egy gondolkodó keresztény számára című lapban publikálták, melyet később az Őrtorony váltott fel. Ezek főleg a menny és pokol létének tagadását hirdették, mellyel egyetlen felekezet sem akart egyet érteni. Russel ezután, 1879-ben alapította a Sionista Őrtorony társaságot, melynek alap ideológiáját az ő írásai szolgáltatták. 1916-ban halt meg azután, hogy meg kellett élnie jövendölése bukását – 1914-ben világvége. A társaság irányítását jogi tanácsadója, Joseph Franklin Ruherford vette át, aki a szektát Jehova Tanúira keresztelte (1931), majd 1942-ig volt a vezetője. A következő vezető Nathan H. Knorr lett. Az ő ideje alatt növekedett a szekta tagjainak száma a leggyorsabban. Nagy fontosságot tulajdonított a tanulásnak. New York államban egyetemet alapított a Biblia tanulmányozására és egy rádióállomást. Őt Frederick W. Franz követte, akinek elnöksége során negyed millió tag hagyta el a szektát. Ennek oka talán az újabb Armageddon jövendölése 1975-re.
    Hitük alaptételei:
    – ők az egyetlenek, akik Isten igazságát hirdetik; a világnak csak akkor van reménye, ha csatlakozik mindenki a mozgalomhoz,
    – Isten (Jehova) valamikor a világegyetemben egyedül létezett,
    – Isten alkotta Jézust is, aki egy arkangyal, de a Földön mint ember (nem istenség) élt; mikor Isten feltámasztotta, szellemként távozott a mennyekbe,
    – Jézus kínhalála a kereszten nem biztosít senki számára örök életet; az ember számára megváltást és megbocsátást a mozgalomhoz való tartozás és Isten szüntelen hallgatása jelenti,
    – az összes többi egyházat és a világ vezetőit az ördög irányítja,
    – a jelenlegi világrend az Armagedonnal fog véget érni, és az életben maradottak Jézussal fognak uralkodni ezer évig,
    – Ez alatt az idő alatt nem lesz betegség, mindenhol béke honol, bőséges termés, “amit csak az ember kívánhat”,
    – az ezer év letelte után mindenki felkel poraiból; az a 144 000 személy, aki megüti a megkövetendő mércét a mennyekben folytathatja “életét”, a többi hívő a Földön, a hitetleneket elpusztulnak,
    – Isten királysága a földön 1914-ben alakult, mikor Krisztus visszatért a bárányaihoz és megkezdte azok megtisztítását; az Ördög kiűzetett a mennyekből és Isten királyságának földi tartományait megtisztítja az 1914-ben élők segítségével.
    A Jehova Tanúinak legkedveltebb jelmondata, hogy aki most él a Földön talán soha nem találkozik a halállal.

    Jehova Tanúi kultusz eredete

    Míg Joseph Smith látomások segítségével fejtette meg a második visszajövetel kérdését, egy pennsylvaniai üzletember, Charles Russel keleti számmisztika felhasználásával jutott el a rejtély megoldására. Az Úr visszajövetelének célja és módja című füzetben Russel kiszámította, hogy az esemény 1874-ben fog bekövetkezni. Ebben az évben a “messiás” megjelenik Russelnek, és a kiválaszottak egy csoportjának. Az időpont elmúltával a szerző a dátumot negyven évvel megtoldva 1914-re módosította, hozzátéve, hogy Jézus Krisztus megjelenése “szellemi szinten”, azaz láthatatlanul fog megtörténni. Russel eszkatologikus mozgalmából jött létre a száznegyvennégyezer kiválasztott szent megmenekülését hirdető Jehova Tanúi egyház, amely túlélte nemcsak az 1914-es, hanem az 1925-re és 1975-re előrejelzett világvégét is. A kultusz ma több mint száz országban hirdeti rendületlenül apokaliptikus tanait, amelyeknek világszerte 4,5 millió követője van.

    Jehova Tanúi tévtanításai

    Sokan tanácstalanok a Jehova tanúival kapcsolatban. Arról kérdeztek minket, vajon ők is keresztények-e, vagy egy másik istent imádnak? Az alábbi cikk segít megválaszolni ezt a nagyon fontos kérdést.
    A Jehova tanúi és a keresztények hite sok dologban hasonló. Azonosak az istentagadással kapcsolatos nézeteik, ugyanúgy tagadják az evolúciót és hiszik, hogy Krisztus vissza fog térni és a Sátán erőinek megsemmisítése után megalapítja királyságát a földön.

    Ennek ellenére sok fontos kérdésben mégis eltérő a kereszténység és a Jehova tanúinak tanítása. Hogy elfogadható határokon belül tartsuk a cikk méretét, ne foglalkozzunk most minden eltéréssel. Inkább…

    …VIZSGÁLJUK MEG A LEGFONTOSABB KÉRDÉST, JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYÉT.

    A jehovisták szerint Jézus Krisztus egy tökéletes ember volt, és Ő az Atya Istentől különálló személy. Azt is tanítják, hogy földi élete előtt Jézus egy lelki lény volt, mégpedig Mihály arkangyal, akit Isten teremtett és bemerítésekor vált Megváltóvá. A jehovisták szerint Jézus hatalmas, de nem mindenható, ahogy Isten. Az ő Bibliájukban, az Új Világ (New World) fordításban a János 1,1 szerint Krisztus nem “az Ige”, hanem “egy ige”. Szerintük Jézus “mindig is Jehova alatt volt és marad” és “Krisztus és Isten nem egyenrangú”.
    Vajon megerősíti a Biblia a hiedelmeiket vagy inkább a hagyományos keresztény elképzelést tanítja, mely szerint Krisztus Isten volt? Ez egy rendkívül fontos kérdés. Vizsgáljuk meg a következőket:

    Az Újszövetség Krisztusa az Ószövetség Jehovája.

    Könyvének 6,1-10 verseiben Ézsaiás azt írja, hogy látta Jehovát.
    A János 12,31-42-ben azt olvassuk, hogy Ézsaiás látta Jézus dicsőségét és beszélt Vele.

    A 2Mózes 34,14 szerint nem szabad mást imádnunk, csak Jehovát.
    A Zsidók 1,6-ban az angyalok imádják Krisztust.

    Az Ézsaiás 44,6-ban Jehova az elsőnek és utolsónak neveztetik (amit a Jelenések 1,8 megerősít).
    A Jelenések 22,13-ban viszont Krisztus az első és az utolsó.

    Ezek a versek azt igazolják, hogy a Jehova név az Atya Istenre és a Fiú Istenre egyaránt használatos. Habár különálló személyek, ugyanúgy Jehovának neveztetnek, mert mindkettőjük isten.

    Krisztus isteni mivoltát tanítja a Biblia.
    Amikor a feltámadás után Tamás megérintette Jézus sebeit, felkiáltott: “Én Uram és én Istenem!” (János 20,28). Semmi okunk nincs azt hinni, hogy Tamás az “Én Uram”-at Krisztusra értette, de Istenre (Jehovára) gondolt, mikor azt mondta “Én Istenem”, ahogy ezt néhány Jehova tanúja állítja. Tamás Krisztust Istenének és Urának hívta. Jézus pedig nem javította ki. A Kolossé 2,9 egyértelműen megerősíti Krisztus istenségét, amikor azt mondja: “Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg,” (Károli fordítás) István “Urának” hívta Jézust (ApCsel 7,59-60) nekünk pedig Úrként kell megvallani Krisztust (Róma 10,9 · 1Kor 12,3). Ezekben a versekben az Úr szó a görög Kurios fordítása, ami a Septuagintában – az Ótestamentum görög változatában – Jehovát jelenti. Ebből látható, hogy az Úr Krisztus (Kurios) a Jehova Isten.

    Krisztus tulajdonságai is azt mutatják, hogy Isten.
    Jézus Krisztus mindent tud (János 1,48; 2,25; 6,64; 14,29; 21,17). Mindenható (Máté 28,18 · Zsidók 1,3), bűntelen (János 8,46), örök (Mikeás 5,3) és változatlan (Zsidók 13,8). Mivel csak Isten rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, Krisztusnak is Istennek kell lennie.

    Krisztus bizonyos tettei megmutatják, hogy Isten.
    Jézus Krisztusnak hatalma van megbocsátani a bűnöket (Márk 2,5-7 · Efézus 1,7), örök életet ad (János 10,28; 17,2), megítéli a világot (János 5,22; 5,27) és irányítja a természetet (Máté 8,26). Mivel ezeket csak Isten tudja megtenni, Jézusnak Istennek kell lennie.

    Krisztust Istenként imádták.
    Jézust imádják az angyalok (Zsidók 1,6) és emberek (Máté 14,33) pedig csak Istent szabad imádni (2Mózes 34,14). Krisztus maga is mondta, hogy csak Istent illeti az imádat (Máté 4,10) mégis elfogadta az imádatot. Ha Jézus Mihály arkangyal lett volna élete előtt, hogyan imádták volna, ha egyszer az angyalokat nem szabad imádni (Jelenések 19,10; 22,8-9)? Ha Krisztus nem lett volna Isten, imádata bálványimádás lett volna.

    Az Ézsaiás 9,5 “erős Istennek” nevezi Krisztust.
    A Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak “erős Isten” de nem “a mindenható”. Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére a Jeremiás 32,18 szerint Jehova az erős. Ezért mivel Krisztus az erős (Ézsaiás 9,5) Jehova pedig a hatalmas Isten, mindkettőjük Isten. Teljes mértékben azok.

    A Kolossé 1,15-17 szerint Krisztus Isten és minden teremtője.
    A Jehova tanúi ezt az idézetet használják annak alátámasztására, hogy Krisztust Jehova teremtette. Ezt legfőképpen a 15. versben található “elsőszülött minden teremtmény közül” kifejezésre alapozzák. Ha azonban ez a vers azt tanítaná, hogy Krisztus Isten első teremtménye, akkor az “első teremtmény” kifejezést használták volna az “elsőszülött” helyett. Ez a két kifejezés két különböző szó a görögben. Az “első teremtmény” görög megfelelője protoktistos, az “elsőszülötté” pedig prototokos. A Kolossé 1,15 nem az előbbi, hanem az utóbbi szót használja, ami annyit jelent: örökös, elsőszülött, rangban az első. A Biblia ezzel azt akarja mondani, hogy Krisztus az első minden teremtmény fölött, ő minden örököse és ő minden teremtmény felett áll.
    A Jehova tanúinak Új Világ bibliafordítása négy alkalommal hozzáteszi a “minden egyéb” kifejezést a Kolossé 1,15-17 versekhez, így az igeszakasz jelentése úgy módosul, hogy Krisztus teremtett minden egyéb dolgot, kivéve Önmagát. Ennek a hozzáadásnak azonban semmi alapja. Egészen biztos, hogy nem fordul elő a görög kéziratokban. Ezt az Új Világ fordítás készítői is elismerik azzal, hogy az “egyéb” szót zárójelbe teszik. Ez a “fordítás” megpróbál ahhoz a feltevéshez igazodni, hogy az elsőszülött elsőként teremtettet jelent. Azonban, ahogy láthattuk, az elsőszülött jelentése nem ez és ezért helytelen az “egyéb” szó hozzáadása. Az egész bibliában nem találunk olyan verset, amely azt állítaná, hogy Krisztust Jehova teremtette.

    Jézus Istennel egyenlőnek vallotta magát a János 10,30-ban.
    A jehovisták szerint az “Én és az Atya egy vagyunk” szöveg azt jelenti, hogy Krisztus céljában volt egy az Atya Istennel, de nem természetéből fakadóan. De ha Jézus csak ezt mondta volna, vajon miért akarták a zsidók megkövezni? Azzal a Zsidók is egyetértettek, hogy Jézus és Isten céljai azonosak. Nem ezért, hanem istenkáromlásért akarták megkövezni, mivel Istennek vallotta magát (János 10,33).

    Krisztus istensége a Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus Isten. A Jehova tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan ellentmond a Bibliának. A Filippi 2,5-11 és a hozzá hasonló igeversek elmondják, hogy Jézus Krisztus, aki Istenként létezett, testet öltött, mint alázatos szolga, hogy helyettünk meghaljon a kereszten. “Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd megahajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

    Egy kis izelitö,hogy Jehova Tanúi miként változtattak idöpontokat,és milyen hamis joslataik voltak:
    Életbe lépett-e már az új szövetség?
    1880 – nem, az még a jövőre vár
    1887 – igen, már életbe lépett
    1909 – nem, az még a jövőre vár
    1935 – igen, már életbe lépett, de csak a felkentek számára

    Kire vonatkozik a Róm 10:12-16-ben az „Úr” kifejezés?
    1903 – Jézusra
    1940 – Jehovára
    1978 – Jézusra
    1980 – Jehovára

    Mikor történik meg a Mt 25:31-46-ban említett „kecskék” és „juhok” szétválasztása?
    1919 – a nagy nyomorúság és az Ezeréves Királyság után
    1923 – már most, a nagy nyomorúság idején és a Királyság előtt folyik
    1995 – majd a nagy nyomorúság után, de a Királyság előtt

    Kicsoda „igaz” Isten előtt, és mennyire?
    1899 – minden hívő igaz Isten előtt
    1935 – a Jonadábok vagy más juhok nagy sokasága nem igaz
    1966 – a más juhok nagy sokasága nem igaz, és soha nem is lesz az
    1986 – a más juhok bizonyos fokig, viszonylag igazak (Jehova barátai)

    Kik és hányan jutnak a mennybe, illetve kik Tanúk egyáltalán?
    Russell – a 144000 a nagy nyomorúság előtt elragadtatik, a nem odaszánt felkentek nagy sokasága csak a nyomorúság után;
    1935 – csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe; a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, ők nem is Tanúk;
    1942 – csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe, a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, de már ők is Tanúk.

    Vajon feltámadnak-e majd Sodoma és Gomora lakói?
    1879 – fel fognak támadni
    1952 – nem fognak feltámadni
    1965 – fel fognak támadni
    1982 – legalábbis néhányan fel fognak támadni
    1988 – nem fognak feltámadni ~ fel fognak támadni

    Kire vonatkozik a Róm 13:1-ben a „felsőbb hatalmak”?
    1916 – a földi kormányok
    1929 – Jehova Isten és Jézus Krisztus
    1963 – a földi kormányok

    Szabad egy Tanúnak elfogadni oltást?
    1923 – előtt igen
    1923 – nem
    1952 – óta igen

    Szabad egy Tanúnak elfogadni szervátültetést?
    1967 – előtt igen
    1967 – nem
    1980 – óta igen

    Vérátömlesztés:
    1940 – hőstett
    1945 – nem helyes, de nincs tiltva
    1958 – elítélendő, de kiközösítés nem jár érte
    1961 – tiltva van, és kiközösítés jár érte
    1961 – a vér bármely elemének átvétele tiltott
    1975 – vérszegények nem kaphatnak vérplazmafaktorokat
    1978 – vérszegények kaphatnak bizonyos vérplazmafaktorokat
    1982 – elfogadható vérelemek: immunglobulin, albumin, faktor VIII, IX
    1984 – elfogadható a csontvelőátültetés

    Vajon Isten által tervezett próféta a Nagy Piramis, és igazolja a bibliai kronológiát?
    1891 – igen, Isten kőtanúja
    1928 – nem, csak üres filozófia, sőt sátáni eredetű

    ———————————————————————–

    Az 1Timóteus 4:1 ezt mondja:

    “A lélek pedig nyilván mondja, hogy ez utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől,
    hitető lelkekre és gonosz lelkek tanítására figyelmezvén.”

    A következőkben felsoroljuk azokat a kultuszokat és nem keresztény vallásokat,
    amelyek ebbe a kategóriába tartoznak:

    Jehova Tanúi (Őrtorony Szervezet, Dawn Bible Students), mormonok (Jézus Krisztus
    Mai Szentjeinek Egyháza), Herbert W. Armstrong (Worldwide Church of God), Isten
    Gyermekei (Children of God), Az Egység Egyháza (Moon tiszteletes hívei, One World
    Crusade), Unitárius Egyház, Christadelphia Egyház, szabadkőművesség, spiritizmus,
    scientológia, Keresztény Tudomány (Christian Science), antrozófia, teozófia,
    rózsakeresztesek, Belső Békesség Mozgalom (Inner Peace Movement), Szellemi Határok
    Közössége (Spiritual Frontiers Fellowship),

    Keleti vallások: Hare Krisna, Transzcendentális Meditáció, guruk, Mennyei Fény
    (Divine Light) Misszió, buddhizmus, hinduizmus, iszlám, sintoizmus, konfuciánizmus, japán
    virágelrendezés (napimádás), Bahai (modern vallás, amely eredetileg Iránban jött létre a
    „babizmus”-ból, általános testvériséget, szociális egyenlőséget és hasonló dolgokat
    hirdetnek).


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: