Szerző: andrelowoa | január 24, 2009

3. Krisztadelfiánusok.

Krisztadelfiánusok. A krisztadelfiánus közösséget Dr. John Thomas alapította a 19. században (krisztadelfiánus = Krisztus testvérei). Az unitáriusokhoz hasonlóan nem csak a Háromságot tagadják, hanem más radikális tanításaik is vannak, melyek túlmennek a Szentírás által kinyilatkoztatott igazságokon. Alapvető tanításaik közül fontos megemlíteni, hogy Jézusnak bűnös természetet tulajdonítanak*, és ezért Ő is megváltásra szorult#. Az
Istenségről vallott felfogásuk:
Számos vers azonosítja világos módon Isten Lelkét az Ő erejével… Isten Lelke volt az az erő, amely által minden dolog, például a világosság is, előállt… Isten Lelke úgy van megnevezve tehát, mint az Ő: lehelete, igéje, keze. Tehát Isten ereje az, amely által megvalósít minden dolgot. Nyilvánvalónak tűnik ez a Szentlélek személy voltát illető hibás nézet, melyben a ‘kereszténység’
nagy többsége hisz, mivel hisznek a ‘szentháromság’ tanában is. Nevezett tan ténylegesen azt állítja, hogy létezik három isten, akik valahogyan egyek is – az Atyaisten, a Szentlélek és Jézus. Alapos okunk van elhinni, hogy a ‘szentháromság’ fogalma alapvetően egy pogány elképzelés volt,
amelyet a kereszténység kb. 300 évvel Jézus halála után vett át – ennélfogva ez a szó nem is fordul elő a Bibliában.
Ha elfogadjuk azt az elképzelést, hogy Isten egy ‘szentháromság’, akkor arra a következtetésre kell elérkeznünk, hogy valamiképpen Isten Lelke/ereje egy személy, aki szintén Isten, ámbár nem Atyaisten. Amikor szembesültek álláspontjuk logikátlanságával, akkor a legnépszerűbb menekülési út volt ezeknek az embereknek a számára, hogy azt állították, Isten egy hittitok, és az ilyen dolgokat hitben kell elfogadnunk anélkül, hogy igényt tartanánk logikus magyarázatokra. (Duncan Heaster: Biblia AlapvetőΔ)
Világos, hogy Isten Lelke számukra pusztán egy erő, a Szentháromság pedig egy pogány nézet. Az is kiderül, hogy nem értik a háromság-tan lényegét, hiszen amikor azt mondják, hogy „létezik három isten”, akkor a triteizmusról beszélnek, amit az egyház elutasít (Júd 10). Vádjuk, miszerint a Szentháromság logikátlan, szintén nem helytálló. Isten lényét nem a logikai úton kell megérteni, hanem hittel elfogadni. Az az isten (szándékosan kis i-vel), aki
belefér az emberi logika korlátai közé, valójában nem lehet a Biblia Istene.
Figyelembe kell vennünk a krisztadelfiánusokkal kapcsolatban, hogy nem csak a Szentháromságot tagadják, de egyéb tanításokban is szélsőséges álláspontot képviselnek.
Ezek közül néhány szemelvény:
Ez a tény lehetetlenné teszi azt az állítást, hogy az ördög és sátán szavak, amint a Bibliában vannak használva, mégis, önmagukban is, egy rajtunk kívülálló, mélységesen bűnös személyre vagy lényre utalnak.
…a démonok, akiket az ördög szolgáinak hisznek, szintén nem léteznek.
Abból, amit eddig a szellemről és lélekről tanultunk magától értetődik, hogy amíg egy személy halott, teljes öntudatlanságban van. Amíg Isten meg nem emlékezik a neki felelősséggel tartozók cselekedeteiről (Mal.3:16; Jel.20:12; Zsid.6:10), semmi olyant nem találunk a Bibliában, amely alapján feltételezhetnénk, hogy bármiféle öntudatosság létezik a halál állapotában.
Ezek és ehhez hasonló szavak téves magyarázatával támasztják alá a téves elképzelést, miszerint Jézus fizikailag létezett a mennyben születése előtt is… Jézus nem létezett születése előtt. Nagyon fontos megértenünk, hogy hogyan volt Jézus Krisztusnak része saját áldozatában.
Kétségtelen, hogy áldozata a mi érdekünkben saját magának is a javára szolgált. Ezt a témát nézve, emlékeznünk kell arra, hogy Jézus nem vétkezett, annak ellenére, hogy a mi emberi természetünket viselte. Megosztotta az emberi lények halandóságát és bűnre való hajlamosságát azokkal akikért
eljött megmenteni. Amint már ebben a tanulmányban kihangsúlyoztuk “..hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben”. Láthattuk, hogy Atyjához való tökéletes engedelmesség által, bűnre való hajlamosságát legyőzte, annak ellenére, hogy ez a kereszthalálhoz vezetett. Ennek
ellenére neki is szüksége volt “üdvösségre” vagy “megváltásra” a haláltól.
Jézus világosan megparancsolta követőinek: “Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot (amelyet az Ábrahámnak tett ígéretek tartalmaznak – Gal.3:8) minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk.16:16). Ha elgondolkozunk azon a szón, hogy “és”, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az evangéliumban való hit önmagában nem tud megmenteni minket, a víz alámerülés nem csupán egy szabadon választható extra dolog a keresztény életben, ez az üdvösség alapvető előfeltétele. (Duncan Heaster: Biblia Alapvető)
Talán ez a néhány szemelvény is elegendő meglátni, milyen tanokat vallanak a
krisztadelfiánusok. Szerintük Sátán nem egy személy, ahogyan a démonok sem, bár Jézus és Isten is beszélt velük, és kiűzte őket emberekből (Jób 1:7; Mt 4:1-11; 9:33). Bár az az álláspontjuk, hogy semmi olyat nem találunk a Bibliában, ami a halál utáni tudatos létre utalna, Jézus pontosan erről az öntudatos létről beszélt a gazdag emberről és Lázárról elmondott példázatában, és soha nem példálózott valótlanságokkal (Lk 16:19-31; 5Móz 18:10-11; 1Sám 28:11-15; Préd 12:7; Ézs 14:9-10; Mt 10:28; 17:3; 27:49; Lk 23:43; Jn 8:51;
11:25-26; Csel 7:59; Róm 8:38-39; 2Kor 5:8; Fil 1:23-24; 2:10; 2Pt 1:13-15; Jel 6:9-11; 20:4). Egyértelmű, hogy az álláspontjuk Jézus megtestesülés előtti létéről is téves, hiszen az Úr így imádkozott: „és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett” (Jn 17:5). Mivel Jézus bűntelen volt, nem volt szüksége megváltásra. Ő nem az volt, aki megváltásra szorul, hanem a
Megváltó (Róm 11:26; Tit 2:13). Az is tévedés, hogy a saját munkánkkal ki kellene egészítenünk Isten teljes, befejezett üdvözítő munkáját. Az üdvösséghez elegendő egyedül a hit, nem kell hozzá semmilyen cselekedet, még a keresztség sem (Csel 16:11; Ef 2:8-9).
Ennek a tanulmánynak nem célja, hogy sorra vegye és megcáfolja a krisztadelfiánusok összes téves tanítását. Az idézetek csak azt kívánják bemutatni, hogy mennyire elrugaszkodtak az evangéliumi kereszténység bibliai tanaitól, és milyen eretnek dolgokat magyaráznak bele a Szentírásba. Azt kell mondanunk, hogy az unitáriusokkal és Jehova Tanúival együtt túlmennek a keresztény alapokon, ezért nem lehet őket keresztény
felekezeteknek nevezni, sokkal inkább olyan közösségnek, amely látszólag keresztény alapokon nyugszik, de tanításaik eltérnek a bibliai kereszténységtől. Nem mérvadó ezért a véleményük a Szentháromsággal kapcsolatban, hiszen nem csak azt tagadják, hanem olyan bibliai tanításokat is, mint Krisztus befejezett, teljes megváltó munkája.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: