Szerző: andrelowoa | január 27, 2009

Valóságos megtérés

?Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek:
hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok
magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el” (Ez 20,43).

Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével,
békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes
Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket
bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt
úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét.
Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint
keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak
a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása
tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk?
Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az új szövetségben, és akkor el
fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk
önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk. Járuljunk
ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre
emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen
örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy
megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!
Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz
életet adó vizet belőle!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: