Szerző: andrelowoa | február 15, 2009

Isten munkálkodik bennünk

Isten az, aki munkálja bennetek az akarást is és a véghezvitelt is.
(Fil. 2, 13)

A csüggeteg ember így panaszkodik: Túl nagyok a nehézségek, nem gyozöm oket. Nem tudom a bennem levo óembert végleg elhallgattatni. Buneim újra meg újra elotörnek. Amikor már azt gondolom, hogy most végre gyoztem, a gonosz csábításai ismét legyurnek. – Ilyenkor közel állunk ahhoz a kísértéshez, hogy feladjuk a harcot. De milyen vigasztaló ez: Isten az, aki munkálja bennünk az akarást is és a véghezvitelt, a megvalósítást is.

Hogyan munkálja bennünk az akarást? Úgy, hogy buneinket teherré teszi számunkra. Önmagunknak is elviselhetetlenné válunk. A világ és a bun után való vágyakozásunkat rosszízuvé, sot utálattá teszi. Szentlelke által olyan új ösztönzéseket ad szívünkbe, melyek képessé tesznek arra, hogy azt akarjuk, amit o akar. Természetesen nem veszi el tolünk az akarást, de eroteljesen irányítja azt. Ezért az emberi nem-akarás mindig súlyos felelotlenség. És amiképpen az akarást elosegítette és munkálta bennünk, éppen úgy a véghezvitelt is. Ezt azáltal éri el, hogy megajándékoz minket a váltság elvégzett, befejezett tényének a hit által való világos felismerésével. Hiszen Jézus Krisztusban mindazt megkaptuk, ami az isteni élethez és a benne való járáshoz szükséges. Mihelyt Isten erre a csodálatos tényre vonatkozólag világosságot ad nekünk, hitben el is tudjuk fogadni, ami már készen van számunkra.

„Akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt elvégezzem, nem sikerül” (Róma 7, 18) – ez arra érvényes csupán, aki nem tudja hitben szemlélni Megváltóját. Mert aki Jézust hitben elfogadta, az a Lélek szerint jár már ebben az életben. Szíve megtelik Isten és a Megváltó iránti szeretettel. Ez ad neki erot, hogy Isten akaratát cselekedje. Mindez azért lehetséges, mert alapjában véve Isten az, aki mindezt munkálja és elvégzi bennünk. Mert hogyan állhatnánk meg egykor az Úr elott, ha könnyelmuen vennénk szabadítását? Nincs többé itt semmiféle mentegetozésnek helye.

Maga Isten az, aki kezét nyújtja felénk. Így mi vagyunk és csak mi vagyunk vétkesek abban, ha nem jutunk célba, nem érjük el az üdvösséget.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: