Szerző: andrelowoa | február 18, 2009

Pünkösdisták…(Avagy Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete)

A pünkösdisták általában a II. századi montanizmusban látják elõfutárukat. A hagyomány szerint Montanus a keresztség felvételekor nyelveken szólt és prófétált. Sajátjuknak tekintik Tertullianus karthagoi püspököt is (150-225), aki hangsúlyozta a karizmatikus megnyilvánulások fontosságát. A XII. századi valdiakat, a XVI. századi hugenottákat és egyes pietista protestánsokat is elõdeiknek tekintik. Az elsõ indítást Wesley János, a metodizmus atyja (1703-1791) adta, aki szorgalmazta a Szentlélek-keresztséget. A tulajdonképpeni pünkösdizmus felé Charles S. Finney jelentette az átmenetet. A XIX. század elejét mint “második ébredést” emlegetik. A modern pünkösdizmus kezdetét a szakemberek 1906. április 6-ára teszik, amikor egy csoport azt élte át Los Angelesben, hogy “tûz szállt le az égból”. Fõleg metodista, presbiteriánus lelkészek terjesztették a pünkösdizmust, amely 1909-ben már Európába is átcsapott. A mozgalom központi eleme a lélek -keresztség átélése, a nyelvadományok, a gyógyító képességek és egyéb karizmák elõtérbe helyezése. A pünkösdista mozgalomból nõtt ki a karizmatikus mozgalom is. Ennek elsõ jeles képviselõje David du Plessis (1905-1986), akit Mr. Pentecost, Pünkösd Úr néven is emlegettek.Ebbõl az ágból nõtt ki a 60-as évek Jézus-mozgalma is.
A harmadik hullám a 70-es évekre tehetõ, ennek kiemelkedõ képviselõje a buddhistából kereszténnyé lett Paul Yonggi Cho. A lelki megújhodás sok jele mutatkozik ezekben az “ébredési” hullámokban. A lelki adományokat hangsúlyozó, ún. karizmatikus mozgalmak a nagyobb egyházakat is átjárják, így a katolikus egyház kebelén belül is jelentkeznek. A pünkösdizmus elõször 1913-ban tûnik fel Magyarországon, Békéscsabán, majd a Viharsarokban, Pitvarosban 1924-ben.Hadifoglyok az orosz hadifogságból is hasonló szelet hoztak haza, az amerikai kivándorlók is ugyanilyen irányzatokkal találkoztak az Újvilágban s igyekeztek ezeknek itthon is teret adni.
1928-ban Apostoli Hit, majd Magyarországi Isten-gyülekezetek, az Élõ Isten Gyülekezetei és más neveken jelentkezett itthon a pünkösdizmus, késõbb az Evangéliumi Pünkösdi Egyház nevet vette fel, amely a Szabadegyházak Tanácsának tagja lett, de az Õskeresztyén Felekezet vagy az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek elnevezésû közösség is pünkösdista volt. 1961-ben Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete néven egyesültek az irányzatok. Mint a Jézus-mozgalom már nevében is jelzi, Jézus személye központi jelentõségû a pünkösdizmusban, ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy Jézusban csupán a -rendkívüli képességekkel rendelkezõ – embert látják. A Fiú és a Szentlélek személye közül egyébként is a Szentlélekre tevõdik át a hangsúly, mint ezt a szekta (vagy szekta-csoport) elnevezése is mutatja. A Krisztusra mutató (krisztológiai) szempont kiiktatása a kereszténység intézményes oldalának háttérbe szorításához vezet náluk.
A pünkösdizmus nagyon is középpontba állítja a Szentírást, mint Isten szavát. Ugyanakkor – akárcsak a többi keresztény szektára jellemzõ rájuk a fundamentalizmus, vagyis a Szentírás betû szerinti értelmezése. Elfeledkeznek arról, hogy a kinyilatkoztatás fokozatos fejlõdést mutat és különbözõ mûfajokat ölel magába: “Miután többféleképpen és különbözõ módokon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végsõ korszakban Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1, 1). A szektás biblia-értelmezés másik jele, hogy úgy vélik: a Szentlélek sugalmazó ereje a Szentírás-olvasóra is érvényes.
Azok tekinthetõk keresztényeknek, akik a Szentháromság nevére lettek megkeresztelve, és elfogadják a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást. A pünkösdisták ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. A pünkösdisták úgy látják, hogy amikor Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet, a Szentlélek megnyilvánulásai egy-két kivételtõl, mint Clairvaux-i Szent Bernáttól vagy Assisi Szent Ferenctõl eltekintve- kiszorultak az egyház életébõl. Ez természetesen nem igaz. Napjainkban egyes pünkösdista csoportok kapcsolatot keresnek a katolikus karizmatikus mozgalmakkal is. Általánosságban viszont elvetik az egyház intézményes oldalát és erõs kritika alá vetik a Katolikus Egyházat amiatt, hogy az egyházi hierarchia viszi benne a vezetõ szerepet.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A pünkösdizmus rendszerint adventista jellegû, világvége-váró elképzelésekhez kapcsolódik, nincs önálló üdvösség-tanítása.
Ami a lélek-keresztséget illeti, Keresztelõ Szent János szerint Krisztus “Szentlélekkel keresztel” (Jn 1,34), de ez azonos a “vízbõl és Szentlélekbõl” való újjászületésünkkel (Jn3,5), tehát a Lélek-keresztség maga a keresztség szentsége.Az más kérdés, hogy az élmény szintjén mennyire éljük meg keresztségünket. A kegyelemnek azonban nem feltétele az ember átélése. Ami pünkösdöt illeti, a Szentírás az elsõ pünkösdrõl számol be az Apcsel 2-ben. Minden további “pünkösd.. ennek továbbvitele. Az õsegyház a bérmálás szentségében konkrétizálta a Szentlélek vételét, de ez már nem keresztség. A teológia mindig is hangoztatta, életünknek van szentlelkes, pünkösdi eleme, ami nem más, mint a “lelki emberség” (Róm 8,5) megvalósítása, a kegyelmi élet.Kétségtelen, Szent Pál tanításában nagy szerepet kapnak a lelki adományok (karizmák), ám ezek nem pótolhatják a keresztény lelkiélet többi elemét (így a szentségi életet), másrészt nem függetlenek a keresztény közösségtõl és az apostoli hivataloktól. Aki rendkívüli adományok megélésével kívánja kezdeni a lelkiéletet, kb. úgy jár el, mintha emeletet próbálna építeni alap és földszint nélkül.
Az Apcsel 2,4 a Szentléleknek tulajdonítja, hogy egyesek “különféle nyelveken kezdtek szólani”. Valójában ez nem más, mint az egyház egyetemes voltának kifejezése, hogy ti. az evangéliumot minden nép fiaihoz el kell juttatni. Kétségtelen, Szent Pál beszél a nyelveken szólás adományáról (1Kor 14,1-5), de jelzi, ez nem öncél és nem önfitogtatás eszköze, hanem a közösség szolgálata:azért van, hogy “az egyház is épüljön rajta”(uo. 14,5). Épp ezért, ha valamilyen jel nem az egyház javát szolgálja, hanem egyenesen az egyház szétdarabolását célozza, világossá válik, hogy ilyen esetben nem a Szentlélek munkájáról van szó!
A pünkösdisták szerint a Szentlélek jelenlétének átélését extázis is kíséri. A Szentírásból nemigen igazolható, hogy az erre való törekvés a keresztény élet központi célkitûzése. Jézus elragadtatások helyett egyszerûen példája követésére, sõt kereszthordozásra szólít (Mk 8,34).
Mint a református Bütösi püspök írja, a pünkösdizmusban másodrendûvé vált, mire adta Isten a maga ajándékait, elsõrendûvé vált a Lélek ajándékainak keresése és megélése. Vajon nem arról van- e szó, hogy felkorbácsolt hangulatban az erre érzékeny lelkek tömegpszichózis áldozatai s vajon az extázis nem a tudattalan elõtörését jelenti-e, természetfölötti elem nélkül?! Ez a fajta lelkiség könnyen ópiummá teheti a vallást, a szónak most igazi értelmében.
A világon mintegy ötmillióan, Magyarországon tízezren, vannak. Gyógyulásra, lelki vigaszra vágyó embereknek gyógyító, öngyógyító kurzusokat hirdetnek meg, a biblia behatóbb tanulmányozására szólítanak, összejöveteleiken extázist igérnek.

About these ads

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

kategória

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d blogger ezt szereti: