Szerző: andrelowoa | február 21, 2009

A kicsinység áldása

“Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt”
(Zsolt 115,13).

Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk
kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen
aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs.
Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske
sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a
legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira.
Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között,
kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk
életkörében ezt az áldást és a boldogságot.
Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők,
mások óriások. De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis
reménység már áldott reménység. A Szent Szellem minden ajándéka, ha
csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz. Az Úr Jézus
ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és
ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot.
Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél
kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van
kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend Nála nem “nagy” és “kicsiny”, hanem
“kicsiny” és “nagy”.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: