Szerző: andrelowoa | február 23, 2009

El a hamissággal!

A görbe utak egyenesek legyenek…
(Lukács 3, 5)

Görbe utjaink távol tartják tolünk azt, aki maga az Igazság. Természettol fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bun valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ elott nyilvánvalóvá tenni, így elrejtozik és igyekszik jószínben feltunni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtol. Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebbol a falból valóságos bástyát alkot. Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensoleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idosebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsoleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívo emberek közt a leheto legjobb benyomást tenni. Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az elonyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeirol és hibáiról hallgat.

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált elotte: te eddig csak a látszattal törodtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! – Ez a felismerés persze súlyos belso harcokba vitte. Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, oszintén elmondott és azok elott, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte buneit. Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetébol a Megváltó kegyelme ragyogott.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: