Szerző: andrelowoa | február 25, 2009

El a makacs önfejuséggel!

Az egyenetlenek simákká legyenek…
(Lukács 3, 5)

Az önfeju ember göröngyös utakon jár. Az Úr utai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk. Egyszeru, világos utakon vezeti övéit. Jézus azt mondja: „Ha valaki nappal jár, nem botlik meg.” Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti. A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni. Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. Csak az Atya akaratát veszi figyelembe. Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által megszabott munkáját. Aki azonban éjszaka jár, aki saját sötét elképzeléseit követi, az megbotlik, „mert nincsen világossága” (Jn 11, 9-10).

A makacs, önfeju ember mindig saját tetszése szerint keresi a kivezeto utakat s hamarosan fájdalmas akadályokba ütközik. Végül is megbotlik, összeroskad. Aki Isten akarata szerint megy az útján, kerülhet szintén szoros helyzetekbe és hegyek zárhatják el az útját. De ilyenkor szabad kérnünk, hogy „minden hegy hordassék le” és ha valóban Isten útján járunk, egy láthatatlan, eros kéz el is végzi ezt. Az akadályok ellenére célhoz jutunk s kiderül, hogy azok még javunkra is váltak. Az önfeju ember azonban a legjelentéktelenebb dologban is elbukik. Ha nem elképzelései szerint történik minden, bármely kicsi, nem várt nehézség is azonnal kedvetlenséget, bosszúságot idéz elo nála. Azt gondolja, hogy mindenkinek ohozzá kell igazodnia. Csúnya veszekedések és heves összetuzések fordulnak elo. Panaszkodik, hogy mások milyen kibírhatatlanok s nem hajlandó elismerni, hogy elsosorban o maga elviselhetetlen. Megbotránkozik másokon és valófában o botránkoztat meg másokat. Siránkozik, hogy valamiféle balsors üldözi ot és nem engedi, hogy boldog legyen, pedig kizárólag saját makacsságának köszönheti, hogy élete elromlik és tele lesz csalódással. Nem egy esetben okoz súlyos idegbajt az a tény, hogy valakinek a makacs természetét ifjúságában nem fékezték meg s késobb önmaga sem adta azt halálba töredelmes bunbánat által. Ahhoz térhet be igazán Jézus, aki összeroskad e bune alatt és oszintén elhatározza, hogy ezentúl csak felülrol engedi magát vezettetni. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – kérdezte Saul a damaszkuszi úton, jelezve, hogy feladta saját elképzeléseit. Ekkor jutott életében uralomra és elso helyre a Jézus iránti szeretet.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: