Szerző: andrelowoa | február 25, 2009

Mindvégig istenfélelemben

Az Úr kegyelme öröktol fogva való és örökkévaló az ot félokön.
(Zsoltár 103, 17)

Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bunt komolyan veszik. A buneit könnyelmuen vevo bunös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a „jó Isten” úgyis könyörületes. Az ilyen ember szeret a vámszedo imádságára hivatkozni: „Isten, légy irgalmas nekem, bunösnek!” De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bun álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat.

Az ember a maga istentelensége következtében igen mélyre bukott. Amire feltétlenül szüksége van, az a Lélek által megvilágosított Ige, mely Isten világosságába állítja a szívet. Ekkor ugyanis a magabiztos bunöst félelem és szorongás fogfa el. Eddig be nem ismert bunei napfényre kerülnek. Vétkei többé nem „megbocsátható gyarlóságok”, hanem iszonyatos vádlók. Az ilyen ember bocsánatért kiált. – Az istenfélelem tehát a kegyelem elfogadásának szükséges feltétele és elozménye, de egyszersmind a kegyelem gyümölcse, azaz következménye is. Az ember rádöbben: nálad van a megbocsátás, „hogy féljenek téged”. Lehet-e nagyobb dolog a világon, mint a megkegyelmezett bunös hálás szívébol jövo istenfélelem, azaz igazi gyermeki félelem Isten elott? Sokszor még hívo körökben sem veszik eléggé komolyan az istenfélelem gondolatát s azt az ótestamentumi kegyesség egyik fogalmának tartják csupán. Elfeledkeznek arról, hogy a Zsidókhoz írt levél szerint Isten gyermekeinek életében a kegyesség félelemmel, azaz istenfélelemmel párosul (Zsid. 12, 28). Sok ember csak lelki áradozásokban merül ki, de ugyanakkor nem látja meg az Isten jelenlétében való járás szükségességét, amikor az ember minden dologban csak orá tekint és ot keresi. Sokszor még tapasztalt lelki emberek sem éreznek semmi félelmet Isten szent fensége elott. – A szeretet mellett szükség van istenfélelemre is, különben szeretetünk tiszteletlenséggé fajul. Isten féleleme az, ami valódi alázatosságban tarthat valakit. Ezért mondja a hivoknek az apostol: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!” A bölcsesség azzal az istenfélelemmel kezdodik, amely visszariad a buntol és azzal a félelemmel lesz teljessé, mely az Isten iránti szeretettel párosul.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: