Szerző: andrelowoa | február 27, 2009

8. üzenet: 2008. december 25. csütörtök

A LEGSZENTEBB KARÁCSONY

8. üzenet: 2008. december 25. csütörtök

Gábriel arkangyal

Az idő közel: Az átalakulás a küszöbön áll

Amikor az éjféli miséről hazamentem, leültem szobám padlójára, és Jézus nevét kezdtem ismételgetni szívemben. Nem tudom megmondani, mennyi ideig maradhattam így, de hirtelen hideg borzongás futott végig rajtam. Kinyitottam szememet és teljes sötétségbe pillantottam. Meg akartam érinteni a padlót, de lábaim alatt már nem a szőnyeget éreztem, hanem valami enyhén hideget, melyről érzékeim azt súgták, hogy homok lehet. Ebben a teljes sötétségben egyszer csak nem messze tőlem mélyvörös fény kezdett derengeni. Felismertem egy trónt, de csak hátulról. Így azt sem láttam, ki ül a trónon. A trónuson ülőnek csak a bal kezét láttam és azt, hogy ebben a kezében egy golyót tart. A fény egyre erőteljesebbé vált és én egyre több mindent ismertem fel ebben a Semmiben. A golyó a trónon ülő kezében mozogni látszott.

Felismertem, hogy két személy térdelt a trón előtt, egy-egy csészét tartva a kezükben. Félelemmel telve néztek a trónra. Akkor mindketten kivettek valamit a csészéjükből – úgy nézett ki, mint az ostya, de fekete volt. Megették és a köszönet és az elégedettség arckifejezése töltötte el a térdeplők arcát. Végül egyikük rám tekintett, kajánul vigyorgott és ezt mondta:

„Nem akadályozhatod meg! Elvetették az utat, és nem ismerik többé a titkot! Elrejtettük, és soha senki nem fogja újra megtalálni! Aki keresi, kudarcot fog vallani! Aki felkutatására vállalkozik, halál fia lesz!”

Még láttam, amint a két alak meghajol a trónuson ülő előtt, majd a vörös fény kialudt és én ismét a sötétségbe néztem. Egy ideig nem történt semmi. Azután egy fényt láttam felderengeni magam előtt. Amint közelebb jött, Gábriel arkangyalt ismertem fel. Bal kezében egy lámpást tartott. Ebből jött a csodálatos fény, amit már egyszer a hegyi városban is láttam. A jobb kezében egy vándorbotot tartott. Úgy tűnt, a ruhája egyszerű világos anyagból készült, fején pedig liliomkoszorút viselt. Olyan boldogság sugárzott az arcáról, amilyet én rajta még nem láttam.

„A Szentháromság Egy Isten nevében: Légy üdvözölve Te, az Ég áldott gyermeke! A te szívedben a Magasságbeli szeretetének tüze ég. Te, a Fény reménységének hordozója: Vidd el a fényt a sötétségbe! Az idő közel: Nagy változás előtt álltok. Csodálatosak a Magasságbeli tettei, mert közben sok szív felgyulladt az Ő hívására. A harcosok serege növekszik. Imák áradnak Isten felé, amelyek megörvendeztetik Őt. A tűz szétterjed, és egyik lélekről a másikra kap. Tartsatok ki és hallgassatok a szavakra, amelyek közvetítésével engem megbíztak. Eltelt egy hónap. Egy hónap, amely a legjobban tükrözi, milyen törvénynek engedelmeskedtek ti a földön! Ha meg akarjátok ismerni az Igazság útját, meg kell értenetek, milyen titkot próbáltok ma megérteni. Isten emberré lesz. Ő maga jön, hogy megmutassa nektek az utat, mely az Ő szeretetébe visszavezet. Ehhez azonban meg kell tanulnotok számotokra már idegenné vált érzékekkel megismerni. Az ISTEN-ről való beszéd olyan, mint valami kellemetlen betegség a világban. A RÓLA szóló sok beszéd a gondolatok olyan szálait szövi bennetek, melyek ellenkeznek Isten igazi természetével. A sok beszéd gondolkodásra késztet titeket. És ott veti el az ellenség az ő magvait. A lélek gondolkodásában merevvé válik, és törvényeket alkot; hagyja magát félrevezetni, elvakítani és olyan következtetésekre jut, melyek következményei nem világosak. Ezért kell megtanulnotok a földi léteteket feladni, és a hit misztériumában teljesen elmerülni.

A hitben születik meg az EGY iráni igazi érzék.

A hitben megszűnik a gondolkodás, és kivirágozhat a Lét. A zsenge vetésnek ebből a csírájából a megismerés útján keresztül egy csodálatos fa − az Élet Fája − fog kihajtani. Minden lélek a teremtéskor kapott egy magot a szívébe. Mélyen elrejtve és jól őrizve. Aki a hitben ennek ismét tudatára ébred, az már rálépett az útra. Ezzel kiválasztja életének az útját, egy olyan utat, amin kertjének kertészeként járhat, amelynek célja az, hogy fáinak árnyékában időzzön, és a megismerés segítségével a Világ Fényére várjon.

Mondom nektek: Hallgassanak az ajkak, mert a test szavai mulandó szavakat szólnak. De a lélek éneke megnyitja a kaput a misztériumhoz, és felismerteti azt veletek. Egykor, midőn már felismertétek, amikor magatokat az egyetlen Teremtő tükörképeként megtapasztaltátok, akkor a földi utat választottátok. Egy olyan utat, melyet rátok róttak;azonban nem teherként, hanem hogy az igaz megismerés ajándékára felkészítsen. Egy olyan utat, mely csak a földi dolgok miatt válik majdnem megvalósíthatatlanná és fájdalmassá. Tegyétek félre a földi dolgokat, így meg fogjátok érteni.

Gyermekem: A te szívedbe is oda lett ültetve a csíra. Te is megtalálhattad az utat. Még ha egyelőre nem is tudod, hova fog téged vezetni, akkor is kövesd. Kövesd a Magasságbeli szavában bízva. Az Ő szeretete az, ami neked megmutatja az utat. Menj el Isten gyermekeihez és vedd el az ettől az úttól való félelmüket! Vedd el a boldogságtól való félelmüket. Vedd el Isten gyermekeinek ettől – a ti satnya és ködös értelmetek számára olyannyira félelmetes –végtelenségtől való félelmeit. Ebben a végtelenségben be tudtok lépni Isten szeretetének igazi királyságába, és szét tudjátok robbantani gondolkodásmódotok korlátoltságát. Ha megértettétek, hogyan emeljétek Istenhez lelketeket, és hogyan mélyedjetek el az Ő szeretetében, akkor megváltoztatjátok a földi dolgok útját.

A látható világ a láthatatlan világot követi. A látható világ a földi dolgok királysága – a láthatatlan világ az Ég királysága. Minden láthatóban van láthatatlan, de semmi látható nincs a láthatatlanban! A látható királya nem a láthatatlan királya. Mindenek felett áll Isten végtelensége − a Fény végtelensége és a határtalan Szeretet. A láthatatlan mindent megtehet és örök. A látható nem tehet meg mindent és mulandó. Az emberben egyesül ez a titok. Azonban a láthatónak kell a láthatatlant szolgálnia és nem fordítva!

Mily nagyon panaszkodnak az angyalok az Égben, hogy ti a földi királynak engedelmeskedtek. A mulandóságnak e fejedelme még az Istenembert is próbálta megkísérteni, de nem sikerült neki. A jászol titka − a láthatatlan királya eljön a látható királyságába. Kinyilvánítja és aláveti magát a földi királynak. Ő, aki nemcsak a láthatatlan királya, hanem maga az egyedüli Teremtő, eljön ebbe a világba, hogy gyermekeinek a hazafelé vezető utat kinyilatkoztassa.

Évszázadok teltek el, és az Út feledésbe merült. A misztérium útját éppen azok az emberek fátyolozták el, akiknek Isten gyermekei hitüket ajándékozták, és hagyták magukat általuk elvakítani és félrevezetni, és szolgaként alávetették magukat nekik. De az is megtörtént, hogy ezek az emberek már maguk sem ismerték az Igazságot. Milyen nagy volt az atyák panasza! Úgy tűnt, az Igazság elveszett. És mégis: Ő álladóan itt volt. Most az Igazság vetése újra kicsírázik, és a Gonosz megpróbálja megsemmisíteni. Már most is démonok seregei vannak közöttetek és a kürtök felharsanására várnak. Nehéz idő lesz, de nem elviselhetetlen. Csak bizakodva maradjatok meg hitetekben. A Fény megmutatja nektekaz utat.”

Ekkor a távolban egy fényt vettem észre. Fényesen világított, mint egy ragyogó csillag. Az arkangyal vándorbotjával rámutatott a távoli, ragyogó fényre és mélyen meghajolt. Aztán ismét mosolyogva hozzám fordult.

„Isten irgalma veled van és szeretetének fénye állandóan fölötted ragyog. Ideje menni. A misztérium útja kezdetét veszi. Hamarosan beköszönt az Új Év. Próbáld megérteni ezeket a szavakat. Mindent elmondtam − egy hónapod van a megértésére. Szeretett gyermek: Indulj a városodba. Mondtam neked, hogy ott fog kezdődni és neked jelen kell lenni, amikor elkezdődik. Ne menekülj, amikor az alvilág egyik kapuja kitárul és megpróbálja eloltani az égő szíveket.

Közösségben imádkozzatok fivéreitekkel és nővéreitekkel, és adjátok tovább az üzenetet! Életed legyen világító fáklya és élő tanúság!

Már megmondtam, hogy eljön az idő, amikor el kell menned azokhoz, akik hívnak téged. Azokat, akik követni akarnak téged, vidd magaddal, a többiekkel maradj szoros kapcsolatban. Amit Isten tőletek kíván, már kihirdette. Már csak a földet kell megművelni, hogy az aratásra jó gyümölcsöt teremjen. Mutasd a kezeidet!”

Bár nem tudtam, mért kéri ezt tőlem, megmutattam neki a kezeimet. Pillantása komoly lett. A vándorbotot a földbe szúrta, és a lámpást a botra akasztotta. Aztán kezeit körülbelül tíz centiméternyivel az enyémek fölé tartotta. Akkor láttam, amint kezeiből fény áradt át az enyémbe. Felpillantott a sötétségbe és nyugodt hangon azt mondta:

„TE tiszta szeretet és igaz élet, TE búzaszem és forrás. TE kenyér és víz. Tekints le a TE kiválasztott eszközödre és áldd meg őt. Ezek a kezek NEKED akarnak szolgálni és a TE szereteted tüzét akarják a világban hordozni. Hűségesen akarnak NEKED engedelmeskedni. Erősítsd meg ezt a szolgát leheleted ajándékaival és óvd meg őt a bukástól. Reménység van ezekben a kezekben − de ez a remény csak a TE szereteted által él. Küldd le a TE fényedet és töltsd el ezt a gyermeket! Egyedül TÉGED illet minden dicsőség és a teremtés dicshimnusza.”

Elhallgatott. A fény kialudt, ő lehajtotta fejét, és azt mondta:

„Az Ég szeretett gyermeke: Megkaptad a fényt, amely szíveket képes felgyújtani. Ez az adomány nagy ajándék, de nagy felelősséggel van összekötve. Tanulj meg bánni vele és általa a világ üdvösségét szolgálni! Te, az angyalok reménye: A Mindenható Isten áldása nyugszik rajtad. Az Ő Szeretete izzik a szívedben. A Mennyei Királynő oltalmazón tárja föléd anyai kezeit, és angyalok állnak oltalmazón és segítve oldaladon. Elkezdődik. Fegyverkezzetek az imára! Akkor látjuk viszont egymást, amikor márelkezdődött.”

Ez alkalommal Gábriel arkangyal nem rajzolt keresztet a homlokomra. Leemelte a vándorbotról a lámpást. A vándorbotot is magához vette, aztán még egyszer a horizonton látható világító fény felé mutatott. Mellém állt és a fény hirtelen elkezdett felénk közelíteni. Nagyon gyorsan közeledett és egyre nagyobb lett. Úgy tűnt, mintha egy óriási tűzgolyó száguldana felénk. Hirtelen rápillantottam az arkangyalra. Ő, arcán sugárzó örömmel nézte a közelgő tűzgolyót. Ismét a tűzgolyóra néztem. Olyan volt, mint egy óriási nap. Semmi félelmet nem éreztem, hanem megteltem örömmel. Egyre világosabb lett. Csak most vettem észre, hogy körülöttünk semmi sem volt a homokon kívül − csak egy sivatag. Kék ég és sivatag. Semmi más. Kápráztató fény és forróság. A tűzgolyó egyre közelített és végül megállt felettünk. Ezt az érzést nem tudom leírni. Szavakkal nem tudom kifejezni. Teljes csend volt.

Semmit sem lehetett hallani. És ekkor halk suttogást hallottam a semmiből:

„Veled vagyok!”

Ezután egy csapásra kialudt a fény és ismét sötét lett. Körbetapogatóztam és megéreztem a padlószőnyeget a lábam alatt. Ismét a szobámban voltam. Négy óra huszonnyolc perc volt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: