Szerző: andrelowoa | február 27, 2009

9. üzenet: 2009. január 25. vasárnap

Gábriel arkangyal

9. üzenet: 2009. január 25. vasárnap

Január 16. óta minden éjjel megtartottam a virrasztást – ahogy őrzőangyalom meghagyta nekem. Már jóval elmúlt éjfél, mikor lámpásom fénye egyre nagyobb fénnyel kezdett világítani. Éreztem, amint egy lágy, meleg szellő körülleng. Ekkor feltűnt mellettem egy világos fény, melyben Gábriel arkangyal jelent meg. Ezúttal nagyon egyszerű öltözetet viselt. Egy egyszerű, világos ruhát, melyet derekán arany öv fogott össze. Szívem nagy örömmel telt el, és ekkor így szólt:

„A Szentháromság Egy Isten nevében: Légy üdvözölve Te, az Ég áldott gyermeke, és az angyalok barátja!

Mondtam neked, hogy viszontlátjuk egymást, amikor már elkezdődött, és így is történik. Kinyílt a pokol egyik kapuja, és a démonok kürtösei összehívják az övéiket. A Gonosz már ébreszti alvó szolgáit. Az elsők már fel is ébredtek, és szólítják az övéiket. Már gyülekeznek, és készülődnek az Égi Seregek ellen. Harcosaik erősek, és naponta egyre többet kísértenek meg a Mindenható azon gyermekei közül, akik még nem tudnak az Isten megváltás-művéről szóló üzenetekről. Elvakítják őket, és megkeményítik szívüket.

Legyetek éberek! Hogy egyetlen éjszaka se vonulhasson több sötétség a világba! Rajtatok áll – védjétek meg fivéreiteket és nővéreiteket! Virrasszatok és imádkozzatok! Tanuljátok meg meglátni – az örökkévalót! Tanuljátok meg meghallani – az örökkévalót! Akkor fel fogjátok ismerni a tieiteket. Ne hagyjátok kialudni szívetekben a lángot!

A veszély nagy és nehéz idők jönnek, de egyszer véget érnek. Üldözni, rágalmazni, gúnyolni, vádolni fognak titeket. Némán tűrjétek mindezt!

A hit fáklyájaként világítsátok be a világ sötétségét, nehogy eltűnjön a fény, mert a sötétség idején mindig is sokan jutnak tévútra, és rohannak a vesztükbe. Életetekkel, mint az Ég jelzőtüze világítsátok be a sötét éjszakát – legyetek világító tornyok a viharos tengeren hánykolódó bajba jutott hajók számára! Gyűljetek össze, és vonuljatok vissza a Csendbe!

Legyetek csendesek, éberek és tartsatok ki. A vihar majd elül, és a tenger elsimul. A felkelő nap fénye felragyog, és elűzi a világot elborító sötétséget. Azután nyissátok meg a kapukat, és segítsetek a hajótörötteknek. Egy új idő köszönt majd be ekkor, és Isten gyermekei ismét az egykor volt világban élnek majd – készen arra, hogy visszatérjenek az Atya házába: méltóan, felemelt fejjel, örvendező szívvel, hálával és szeretettel telten.

Azonban még nehéz idő áll előttetek. Hamis fény által félrevezetve sok felébredt fivér és nővér hagyta magát a mulandó gyermekévé feleskettetni, és tömegesen gyalázták meg a Fiú testét!

Tanuljatok meg ismét a Mindenható Teremtésével összhangban élni. Az élet, mely nincs összhangban a teremtéssel, a halált jelenti. Csak amikor a Teremtés ismét összhangban egyesül Isten dicséretére, akkor tud a mennyek országa az emberek között kiteljesedni.

Kedves gyermekem, majdnem mindent tudtok már, ami ezen az úton segíthet nektek. A ti feladatotok, hogy megismerjétek a szavak értelmét. A Mindenható követeként felszólítalak titeket: Életeteket megújítva irányítsátok Istenre! De ne a mulandó érzékeitekkel, hanem tanuljátok meg az örökkévaló érzékeket használni. Tegyétek félre a könyveket, és engedjétek Istent szólni. Próbáljátok az Ő hangját felfedezni a próféták írásaiban, és aztán hallgassatok az Ő szavára, mellyel mindannyiótok szíve mélyén Ő szól hozzátok. De értsétek meg, ahhoz, hogy megismerjétek, nincs szükségetek sem könyvek tömegére, sem megszámlálhatatlan mennyiségű szóra. Elegendő egyetlen név – és ez a név megnyitja előttetek az Élet Útjának Kapuit. Tisztuljatok meg, és lépjetek rá az Útra, melyet maga Jézus Krisztus tanított nektek. Hagyjátok, hogy Jézus történetiségének a mulandósága mulandó legyen, azonban ismerjétek el végre Krisztus szavainak maradandóságát! Lépjetek rá az Útra, és kövessétek Őt! Mindent tudtok már! Adjátok át magatokat Istennek, és hagyjátok, hogy elvigyen titeket irántatok érzett végtelen szeretetétől indíttatva az Ő birodalmába, ahol az örök élet vár rátok.

Őrizkedjetek a sok gondolattól és szótól – fedezzétek fel magatokban és felebarátaitokban az Alkotó szeretetének hevét!

Vegyétek hát észre, hogy ezen az úton a legnehezebb feladat, teljesen átadni magatokat. Bízzatok a ti Atyátokban, és engedjétek magatokat zuhanni. Ő ott lesz, hogy elkapjon és vigyen titeket. Gondotokat viseli, és megvilágítja nektek az utat.”

Ekkor az arkangyal komolyan a szemembe nézett. Szívem hirtelen hevesebben kezdett dobogni. Forróság öntött el, és verejtékezni kezdtem. Körülöttünk minden forogni kezdett, és minden elhomályosult a tekintetem előtt. Körülöttünk minden fekete semmibe veszett. Hirtelen az arkangyal a szívemre mutatott a jobb mutatóujjával. Kezével lassan közelített, és amikor ujjával megérintette mellkasomat, az volt az érzésem, hogy az ujja belém hatol. Ekkor szívembe elmondhatatlan fájdalom nyilallott. Úgy éreztem, mintha egy mély, fekete lyukba hullanék. Megpróbáltam összeszedni magam, hogy ne zuhanjak bele túl mélyen ebbe a fájdalomba, mivel nem tudtam megállapítani, hogy éppen mi történt velem. Az arkangyal még mindig komolyan nézett rám, és azt mondta:

„Bízzál! Hagy magad zuhanni! Hagyd, hogy megtörténjen!”

Nem tudom leírni, ami akkor hirtelen történt. Nem tudom, hogy amit éreztem, éreztem-e egyáltalán. Semmi nem volt körülöttem. Úgy tűnt, az arkangyal is eltűnt. Öntudatlan voltam. Szavakkal aligha lehet ezt leírni. Teljes sötétség, teljes csend. Azt sem tudom megmondani, mennyi ideig tartott a „semminek” ez az állapota. Csak azt vettem észre, hogy hirtelen villámlott egyet. Ekkor már ismét öntudatomnál voltam. A szobámban voltam, és az arkangyal ott volt velem szemben. Kintről már nappali fény szűrődött be az ablakon keresztül, tehát mindenképpen elég sok idő kellett, hogy elteljen. Az arkangyal velem szemben barátságosan és megkönnyebbülten mosolygott!

„Meg kell tanulnotok teljesen átadni magatokat! Tanuljátok meg ezt közösen, lépésről lépésre! Járjátok be az utat a szívetek legmélyéig, és hozzátok összhangba magatokat a Teremtés dicshimnuszával! Csak a semminek ebben az ürességében tud az új fény kigyúlni. Ő mindig újra alkotja azt a semmiből. Csak akkor lesz igaz, és teszi nektek lehetővé, hogy Őt megismerjétek, ha a semmiből újonnan jön létre!

Tisztuljatok meg, lépjetek rá az útra és hagyjátok, hogy megtörténjen!

Menj hát ki fivéreidhez és nővéreidhez, és imádkozz velük. Azonban ne maradj túl sokáig távol a városodtól. Itt lesz rád szükség! Hamarosan megtudod a feladatod! Látogasd meg testvéreidet, aztán térj ismét haza! Itt van a helyed, amíg nem kell ismét eljönnöm. Fogadd el e szavak útmutatását, és értsd meg értelmét! Keresd a Csendet, és értsd meg a feladatodat! Látogasd meg fivéreidet és nővéreidet, azonban élj nyugalomban és visszavonultságban.

Virrassz és imádkozz!

Elkezdődött! A lángoló szívek nagyszámú serege már készen áll! Minden nap sok őrangyal énekli meg újra és újra dicshimnuszban Teremtőjét, hogy az Ő kegye folytán egyre több védenc talál rá ismét az igaz útra. Terjesszétek az üzeneteket, vigyétek szét őket a világban! Ismertessétek meg az emberekkel, hogy általuk minden nap egyre több gyermek váljon lobogó fáklyává! Azonban ne próbáljátok ezeket a szavakat ráerőszakolni felebarátaitokra. Ha így tesztek, senki sem fog titeket meghallgatni, hozzátok menni és róluk kérdezni! Ne erősítsétek a frontot, hanem döntsétek le a falakat. Hallgatagon és türelmesen kell mindenkinek külön-külön az élet útján mennie, csendes közösségben mindenkivel, de soha nem dicsekedve tudásával. Ha mégis így tesztek – minden ismereteteket már ismét el is vesztettétek. Még ha a szavak, melyeknek elhozatalával meg vagyok bízva, mégoly értékesek is – ne próbáljatok meg senkit meggyőzni róluk! Ismerjétek meg a szavak értelmét, és éljetek aszerint!

Szeretett gyermek: Vidd magaddal, aki téged követni akar, és próbálj meg fivéreidnek és nővéreidnek segíteni ezen az úton!

Mi tudjuk, hogy az utad fáradságos lesz. Azonban ne felejtsd el: melletted állunk és vigyázunk rád. Bízz az emberek hatalmas Anyjának segítségében is!

Egy hónap múlva ismét látjuk egymást! Hamarosan mindent megtudsz! Tartsátok magatokat azokhoz az útmutatáshoz, amiket már adtam nektek, és hallgassatok a pápára! Ne felejtsétek el, mivel lettetek megbízva: óvjátok őt – nagy veszély fenyegeti!

A Mindenható Isten áldása van veled!”

Az arkangyal ez alkalommal ismét áldón egy keresztet rajzolt a homlokomra, mielőtt egy lépéssel visszalépett volna a fénybe, melyben eltűnt, és a fény kialudt. Én csurom vizes voltam az izzadságtól.

9:12 volt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: