Szerző: andrelowoa | április 22, 2009

Megvakítva

Ha mégis leplezett a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges Evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. — 2Korinthus 4,3. 4.
Épeszű ember nem száguldozna végig az autópályán kétszáz kilométeres sebességgel, miközben piros lámpák és közlekedési táblák figyelmeztetik: “Vigyázat! Vigyázat! A híd nem üzemel!” Csak az tenne ilyet, aki részeg vagy aki kábítószer hatása alatt áll.
Hasonló módon: épeszű ember nem menne végig az életen úgy, hogy végül is átlépve az örökkévalóságba, a pokolba lezuhanva találja magát, elveszve. Az emberek mégis ezt teszik. Miért? Mert az ördög elkábította és megvakította őket.
Amikor Dub bátyám üdvösségéről volt szó, én rájöttem, hogy az ördög kötözte meg Dubot és tartotta vissza az üdvösségétől. Ezért azt mondtam: “Jézus Krisztus nevében, sátán, megtöröm a te erődet Dub bátyám élete felett, és követelem az ő szabadulását és üdvösségét.”
Nincs hatalmunk az emberek akarata felett, de van hatalmunk azok felett a gonosz szellemek felett, akik megkötözik és megvakítják az embereket. Meg vagyok győződve, hogy ez egy olyan terület, amelyről többet fogunk megtudni, és ezt használni is fogjuk a jövőben.


Hozzászólás

Kategóriák