Szerző: andrelowoa | április 30, 2009

A KÜRIOSZ A ZSIDÓSÁGBAN

Létezik-e itt is a köznapi értelemben vett úr mellett az Úr abszolút jelentésben is?

Az adon szóhoz mindig kapcsolódik egy másik név vagy rag is, amely megmondja, kinek vagy mindek az ura, ez a vallási életben is így használatos: az én Uram, a mindenség Ura.

A Kr. u. I-II. században biztos, de feltehetően már előbb is elterjed a szokás, hogy a tetra­grammát, a JHVH-t nem ejtik ki. Köznapi használatban sokmindent mondanak helyette (nemcsak egy pótló szót), a liturgiában viszont mindig az Adonájjal helyettesítik. De miért éppen ezzel? Ez ugyanis azt feltételezi, hogy a zsidó fül számára a névnek különleges csengése van (ha egyszer használatát fenntartják a liturgia számára).

A LXX az Adonáj fordításaként a Kürioszt tartalmazza. Hogyan lett ebből istennév? Nem a pogány vallások nyomán, mert ebben a korban a keleti vallások még nem nevezik küriosznak az isteneiket. De nem is a héber liturgikus használat miatt, mert ebben a korban ez még kérdéses. Mielőtt az Adonáj a liturgiába került, előtte már különleges értelme kellett legyen.

A görögül beszélő zsidóság a küriosz nevet szakrálisnak tartotta és a köznapi használatba nem vonta be. (Flavius csak imádságokban és ÓSZ-i idézetekben hozza, magától nem.) Gyakran előfor­dul viszont a görög apokrifokban.

A Jézus korabeli zsidóságban tehát az Adon-Küriosz liturgikus istennév.

Az arám „mar” kifejezésnek viszont Jézus kora előtt nem volt vallásos értelme. Sohasem használ­ják istennévként (még Dán 2,47; 5,23 sem). Az Adonáj nem merült feledésbe.

A „mari” különösen udvarias megszólítás, a rabbinál is több: királyoknak, császároknak, nagyon tisztelt tanítóknak jár. A megkettőzés (mari, mari, amint a rabbi, rabbi is) egészen kivételes meg­tiszteltetést fejezett ki.

Feltételezhetjük, hogy amint a görög küriosz esetében is a profán használat alakult át isten­névvé, úgy ez a fejlődés a mari esetében is végbemehetett. Eredetileg Jézus és a tanítványok kapcsolatát fejezte ki: feltámadása után a tiszteletteljes „uram” megszólítás az istentiszteleten jelenvaló Úr meg­nevezése lett. A küriosz hellenista használata és a LXX küriosz-részeinek Jézusra alkalmazása pusztán csatlakozott a meglévő arám szóhasználathoz.

Nevezték-e a zsidóságban a Messiást Úrnak? Túl kevés az a rabbinikus hely, amelyben a Mes­siás Jahve-nevet kap. De jellemző a már említett Mk 12,35kk érvelése, amely szerint Dávid a Messiást Urának szólította. Tehát nevezték Úrnak, de az is látható ebből, hogy az Úrnak már a zsidóságban különleges jelentése volt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: