Szerző: andrelowoa | május 31, 2009

A hívő ember örömének kiapadhatatlan forrása

S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébol
(Ézsaiás 12, 3)

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága. Az isteni üdvösség kútfoi, vagy más szóval forrásai üdítok és kimeríthetetlenek. Milyen üdíto forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára. Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belole. Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelybol üdvösség és ero árad, Isten nyitja meg. Ebbol mindig örömmel meríthetünk.

Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belole árad felénk az élet. O mindenre elégséges; hol bunbocsánatot merítünk belole, hol bensoséges és huséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsoségének vagy az o lényének szépségét tárja fel elottünk egy-egy Ige. Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erosítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élo Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.

Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bunös örömök fájdalommá változnak, bunbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végzodnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenrol; komor lénynek tunik elotte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengodésnek látja, pedig éppen az ellenkezoje igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását. A szerecsenországi komornyik is ebbol merített és utána továbbment az útján – örömmel. Ezt találta meg a filippibeli börtönor is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután elozoleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: