Szerző: andrelowoa | október 3, 2009

18. Felkészülés

Muszáj, hogy legyen egy végstratégiánk. Egyrészt, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy este ágyba kerülünk, vagy ha mégis, nem biztos, hogy a reggelt is megérjük. Soha nem tudhatjuk, mennyi időnk van még hátra – van, akinek több és van, akinek kevesebb, kicsit “struccos” lenne azt állítani, hogy “én még ráérek, soká leszek 80 éves”. Biztosra kell tudnunk, hogy halálunk pillanatában ki jön értünk, melyik irányba fogunk haladni.

Nem lehetetlen és elérhetetlen az örök boldogság birodalma, sokkal közelebb van, mint a legtöbb ember gondolná. Sokan úgy gondolkodnak, hogy valamit tenni kell azért, hogy ezt a jutalmat elnyerjük, ingyen nincs semmi. Le kell mondani erről-arról, másképp kell viselkedni, meg kell változni. Mivel ilyen tévhitek keringenek (és ebben sokszor mi, hívők is hibásak vagyunk), ezért maradnak sokan távol “Noé bárkájától”, ill. Jézus közösségétől.

Fontos megjegyezni, hogy Isten szereti az embert, személyes terve van mindenki számára. Ismer minket már fogantatásunk pillanatától kezdve, jelen van az életünkben – amit persze sokan nem vesznek észre.

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
(János ev. 3,16).

Tudnunk kell azt is, hogy bűnösök vagyunk, emiatt nem lehetünk kapcsolatban Istennel. Itt persze gondolhatjuk, hogy nem is vagyunk rosszak, hiszen annyi jót teszünk, dolgozunk, tanulunk, próbálunk mindenkivel normálisan kijönni… stb. Egyet elfelejtünk, hogy nem az számít, hogy mi, vagy embertársaink mit gondolunk. Isten törvényével kell megmérni magunkat. De ne fáradjunk, a Biblia kimondja, hogy

“Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3,23).

És az Úr nem titkolja el azt sem, hogy ez mivel jár: “a bűn zsoldja halál” (Róma 6,23), pontosabban a végleges elválasztás Istentől.

Akkor mi a megoldás? Szeret Isten és mégis azt mondja, hogy lehetetlen megfelelni? Nincs itt valami ellentmondás?

Egyedül Jézus Krisztus menthet meg minket. Ő a híd a bűnös ember és a Szent Isten között.
“Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”
(János 14,6).

Hogyan? Az Ószövetségben minden elkövetett bűn után áldozatokat kellett bemutatni.
Kiválasztottak egy hibátlan bárányt, a nép bűnvallást tett, miközben az állat fejére tették a kezüket, mintegy neki adva bűneiket. Ezután az állatot levágták, az Úr pedig megbocsátott.

Ám jött Jézus. Megszületett, felnőtt, hirdette Isten országát, beszélt a mi állapotunkról, szembeállított a bűneinkkel, de felkínálta a megoldást is. Higgyünk benne. Ennyi. Ezután önként vállalta a kereszthalált. Nem mintha nem tudta volna elkerülni, hanem mert annyira szeret minket, hogy odaadta magát értünk, mint tökéletes, hibátlan Bárányt. Akire rápakolhatjuk az összes bűnünket. Ő meghalt, és mi így bocsánatot nyerünk. Nem kell több állatot levágni most már, amikor Isten elé kerülünk, Jézus fogja megmondani, hogy elfogadtuk-e ezt a megváltást vagy nem.

“Isten a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5,8).

Ugyanakkor nem szabad itt leragadni, mivel Jézus nem csupán meghalt, de harmadnapra fel is támadt, bizonyítva ezzel, hogy Ő valóban Isten Fia és nemcsak egy ember. Ezzel is utat mutatott, példát, reménységet adott, hogy tudjuk biztosan, van feltámadás, van élet a halál után.

“Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében”
(János ev. 1,12).

Vagyis, személyesen kell elfogadnunk Jézus Krisztust mint Urunkat és Megváltónkat. Ezt hit által tudjuk megtenni, semmi egyéb nem kell hozzá.

“Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Efézusi levél 2,8-9).

Isten ezt az ajándékot mindenkinek készen tartja, csak rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy visszautasítjuk. Mindenkinek felkínálja, kivétel nélkül:

“Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, vele vacsorálok és ő énvelem”
(Jelenések 3,20).

Tehát nem elég felfogni, hogy ez így van, döntenünk kell, hogy a jelenlegi – Jézus nélküli – életünket éljük-e tovább, vagy szeretnénk egy újat, egy jobbat, egy gazdagabbat. Amennyiben Jézust választjuk, ezt a döntést hittel kell meghozni.

“A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidókhoz írt levél 11,1).

Amennyiben a következő imát hittel, szívből el tudjuk mondani, máris miénk a menny:

Úr Jézus, szükségem van Rád. Hálát adok azért, hogy meghaltál a bűneimért. Megnyitom az életemet előtted, és elfogadlak Téged Megváltómnak és Uramnak. Köszönöm, hogy megbocsátottad a bűneimet és örök életet adtál. Kérlek, végy uralmat az életem felett. Tégy engem olyanná, mint amilyennek elterveztél. Ámen.

Az utolsó két mondattól nem kell megijedni. Hiszen pillanatnyilag is egy úr uralkodik az életünkben, csakhogy ez az úr mindenféle irányba vezet minket, mígnem teljesen összezavarodunk, még talán az öngyilkosság gondolatával is foglalkozunk.

Ezzel szemben Jézus uralma jelenti azt a szabadságot, amire minden ember vágyik, mindenki keresi, csak nem mindenki találja meg, mert éppen Istenről nem gondolná, hogy meg is tudja adni. Ez azért van, mert sokan csak az ószövetségi törvényeket, Tízparancsolatot ismerik, Isten kegyelmét, amit az Újszövetségben tett nyilvánvalóvá, nem. Pedig csupán egyetlen parancsolatot kell megtartanunk, ez pedig a szeretet parancsa. Amennyiben ezt megtartjuk, úgy betöltjük a törvényt (ha szeretek valakit, nem lopok tőle, nem irigykedek rá, nem ölöm meg…).

Nagyon fontos! Ne felejtsünk el az újjászületés után növekedni is, mint ahogy egy újszülöttet is táplálni kell ahhoz, hogy előbb kisgyerekké, fiatallá, majd felnőtté váljon. Amennyiben ezt elmulasztjuk, úgy az újszülött legyengül, végül meghal – így van ez a hittel is; amennyiben nem jut elegendő tápanyaghoz, meggyengül, majd teljesen kialszik.
Első és legfontosabb táplálék a Biblia, de nem kevésbé lényeges, hogy hasonló gondolkodásúakkal járjunk egy közösségbe. Mindenki tudja, mennyit alakít egy emberen a társaság, ahová jár, a barátok, akikkel az idejét tölti.

Sok sikert és Isten áldását kívánom!

“Bizony, hamar eljövök”
(Jelenések 22,20).


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: