Szerző: andrelowoa | október 4, 2009

Alázatos vagy vitatkozó lelkület

Semmit se cselekedjetek versengésbol, sem hiú dicsoségvágyból, hanem egymást magatoknál különbnek tartsátok!
(Fil 2, 3)
Testvéri szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelozok legyetek!
(Róma 12, 10)

A versengés sokszor vitatkozásra, botránkozásra, összeütközésekre vezet. Az ember hangoztatja igazát, jogait és nem akar engedni. Mindenbol vitát csinál. „Ha valaki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsot is” (Máté 5, 40). Ez véget vet a vitának. „Ha valaki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettore.” – Jézus idejében még nem volt rendszeres posta, mint ma. A kormányzatok küldöncöket indítottak útnak, nehéz küldeményekkel megrakva. Ha az ilyen futár valakit útközben elkapott, kényszeríthette rá, hogy egy darabon segítsen neki cipelni a terhet. Ez persze mindenkinek nehezére esett, húzódozott tole, kimagyarázkodott és próbált mást odatolni maga helyett. Jézus tanítványai ne hárítsák át másra a terhet, ne lázadozzanak és ne panaszkodjanak, ha valami kellemetlenség éri oket. Ellenkezoleg, zúgolódás helyett teljesítsék inkább a kétszeresét annak, amit kérnek tolük. Akkor vége a viszálykodásnak. Önzo emberek mindig perlekednek, nem fogynak ki a panaszkodásból.

A hiábavaló dicsoség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag kimeríthetetlen forrása. Az alázatosság szabaddá teszi az emberi együttélést a súrlódásoktól és csúnya viszályoktól. Az alázatos tanítvány nem tartja magát méltónak a dicséretre, és hálás azért a meg nem érdemelt megbecsülésért, hogy Isten gyermeke lehet. Ehhez képest minden más értéktelen elotte. A lélekben megalázkodó emberek mélyen belelátnak a saját bunös, romlott szívükbe. Ismerik magukat és ezért másokat különbnek tartanak maguknál, tisztelettel vannak irántuk. Ilyen alázatos, önzetlen, békességkeresok vagyunk-e, akikben a Megváltó báránytermészete uralkodik?

„A tiszteletadásban egymást megelozok legyetek!” Az az ember dicsosége, hogy Isten képére teremtetett. Ezt kell tisztelnünk a legelesettebb emberben is. Még sokkal inkább kellene tisztelnünk Isten gyermekét, akiben ez az Isten képére teremtettség újra helyreállt. Ha meg is van még benne Ádámnak néhány rút vonása, szemünk ne ezekre szegezodjék, hanem azt lássuk meg, amit Isten Lelke már megvalósított benne.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: