Szerző: andrelowoa | október 7, 2009

Szép cél

Minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elott, annál dicséretre méltóbb leszek a szolgálók elott, akikrol te szólasz.
(2 Sámuel 6, 22)

Egyre kisebb – egyre nagyobb. Két ellentétes vonal ez, amelyen az emberek mozognak. A világ embere megbecsülést, gazdagságot és jólétet kíván; ideigvaló cél ez és az ember önmagát tartja szem elott. Saját elonye, saját nagysága, érvényesülése körül forog minden. Isten emberének igazi növekedése a kisebbé tételben van. Pál a korinthusi levélben ezt írja önmagáról: „Én vagyok a legkisebb az apostolok között.” Késobb az efézusiaknak pedig: „A legkisebb minden szentek között”, s végül Timótheusnak írt levelében kijelenti: „Elso vagyok a bunösök között.” Minél mélyebben lát bele az ember a saját szívébe, ahol annyi gyengeséget, hiányt, mulasztást talál, annál kevesebbre értékeli önmagát. Minél inkább behatol valaki Isten szeretetébe, annál mélyebben érzi saját semmiségét, teljes méltatlanságát, lényének sokszor utálatos voltát. Többé senkit nem tart kisebbnek magánál. A legmélyebbre zuhant élettel is egy szinten látja magát.

Dávid a szövetség ládájának ünnepélyes hazahozatalakor a kisemberek közé állt, szent örömének túláradásában velük táncolt, mert szívbol szerette Istent, akinek kegyelmére annyira méltatlannak tartotta magát. Nagy dolog volt már az is elotte, hogy Isten rátekintett és népe fejedelmévé tette ot. Most azonban teljesen elfeledkezett királyi méltóságáról. – Mikál, a felesége, más volt. Gogösen és hidegen nézte, mennyire megalázza magát a király, nem törodve a rangjával. Gúnyos, bántó szavakkal fogadta férjét. Dávid azonban nem gerjedt haragra, hiszen el volt telve Istene kegyelmével. Kész volt még mélyebben megalázkodni a Mikál által megvetett szolgálók elott is. Mikál és minden gogös lelku megveti Dávidot, amiért úgy megalázta magát, de o nem törodik a büszke világ megbecsülésével. Többet ér neki az istenfélok – akik általában kisemberek – megbecsülése. A gogös ember szíve hideg, magára marad; az alázatos szívut pedig mindig értékelik és szeretik.

Semmi sem kívánok lenni, csak törött edény vagyok.
De ha hasznom tudja venni, szent szavára hallgatok.
Így üresen várok rája, míg olajjal tölt meg O,
Hogy belolem élet árja s hála törjön majd elo.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: