Szerző: andrelowoa | október 12, 2009

XXV. A GYÓNÁS

Gyülekezeteinkben a gyónást nem töröltél el. Az Úrnak testét csak azoknak szokták ugyanis kiszolgáltatni, akiket előbb megvizsgáltak és feloldoztak. Nagyon lelkiismeretesen tanítják a népet a feloldozásba vetett hitről; azelőtt erről nagy volt a hallgatás. Arra tanítják az embereket, hogya feloldozást a “legnagyobbra becsüljék, mert Isten szava, és hirdetése Isten parancsára történik. Magasztalják a kulcsok hatalmát. Emlékeztetnek arra, milyen nagy vigasztalást nyújt a rettegő lelkiismeretnek; továbbá, hogy Isten olyan hitet kíván, amely úgy hisz ennek a feloldozásnak, mint Isten mennyből hangzó, saját szózatának; végül, hogy ez a hit valóban megkapja és elnyeri a bűnök bocsánatát. Azelőtt szertelenül dicsőítették az elégtételt. A hitről egy szó sem esett. E tekintetben tehát gyülekezeteinket a legkisebb vád sem illetheti. Mert még ellenfeleink is kénytelenek elismerni rólunk, hogy a bűnbanatrol szóló tanítást a mieink igen lelkiismeretesen tárgyalták és megvilágították.

A gyónásról azonban azt tanítják, hogy a vétkek felsorolása nem szükséges. A lelkiismeretet nem kell megterhelni valamennyi vétek felsorolásának gondjával. Lehetetlen is minden vétek elszámlálása. Bizonyítja ezt a zsoltár: Kicsoda tarthatja eszében a vétkeket? (Zsolt 1.9,1.3). Hasonlóképpen Jeremiás: Gonosz az emberi szív és kikutathatatlan (Jer 1.7,9). Ha tehát csak a felsorolt vétkek kapnának bocsánatot, a többi nem, akkor sohasem nyugodhatnék meg az emberek lelkiismerete; mert nagyon sok bűnt nem vesznek észre, vagy nem tudnak rá visszaemlékezni. A régi egyházi írók is tanúsítják, hogy nem szükséges ez a felsorolás. A dekrétumok idézik Chrysostomus szavait: ,,Nem azt mondom neked, hogy a nyilvánosság elé tárd vétkeidet, sem azt, hogy önmagadat bevádold másoknál; hanem azt akarom, hogy engedj a próféta szavának: Tárd fel utadat Isten előtt! Azért valld meg imádságban bűneidet az igazán ítélő Istennek! Mondd el vétkeidet, ne nyelveddel, hanem lelkiismereted emlékezésével!” A bűnbánatról adott magyarázat – az V. szakasz “Consideret” fejezete – elismeri, hogy a gyónás emberi jogon alapul. Nálunk mégis megtartják a gyónást: egyrészt a feloldozás végtelen nagy jótéteménye kedvéért; másrészt azért, mert másképpen is hasznos a lelkiismeretnek.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: