Szerző: andrelowoa | október 19, 2009

OKTÓBER 15. CSÜTÖRTÖK

Dávid halála 1Krónikák 29,26–30 Egy vezető élete mindig sokkalta inkább a figyelem középpontjában van, mint másoké. Erényei talán kevésbé, de hibái, botlásai sokszorosan felnagyí- tódnak. Minden korban így volt ez, de különösen így van ez a mai világban, hiszen a média látóköréből szinte lehetetlen kikerülni. Dávid sem volt tökéletes ember. És ha nem is voltak még abban a korban tényfeltáró újságírók, akik rámutattak volna hibáira, bűnére, volt Istentől küldött próféta, akinek volt mersze, mert volt felhatalmazása kimondani azt, hogy „Te vagy az az ember”, aki jogtalanul elvette a másét! Nem mindegy, hogy egy vezető hogyan él, milyen példát mutat. De amilyen fontos a feddhetetlen élet, legalább annyira fontos az élet vége. Nem véletlenül tanácsolja az ige vezetőinkkel kapcsolatban, hogy „figyel- mezzetek az ő életük végére” (Zsid 13,7). Mert abban mutatkozik meg igazán a hitelességük, hogy végig megállnak-e a hitben, hogy végig hűségesek-e a szolgálatban. Bár élete delén Dávid is elbukott, ezen a végső vizsgán átment. Ezt a lel- kületet látva nemcsak ő érezhette úgy, hogy megelégedett, hanem Isten is ezt írhatta a bizonyítványába: „jól megfelelt, a mennyei osztályba léphet”. Ugye, mindnyájunknak ez a vágyunk? Legyünk hűségesek ma, hogy végig azok legyünk! /ÁM/ Igazság a hit alapján Filippi 3,7–11 Ma esti igeszakaszunk egy ellentétes kötőszóval kezdődik: „De…”. Ez az a határ, amiről tegnap este is szó volt. A határ egyik felén ott van a múlt – az apostol a megelőző versekben tömören összefoglalja, milyen is volt ez a múlt. Más ez, mint a korinthusiaké, akik úgymond a világból tértek meg, hiszen sok értékes elem van benne, mint általában azoknak az életében, akik hívő családba születtünk bele. De mint ahogy Pál apostol esetében ezek akadályai voltak Krisztus megismerésének, úgy ma sincs más útja a megigazulásnak, mint Krisztus hitből való elfogadása. Ez pedig nem történhet egyik életfor- mából a másikba való észrevételen átmenettel, hanem kell egy határozott „de”-nek lenni a múlt és a jelen között. Mert bármennyire is jó ember valaki, ez nem ok arra, hogy mennybe jusson. Igazságunk csak Krisztus által lehet, semmilyen jó cselekedet nem szerezhet üdvösséget. Ha még nem lépted át ezt a határt, tedd meg most! Ha pedig már megtet- ted, akkor maradj meg Krisztusban! Hiszen a döntést ugyan meg kell hozni, de meg is kell benne maradni. Elmondhatod-e az apostollal együtt, hogy Krisztus megismerésének gazdagságához képest most is kárnak ítéled mind- azt, amit magad mögött hagytál? /ÁM/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: