Szerző: andrelowoa | október 19, 2009

OKTÓBER 18. VASÁRNAP

Van igazi vigasztalónk 2Korinthus 1,1–7 A hívő ember élete nemcsak kellemes, rózsás, gond- és problémamentes élet, hanem szembe kell nézni kísértésekkel, bukásokkal, nehézségekkel és elkeseredéssel is. De hála Istennek, mindebből van kiút. Szép lenne, ha min- dig fölfele ívelnénk a lelkiekben, és soha nem zuhannánk vissza. De a ke- resztyén élet nem ilyen, vannak emelkedők, csúcsok, de van, amikor lenn, a völgyekben is vezet az életút. Ezt Dávid király is megtapasztalta: „Ha a ha- lál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsolt 23,4). Isten vigasztalását viszont ott lenn a völgyben lehet megtapasztalni, szeretetét és gondviselését akkor látjuk meg jobban, amikor visszatekintünk a mélységben is átélt életszakaszra. Jó tudni, hogy akkor sem vagyunk magunkra hagyva, ha olyan időszakot élünk, ami- kor völgyben járunk, amikor úgy érezzük: padlóra kerültünk. Van vigaszta- lás számunkra, és a keresztyén ember a vigasztalást Istentől kapja, akit Pál úgy mutat be itt, mint aki az „irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene” (3. v.). Az irgalmas Isten képes vigasztalni, megérteni bennünket. A világ alkohol- ban, kábítószerben, paráznaságban keresi a vigasztalást, és ott nem talál, csak nagyobb csalódást és csődöt. Imádkozzunk ma értük is, hogy találják meg az igazi vigasztalás forrását. Isten akkor adja nekünk vigasztalását, amikor arra szükségünk van. So- ha nem hagy bennünket magunkra, hanem ott van velünk „minden nyomo- rúságunkban” (4. v.). Pál apostol a nyomorúságban nyert vigasztalásról nem elméleti szinten beszél. Számára és a keresztyének számára ez valóságos ta- pasztalat. Ezt láthatjuk, amikor egy másik levelében is erről ír: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban…” (Fil 2,1). Tehát van! Már megtapasztalt, átélt élmé- nyekről van szó, ami a miénk is lehet, valahányszor életutunk völgyeken ve- zet át. Adjunk ma is hálát ezért Istennek! Amikor Krisztusban vigasztalást tapasztaltunk, annak nemcsak az a cél- ja, hogy az adott helyzetünkben megkönnyebbüljünk, hanem az is, hogy ha- sonló helyzetben majd mi is vigasztalást nyújthassunk másoknak. Nehéz helyzetben sokat jelenthet egy bátorító, buzdító szó, és ha tapasztaltuk ezt, ne felejtsük el mi is tenni! „Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thessz 5,11) Legyél Krisztus eszköze, akit fel tud hasz- nálni, hogy mások szívébe is eljuthasson az ő vigasztalása! /RO/ Imaáhítat: Kérjük Istentől, hogy vizsgálja meg életünket, hogy jó irányba haladunk-e hitünkben! – Zsolt 139,23–24


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: