Szerző: andrelowoa | október 22, 2009

III. AZ ÚR NAPJA ELŐKÉSZÜLETEI

4 Látomás a jövendő dolgokról. 1Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: “Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.” 2Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3Az ott ülő úgy ragyogott, akár jáspis és kárneol drágaköve. 4A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön arany korona. 5A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme.

A négy mennyei élőlény. 6A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul csupa szem. 7Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. 8A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, köröskörül és belül csupa szem.

A mennyei dicsőítések. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: “Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!”
9Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, 10a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak:

11″Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget:
akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

5 A bárány és a tekercs. 1Akkor a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. 2Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: “Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?” 3De senki sem volt képes rá sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és be letekintsen. 4Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. 5A vének egyike így szólt hozzám: “Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.

6Akkor láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány, mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt: ezek Istennek az egész földre szétküldött hét szelleme. 7Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

A Bárány imádása. 8Amint átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája és tömjénnel telt aranycsészéje volt mindegyiknek: ezek a szentek imádságai. 9Új éneket énekeltek:

“Méltó vagy (Uram), hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit.
Hiszen megöltek,
de véreddel megváltottál minket
Istennek minden törzsből, nyelvből,
népből és nemzetből.
10Istenünk országává
és papjaivá tetted őket
és uralkodni fognak a földön!”

11Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének körül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. 12Harsány hangon kiáltottak: “Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”

13Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tengerben van, így kiáltott:

“A trónon ülőnek és a Báránynak
áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom
örökkön-örökké.”

14A négy élőlény ráfelelte: “Ámen”, a (huszonnégy) vén pedig arcra borult és imádta (az örökkön-örökké élőt).

6 Az első hat pecsét. 1Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így kiáltott: “Jöjj (és nézd)!” Egy fehér lovat pillantottam meg. 2A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.

3Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény kiáltja: Jöjj (és nézd!)” 4Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.

5Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élőlény kiáltja: “Jöjj (és nézd!)” Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. 6A négy élőlény között szózat hallatszott: “Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár de az olajban és a borban ne tégy kárt.”

7Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élőlény szavát: “Jöjj (és nézd!)” 8Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön.

Az ötödik pecsét. 9Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg. 10Nagy szóval kiáltották: “Urunk, te szent és igaz, meddig tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?” 11Erre mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak őket.

A hatodik pecsét. 12Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész Hold olyan, mint a vér. 13Az ég csillagai a földre hulltak, mint amint a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. 14Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. 15A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtőztek. 16Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: “Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! 17Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?”

7 Ezrek pecsétje. 1Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. 2Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: 3″Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!” 4Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: 5Júda törzséből tizenkétezer, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6Áser törzséből tizenkétezer, Neftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, 7Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer, 8Zabulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

A választottak győzelme. 9Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből, és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. 10Nagy szóval kiáltották: “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” 11Erre az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élőlényt, arcra borultak a trón előtt és imádták Istent: 12″Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hála és tisztelet, hatalom és erő Istenünknek örökkön-örökké. Ámen!”

A látomás értelmezése. 13Ekkor az egyik vén azt kérdezte tőlem: “Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?” 14″Te tudod Uram”, – feleltem. ő megmagyarázta: “Ezek a nagy üldöztetésből jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

15Ezért is állnak Isten trónja előtt
és éjjel-nappal szolgálnak templomában.
A trónon ülő közöttük lakik.
16Nem éheznek és nem szomjaznak többé,
nap nem égeti őket, sem másfajta forróság.
17A trón közepén álló Bárány legelteti
és az élővizek forrásához tereli őket,
Isten pedig letöröl szemükről minden könnyet.”

8 A hét harsona. 1Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. 2Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak.

Az aranyos tömjénező. 3Jött egy másik angyal arany tömjénezővel, s megállt az oltár előtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón előtt álló arany oltárra. 4A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezéből Isten színe elé. 5Ezután az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgő mennydörgés, villámlás és földrengés támadt.

Az első négy harsona. 6A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját. 7Az első angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellő fű mind leperzselődött.

8A második angyal is megfújta a harsonáját. Erre mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger harmadrésze vérré vált, 9a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt.

10A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. 11A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.

12A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészével csökkent.

13Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas az ég magasán repülve nagy szóval kiáltja: “Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!”

9 Az ötödik harsona. 1Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. 2Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő. 3A füstből sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak. 4Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele. 5Ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint amikor skorpiómarás éri az embert. 6Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.

7A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetsző koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc. 8Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné. 9Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította őket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint nagyszámú, csatába száguldó harci szekér dübörgése. 10Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek. 11Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abaddón, görög neve pedig Apollión. 12Így múlt el az első jaj, de jön még két másik.

A hatodik harsona. 13A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy sarka közül. 14Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: “Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve.” 15Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendőre készen állt, hogy megölje az emberek harmadrészét. 16A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam. 17Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította őket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. 18E három csapás: a szájukból előtörő tűz, füst és kénkő megölte az emberek harmadrészét. 19A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s fejük volt, amellyel marni tudtak.

20A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitől, hanem tovább imádta a gonosz lelkeket, az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak. 21Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.

10 Angyal könyvtekerccsel. 1Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint tűzoszlopok. 2Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre. 3Harsány hangon kiáltott, úgy amint oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is. Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. 4De az égből ezt a szózatot hallottam: “Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!” 5Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt, 6égre emelte kezét és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki az eget és a benne lévőket, a földet és a rajta élőket, a tengert és a benne élőket teremtette: “Nem lesz több haladék, 7hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örökös titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”

A próféta megbízatása. 8Erre az égből hallott hang ismét szólt hozzám: “Menj vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tenger és a föld fölött áll.” 9Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. ő hozzám fordult: “Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz.” 10átvettem a könyvtekercset az angyal kezéből és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle. 11Aztán ezt az utasítást kaptam: “Erről jövendölnöd kell sokféle népnek, nemzetnek, nyelvnek és királynak.”

11 A két tanú. 1Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: “Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. 2A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.

A két tanú jele. 3Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot.” 4Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe előtt áll. 5Ha valaki bántja őket, tűz csap ki szájukból és fölemésztik az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia. 6Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

7Mikor tanúságukat befejezik, a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyőzi és megöli őket. 8Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. 9A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. 10A föld lakói ujjongani fognak emiatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak. 11De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke száll beléjük és talpra állnak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. 12Hallottam, harsány hang az égből így kiáltott: “Jöjjetek föl ide!” Erre ellenségeik szemeláttára egy felhőben fölszálltak a mennybe. 13Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsőíteni kezdték az Istent a mennyben. 14Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.

A hetedik harsona. 15A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hallatszott az égben: “Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ő uralkodik örökkön-örökké. (Ámen.)”

16Az Isten színe előtt trónoló huszonnégy vén arcra borult és e szavakkal áldotta Istent:

17″Hálát adunk Neked mindenható Úristen,
aki vagy, aki voltál (és aki eljössz),
mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.
18A nemzetek ugyan háborogtak,
de eljött a megtorlásnak és a holtak
megítélésének ideje.
Jutalmazd meg szolgáidat:
a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik,
kicsinyeket, nagyokat;
azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak.”

19Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.

12 Az asszony és a sárkány. 1Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. 2Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. 3Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. 4Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. 5Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték. 6Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentől előkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig gondját viseljék.

Győzelem a mennyben. 7Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. 8A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. 9Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.

10Erre harsány hangot hallottam a mennyben:

“Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága,
s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
11Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának szavával,
mert nem kímélték életüket mindhalálig.
12Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok!
Jaj a földnek és tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal.
Tudja, hogy csak kevés ideje van.”

Az asszony röpülése. 13Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig gondját viseljék. 15A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral. 16De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet. 17Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak tanúságukban Jézusról. 18Kiállt a tenger partjára.

13 Az első vadállat. 1Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek. 2Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, és nagy hatalmát is. 3(Úgy tűnt), mintha egyik fele halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. 4Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta a sárkányt, mivel hatalmat adott a vadállatnak. Imádták a vadállatot is és így kiáltottak: “Ki mérhető a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?”

5Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. 6Káromlásra nyitotta száját Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. 7Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. 8Imádni fogják őt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.

9Akinek füle van, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, aki karddal öl, kardélen hull el. 10 Ez az alapja a szentek állhatatosságának és hűségének.

A második vadállat. 11Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány. 12Az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe. 13Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bocsátott le az égből. 14E csodákkal, melyeket a vadállat színe előtt művelhetett, megtévesztette a föld lakóit és rábírta őket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, mely kardéltől sebesült, de fölépült. 15Hatalmat kapott arra, is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják. 16Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek, nagynak, szegénynek, gazdagnak, szabadnak és szolgának jelöljék meg jobb karját és homlokát, 17s hogy senki sem adhasson, vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét, vagy nevének számát.

18Ez itt a titok. Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat.

14 A Bárány és követői. 1Akkor láttam, hogy a Bárány Sion hegyén állott. Vele volt a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte az ő nevét és Atyjának nevét. 2Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását s mint erős mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor a hárfások hárfáikat pengetik. 3Új éneket énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki nem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. 4Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szüzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak. 5Ajkukon nincsen hazugság, szeplőtelenül állnak (Isten trónja előtt).

A három angyal. 6Akkor láttam, hogy egy másik angyal száll az ég magasán. Örök evangéliumot kellett hirdetnie a föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. 7Harsány hangon kiáltotta: “Féljétek Istent s dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég a föld, a tenger és a vízforrások alkotóját.”

8Egy másik angyal követte, aki így kiáltott:

“Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon,
mely paráznaságának tüzes borával
ittassá tett minden nemzetet.”

9Egy harmadik angyal követte, aki így kiáltott: “Aki imádja a vadállatot és szobrát vagy aki viseli jelét homlokán vagy kezén, 10az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe. Tűz és kénkő fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. 11Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét. 12Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett.”

13Erre szózatot hallottam az égből: “Jegyezd föl: mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”

A Föld megremeg. 14Folytatódott látomásom. Fehér felhőt láttam, a felhőn ember fiához hasonló ült. Fején arany koronát viselt, kezében éles sarló. 15Egy másik angyal jött ki a templomból és harsány hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Lendítsd meg sarlódat és arass! 16Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön.” A felhőn ülő sarlóját a földre hajította és learatta a földet.

17Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszőkése volt. 18Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő. Ennek hatalma volt a tűz fölött. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszőkés volt: “Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szőlejének fürtjeit, mert beért már a szeme.” 19Az angyal lehajította éles metszőkését a földre, leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette. 20A sajtót a városon kívül kitaposták. Annyi vér folyt ki a sajtóból, hogy a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz stádiumnyira.

15 A hét csapás. 1Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végső csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja.

2Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, az ő szobrát, és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren. 3Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték:

“Műveid csodálatosan nagyok, Uram,
mindenható Isten!
Utaid igazságosak és igazak,
nemzetek Királya!
4Ki ne félne téged, Uram?
Ki ne magasztalná nevedet?
Te egyedül vagy szent!
Minden pogány nemzet színed elé borul,
Ítéleteid nyilvánvalókká váltak!”

Az angyalok haraga. 5Ezután láttam, hogy megnyílt a szövetség sátrának mennyei temploma. 6A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Tiszta fehér gyolcsba voltak öltözve, mellük aranyövvel övezve. 7A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, tele az örökkön-örökké élő Isten haragjával. Erre a templomot betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának füstje. 8Senki sem léphetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

16 A hét csésze. 1Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: “Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.”

2Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.

3A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult.

4A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. 5Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala:

igazságos vagy (Uram),
aki vagy és aki voltál.
Szent vagy, hogy így ítéltél.
6Mivel szentek és próféták vérét ontották,
vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!”

7Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól:

“Úgy van Uram, mindenható Isten,
igazak és jogosak ítéleteid!”

8A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy forró tüzével gyötörje az embereket. 9Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.

10Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma sötétbe borult. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban 11és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosz tetteikből.

Csapatok gyülekeznek keleten. 12A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. 13Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. 14Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. – 15Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. – 16A királyokat összegyűjti arra a helyre, melynek héber neve Harmageddón.

A hetedik csésze. 17A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: “Megtörtént!” 18Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. 19A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. 20Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. 21Mázsás jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetes nagy volt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: