Szerző: andrelowoa | október 31, 2009

Nem halhatsz meg, csak ha az Úr akarja

?Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit” (Zsolt 118,17).

Milyen erőt adó bizonyosság ez! Bizonyára egy ígéret az alapja,
amelyet a zsoltáros személy szerint kapott, és amelyet örömmel a
magáévá tett. Szabad nekem is így szólnom? Vagy elcsüggedek, mert az
ellenség megtámadott? Mert sokan vannak ellenem és kevesen mellettem?
Hitetlenségem a harc feladására indít, arra, hogy kétségbeesetten
haljak meg, mert megvert, megbecstelenített ember vagyok? Ássák már
ellenségeim a síromat?
Mit tegyek ilyenkor? Hallgassak tulajdon gyávaságomra, adjam fel a
harcot és vele együtt minden reményemet? Távol legyen! Még van bennem
élet.
?Nem halok meg”. Visszatér belém az életerő, és elűzi
gyengeségemet: ?Élek”. Az Úr él, és én is élni fogok. Újra felnyitom
számat és ?hirdetem az Úr tetteit”. Elbeszélem majd jelen
nyomorúságomat, amely csak arra volt alkalom az én Uramnak, hogy
irántam való végtelen szeretetét és hűségét újra megmutassa. Akik már
szívesen méretet vennének rólam, hogy koporsómat elkészítsék, várjanak
még egy kicsit! Mert keményen megfeddett ugyan engem az Úr, de nem
engedte, hogy meghaljak (18. vers). Dicsőség legyen nevének
mindörökké! Nem halok meg, míg munkám el nem végeztem, és addig fogok
e földön élni, amíg az Úr akarja.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: