Szerző: andrelowoa | október 31, 2009

OKTÓBER 31. SZOMBAT

Az edény belső tartalma 2Korinthus 4,13–18 Külső emberünk megromlására senkit sem kell figyelmeztetni, sem utasítani. Sőt, nem is tudunk másképp tenni, minden erőfeszítésünk ellenére: öregszünk. Ha ma reggel belenézünk a tükörbe, már nem az az arc néz vissza ránk, mint tegnap. Nem szükséges beszélnünk erről, de akkor is így van. Ehhez nem kell hívőnek lenni. De ahhoz igen, hogy mégis legyen új remény ma reggel. Mert Isten ma arra akar figyelmeztetni, hogy szülessen meg bennünk az új ember, az a belső lelki kapocs, mely Istennel összeköt. Sőt, kiegészíti gondolatainkat az apostol, elárulva teljes örömét: így nemcsak nullára hozzuk ki a növekedési mutatót, hanem mivel a lelki élet sokkal fontosabb kincs, az üröm helyére öröm léphet. Erről a nyereségről, boldog egyenlőtlenségről szól a 17. vers. Nézzünk hát bele ma reggel a lélek tükrébe ima és ige által, és remélem, nem ugyanaz az arc néz majd vissza ránk, amely tegnap, hanem egy olyan arc, amely ma jobban kiábrázolja Isten dicsőségét, mint valaha (lásd 3,18). Testi megöregedésünk látható jelei ideiglenes szomorúságot okoznak, de a földi szemmel nem látható lelki növekedésünk örökké tartó örömet szerez a mennynek és nekünk. /BD/ Hálaadás a segítségért Zsoltárok 28,6–9 Egy hete tusakodunk minden este a gondolattal: az életünk, napjaink telve vannak a gonosz munkájával, de szeretnénk elrejtőzni Isten bűnt megbocsátó kegyelmébe, örömének hajlékába. Vessünk most számot ennyi küzdelem után: sikerült? Megszabadultunk összetört, lenyomott lelkiállapotunkból? Dávid hálát ad a megtapasztalásokért, hogy Isten megszabadította őt. Ez a jó Atya ugyanúgy akar minket is felszabadítani a kegyelmi jó érzésre. Ereje nem gyengült, így ha nem érezzük munkájának jó gyümölcsét, most, szombat este fel kell tennünk a kérdést: hétköznapi küzdelmeimen túl vajon elég elszántan küzdöttem ezért a lelki kincsért, Isten öröméért, a feloldódásért? Mert nekünk kell megragadnunk a szabadulás felkínált lehetőségét. Dávid is sokat tusakodott ezért imában, éjjel és nappal. Kövessük ebben! Nem egy pillanat műve felépíteni egy templomot, így Isten hajlékát sem a szívünkben. Ne engedjük el megszabadulás nélkül ezt a heti témát, ne induljunk addig tovább, míg énekelni nem tudjuk az ő dicséretét! Hadd jussunk el holnap úgy az imaházba, hogy készek vagyunk dicséretére, bizonyságtételre, szolgálatra! /BD/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: