Szerző: andrelowoa | november 15, 2009

AZ ÖTÖDIK KÉRÉS

És bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! (683)

A rettegő lelkiismeret vigasztalása

Ez a kérés szegény és nyomorult életünkre vonatkozik. Mert jóllehet hangzik nálunk Isten igéje, hiszünk, cselekedjük és elszenvedjük az ő akaratát, Isten ajándékából és áldásából élünk, mégsem folyik életünk bűn nélkül, mindennap megbotlunk és vétkezünk, mert a világban, emberek között élünk, akik sokszor megbántanak, és okot adnak türelmetlenségre, haragra, bosszúra stb. Sőt az ördög is sarkunkban van, minden oldalról környékez, és ahogyan mondtuk, harcol valamennyi előbbi kérés ellen, úgyhogy lehetetlen mindig helytállni ebben a folytonos harcban. Ez megint olyan nagy nyomorúság, hogy így kell imádkoznunk és kiáltanunk: “Édes Atyánk, bocsásd meg a mi vétkeinket!” Nem mintha kérésünk nélkül vagy előtt nem bocsátaná meg bűneinket: hiszen nekünk ajándékozta az evangéliumot, benne csupa bűnbocsánatot, mielőtt kértük vagy valaha is rágondoltunk. Mégis arról van itt szó, hogy a bűnbocsánatot megismerjük és befogadjuk. Az a test ugyanis, amelyben szüntelenül élünk, olyan természetű, hogy nem bízik és nem hisz Istenben, állandóan gonosz kívánságokkal és gondolatokkal foglalkozik, úgyhogy naponként vétkezünk szóval és cselekedettel, tettel és mulasztással. Lelkiismeretünk ettől nyugtalanná válik, mert fél Isten haragjától és ítéletétől, és elejti az evangéliumból merített vigasztalást és bizodalmat. Ezért tehát szüntelenül szükség van arra, hogy ide meneküljünk és vigasztalást keressünk, és ezzel lelkiismeretünket ismét talpra segítsük.

Mindig bűnbocsánatra szorulunk

Ez pedig arra jó, hogy Isten megtörje büszkeségünket és minket alázatosságban tartson. Mert fenntartotta magának azt a jogot, hogy ha valaki kérkedik saját jóságával és megvet másokat, akkor magára nézzen és ezt a kérést tartsa maga elé, (684) és ebből megállapítsa, hogy ó maga is éppen olyan “jó”, mint a többiek, és ezért mindnyájunknak meg ken alázkodnunk Isten előtt, és örülhetünk, ha bűnbocsánatot kapunk, és ne is gondolja senki, hogy amíg itt élünk, annyira visszük, hogy nem szorulunk bűnbocsánatra. Egyszóval: Ha Isten szüntelenül meg nem bocsát, elvesztünk.

A szív vidámságáért

Ennek a kérésnek tehát az az értelme, hogy Isten ne nézze bűneinket, ne is vesse szemünkre azt, amit mindennap megérdemlünk, hanem legyen hozzánk kegyelmes, és bocsásson meg, ahogyan ígérte, adjon nekünk vidám és bizakodó lelkiismeretet, hogy színe elé járulhassunk, és imádkozhassunk. Mert ha szívünk nincs helyes viszonyban Istennel, és nem tud ennyire bizakodni, akkor sohasem mer imádkozni. Ez a bizakodás a szív vidámsága. azonban csakis abból ered, hogy tudjuk, hogy megbocsáttattak bűneink.

Bűnbocsánat és megbocsátás

Van azonban ennek a kérésnek egy elkötelező, de mégis vigasztaló záradéka: “Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Isten megígérte, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy mindent megbocsátott és elengedett nekünk, de csak akkor, ha mi is megbocsátunk felebarátunknak. Mert ahogyan mi naponta sokat vétkezünk Isten ellen, Ő pedig kegyelmesen mégis mindent megbocsát, úgy kell nekünk is megbocsátanunk felebarátunknak, valahányszor megkárosít, erőszakoskodik, jogunkat sérti, álnokságot követ el stb. Ha nem bocsátasz meg, ne is gondolj arra, hogy Isten megbocsát neked. Ha azonban megbocsátottál, akkor vigasztalódhatsz és bízhatsz abban, hogy a mennyben megbocsátott neked. Nem azért, mert te megbocsátottál; (685) – hiszen Ő szabadon, ingyen, csupa kegyelemből teszi azt, mert megígérte, ahogyan az evangélium tanítja -, hanem azért, mert erősítésünkre és biztatásunkra, figyelmeztető jelül tűzte ígérete mellé azt az igét, amely egybehangzik ezzel az imádsággal, Lukács 6. szerint: “Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,37) Krisztus ezért meg is ismétli ezt mindjárt a Miatyánk után. Ezt mondja Máté 6-ban: “Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát a ti mennyei atyátok” stb. (Mt 6,14)

A feloldozás mindig kész lehetősége

Azért van ez a jel kitűzve erre az imádságra, hogy ha imádkozunk, emlékezzünk az ígéretre, és így gondolkozzunk: “Édes Atyám, azért járulok Eléd, és arra kérlek, hogy bocsáss meg nekem. Nem mintha elégtételt adhatnék cselekedeteimmel, vagy érdemet szerezhetnék, hanem mert Te ígérted, és ezt a pecsétet függesztetted rá, hogy olyan bizonyos legyek, mintha Te magad mondtad volna ki felettem a feloldozást.” Mert amennyit a külső jelül rendelt keresztség és oltári szentség elvégez, ugyanannyira tudja ez a jel is megvigasztalni és megvidámítani lelkiismeretünket. Sőt az az előnye a többihez képest, hogy bármely órában hasznáhatjuk és gyakorolhatjuk, mert mindig kéznél van.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: