Szerző: andrelowoa | november 15, 2009

RÖVID BÍZTATÁS GYÓNÁSRA

A gyónás szabad legyen

Mindig azt tanítottuk a gyónásról, hogy az szabad legyen. Ezzel véget vetettünk a pápa zsarnokságának. Nem köt minket többé semmi kényszere, és megszabadultunk attól az elviselhetetlen nyűgtől, amelyet a keresztyénségre raktak. Hiszen tapasztalatból tudjuk mindnyájan, hogy semmi sem volt eddig olyan nehéz, mint az, hogy a legsúlyosabb halálos bűn terhe mellett kényszerítettek mindenkit gyónásra. (726) Sőt annyira megnehezítették azt, és annyira kínozták a lelkiismeretet a különféle bűnök felsorolásával, hogy senki sem tudott elég tisztára meggyónni. A legbotrányosabb pedig az volt, hogy senki sem tanította, nem is tudta, hogy mi a gyónás, vagy hogy milyen hasznos és vigasztaló az, hanem csupa kínlódássá és pokoli gyötrelemmé tették, úgyhogy el kellett ugyan végeznünk, de ennél jobban semmitől sem irtóztunk. Most azonban megszabadultunk ettől, és megadatott nekünk ez a három: nem kell kényszerítésre vagy félelemből gyónnunk; mentesültünk attól a gyötrelemtől, hogy pontosan felsoroljunk minden bűnt; és ezenkívül az az előnyük is megvan, hogy tudjuk, hogyan kell azt üdvösségesen használnunk lelkiismeretünk vigasztalására és erősítésére.

Visszaélés a szabadsággal

Ezt most mindenki tudja. Sőt, sajnos nagyon is megtanulta, hogy azt tegye, amit akar, és hogy annyira hangsúlyozza a szabadságot, mintha soha többé nem kellene gyónnia, vagy nem is szorulna rá. Bizony hamar megértjük azt, ami jólesik nekünk, és rendkívül könnyen felfogjuk, ha az evangélium szelíden és lágyan szól. De az ilyen disznóknak – mondottam -, nem az evangélium “oldalán volna a helyük, részesedniük sem volna szabad benne, hanem a pápa alatt kellene maradniuk, hogy hajszolja és kínozza őket, hogy kénytelenek legyenek többet gyónni, böjtölni stb. mint valaha. Mert aki nem akar hinni az evangéliumban, sem aszerint élni, és nem akarja azt tenni, amit keresztyén embernek tennie kell, az ne is élvezze az evangélium áldását. Hova jutnánk, ha csak a hasznát akarnád, de nem akarsz érte semmit sem tenni, sem áldozatot hozni? (727) Az ilyennek tehát nem szól az, amit prédikáltunk, nem is egyezünk bele abba, hogy valamit is kapjanak és élvezzenek szabadságunkból, hanem ismét rájuk eresztjük a pápát vagy a hozzá hasonlókat, hogy igazi zsarnokként nyomorgassa őket. Mert annak a népségnek, amely nem akar engedelmeskedni az evangéliumnak, nem való más, mint egy ilyenfajta bakó, aki Isten ördöge és hóhéra. A többieknek azonban, akik készségesen hajlanak a szóra, mindig prédikálnunk kell, intenünk, ösztönöznünk és hívogatnunk, hogy ne szalasszátok el a drága vigasztaló kincset, amelyet az evangélium ad elénk. A gyónásról is szólunk tehát néhány szót, hogy tanítsuk és biztassuk az egyszerű híveket.

Gyónás Isten előtt imádságban

Először is azt mondtam, hogy még kétféle gyónás van azon a gyónáson kívül, amelyről itt beszélünk. Ezeket helyesebben minden keresztyén általános bűnvallásának lehetne nevezni, mert ezeknél egymagunkban gyónunk, és kérünk: bocsánatot magától Istentől vagy felebarátunktól. A Miatyánkban is megvan ez a kettő, amikor ezt mondjuk: “Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” Sőt az egész Miatyánk sem más, mint ilyen gyónás. Nem azt jelenti-e a mi imádkozásunk, hogy megvalljuk azt, ami hiányzik belőlünk, vagy amiben nem teljesítettük kötelességünket, és hogy könyörgünk kegyelemért és vidám lelkiismeretért? Szüntelenül kötelesek és kénytelenek vagyunk így gyónni, amíg csak élünk Mert az a keresztyén élet, hogy bűnösnek tudjuk magunkat és kegyelmet kérünk. (728)

Gyónás felebarátunk előtt

Ugyanígy benne van a Miatyánkban az a másik gyónás is, amelyet felebarátja előtt végez mindenki. Ennél egymásnak gyónjuk vétkeinket, és megbocsátunk, mielőtt Isten elé lépünk, és bűnbocsánatért könyörgünk. Bizony valamennyien vétkezünk egymás ellen, ezért mindenki előtt készségesen kell gyónnunk egészen nyíltan, nem is kell szégyenkeznünk egymás előtt. Mert az itt a helyzet, ahogyan mondani szokták: “Ha csak egy is kifogástalan, akkor mind az”, hiszen sem Istennek, sem felebarátjának nem teszi meg senki azt, amivel tartozik. De az általános bűnvalláson kívül van külön bűnvallás is, amikor valaki bocsánatot kér attól, akit megharagított. A Miatyánkban tehát kettős feloldozást találunk, mert bocsánatot kapunk arra, amit egyrészt Isten ellen, másrészt felebarátunk ellen vétettünk, ha megbocsátunk felebarátunknak, és kibékülünk vele.

A titkos gyónás

Ezen a nyilvános, mindennapi és kötelező gyónáson kívül van még az a titkos gyónás, amely testvér előtt négyszemközt történik. Ez arra való, hogy ha különösen terhel és kísért minket valami, ha rágódunk rajta, de nem tudunk megnyugodni, és hitünket sem érezzük elég erősnek, akkor elpanaszolhatjuk ezt egyik testvérünknek, hogy tanácsot, vigasztalást és erőt kapjunk, amikor és ahányszor akarjuk. Ez ugyanis nincs úgy parancsba foglalva, mint a másik kettő, hanem mindenkinek tetszésére van bízva, hogy éljen vele, ha rászorul. Ennek eredete és rendeltetése pedig az, hogy maga Krisztus adta keresztyénei szájába a feloldozást és megparancsolta, hogy feloldozzanak minket bűneinkből (Mt 18,15-19). Ha tehát valakinek szívét nyomja a bűne, és vigasztalásra sóvárog, annak biztos menedéke van itt, (729) mert megtalálja Isten igéjét, és azt hallja, hogy Isten őt ember szolgálatával feloldozza és felmenti bűneitől.

A gyónás két része

Jegyezd meg tehát azt, amit gyakran mondtam, hogy a gyónásnak két része van. Az első a mi cselekedetünk és dolgunk: panaszolom bűneimet, és sóvárgok lelki vigasztalásra és felüdülésre. A másik olyan cselekedet, amelyet Isten végez, amikor ember szájába adott igével feloldoz engem bűneimtől. Ez a második a legfontosabb és a legnemesebb rész, amely a gyónást gyönyörűvé és vigasztalóvá teszi. Eddig azonban csak ami cselekedetünket sürgették, és csak azzal törődtek, hogy egészen tisztára meggyónjunk, a legszükségesebb, második részt pedig nem becsülték, róla nem prédikáltak, mintha a gyónás mindenestől csak olyan jócselekedet volna, amellyel megfizetünk Istennek, és mintha nem volna érvényes a bűnbocsánat, és nem volna megbocsátva a bűn, ha a gyónás nem történt tökéletesen és hajszálnyira pontosan. Ezzel annyira szorongatják az embereket, hogy mindenkinek kételkednie kellett abban, hogy elég tisztára gyónt-e. Hiszen ez nem is volt lehetséges, és egyetlen lelkiismeret sem maradhatott nyugton, nem is bízhatott a feloldozásban. A kívánatos gyónást így nemcsak haszontalanná, hanem nehézzé és keserűvé tették a lélek észrevehető kárára és romlására.

A mi cselekedetünk és Isten igéje

Gondunk legyen tehát arra, hogy élesen megkülönböztessük és elkülönítsük egymástól ezt a két reszt, és a mi cselekedetünket kevésre, Isten igéjét pedig sokra és nagyra becsüljük. Ne úgy menjünk gyónni, mintha valami nagyszerű cselekedetet akarnánk végezni, (730) és Neki felajánlani, hanem úgy, hogy csakis kapni és elfogadni akarunk Tőle. Nem azért kell jönnöd, hogy elmondd, milyen derék vagy gonosz ember vagy. Ha keresztyén vagy, úgyis jól tudom; ha nem vagy az, még jobban tudom. De arról van szó, hogy elpanaszold nyomorúságodat, elfogadd a segítséget, és így megvidámítsák szívedet és lelkiismeretedet.

A feloldozásra kell nézni

Erre pedig parancsolatokkal senkit sem szoríthatok, hanem ezt mondjuk: Aki keresztyén, vagy az szeretne lenni, annak azt a megbízható tanácsot adjuk, hogy menjen oda, és szerezze meg ezt az értékes kincset. Ha nem vagy keresztyén, vagy nem kívánod ezt a vigasztalást, akkor másra hagyjuk, hogy kényszerítsen. Ezzel egyszer s mindenkorra megszüntetjük a pápa zsarnokságát, parancsát és kényszerét, mert erre egyáltalában nincs szükségünk. Mi ugyanis úgy tanítunk, ahogyan mondtam: Aki nem jószántából és a feloldozásért megy gyónni, az hagyja csak abba. Sőt, aki abban a cselekedetében bízva megy oda, hogy egészen tisztára meggyónt, az is maradjon csak távol. De biztatunk arra, hogy gyónj, és tárd fel nyomorúságodat, nem azért, hogy azt jócselekedetként végezd, hanem azért, hogy halld azt, amit Isten üzen neked. Mondom: az igére a feloldozásra kell nézned, azt kell nézned, azt kell sokra és nagyra becsülnöd, teljes tisztelettel és hálával fogadnod, mint valami kitűnő nagy kincset.

Aki nyomorúságát érzi, az magától jön

Ha ezt részletesen fejtegetnénk, és megmutatnánk azt a nyomorúságot is, amely minket gyónásra indíthatna és ösztönözhetne, akkor nem kellene sokat unszolni, vagy kényszeríteni, (731) mindenkit a maga lelkiismerete hajtana, és úgy megrettentene, hogy örülne a gyónásnak, és úgy tenne, mint a szegény nyomorult koldus, amikor meghallja, hogy valahol gazdag adományt osztogatnak Nem kellene hozzá poroszló hogy hajtsa és verje, magától futna, ahogyan csak lába bírja, hogy el ne késsen. Ha azonban azt a parancsot adnák ki, hogy fusson oda minden koldus: ennyit és egy szóval sem többet, és hallgatnának arról, hogy mit keressen, és mit kaphat ott, – csak az történne, hogy kedvetlenül mennének, és nem gondolnák azt, hogy kapnak valamit, hanem azt, hogy látni akarják, milyen szegény és nyomorult a koldus. Nem meríthetnének ebből sok örömöt vagy vigasztalást, hanem csak még jobban gyűlölnék a parancsot, mert úgy éreznék, csúfolásukra és gúnyolódásukra szabták ki rájuk azt, hogy bemutassák szegénységüket és nyomorúságukat.

Éppen így hallgattak eddig a pápa prédikátorai erről a kitűnő gazdag alamizsnáról és kimondhatatlan értékű kincsről, de csapatostul terelték oda az embereket csak azért, hogy lássák, milyen tisztátalan és mocskos emberek vagyunk Ki menne szívesen gyónni ilyen körülmények között? Mi azonban nem azt mondjuk, hogy látnunk kell, mennyire tele vagy szennyel, és hogy gyönyörködnünk kell benne, hanem azt tanácsoljuk és mondjuk: ha szegény és nyomorult vagy, jöjj, és használd a gyógyító orvosságot! Aki aztán érzi nyomorúságát és ínségét, az annyira megkívánja majd, hogy örömmel fut ide. Akik pedig nem becsülik, és nem jönnek maguktól, azokat útnak is eresztjük. Azt azonban tudják meg, hogy nem tartjuk őket keresztyénnek. (732)

Aki keresztyén, azt nem kell külön biztatni

Azt tanítjuk tehát, hogy kitűnő, gyönyörű és vigasztaló dolog a gyónás, és arra intünk mindenkit, hogy ne vesse meg ezt a drága kincset, hiszen nagy a mi nyomorúságunk. Ha keresztyén vagy, soha semmiben sem szorulsz arra, hogy kényszerítselek, vagy hogy a pápa parancsoljon, hanem magad kényszeríted magadat, és arra kérsz, hogy részesítselek benne. Ha pedig megveted, és büszkén élsz gyónás nélkül, akkor azt a következtetést vonjuk le, hogy nem vagy keresztyén, és az oltáriszentséget sem élvezheted. Mert megveted azt, amit keresztyénnek nem szabad megvetnie, és azt éred el ezzel, hogy nem kapsz bűnbocsánatot. Biztos jele ez annak is, hogy megveted az evangéliumot is.

Egyszóval: mi nem akarunk tudni semmiféle kényszerről. Aki azonban nem hallgatja, és nem követi prédikációnkat és intéseinket, ahhoz semmi közünk, annak ne legyen része az evangéliumban se. Ha keresztyén volnál, örülnél neki, és száz mérföldet futnál utána, nem is unszoltatnád magadat, hanem jönnél, és kényszerítenél minket. Mert itt fordítani kell a kényszeren, hogy mi kerüljünk parancs alá, te pedig szabadságba. Mi senkit sem erőltetünk, hanem eltűrjük, hogy minket erőltessenek, ugyanúgy, ahogyan arra is kényszerítenek, hogy prédikáljunk, és kiszolgáltassuk a szentségeket.

A gyónás megkedveltetése

Ha tehát gyónásra biztatok, akkor csak arra biztatok mindenkit, hogy legyen keresztyén. Ha ráveszlek erre, akkor már a gyónáshoz is elvezettelek. Mert aki arra vágyódik, (733) hogy jó keresztyén, bűneitől szabad és vidám lelkiismeretű legyen, az már igazán éhezik és szomjazik, és kap a kenyér után. Hasonlít a hőségtől és szomjúságtól epedő üldözött szarvashoz is, ahogyan a 42. zsoltár mondja: “Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, ó Isten” (Zsolt 42,2). Lásd, így kellene helyesen tanítani a gyónásról. Így lehetne megkedveltetni és megszerettetni, hogy az emberek jönnének és futnának utánunk, többen, mint szeretnénk. Hadd kínlódjanak és gyötrődjenek a pápisták és mások is, akik nem becsülik ezt a kincset, és elzárkóznak tőle. Mi azonban emeljük fel kezünket, dicsérjük és áldjuk Istent azért, hogy ezt az ismeretet és ezt a kegyelmet kaptuk. Ámen.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: