Krisztus bennünk létének áldott következményei 2Korinthus 13,1–10 A Krisztus szolgálatában levőknek sokirányú feladatot kell végezniük. Pál apostol már kétszer volt Korinthusban, de kész harmadjára is menni. Most már „nem leszek kíméletes” – mondja az apostol a gyülekezetben talált makacs bűnösökkel kapcsolatban (2. v.). Éppen szeretetből kell néha kíméletlenül felvenni a harcot a bűn ellen, néha ez a változáshoz, gyógyuláshoz vezető út. Akiből Krisztus szól, az nem a megfeszített erőtlenségét képviseli, hanem a feltámadott, felmagasztalt Krisztus erejét. Krisztus uralkodni akar híveinek életében, és ennek meg kell nyilvánulnia a közösségi életben is. „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e!” (5. v.) Ha Krisztus bennünk van, akkor nem külső feddésre és intésre van szükségünk a változáshoz. Vajon miért kell néha egyeseknél mégis külső nyomást gyakorolni, hogy megváltozzanak? Krisztus bennünk lakozása áldott következménnyel jár: szeretettel áraszt el, erőt ad az intéshez. Akiben Krisztus van, belülről, Krisztustól hajtva veszi fel a harcot minden bűnnel szemben. Imádkozzunk azért, hogy az Istentől kapott hatalmat az ő ügyének előmenetelére használjuk! /PD/ Vigyázni és imádkozni Márk 14,37–41 Sok dolgot teszünk ismétlődően az életünk során, de nem mindegy, hogy mi az, ami ismétlődik. Jézus Krisztus ismét elment imádkozni, harmadszor is jött a tanítványokhoz. A tanítványokat alva találta ismét, amikor hozzájuk ment. Látjuk, mennyire nem mindegy, hogy mi ismétlődik. „Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.” (39. v.) Megtanulhatjuk az Úr Jézustól, hogy az imádkozásban kitartónak kell lennünk, mert eredményre és az Úr akaratának megértésére csak így számíthatunk. A tanítványok gyengeségét látta Jézus: „a lélek ugyan kész, de a test erőtelen” (38. v.). Nem tudtak Jézussal együtt imádkozni. Ezért kérdezte: „Simon, alszol?” (37. v.) Azt ígérte Simon Péter, hogy Mestere mellett marad, még ha mindenki más elhagyja is. Azonban Péter is úgy aludt, mint a többi tanítvány. A szomorú az, hogy a többszörös figyelmeztetés után sem változtak meg. Sokszor kerülünk mi is hasonló helyzetbe. Olyan hibákba esünk vissza újból, amelyekkel kapcsolatban már sokszor figyelmeztetett minket az Úr. Vigyázni és imádkozni kell, hogy ne essünk kísértésbe. Fogadjuk meg Jézus Krisztus figyelmeztető szavát! /PD/
Vélemény, hozzászólás?