Szerző: andrelowoa | november 28, 2009

NOVEMBER 28. SZOMBAT

Bizonyosság a tanító kenet felől 1János 2,26–29 Napjainkban számtalan új tanítás céloz meg bennünket a gomba mód szaporodó új felekezetek erőszakos toborzó tevékenysége révén, mellyel a világhálón is találkozhatunk. Sok új keletű, rendszerint különleges nevű vallási csoport hitvallása elhanyagolható mértékben különbözik csak a mienktől. Hatásuk inkább közösségzavaró, de nem hitrontó. Ám van több olyan újszerű tanító is, aki körmönfont megfogalmazásokkal, betűrágó okoskodásokkal érvel, és „saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik” (Kol 2,18), közben leszólja az egyszerű, de hűségében példás keresztyént, semminek állítva kipróbált hitét. Ha minket érne ilyen támadás, ne menjünk bele a balga és értelmetlen vitatkozásba, inkább fohászkodjuk az Úrhoz Szentlélekért! Tőle többszörös támogatást is kaphatunk. Üdvbizonyosságunk kikezdőivel szemben szívünkben bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Segít az általa ihletett ige megértésében. Gondoskodik arról, hogy felismerjük azokat, akik a velünk egyező hitbe gyökereznek, s ezt nemcsak bibliahű szavaik, hanem Jézus Krisztust kiábrázoló cselekedeteik is igazolják. „Istenem, őrizd szívemet, Hogy álnokság ne csalja meg…” (BGyÉ 371) /GyK/ „Ítéleteik szerint ítélem őket” Ezékiel 7,1.14–27 Ha megítél minket az ige, akkor milyen jogon kezdünk a vétkek megbánása és elhagyása, azaz a megtérés helyett tapintatosan gyarlóságainkról beszélni, melyeket az Úr nagy irgalmában bizonyára elnéz? Ez önmagunk és a ránk bízottak ámítása, elaltatása lenne. Isten nem megtartott és dédelgetett bűnök palástolására szánta kegyelmét. Ő ugyanis nemcsak kegyelmes Atya, hanem végtelenül szent Úr is egy személyben. Az Örökkévaló a töredelmes és bűnbánó szívet valóban nem veti meg. Ám a hamisan mesterkedő, szemfényvesztően ügyeskedő, a kegyelmet valami módon megvásárolható portékának tartó megátalkodott bűnösökkel szemben kihirdetett ítéletét nem tartóztathatja fel semmi sem. Igénket olvasva nem találunk kiutat a menekülésre. Ám a Szentlélek által mégis fölfedezhetjük, csakúgy, mint a niniveiek Jónás prédikációjában: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” „Tehát nem azonnal sújt le ránk az Úr. Még hagyott negyven napot a megtérésre!” Bűnbánattal Istenhez menekültek – és ő megkönyörült rajtuk. „Jövök, semmit sem hozva, Keresztedbe fogódzva. Meztelen, hogy felruházz, Árván bízva, hogy megszánsz…” (BGyÉ 233) /GyK/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: