Szerző: andrelowoa | január 6, 2010

JANUÁR 6., SZERDA

Megrémült emberek
Zofóniás 1,14–2,3
Isten, főleg az Újszövetségben, nem félelmetes arcával közeledik az emberhez.
Nem megfélemlítéssel akarja magához vonni, hanem szeretetét tárja
elénk. Sokan ezért gyengének gondolják. Azt hiszik, az a dolga, hogy megbocsásson.
Mi, akik a gyermekei vagyunk, tudjuk, hogy ez nem így van. Sokszor
mégis úgy viselkedünk, mintha mi sem ismernénk őt. Hogy az üdvösségünket
félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk, az nem csak egy szólam
a Bibliában. Amikor Pál apostol ezt hagyja örökül a filippibelieknek, akkor
nem csak egy barátságosan mosolygó, bólogató mennyei Atyának ismeri a
Mindenható Istent. Hogy az a nap, az ítélet napja rettenetes lesz, ezt Zofóniás
könyvéből az is láthatja, aki nem akarja ilyennek képzelni. Hogy akkor mi
lesz a sorsunk, azt előre döntjük el a tetteinkkel. Ezért minden árat megér
igazságosnak, alázatosnak, engedelmesnek lenni most, még akkor is, ha életünkben
kárt szenvednénk miatta. Ez a legjobb befektetés, az egyetlen lehetőség
arra, hogy az ítélet napján oltalmat találjunk. Szedjük össze magunkat,
szálljunk magunkba! Addig tegyük, míg el nem kezdődik a vihar! /SzH/
Boldog, akit Isten megfedd
Jób 5,17–27
Elifáznak – aki e szavakat mondja Jóbnak – nem volt igaza, de igaza lett.
Isten dönthet úgy, hogy nem ment meg a nyomorúságból, hogy még nyolcadszor
is veszedelem ér. Sok hívő halt már éhen, és sokan haltak meg fegyveres
kéztől akár háborúban, akár békében. Anyelvek ostora szinte szakadatlanul
csattog a hívőkön, és pusztulás is szakadhat rájuk. Azt is megérhetik,
hogy otthonaikat feldúlják, családjaikat kiirtják akár a szemük láttára, különös
kegyetlenséggel. Elifáz olyan embernek magyaráz, akivel mindez meg is
történt, pedig nem szolgált rá Isten feddésére. Nem is az ő fenyítését kellett
szenvednie. Nem azért kell Istennek engedelmeskednünk, hogy jól menjen a
sorunk, elkerüljenek a bajok. Hanem épp azért, hogy ha bajok érnek, azokat
el tudjuk viselni. Talán fáj belegondolni, hogy Istennek nem az a fontos, hogy
egészségesek vagyunk vagy betegek, szegények vagy gazdagok, mert ez
mind földi értékmérő. Neki a lelkünk egészsége és gazdagsága számít, az
örök életünk. És másoké is. Ha szenvedésünkben és jólétünkben sem vétkezünk
ellene, eszközök lehetünk mások hozzátérésében. És Jóbot is megvigasztalta…
/SzH/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: