Szerző: andrelowoa | január 12, 2010

2010. január 12. kedd Ernő napja 1032.

A mai nap meditációs fogalma:
Mennyeiek és földiek…

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne keverjem össze a életem pislákoló mécsesét a Te Fényeddel, s add, hogy eredménnyel bevégezhessem zarándokutamat, s kegyelmed révén kiteljesedhessek Tebenned! Ámen

Aki felülről jön, az felette van mindenkinek.
Aki a földről való, földi az, és földiekről szól.
Jn 3,31a

Az ikon görög szó, s azt jelenti: kép, az ebből származó ikono-gráfia pedig kép-írást takar. Elgondolkodtunk-e már valaha is azon, hogy gyönyörű ősi nyelvünkben amikor azt mondjuk: “Képes vagy rá!”, akkor ez a kijelentés nemde azt idézi fel bennünk, hogy Isten kép-másai vagyunk? Bizony, Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek vagyunk! Hiába is tagadnánk, belénk van kódolva az “égi”, s bármennyire is “testiek” vagyunk, a vágyat oda fölfelé semmi nem olthatja ki az emberből. Hiába a tudomány optimizmusa, a matéria szilárdnak-hitt valósága, a jólét öröme vagy akár keserű megtapasztalások sorozata egy életen át -, amikor a kilépéshez érkezünk, mert elfogyott életünk mécseséből az olaj -, akkor utolsó fellobbanásunkban végül megviláglik bennünk: Istenéi vagyunk – mégha istententelenül is éltünk… Miért a halál előtt állók gyakori aggodalma, “Megbocsájt-e nekem az Isten?”, ha nem azért, mert ekkor már nyilvánvaló, hogy az életünket istenképűen kellett volna élni?

De mit értsünk istenképű életen? Az ember nem isten, hanem ember! Sokan szeretnének nagy-szerű, sőt szent életet élni, de addig sem jutnak el, hogy kis kötelezettségeket is teljesítsenek. Miért? Mert hiába a megvilágosodás pillanatos istenélménye, ha azt nem követi a megismerés vágyából fakadó tanulás. Csak ha már tudjuk, hogy Ki az, Akiben Életünk van, akkor tértünk meg (tértünk haza, tértünk vissza oda, ahol az igazi otthonunk van), s ekkor vagyunk abban a kegyelmi állapotban, hogy van bennünk készség (van életünk!) a naponkénti megtisztulásra (ezt naponként megtérésnek is szoktuk mondani) -, s ez minden keresztény, azaz krisztusi ember halálig tartó személyes hitharcos zarándokútja: a megszentelődés.

Jézus fentről jött, ezért nem a földiekről szól, hanem a mennyeiekről. Nehéz “eledel” volt ez a kortársaknak, a tanítványoknak, s bizony nehezen “emészthető” ez nekünk is. A zsidókból botrányt váltott ki Jézus működése/tanítása, a görögök pedig bolondságnak tartották mindazt, amit Pál prédikált nekik a Krisztusról… Nemcsak a zsidók és görögök, de Pál apostol és minden ember kísértése, hogy prekoncepcióval közelít az Istenhez. Azt gondoljuk, hogy a mi el-KÉP-zelésünk a leginkább helytálló, s megfelelő arra, hogy érthetővé tegye másik szintén véges ember számára a Végtelen Istent. Nos, nem így van… A Végtelen Istent egyetlen véges ember sem tudja befogni, mégkevésbé elképzelni, szép szavakkal, ügyes gondolatokkal “lefesteni”… Egy valaki volt KÉPes erre: Jézus Krisztus, a valóságos Isten, s a valóságos ember, az “Emberfia.” Ez az Istenbe vetett kinyilatkozatás-hitünk egyik alappillére!

Elég szánalmas – s bizony az egyháztörténet is erről tanúskodik -, hogy amikor az emberi elképzelések váltak mérvadóvá az egyházban, akkor az mindig krízishez vezetett. Ilyen krízist él meg manapság is a kereszténység túlnyomó része… Nagyon ember-szerűvé vált az Istenben való hit, s annyi mindent aggatott rá a “felvilágosult”, individualista modern ember a JóIstenre, hogy az eredeti Isten-KÉP, már alig kivehető! Ezért van szükség a folyamatos reformációra (semper reformari!), mert egy idő után nem látszik a spekuláló emberitől a kegyelmi isteni. Aki a mennyeiekről akar bizonyságot tenni, annak a mennyeiekről kell szólnia, s nem a földi elképzelésőkről! Ha mégis ez utóbbit teszi, akkor semmi köze a mennyeihez, s bizony a lentit keveri a fentivel… Ilyenkor a keresztény ember semmire sem KÉPes, mert a képességünk soha nem magunkban van, azt Istentől kapjuk… Mi “csak” szőlővesszők vagyunk, s nem a Szőlőtő -, ezért nem is magunkban kell hinni, ahogyan azt reklámozza a média, s erősíti a korszellem, hanem az Istenre kell hagyatkoznunk, Akinek gondja van az ő képmásaira… Neki gondja van arra, hogy minden nap, a világ végezetéig lehetőséget/készséget adjon övéinek, hogy képmás-életükkel, ha nem is lefessék, de hitelesen felvázolják az embervilágban az Istent magát…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: