Szerző: andrelowoa | január 13, 2010

JANUÁR 13., SZERDA

Feltételek nélküli követés
Máté 8,18–22
A sorozatos gyógyítások nagy szenzációt keltettek, na meg a hegyi beszéd
drága üzenete is sok szívet meghódított. Egy darabig nagy tömeg követte
az Urat, majd lassan lemorzsolódtak, de voltak kevesen, akik így szóltak
hozzá: „Mester, követlek, akárhová mégy…” Nagyon szépen hangzik ennek az
írástudónak az önkéntes vállalkozása, de nagyon úgy tűnik, hogy nem gondolta
végig azt, amit ő szeretne.
Az Úr Jézus is erre figyelmeztette: Jól meggondoltad, hogy mit akarsz? Te
tudod azt, hogy jámborok útján nincs kényelem? Megfontoltad alaposan,
hogy a világban nektek nagy nyomorúságotok lesz? Na, nem lebeszélni akar
a Mester, hanem inkább felvilágosítani az igazságról, amit a sátán nem tesz
meg. Úgy kövess tehát, hogy én itt nem tudok neked komfortot biztosítani,
hiszen nekem sincs hova lehajtanom a fejem, de bízzál, mert én győztem a világ
felett! S ha követni akarsz, ez azt jelenti, hogy úgy kell élned, mint nekem.
Úgy kell járnod, mint nekem. Úgy kell beszélned, mint nekem. Úgy kell munkálkodnod,
mint nekem. Én meghalok a te bűneidért. Te meghalsz a bűnnek?
Vállalod? Akkor jöjj és kövess! /DZ/
Hátrány vállalása lelki megfontoltságból
Zsidók 10,32–36
Akkor, amikor az ember úgy döntött, hogy követi az Úr Jézust, vállalni
kell a vele járó következményeket is. Nem szabad, hogy hiányozzanak életünk
képletéből azok a tájékoztatók, amelyeket az Úr elmondott. Csak egyet
szeretnék említeni: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt,
mint titeket”. Ebből csak annyi származik, hogy hátrányos helyzetbe fog
sodorni e világ fejedelme. A kommunista társadalmi rendszerben úgy Magyarországon,
mint Erdélyben, Krisztus hű követői nemigen kaptak vezetői
állást, fizetésemelést, kitüntetést és a vele járó járulékokat. Az ország veszélyes
polgárainak voltak tekintve, amit sok esetben nyilvánosan közöltek,
hogy az emberek elzárkózzanak előlük, vagy őket zárják ki különféle körökből.
Több területen, például a felsőoktatásban, gáncsolva voltak. Ezt az általános
képet Pál apostol a következőképpen ecseteli: „…Amikor gyaláznak, áldást
mondunk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk, szinte a világ szemétjévé
lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.” (1Kor 4,12–13) Kemény beszéd
ez. Vállalod? /DZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: