Szerző: andrelowoa | január 24, 2010

JANUÁR 24., VASÁRNAP

Jézus bátorít
Máté 10,16–29
Anapokban előttünk nyitva álló tizedik fejezet Jézus Máté által rögzített öt
rendszerezett beszédének egyikét tartalmazza, a tizenkét tanítványához intézett
missziós intelmeit. AMester nem rejti véka alá a realitásokat, ami az őt követő
szolgálattevő útjának körülményeit, e földi dimenzióit illeti. Nem kozmetikázza
a valóságot, így az abban mozgó tanítványát nem érheti meglepetés.
Krisztus küldetésében fel is fedezhetjük ennek tökéletes illusztrációját,
amint az általa felsorolt negatív tényezők rajta sorra nyilvánvalóvá lettek.
Pontosan ez a tény teszi félelmetessé szavait, miszerint „a tanítvány nem feljebbvaló
a mesterénél, sem a szolga az uránál” (24. v.), tehát sem korabeli, sem
mai tanítványai nem remélhetnek enyhébb körülményeket és több elfogadást,
mint Jézus maga. Már a gondolatszakasz felütése sem kecsegtető, sőt,
elrettentő: „elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé” (16. v.). A látásban járó,
sorsát, körülményeit bebiztosítani igyekvő emberi természet és logika lehetetlennek
interpretálja ezeket a sorokat.
Az Úr igéje viszont csupán annyit állapít meg, hogy a sátán tombolásából és
az emberiség szabad akaratának előnytelen felhasználásából adódó, az isteni
menetiránnyal szembeni ellenszéllel számolnunk kell, azt ki nem kerülhetjük.
Vannak bajok, körülmények, amiket Isten nem változtat meg az életünkben,
így azokból nincs menekvés, de nem szükséges, hogy azok összeroppantsanak
bennünket, hiszen ugyanakkor jelenlétével bátorít, és elégséges
erőt biztosít az elhordozásukhoz. Nem lehetetlen hát a keresztyén tanítványi
küldetés, még ha annak is tűnik a krisztusi ágenda alapján.
A cudar körülmények, kilátástalan helyzetek, igazságtalan szituációk nem
is önmagukban félelmetesek, hanem akkor igazán, ha közepettük nincs vigasztalás
és erőforrás. Az utóbbiakból pedig találunk bőven Jézus szavaiban! Van
pártfogónk, szószólónk (19–20. v.), gondviselőnk (29–31. v.), vannak fegyvereink,
amelyekkel felvehetjük a harcot a farkasokkal (16b), biztos útja van a megmenekülésnek
(22b v.), és nem kell félnünk testünk sebezhetőségétől (28a v.).
Ezeket olvasva leginkább hálásak lehetünk Urunknak, mert felkészít a
szolgáló élet valóságára, és egyúttal erőt sugárzó szavaival bátorít a küldetésre.
Mi több, ezen az úton előttünk járt, etalont hagyva maga után, szólt és
cselekedett, végül pedig a látszólag legnagyobb vereségében (kereszthalál)
győzelemre vitte ügyét, mert elérte küldetése célját.
A sportversenyeken küzdők sokkal jobban teljesítenek szurkolótábor támogatásával.
Mögöttünk ennél sokkal több és nagyobb áll biztatólag: Jézus
Mesterünk. /VE/
JANUÁR 24., VASÁRNAP 36
Imaáhítat: Magasztaljuk Istent, mert biztos erősség és oltalom életünk minden
helyzetében! – Zsolt 18,2–7


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: