Szerző: andrelowoa | január 30, 2010

A Rembrandt-olvasat

A Rembrandt-olvasat

Ülök a padon.
Hátamat hiányodnak
támasztom. Fázom.

Miletics Katalin Janka

A Rembrandt-olvasat (részlet)

Ül a ház előtt, nem jön álom a szemére. Motyog is néha, de ez is mintha a hallgatás formája volna nála, a némaságé.
Ugyanazok a párbeszédek hangzanak el nap mint nap, mint mikor a bolondtól ugyanazt kérdezzük, hogy hajszálpontosan megismétlődő válaszai megerősítsenek affelől, hogy épelméjűek vagyunk.

Elment?
Dehogy! Elveszett, mondja az Atya.
Visszatér?
Nem, nem. Megtaláltatik.
Éli a maga életét?
De hiszen meghalt!
Majd csak hazajön…!?
Hacsak föl nem támad.

Visky András

Az új cseléd néhány hete lakik az odúban, melyet a háziak lakóhelyéül jelöltek ki, a konyha szomszédságában. Az odú térfogata két négyzetméter: összehajtható vaságy fér el itt, semmi más. Az ajtóba vert szögekre akasztotta fel a cseléd néhány rongyát, retyerutyáját. De most már, hogy “otthonos” a házban, szemérmesen és óvatosan, kirakta kincseit is. Van egy teababája. Van egy műmárványból készült műtárgya: hölgy, derékig kivágott ruhában. Hol szerezhette ezt?… Van egy kis selyempárnája, foszlott és kócos. Ez mindene.
E tárgyak mélyen meghatnak, szemem megtelik könnyekkel, amint nézem. A kispolgári világban, melynek e tárgyak ékességei voltak, megvetéssel és utálattal fordulnék el a vackoktól. De itt, a cseléd odújában, ugyanazt az áhítatot sugározzák, mint a Louvre műkincsei. “Valami szépség kell az élethez, valami áhítat, művészet kell az élethez, valamiben hinni kell!” – ezt mondják e tárgyak. – “Valami kincs is kell az élethez!” Zavartan hallgatok. Igen, kincs nélkül nem lehet élni.

Márai Sándor

Samuel Dushkint, a fiatal hegedűművészt eleinte meglepte, milyen lassan halad a komponálás folyamata. Látta Stravinskyt a zongoránál, „nagyfokú koncentrációban, amint hörögve, erőlködve keresgélte a hangokat és akkordokat, amelyeket láthatólag hallott.” Amikor természetellenesen lassan ment a munka, hallotta a komponista beszédét a hit szükségességéről. „Hinni kell. Amikor fiatalabb voltam, és a gondolatok nem jöttek, kétségbeestem és úgy éreztem, mindennek vége. De most hiszek, és tudom, jönnek majd a gondolatok. A gyötrelmes várakozás az ár, amelyet fizetnünk kell”. És egyszer a zeneszerző bizalmába avatta: „Az első gondolatok nagyon fontosak; Istentől jönnek. És ha annyi munka és munka után visszatérek ezekhez a gondolatokhoz, akkor tudom, hogy jók.”

(részlet Stravinsky életrajzából)

Ó, Uram, olyan bolondos az ember.

Ó, Uram, olyan bolondos az ember.
Eljátszogat a kegyelemmel,
aztán csak fuldokol.

Dobos Hajnal

Egyszer egy városban egy lelkészt kellett megkeresnem. Elmentem a templomhoz, de a gondnok azt mondta, a lelkész messze lakik a templomtól. Néhány fiú játszott az udvaron. Az egyik meghallotta, miről beszélünk, és felajánlotta, hogy elvezet. Útközben elbeszélgettem a fiúval. Megkérdeztem, hisz-e Krisztusban. A fiú, aki tizennégy évesnek látszott, határozott nemmel válaszolt. – Miért? – kérdeztem. Gyermeki egyszerűséggel így szólt: – Úgy gondolom, hogy ha Isten kétezer évvel ezelőtt meg tudta teremteni ezt a jó és szelíd és szerető Jézust, akiben mi hinni akarunk, akkor számtalan kis Jézust kell teremtsen minden országban, hogy amikor erre a kis Jézusra nézünk, hihessünk az igazi nagyban. De sosem találkoztam kis Jézusokkal. Az apám iszik és ver. Az anyám mosónő, és nincs ideje rám. Sosem volt egy jó ruhám. Soha senki nem hozott nekem csokoládét vagy édességet. Nincsenek játékaim. Ha Isten mindenható, miért csak egyszer teremtette meg Jézust? Egy mindenható Istennek sok Jézust kellene teremtenie. Akkor hinni is könnyebb volna. – Megkérdeztem tőle: a lelkésze nem egy ilyen Jézus? A fiú válasza éppoly határozott nem volt, mint az előbbi.
Ekkor odaértünk. A fiú elment. Egyedül maradtam a lelkésszel. Krisztusról kezdtem vele beszélgetni. Láttam rajta, ez nem érdekli túlságosan. Elmeséltem neki, amit a fiú mondott. A lelkész felkiáltott:
– Milyen hülye! – Én ezzel teljes mértékben egyetértettem. Csakhogy más valakire gondoltam.

Richard Wurmbrand


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: