MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?

Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások.

“Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Jn 13,17).

Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged. Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed! Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve. Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed.

Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz. Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá. Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed. Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad. Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől.

Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod. A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel. Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél. Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez. “Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál” (1Sám 15,22). Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál. “Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti…” (Jn 7,17).