Szerző: andrelowoa | szeptember 5, 2010

SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP

Isten népének nyugodalma
Zsidók 4,1–11
Isten népének nyugodalma valóságos. Az isteni nyugalomra alapszik a
világteremtés után, amikor munkáit befejezte, és mindent igen jónak talált, és
megszentelte Isten a hetedik napot.
Isten választott népének nyugalma a szombat megszentelésében, szövetségben,
annak jeléül adatott, hogy közük van egymáshoz Istennek és Izraelnek
(Ez 20,20), azaz a szombat az Úrral való közösség jele.
A földi Kánaánba való bevonulás is egy bizonyos fokon Isten népének a
nyugodalmával kapcsolatos. Ebből a nyugodalomból maradtak ki Izrael fiai,
akik kijöttek Egyiptomból. Nem mehettek be hitetlenség és engedetlenség
miatt, csupán Józsué és Káleb, valamint egy új generáció.
Isten népének a nyugodalma valóban Krisztusban van. Igazi megtérés és
hit által léphetünk be ebbe a nyugodalomba. A bevonulásra a mai napot adta
az Úr. „Ma, ha az ő szavát halljátok…” Igyekeznünk kell bevonulni a nyugalomba,
és ne adjunk helyet a hitetlenségnek! Az Úr ma is hangoztatja: „Jöjjetek
énhozzám mindnyájan… nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. Krisztuson kívül
nincs igazi nyugalom sehol e világon. Igen drága árat fizetett a mi
Urunk, hogy nyugalmunk, békességünk legyen. A vele való állandó közösségből
árad ez a béke és nyugalom, amilyet a világ nem adhat. Geoffrey B.
Wilson a zsidókhoz írt levél magyarázatában megjegyzi, hogy „Krisztus belépett
az ő nyugodalmába, az ő új, örök életébe, a hétnek első napján, a régi
zsidó szombat ezzel eltemetve maradt az ő sírjában”. Így ünnepelhetjük a
hét első napját mint nyugalomnapot, amelyet teljesen a vele való közösségben
és szolgálatában tölthetünk el. Wilson fejtegeti azt az igazságot, hogy a
teremtéskori nyugalmat és az Úrral való közösség áldásait Ádám elveszítette,
és Jézus Krisztus az új teremtésben, feltámadása által a hét első napján
adta vissza az embernek.
„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugodalomba.” Ez az a bizonyosság,
az örök élet bizonyossága, amit a Szentlélek elhelyezett minden hívő szívébe.
„Örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van.” (1Jn 5,11)
Nem egy földi Kánaánba, hanem az örökkévaló Király városába vonulunk
be. „Megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13)
Az óvás igen fontos üzenet: „közülünk senki le ne maradjon”, akár egy családról
legyen szó, akár egy közösségről (gyülekezetről), gondolhatunk arra,
hogy rendezett lelki életünk legyen, ne tűrjünk meg semmilyen bűnt az életünkben,
ne adjunk helyet az engedetlenségnek vagy a hitetlenségnek.
Ugyanakkor a reménységünk is maradjon erős, hogy hívő életünk öröme,
nyugalma folytatódjék az örökkévalóságban! /TJ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: