Szerző: andrelowoa | szeptember 17, 2010

SZEPTEMBER 17., PÉNTEK

Aháb megalázkodása
1Királyok 21,27–29
A sátán gyakran azzal gáncsolja el az Istenhez közeledő bűnöst, hogy
kétségbe ejti: „Te oly nagyot vétettél, hogy számodra már nincs bűnbocsánat”.
Pedig az Örökkévalóról már a zsoltáros is tapasztalatból tudta, és ezt meg
is vallotta: „A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (Zsolt
51,19)
Aháb igen nagyot vétett Isten és ember ellen egyaránt. Súlyosbító körülménynek
számított az is, hogy felháborító törvényszegését a törvény őrzésére
rendelt királyként követte el. Az Úr ítélete előtt azonban – talán életében
először – meghajolt. Bűnbánata mélységét a megalázkodás külső jegyei (megszaggatott
ruha, zsákba öltözés) tanúsították, töredelme őszinteségét pedig az,
hogy „csöndesen járt-kelt”. Az Úr szíve megindult ezen, és megbocsátott a
vétkes királynak. Ő valóban nem gyönyörködik a bűnös ember halálában.
Mindezt hatalmasan fölerősíti az Újszövetség, amikor így tanít minket: „Ha
megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden
gonoszságtól” (1Jn 1,9).
„Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet!” (BGyÉ 235) /GyK/
Jót gyümölcsözzetek!
Zsoltárok 1
A zsoltár két és csakis két utat tár elénk, az egyik az élet, a másik a halál
útja. Az Örökkévaló számára nem közömbös, hogy melyiket választjuk. Mivel
ő az élet Istene, ezért arra ösztökél mindenikünket, hogy válasszuk az
élet, azaz a boldogság útját.
Az elinduláskor az első és egyúttal az irányt is döntően meghatározó lépés
a halál útjának egyszer s mindenkorra való elutasítása. Nem járunk, nem
állunk, nem ülünk a bűnösök útján… Nem és nem! (Ez tulajdonképpen a
megtérés során bekövetkező, bennünket a bűntől 180 fokban elfordító döntés
költői megfelelője.)
Az új életirány további lépései e döntésből következnek. Haladásunk
irányának megerősítője és erőforrása az Úr törvénye, az ige. Értékei miatt a
gyakorlott bibliaolvasók számára örömöt szerez a vele való foglalkozás. Az
olvasott igéről való elmélkedés továbbá bölccsé is tesz, azaz megtanít élni, s
ezáltal gyakorta „részesíti sikerélményben” a hívőt. Élete kiteljesedik, gyümölcsözővé
lesz. Nemcsak önmaga javát, hanem a másokét is szolgálva hasznosul.
„Vizsgálj meg, Istenem… Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság
útján!” (Zsolt 139,23–24) /GyK/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: