Szerző: andrelowoa | szeptember 19, 2010

2010. szeptember 14. kedd

Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. (Példabeszédek 31:30)

Az idő eljár mindenki fölött. Még a derék asszonyok fölött is. Ez egyáltalán nem sértő megjegyzés szeretne lenni. Sokkal inkább az élet realitása van mögötte. A szépség is mulandó, ezt mindnyájan tudjuk, mégis oly nehéz tudomásul venni. A mögöttünk hagyott idő nagysága mutatja igazán, hogy mennyire mulandó a szépség. A fiatal és szép lányokból idővel feleség, édesanya, anyós, nagymama lesz. Idővel. Általában. Közben, amíg valakiből anyós lesz, addig legalább egy kicsit (de az is lehet, hogy nagyon) megkopik a szépsége. Ez egyrészt természetes. Másrészt ezért sem kell erre építeni, mert mulandó. A házasságot pedig éppen úgy, mint az egész életet valami olyanra kell(ene) építeni, ami örök. Vagyis olyan valakire, akiben nincs változás, sem fénynek vagy árnyéknak váltakozása. Olyan valakire, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezért bár a külső emberünk (a testünk) megromlik, de a belső (a lelkünk) megújul napról napra. Ilyen Istenre építést és általa való megújulást kívánok a derék asszonyoknak, és persze minden derék férfi embernek is!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: